cset anyával

[quote="Martijn"]Looks like some weird reptillian speak to me. :lol:[/quote]
lol Martijn
today I had a chat with my reptilian mother, what I share here for hungarians

(9:22:19 PM) talamon: puszi
(9:22:22 PM) talamon: na hogysmint
(9:23:16 PM) talamon: mindjart ulok a kadba csak tul forro lett varok egy kicsit
(9:28:11 PM) Borbolya: szia
(9:29:12 PM) Borbolya: Gábor holnap lekerül a nyilt osztájra
(9:29:31 PM) Borbolya: kicsit fél
(9:29:32 PM) talamon: ok
(9:29:40 PM) talamon: es vittel neki jegyzetfuzetet irni?
(9:29:44 PM) talamon: mitol fel?
(9:29:51 PM) talamon: sajat magatol fel? mi mastol felne
(9:29:57 PM) talamon: olyan mint egy kisgyerek:)
(9:30:19 PM) Borbolya: vittem neki füzetet írni
(9:31:27 PM) Borbolya: mondtam neki ha hazajön dobja be a kazánba
(9:31:58 PM) talamon: hahaha
(9:31:59 PM) talamon: jo
(9:32:06 PM) talamon: bar en mar ugy irok hogy vallalok mindent
(9:32:22 PM) talamon: mondjuk ez azzal jar ha valaki elolvasna aki ugymond kozel all hozzam - annak lehet rosszul esne
(9:33:29 PM) talamon: pl vol t hogy ugy irtam a gyerekkoromrol hogy pokoli volt mert sok allat meszarlas volt meg mindig suliba kellett jarni meg ilyenek es nekem az neha eleg rossz volt csak elfojtottam - de ha ezt te elolvasnad, lehet rosszul esne, pedig nem szemelyesen neked szol, hanem nekem ott akkor olyan volt -- de most mar nem zavar ha ezt barki tudja, mert ki kellett engednem hogy lassam: butasag mar ezen ragodni:)
(9:34:14 PM) talamon: s ahogy irom - ugy sokkal jobb mint gondolkodni - a gondolkodas nagyon gagyi: egyhangu, mindig ciklikus es sose old meg semmit
(9:34:29 PM) talamon: mert ha irnam a gondolataimat: rajonnek: ugyanazok es mindig ugyanaz a mondanivaloja:)
(9:34:37 PM) talamon: az irassal van valami folyamat benne
(9:35:01 PM) Borbolya: lehet
(9:35:25 PM) talamon: ezert kell a kormanynak is a sok irott szoveg - az stabilizalja a helyzetet
(9:35:37 PM) talamon: a leveltar meg a sok konyv
(9:35:47 PM) talamon: aki szabad akar lenni, irjon sokat oszinten :)
(9:36:37 PM) Borbolya: én voltam szigoru lehet akkor ugy láttttam jonnak
(9:38:08 PM) Borbolya: csak jo akaratbol és szeretetböl cselekedtem
(9:38:25 PM) talamon: csak az a baj - hogy 3 szint van az emberi kfejezesben:
-gondolat/erzelem/erzes
-szo, beszed
-tett
es minda három hat a szemelyes valosagunkra -
(9:38:42 PM) talamon: a második kettovel az a jó, hogy egybol van visszajelzés - a többiek reagálnak rá
(9:38:59 PM) talamon: de az elsore nem - ezért úgy tunik mintha nem lenne következménye - holott ugyanolyan eros mint a szó
(9:39:08 PM) talamon: képzeld el ha minden gondolatodat hallanám mostantól
(9:39:30 PM) talamon: persze, ne hibáztatok senkit - téged is neveltek, nem bánok semmit
(9:39:46 PM) talamon: ha mindenki mindenki gondolatát hallaná - nem lenne ennyi baj
(9:39:52 PM) talamon: mert akkor nem lenne hova "bújni"
(9:40:14 PM) talamon: én ezért szoktatom le magam a gondolkodásról - mert GOND olkodni butaság :)
(9:40:22 PM) talamon: inkább írok meg cselekszek meg kimondom
(9:40:44 PM) talamon: s akár hiszed akár nem, a sok buta gondolat a fejedben - az teszi tönkre az életet
(9:40:58 PM) talamon: nem az hogy nincs pénz meg betegség - az már ennek a következménye.. . .
(9:41:27 PM) talamon: de az a vicces hogy ha valaki gondolkodik - és te éppen nem - akkor ha nézed - akkor látod, hogy o most gondolkodik - és akkor épp nincs is itt
(9:41:35 PM) talamon: simán nekimegy egy fának is ha nem figyel
(9:42:15 PM) Borbolya: ja valahogy igy van
(9:43:16 PM) talamon: végülis szerintem nem biztos hogy nagy baj ha valaki néhanéha gond olkodik - csak nem érdemes - de ha sokat - akkor meg nagy baj van mert akkor hajlamos úgymaradni, akkor is mikor már nincs is a baj - vagy az már más - de a gondolatban még a régit járja - és aztán úgy akar reagálni ..brrr nagy hiba :)
(9:43:24 PM) Borbolya: az én gondolataimat jobb ha nem halja senki:)
(9:43:53 PM) talamon: latod ez itt a hiba
(9:44:00 PM) talamon: mert igy igy maradsz
(9:44:02 PM) talamon: nekem elmondhatod
(9:44:09 PM) talamon: enyemnel nem durvabbak
(9:44:20 PM) talamon: de amig nem is mondod ki addig te sem fogod fel milyen sulyos a helyzet
(9:45:21 PM) Borbolya: még megtartom 1kicsit:)
(9:45:33 PM) talamon: amig meg nem halsz - max addig
(9:45:48 PM) talamon: csak tudd, en nyitott vagyok rajuk, nem perverzio, de az segitene tenyleg
(9:46:02 PM) talamon: mert ha elmondanad - akkor mar erezned hogy milyen butasag ezt igy csinalni
(9:46:12 PM) talamon: a gondolatok is te vagy - meg ha nem is tudod iranyitani oket -
(9:47:50 PM) Borbolya: most nem akarok gondolkodni azért játszom
(9:48:34 PM) Borbolya: mama elment 1edül vagyok
(9:48:34 PM) talamon: jah / de nem tudsz mindig jatszani
(9:48:48 PM) talamon: az alkohol is azert kell - hogy ne kelljen gondolkodni - de az megvar, soot erosodik:)
(9:49:07 PM) talamon: a meditacio is azer nem jo - mert azzal is csak elkerulom, nem szembenezek es megoldom
(9:50:38 PM) talamon: en a vegeig mentem a meditacionak - s a sok regi haver - meg mindig medital
(9:50:40 PM) Borbolya: mést pillanyatnyilag nem tudok megoldani semmit
(9:50:42 PM) talamon: a gyongyos is medital -
(9:50:55 PM) talamon: de nem latjak a veget - csak remenykednek - tudod - ul es varja a sult galambot
(9:51:25 PM) talamon: de te ne legyel ilyen :)
(9:51:34 PM) talamon: mert te erre rajottel, de a tudas a gyakorlat nelkul semmit sem er
(9:51:48 PM) Borbolya: azt én nem csinálom:)
(9:51:57 PM) talamon: es nem azert koptatom az ujjam mert nincs jobb dolgom, hanem mert nekem ez a szeretet - hogy tamogatlak es ne hagyjam hogy bebukd :D
(9:52:14 PM) talamon: van par jo pelda a csaladban es sosem keso eszhez terni csak akarni kell - de nem harcolni hanem megnyi'lni
(9:52:55 PM) talamon: most szaladok mert kihul a furdovizem :) puszi
(9:53:17 PM) Borbolya: oké pusz

Levél és válasz rá: Joao és Mykey: Önmegbocsátáskor igen kellemetlen élmény jött fel

http://destenihu.ning.com/profiles/blogs/level-es-valasz-ra-joao-es

Kérdés:
-------
Körülbelül három hete amikor az önmegbocsátást alkalmaztam, minden ön-haragot idehúztam - minden gondolatot/dolgot, amit mondtam/érzelmeket/érzéseket - és valami történt, amire nem számítottam: úgy éreztem, mintha öklendeznék, majdnem hánytam - rángatóztam és a szemeim megteltek könnyel.

Ugyanez történt egy hete, amikor csakugyan ön-megbocsátást alkalmaztam Joanával és ahogy Joana és az a lény, akitől sokszor fél - az volt az a pont, amivel foglalkoztunk: A félelme attól a bizonyos lénytől. Ezúttal sokkal intenzívebb volt és majdnem minden ön-megbocsátás szó, amit mondtam, úgy éreztem, mintha hánynék, erős remegések közepette.

Valaki el tudná nekem mondani, mi volt ez az egész? Köszi

Válasz:
-------
Egy olyan fizikai tapasztalat megnyilvánulás, ahol a fizikai-megnyilvánulás rendszeredet éred el a 'félelem tapasztalatoddal'.

így ezért, amit tapasztaltál, az egy rendszer és ugyanakkor a félelem attól a rendszertől.

Egy érdekes dolgot fogsz találni a rendszerekkel kapcsolatban a fizikalitásban, az elme-rendszerek kapcsán: az, hogy azt a megnyilvánulást teremtjük magunkban, amit elhiszünk hogy azok vagyunk = hogy a Félelmen keresztül tartjuk fenn az elme bizonyos rendszereit, a fizikaiban megnyilvánulva:

A félelem az 'elsődleges'-érzelem, ami az Elmét 'táplálja', az Elme Rendszereit - majdnem mindentől és mindenkitől való félelemben létezünk és ebben az elfogadott és megendett félelemben = 'támogatjuk' / 'hajtuk' a létezését annak, ami mint elkülönülés létezik az elme formájában; rendszereket teremtvén, amiken keresztül funkcionálunk.

Ezért - amit ez a fizikai-tapasztalás jelez, az a következő:

1. Elérted a Rendszert - bár csak 'elérted' - azt jelentvén hogy csak a fizikai tapasztalata volt annak, amilyen egy fizikai-rendszer 'érezhető' - ami jó, mert mostantól van egy 'jelződ' arra, milyen 'érzés' ez a fizikai tapasztalásként, a 'jövőbeli-hivatkozásra', amikor újra szembenézel ezzel a ponttal.

2. Az 'indok', hogy miért volt ilyen intenzív, hogy 'hányni akartál': a félelem miatt =
a félelem manifesztálta a hányinger tapasztalatát amikor fizikailag szembenézel a megnyilvánult rendszerekkel, így amikor ott vagy, hogy hányingert tapasztalsz a végletekig = tudd, hogy elfogadod és megengeded magadnak, hogy félelemben és elkülönülésben létezel a fizikai-megnyilvánult rendszerrel szemben, amivel szembenézel.

Amikor szembenézel ilyen fizikailag megnyilvánult rendszerekkel - amelyet lények fognak tapasztalni önmegbocsátás és főként szex közben, ahogy folytatják a folyamatot(önmegbocsátás) - a folyamatuk/önmaguk intenzitásához képest - a következő ajánlott:

A 'kulcs' az, hogy egyenlően és egyként kiállni mint maga a rendszer, amivel szembenézel - ez úgy működik, hogy 'kinyitod magad' belül, megengedvén, hogy 'átöleld' a rendszert, mint saját magad - olyasmi, hogy megmutatod magad, mint a rendszer, hogy 'ki is vagy' itt egyenlően és egyként - megmutatván a rendszernek, hogy ez vagy te és, hogy ő is te vagy, mint 'egy elveszett részed' , aki szintén te vagy.

Gyakorlatban ez légzésként történik - amikor a rendszer fizikalitását tapasztalod, lélegezz és engedd, hogy áthatoljon, szivárogjon beléd és át rajtad, a fizikaiság-on/ban.

Ez azt jelenti, hogy ha például a rendszert egy bizonyos vokál-pontban fogod tapasztalni a testedben, mint például a szolar-plexusban - akkor feküdj le, lélegezz és 'relaxálj bele a rendszerbe', azt jelentvén, relaxálva bele és mint a rendszerbe magába, és belül, a relaxálás során felnyitod magad - azt mondván a rendszernek: 'gyere - Itt vagyok' - eképpen, a rendszer 'be fog szivárogni és hatolni' minden része 'beléd megy', hogy úgy mondjam - és ebben a gyakorlatias folyamatban alkalmazván azt, hogy:
Te segíted és támogatod magad hogy egyként és egyenlőként kiállj, mint az a Rendszer - ahogy az a részed, amitől elkülönültél.

Amikor ez hatékonyan megtörtént - abszolút stabilitást érzel és semmiféle mozgást nem fogsz tapasztalni - abszolút módon csend és némaság lesz - egy pillanatra - ez egy fizikai jelzése annak, hogy egy sikeres egyenlő és egy összeolvadás történt a rendszer-rel/ként.

Nos, értsd meg, ez nem jelenti azt, hogy 'örökké eltűnt' vagy hogy ez 'kész' - ez a 'kész'-rész, az aktuális transzcendencia veled jön, ahogy megéled a változást és nem fogadod e/engeded meg újra, hogy újraszerkeszd/újra-dizájnold a rendszert, amit épp csak eltávolítottál.

Tehát - 'tagold szét' a 'rendszer dizájnját' magadnak, amit elértél és eltávolítottál - hogy lásd, hogy szerkesztetted/tervezted meg az Elmén keresztül, amitől elkülönítetted magad magadban szavakkal/tettekkel - és éld a gyakorlati javítást a mindennapi pillanatról/pillanatra való részvételben, hogy biztosra menj, hogy nem fogadod el/engeded meg magadat elkülönülésben újrateremteni = rendszereken keresztül működni, ahelyett, hogy itt élnél, mint ön-kifejezés.

MyKey

Ön-őszinteség, ön-megbocsátás általánosságban

A fizikai háromdimenzionális valóság tagadhatatlan - hiába nyúlunk a tudomány vagy vallás vagy spiritdualizmushoz - ami itt van, az itt van, ami nincs, az nincs.
Megannyi üzenetet, hozzászólást, megjegyzést kaptam, hogy így a forma nélküli világok, úgy a menyországok, meg mindenféle tudom-ányos magyarázatok pusztán egyetlen egy dolog miatt: hogy az emberek megpróbáljanak kibújni a felelősség alól. Annak a felelőssége alól, hogy kik is ők valójában - itt, ebben a fizikai valóságban, mint szó, mint tett, mint befolyásoló tényező.

Az, hogy az ember miben vesz menedéket - igazából az az egyén valódi önmaga belül: önérdek, vallás vagy eszme - az határozza meg az egész megnyilvánulást.

Sok ember nem képes felfogni, hogy mi is valójában - s ha valakitől hallja - támad, verbális agresszióhoz nyúl - nem fogván fel, hogy mindaz, amit reagál valamire - az is a színtiszta önmaga - hiszen ő maga, önmagán belül reagál valamire, amit az érzékszerveivel tapasztal.

Sok ember megelégszik az ímmel-ámmal kifogásolt önérdek-rendszerben való bújással, mint személyes boldogság, siker, vagy család, kisközösség, vagy csoport - és ezzel azonosul, ezért tesz meg dolgokat, hogy a bizonyos jót meglelje - holott nem fogja fel, hogy ennek alapja az elkülönülés - hiszen amibe nem fér bele minden és mindenki, mint egy és egyenlő - az nem teljes - az feltételekhez kötött és ezért múlandó.

A hívők másik stratégiája szinte ugyanaz, csak itt van plusz egy kifogásréteg, mely minden felelősséget ráfog egy felsőbb hatalomra, mely az isten, meg az univerzális fény, szeretet stb - de igazából ezek az emberek sem a józan ész alapján élnek - holott elméletben már némelyikük képes felfogni egyfajta egységet - ezen az általános illúzórikus kifogásmémen keresztül - csak hogy ne kelljen a saját személyes életében szembenézni a dolgokkal, pontosan úgy, ahogy azok vannak, nehogy lehulljon a lepel és a feltételekhez kötött álboldogság tovaszálljon.
Mert ugye mindenkinek megvan az 'életnek nevezett programban' a túlélési stratégiája, hogy hogyan is védje meg magát és érje el azt, amit akar.
Persze vannak elég kifinomultan önhazugok, akik szinte mindent elfogadnak, mondván, hogy a lemondást mesterfokra víve, teljesen a rendszerre bízva magukat egyfajta örök reményben és hitben úsznak, hogy ez eleve elrendeltetett - ezért a változást, mint a valódi gyakorlati felelősségvállalás még ötletként sem tud megfoganni, mivel bolondbiztos az ön-kép.

Ha azt mondom valakinek, hogy az érzelmektől meg lehet szabadulni, egyből jön, az védekezésül, hogy "de hát attól vagyunk emberek", mire én "de az nem valódi, s ha az alapján definiálod magad, akkor te sem vagy valódi", s ekkor jön az univerzális válasz, hogy "érzelmek nélkül röbötok lennénk" - ez szintén elég gyenge.
Ezek szerint a fák, állatok, kisgyerekek mind robotok - kétlem.
Nekem inkább fordítva tűnik, mivel az érzelem egy adott előredefiniált belső reakció, mely erőteljesen és határozottan determinálja az ember tapasztalását, kifjezését.
Az igazán érdekes dolog az, hogy vajon honnan jönnek az érzelmek? Mik azok az érzelmek?
Mi történik, amikor érzelem jön? Az emberek hajlamosak ezeket nem komolyan venni, de igazából nekem úgy tűnik, hogy félnek valóban felfogni, hogyan is működnek valójában.
Hogy hogyan is lettek azok, akik most itt tapasztalják magukat.

Bizony ez nekem egyből felveti a kérdést, hogy akkor hogyan lehetünk annyira biztosak magunkba, az érzelmeinkbe, ha azt sem tudjuk, hogy miért olyanok, amilyenek - hogy miért van az, hogy azokat kergetjük, követjük, kerüljük, kizárjuk életünkből?

Mikor azt mondom, az érzelmek a gondolatokból épülnek fel, nagyon ritkán nem hallok erre vonatkozólag is ellenkezést - "dehogy, az teljesen más!"
Nos, honnan jönnek a gondolatok? Hová mennek? Hol vannak?
Ezek az egzisztenciális kérdések roppant fontossá kezdenek válni, amint az ember kicsit elkezdi áskálni a mibenlétét - úgy értem valóban - azaz nemcsak kifele, hanem igenis befele figyelve.

Valóban fontos, hogy egy kellő adag szkepticizmussal vágjunk neki az "igazság" mibenlétének személyes felderítésébe, hiszen a külvilág - számtalan féle igazsággal, bölcselettel és eredettel tud szolgálni, mikor ezek a kérdések valójában zajlani kezdenek bennünk.

Érdekes megfigyelni az emberek hozzáállását ezekhez, s valójában már az is az emberre "méltó", ahogy és amit beenged a külvilágból, mint egyfajta válasz az egszisztenciális kérdéseire. Egy egész szép út felépíthető ebből, s az érdekes, hogy az ember mikor és hogyan talál olyat, amit "magáénak" vall, és aztán azzal vajon megelégszik-e, mint "A Válasz" - vagy csupán ideiglenesen elméjét lefoglalván, valódi éhségét képtelen lévén csillapítani - tovább kutat.

Ezen a ponton mindenképp felhozom az őszinteség fogalmát, mert ugye az őszinteség igen közkedvelt szó, ámbátor eléggé ki is lehet csavarni, hogy aztán mindenki a saját maga értelmezése szerint használja, élje meg, használja ki stb.
Tehát az őszinteség. Mit jelent őszintének lenni? Mikor valaki egyértelmű, abban stabil és akár valamiféle okkal áll ki valami mellett.
Egy géppisztoly bizony például elég őszinte dolog, az, ha úgy van, szarrá lő akárkit, ő szinte csak azt teszi, hogy amire mutat a csöve, arra képes halálosztó fémeket lőni, egész sokat rövid időn belül. Hahaha ez elég őszinte. Az is, aki fogja - őszintén ott a kezében a géppisztoly, és azzal őszintén kifejezi, hogy most igazából "én képes vagyok szarrálőni". Őszinte, mert egyértelmű, hogy nem virágokat ültetni való, nem gyengéd művészetként embereket szórakozhat, hanem brutális módon az élet és halál ura.
Vagy mint az olajtársaság - őszinte: "itt a benzin, rohadt drágán adjuk, kurvára nem érdekel, ha szétbasszuk a természetet, a lényeg, hogy fizess és kapod, vagy le vagy szarva. Ha veszélybe kerül a folyamatos benzin biztosítása - nem hezitálunk géppisztolyt venni, hogy megmaradjon a jelenlegi helyzet."
Ez is őszinte, csak a vak nem fogja fel, hogy ezek ilyen őszinte dolgok.

Eme hosszú közjáték után egy kicsit egyszerűbb lehet megérteni, hogy az őszinteség nem biztos, hogy elég a világboldogsághoz, bár mindenképp egy lépcsőfok lehet a realizációban.

Tehát én az őszinteséggel az ön-őszinteséget értem - azaz az ember önmagával őszinte, önmagának nem hazudik, önmaga előtt nem leplez, nem terel, nem titkol, mivel bízik saját magában, ezért meri felfedezni, meglátni, megélni azt, hogy ki is ez az "önmaga" valójában.

Ez egy olyan képesség, attitűd, mely segít az embernek felfedezni, hogy mi is történik, és ráadásul azt is, hogy miért és hogyan.

Én például kemény éveket töltöttem el azzal, hogy megfejtsem a gondolatokat, honnan jönnek, hová mennek, és akármennyire is nevetségesen hangzik, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer üljön le és csak tegyen így. Érdekes megfigyelés, hogy hol jön létre a gondolat, és honnan jön? hová megy? Miért jön létre és hogyan?

Feltételezhetünk egy bizonyos "véletlennel való megmagyarázást", vagy mondhatjuk "felsőbb hatalomnak", vagy akármilyen olyan dologgal is sugallva azt, hogy igazából nincs közünk, befolyásunk, hatalmunk afelett, hogy milyen gondolatok jönnek bennünk.
Erre persze az ember rá tud cáfolni, hogy "tudok gondolkozni bizonyos dolgokról, ha akarok" - ámbátor ez azért általában összetettebb, mint, hogy "sokszor gondolkodódom, de néha én magam gondolkodom".

Amíg nem jöttem képbe azzal a fogalommal, hogy ön-őszinteség, ön-felelősség, addig csak a felszínt kapargattam.

Hiába foglalkoztam a zazennel, a tibeti tantrával, a titkos tanításokkal, a dualitást meghaladó szahadzsával, a szamádhival - mindig csak majdnem értettem meg - hiába voltam képes megállítani a gondolatokat, ha jöttek, látszólag mindig a semmiből jöttek és a semmibe tértek vissza - ezért is nagyon közkedvelt az "üresség tana", mert megfoghatatlan és ezért afféle szent, már-már tabu-totem. Lószart!

Az ön-őszinteség az egyetlen, amivel az ember képes realizálni mindezt. Nemcsak, hogy honnan, hogyan, hová és miért jön-megy a gondolat, hanem azt is, hogy ezekből hogyan épül fel az érzés, érzelem, az energetikai rendszer, ami a gondolatok, szavak, tettek mögött rejtőzik.

Ó, egy pillanatra kitérek, hogy mi ez a sok gondolat-dolog. Egy bizonyos napon egyértelművé vált számomra, hogy képes vagyok gondolatok nélkül létezni, sem érzelem, sem gondolat, sem érzés - egyszerűen csak vagyok, az aki, úgy ahogy, az ami.
A belső csend definiálatlan egyszerűségében feloldódik az elkülönültségérzet - a tapasztaló, a tapasztalt és a tapasztalás egy és egyenlő - olyasféle halmazállapot, mint a víz, de igazából az ember elkezdi realizálni, hogy mindennel egy és egyenlő - ez megélhető fokozatos kiterjedéssel vagy pillanatnyi rávillanással(bár szkeptikussá váltam ezekkel a múltbéli élményekkel kapcsolatban is, most mindenképp felhoztam, mint egyfajta állapotjelző, hogy kiteljesedjen a nézőpont, amiért a gondolatokról, érzésekről írok).

Tehát mikor egyszerűen nem tudok vagy nem is kell megragadni semmit magamban, hogy "ez a kezem", "ez egy asztal", "ez személy Z" - mivel nincs szükség rá, mert ITT van a közvetlen, direkt tapasztalás, mintha önmagam tapasztalnám, elkülönülés vagy definíció nélkül.

Ez az fajta szemlélet sokmindenre választ ad az embernek,(mint saját maga, az élő VÁLASZ), melyekre előtte önmagán kívül kereste a megfejtést, vagy másokban vagy iratokban bízván, ahelyett, hogy önmaga megtapasztalja.

Egy pár ilyen tapasztalás után az ember, az elméjében nemigen lel válaszra - s ha nem adja fel, akkor hamar rájön, hogy bizony önmaga elméje nem is mindig annyira csodálatos, főleg akkor, mikor rádöbben, hogy amikor az elmét használja-az elmében van az ember, akkor ez az egységélmény igen erőteljes kompromisszumokkal bírható megtapasztalhatóságra.

Sok keleti tan foglalkozik ezzel, az elme, mint egyfajta entitás, mely a dualitás eszköze - melyben reprezentálódik a tapasztaló, tapasztalás és a tapasztalt, mint elkülönültnek látszó fogalmak.

A nyelvünkben ez nagyon szépen látszik is, hogy "fogalom" - "az ember az elméjében megfogan valami", vagy "felfogja" - azaz egy belső, virtuális térben valamelyest szimbólumokkal szimulálja azt, amit nem képes megtapasztalni, mint önmaga, ám mégis valahogy interakcióba kerül vele, merre akár egész alkalmasnak is tűnhet ez a kettős-vagy hármas elkülönülés-alapú akció-reakció alapalgoritmus.

Mert ugye, ez egy afféle algoritmus - nem cselekednek másképp a gépek, robotok sem - digitális, egész vagy valós számok tartományokra osztott értékeit kategórizálják és azokon hajtanak végre logikai(amiket szintén számokkal - 0 vagy 1 - definiálnak) műveleteket, amik alapján meghatározottan reagálnak bizonyos dolgokra. Ezeket a meghatározásokat pedig a memóriában tárolják.

Ki lennél minden emlék nélkül? Nem tudnád előhúzni a jól begyakorolt, előredefiniált ön-identitásodat, hogy ki vagy, mit szeretsz, milyen vagy, bizonyos helyzetekben hogyan viselkedsz, milyen ruha tetszik, hogy szereted a kávét, milyen a tested, milyen lélegezni, s mégis mi ez az egész?

Ez esetben nemigen lehet bízni az emlékekben - mivel nincsenek ITT - ellenben egyetlen egy dolog biztos, hogy ITT van ekkor is - az önvaló(self) - önmagam, aki tapasztal, aki kifejez - az van itt - mert ha nem vagyok itt, akkor nem is tapasztalhatok, fejezhetek ki - MI VAN HA ÖNMAGAMBA, mint spontán kifejezés bízok?

Ha nem aszerint látok és hallok, amit gyerekkoromba tanítottak, amiket az évek során csiszoltam, hogy most szerintem a jó kávé forró, két cukorral feketén jó, de előtte meg hidegen és keserűn volt jó - aztán egy kis tejjel mégjobb - ezek a definíciók változnak, holott mi van, ha az adott pillanatban döntöm el, hogy iszom, és hogy az hogy tetszik?

Ez a spontán, "interpretáció" nélküli - belső csendből jövő azonnali cselekvés, mely nem igényel emlékeket, mely képessé teszi az embert, hogy úgy tapasztalja magát, a létezést, ahogy az tényleg van - előítélet és személyes, múltbéli tapasztalattól abszolút mentesen.

Egy ilyen megtapasztalás, mely mondjuk egy pillanattól órákig eltarthat - igen komolyan meg tudja az ember valóságképzetét rendíteni - tekintve, hogy mindaz a nagy csomag, amit az ember a hátán, a fejében cipel, hogy "kivagyok, mibajom, mit csinálok, honnan jöttem, hova megyek" - egyszercsak eltűnik, mintha sose lett volna - és az ember kénytelen ezek nélkül szembenézni azzal, hogy mi van ITT - és a józan ész szerint, az ember sokszor önmagát kezdi tapasztalni - mert az van ITT - ha a belső csend egész stabil - ez lehetséges, mert a belső csend maga a légzés - elválaszthatatlan.

Tehát az ember csak pislog, mint a ma született bárány, hogy most "mi van?".
Vagyis én szó szerint így tettem, igen hosszú ideig, mert az elmém döbbenetes módon teljesen leállt, aztán én igen erőlködtem, hogy induljon már be(mert anélkül még sose léteztem), hogy tudjam már legalább azt definiálni, hogy MI VAN - de nem tudtam.
Szóval feladtam - s rájöttem, hogy nem is kell - hogy lehet úgy élni - így élni, hogy csak úgy vagyok, jövök, megyek, beszélek, cselekszek, anélkül, hogy definiálnám - anélkül, hogy az elmémmel megragadnám, fogalmaznám, egyszerűen csak élni.

Persze aztán ez, mivel feltételekhez volt kötve, elmúlt, de valahogy valami örökre megváltozott. És akkor kezdtem el kutatgatni a világban, hogy más vajon tapasztalt-e már ilyet. És sokmindenre leltem, ám ez egy egész kis komoly utat eredményezett, amit most nem részletezek, de végülis a lényeg az lett, hogy gyakorlati módszerre leljek, mellyel örökre leállíthatom az elmém, és végre ÉLJEK.

Egész gazdag élményvilágra tettem szert "ilyen fogalommentes téren", amik azért jöttek jól, mert viszonylag eredményesen tudtam úgymond lemérni, tesztelni a különböző módszereket, technikákat, hogy azok valóban a leglényegretörőbben, legegyszerűbben és leghatásosabban támogatnak engem abban, hogy leszokjak az elmémmel való addikciómról.

Huszonéves kölyökként, sokszor komolytalan, játékos gyerekként megnyilvánulva szinte maroknyi ember volt, kik körülbelül sejtették, ki vagyok, mivel foglalkozom úgy valójában, ám sokuk olyan módszerre lelt, melyeket ők a legeredményesebbnek véltek, míg én egyszerűen sokkal jobbra leltem.

Abban, hogy képes voltam egyáltalán merni megkérdőjelezni magát buddhát, a megvilágosodást, a pszichedelikus sámánizmust és a tantrát, töbszörös, igen megrázó, határozott halálközeli élmények segítettek, melyekkel egyértelműen és világosan kiderült, hogy valamit igencsak rosszul csinálok. Az életem egyre meredekebben közelített a szakadék legaljára és igen kemény kompromisszumokat kellet kötnöm, hogy egyáltalán legyen mit ennem és ne aludjak az utcán. Ezek a kompromisszumok pedig napról napra, percről percre egyre jobban nyilvánvalóvá tették, hogy ez, amit éppen akkor tettem, nem az, aki én valójában vagyok, és hogy ez most szükséges volt, meg idáig í]y eljutnom, de most ennek vége.

Még leírom, hogy a spirituális meditációmban mire jutottam, mielőtt röviden összefoglalnám, hogy mi az a módszer, amelyet a leghatékonyabbnak tapasztalok az önmegvalósításban.

Tehát a meditáció valahogy nekem mindig csak határozottság kérdésének tűnt.
Tehát ha nagyon elhatározom, akkor nagyon meditálok - aztán ha ez kellő erejű, akkor az ember addig csinálja, míg (valami) meg nem változik.

Természetesen a stabil, felfedezhető belső csendről van szó, hogy a gondolat elektromos kisülések a fajben leálljanak, és a belső eggyéváljon a külsővel és fordítva.

Valahogy egész sokáig olyan érzés volt, mintha egy követ kellene a hegy tetejére feltornászni - aztán hirtelen az ember ffffff -- felér és a követ se tartani nem kell, se tolni, hanem egyszerűen ott van az ember a hegy tetején, a kővel és a belső csend kiterjed.
Ámbátor, ez igen erős kompromisszum volt - hiszen az, ahogy azt az óriási követ felcipeltem a hegyre - az maga volt az elmém - a lehető legnehezebb - bár talán a leggyorsabb eszköz ez - mivel az az erős fegyelem és koncentráció, akarat, ami leállítja a gondolatokat - szorosan összefűződött az ülőmeditációval, a gyakorlati semmittevéssel.

Ha a követ a hegy tetejére példával élnék - akkor azt mondanám, hogy a gondolataim csíráit, az a sok ezret - erővel belepakoltam egy nagy zsákba és szorítom-szorítom és tolom fel a hegyre, és bármikor legurul, gurulok vele énis és kezdem az egészet elölről.
Aztán egy idő után -ha az ember képes(nekem pár nap volt), akkor egyszercsak "beesteledik és kivilágosodik egyszerre, kihull lelked s tested stbstb"...

Ámbátor, nincs semmiféle hegy meg fennt lennt, de hogy a dögnehéz zsák is ottvan az emberrel - és ha valami olyan dolog jön képbe, amit spontán nem tudok lereagálni - akkor a jól belémvésődött szokás szerint belenyúlok a zsákba, hogy kikapjak egy jó kis velős gondolatot, és hrrrrr máris újra leestem a hegyről.

Nem is beszélve arról, hogy a belső csendet esetleg séta, beszélgetés, "munka" közben stabilan megélni... erre ezek a meditációk egyáltalán nem irányultak...
Holott bennük volt, hogy ha ezt csinálod, majd átszivárog a "hétköznapi" életedbe stbstb
De igazából nem is annyira... sőt...

Mert az az érdekes ezekben, hogy igazából ezek a gondolatok bennem jönnek létre - ezek a gondolatok maguktól jönnek mennek - viszont ha őszinte vagyok magamhoz, akkor megértem, hogy miért - ha képes vagyok annyira éber és öntudatos lenni, hogy észrevegyem, hogy mi váltja ki az adott gondolatot, akkor az gyakran egy "másik nyomra" vezet, amely egy kicsit közelebb visz a kiindulóponthoz - és ez az az igazság, amit magam vagyok képes felfedezni - amit nem a tanítások, nem a tudomány fog megmagyarázni, hanem saját magam válok annyira őszintévé és nyitottá, hogy egyáltalán merem felfedezni, hogy mit miért teszek.

Mert amikor épp egy gondolat van bennem - abban a pillanatban az van - akármilyen gyorsan is történik, abban az apró pillanatban én a gondolattal foglalkozom - csábítónak tűnik egyszerre belül gondolni gyorsakat és közben a külvilágot szemlélni - de igazából ez eléggé egyértelműen feldarabolja az egységet.

Persze az is egyértelmű, hogy ha az ember folyton gondolkodik - akkor egyáltalán nincs itt, sokszor azt sem tudja, mi történik vele, körülötte... Ez már egy eléggé elfajult változat, mert ilyenkor a pillanat, mint valóság abszolút nem játszik szerepet az emberben - hanem inkább amit a múltban összegyűjtött - azzal operál, hogy valamiféle következtetést, támpontot, algoritmust találjon, annak megfelelően, hogy a következő lépését meg tudja tenni -- aszerint, amit akar.

Tehát a gondolatok megállítása nem csupán abból áll, hogy találok valami olyat, amitől elfojtom, befagyasztom - mert például a spiritduális mantrákok is ilyesmik: ha mondom őket, akkor egyfajta transzba tudok esni(mondjuk órákig mondva) - annak reményében, hogy majd leáll az elmém, mert a varázsszavak hatására minden megjavul magától.
Afféle ima ez a reményteli szolgabeállítottságú lénynek, és az ön-őszintétlensége tagadhatatlan: sem nem veszi figyelembe a fizikai, konkrét valóság által sugallt transzcendencia pontokat, sem nem akar annyira őszinte lenni magával, hogy belássa: a gondolatok és érzelmek nem csak úgy lettek és nem csak úgy felszívódhatnak - hanem valamit tett a múltban, hogy kialakultak és ezt kellene realizálni, hogy miért és hogyan - mert akkor a helyzet úgymond kinyílik és a kiindulópont, a magja az egésznek nyilvánvalóvá válik.

És aztán, mikor az nyilvánvalóvá vált, azzal kell dolgozni, közvetlenül - nem az eredményén, a gondolaton - mert az pusztán a következménye. Tehát nem a tünetet kell kezelni, hanem a probléma magját orvosolni.

Viszont, van még egy eszköz, mely irtózatos segítséget jelent ebben a transzcendenciában, mégpedig a megbocsátás. Megbocsátani annyit jelent: változni.
Amikor az ember azt mondja, hogy "megbocsátok neked" - akkor azt mondja: többé nem hibáztatlak, egy új esélyt bocsátok számodra.
Megbocsátani, mint tiszta lapot adni, mint minden belső ítéletet elengedni és egyfajta bizalommal jár.
Érdekes pont, hogy az ember csak azt tudja megbocsátani másban, amit magában meg tud.
Csak annyira tud megbocsátani másnak, mint amennyire magának meg tudna.
Ezért érdemes önmagával kezdeni.
Mert mikor az ember realizálja például, hogy az, hogy minden nap 32x gondol féltékenyen a barátnőjére - ez egyértelműen félelem-alapú.
Hiszen, ha arra gondolok, "mi van, ha másvalakivel fog egy jót beszélgetni? Mi van, ha megtetszik valakinek és ő viszonozza? Mi van, ha aztán az az illető neki is tetszik? Mi van, ha aztán inkább vele akar lenni, ahelyett, hogy velem lenne?"

Ezek a gondolatok egyértelművé teszik, hogy az ember fél, hogy elveszíti a másikat - de miért? Miért félek, hogy a párom mást fog szeretni? Mi lesz, ha elhagy, mi lesz, ha én továbbra is szeretem de ő meg elhagy? Mi van, ha nem is szeret? Mi van, ha szeretés nélkül maradok? Mi van, ha egyedül maradok?
Ezek a gondolatok is könnyedén feljöhetnek - holott ezek már egyértelműbbé teszik a belső állapotot, mégsem a kiindulópontja az egésznek.

Az embernek nagyon őszintének kell lennie magával, hogy egyáltalán merje megkérdőjelezni, hogy miért is csinálom mindezt? Miért is félek, mi fáj valójában?

Mert, hogy az, hogy kell valaki, aki szeressen, nem azt jelenti, hogy "én magam nem tudom szeretni magam, ezért valaki kell ehelyett, s cserébe ahogy ő sem tudja szeretni magát, én majd szeretem helyette, és így egyikünknek sem kell szeretnie önmagát, hanem kölcsönösen támogatjuk egymást, azáltal, hogy "egymást" szeretjük.

Ez a mai világban teljsen elfogadott, holott az ön-őszntétlenség nyilvánvaló.

Szóval ez még egy szinttel mélyebbre viheti az embert önmagában - de ezt is lehet továbbvinni.
Miért nem szeretem magam? Mi miatt nem szeretem magam? Mit nem szeretek magamban? Mitől és mióta lett ez a bizonyos pont így?

Mondjuk, mert egyszer rosszat tettem kiskoromba és anyu mondta, hogy "nem szeretlek, mikor rosszat csinálsz" - és ekkor a kisgyerek fél, hogy nem fogják szeretni, ha rosszat csinál - holott, azt sem tudja, mitől volt rossz, amit csinált - de azt tudja, amikor a szülő nem szereti, akkor nem kap annyi dolog, mint amikor "szeretik". Eszeveszett baromság, ám elég jellemző ez - és az ember feltételekhez köti a szeretést. És az ember hibáztatja magát, és aztán a feltételekhez kötött szeretet máris köti a gyereket a feltételekhez, mert különben félni fog, hogy ha nem szeretik, akkor annyira nem lesz jó - nem játszhat annyit, nem kap édességet satöbbi.
Arra kondícionálva, hogy legyen valaki, aki szereti - az emberben feljöhet egy igény, hogy szetetetet adjon viszonzásul - s mivel az úgymond kívülről jön - kifele is kell menjen - mivel önmagát nem tanulta meg szeretni, ezért valaki kell, akit szerethet - hogy ne legyen bűntudata, amiért őt szeretik de ő nem szeret.
Az egész alapjaiban van elkúrva, mégis az egész társadalom ezt csinálja.
És az ember fél, hogy "elveszti, akit szeret-aki szereti", mert akkor egyedül marad, és akkor nincs ki szeresse, s az a "szeretni vágyása" önmagára nem tud irányulni, mert igazából nem is valódi. Hisz ha a szeretete valódi lenne, képes lenne önmagát szeretni, mert hogy szerethetne az ember mást, amíg magát nem szereti? S miért nem szereti magát? Mert képtelen. Miért képtelen? Mert vannak dolgok, amiket úgy tett, ahogy és nem volt képes elengedni, szó szerint nem tudott megbocsátani önmagának. Inkább úgy maradt, és azóta ekként létezik - ez ő maga.

És amikor az ember ön-őszinteségben kírja ezt magából, felfedezi, leás a mélyére, akkor rájöhet ilyen pontokra, ahol igazából volt valami a múltban, ami erre késztette, és hiába, hogy az a késztetőerő már nincs is itt, az ember képtelen megváltozni.
Mert akklnt definiálta önmagát, és ha ezt elengedi, akkor az önmagáról alkotott kép nem is az lesz, mint aki, és ez bizonytalanságot szül, ez egy falat képez az életében.

Ezért jó az önmegbocsátás: az ember egy új esélyt bocsát magának: "tudom, hogy féltem attól, hogy mi van, ha tosszul csinálom és anyu megver, de ezen túl kell lépni" -

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy rosszul csinálok valamit és anyu megver.

Ezzel úgymond kifejezem azt, hogy igen, így tettem, igen, ezért tettem í]y, és most, hogy már tudom, hogy így volt - ezt elengedem.
Realizálom, hogy én fogadtam el ezt magamban, én engedtem meg - én vagyok a felelős - és én vagyok képes változni is. Mert változni akarok, mert nem akarok félni többet, mert a félelem belső párbeszédet szül, mert akkor nem vagyok itt, és a belső csend folyton megszakad és emiatt nem vagyok képes a pillanatot itt és most teljesen átélni, úgy ahogy van, a múlttól függetlenül.

Tehát megjelölöm magamnak, hogy ezen a téren hajlamos vagyok a múlt miatt félni - de ennek véget akarok vetni - mintegy öntudatra hozom ezt a pontot - és ezzel képes vagyok megfigyelni, hogy mikor is jön a képbe ez a félelem.
Azzal, hogy megbocsátok magamnak - azzal nem biztos, hogy megváltozok - ám jelzem, hogy meg akarok változni - s ha valóban nem változok meg, akkor egyértelművé válik, hogy "meg akartam változni, de nem tettem - minden maradt a régi" - ekkor az ember nem engedte el a múltat a pillanatban, vagy csak "hazudott magának", hogy megbocsát, de nem is - vagy egyszerűen ez a pont nem elég mély, ha ez is csak egy automatikus következménye valami "eredendőbb" dolognak.

Tehát az önmegbocsátás egy remek eszköz arra, hogy az ember nyomon tudja követni, hogy mikor és miért vesz részt az elmében, és egyfajta teszt is egyben, hogy ez a megbocsátás valódi-e vagy csak afféle önáltatás.


Tehát ez egy remek eszköz arra, hogy az ember pontról pontra felgönygyölítse az elméjében lejátszódó folyamatokat - ahelyett, hogy másvalamivel foglalkozással vagy afféle "erővel" csitítsa le a gondolatokat - inkább megvizsgálja, hogy azok honnan jönnek, hová mennek, miért és mi ennek az oka.

Szórakoztató kifogás az, hogy ezzel az ember csak mégtöbbet gondolkodik, meg hogy erőt és valóságot ad ezzel csak a gondolatoknak - de valójában ez már megtörtént - ezért jönnek, mennek - és hozzáteszem, nem is arról van szó, hogy gondolkodjon eezekről az ember, hanem a fizikai valóságban fejezze ki - ezáltal szó szerint a felszínre hozva teljesen nyilvánvalóvá válhasson - vagy írással vagy hangos beszéddel - mert ha az ember a fejében kergeti a gondolatokat, akkor azok a gondolatok, amikkel a másik gondolatokat kergetjük - igencsak belegabalyodhatunk abba, hogy most akkor mi is van - ráadásul az fel is tud gyorsulni egy olyan szintre, amikor is már szinte automatikus és gyakorlatilag követhetetlen - holott pont az a lényeg, hogy lelassuljon az ember és lássa, miből mi jön.

Fontos még azt is hozzátenni, hogy az elme nem egy elkülönült entitás - az is az ember - bár eléggé elkülönült a testtől, de megfigyelhető, hogy ezt is saját magunk eredményeztük - és az elkülönült elme szinte magától él, és mindenféle megállítási, irányítási kísérletnek képes ellenállni. Miért?
Mert ha irányítani akarom az elmét - akkor azzal kifejezem az elkülönültségem tőle - én akarom azt irányítani - az alany, az ige és az állítmány jól elkülönült részek - de igazából már eleve ezt a duális-hármas műveletet megtenni: szükség van az elmére. Tehát ilyen módon az elme sosem áll le.
Helyette inkább megfigyelhető az elme, és megérthető, valamiképpen azonosulni lehet vele, és megérteni, hogy az is magam vagyok - és amikor teljesen egy és egyenlő vagyok vele - átölelem, mint magam, mint az elme, akkor nem irányítom, mint egy különálló dolgot, hanem mint az elme, mint saját magam egyszerűen egyként és egyenlőként kifejezzük magunkat - és ekkor az ember realizálhatja, hogy valójában mit fogadott el és engedett meg magának - és mikor már van egyfajta hatalma az elmén, akkor képessé válik megérteni, hogy ahhoz, hogy az elmét leállítsa: önmagát kell leállítsa - mert ő maga szalad az elméjében, és ettől szalad az elme is: mert igazából egyek és egyenlőek, csak a percepcionális különbség miatt egyiknek több a hatalma, mint a másiknak.

3D

3D
Te jó ég! Megnyilvánultam három dimenzióban!
A három dimenzióban vagyok. A három dimenzió vagyok...
Ebből rögtön arra következtetek, hogy ITT vagyok a térben - xyz
Ma eldöntöttem, elég az absztrakt filozófiákból, az agyamra ment
megöl - nem él - megölöm magam - nem élek....túlságosan is éles volt az agyam...nyugi van ...
lágyan szól a phi - kellemes muzsika - afféle kezdet egy vadabb táncos mókára...
Magamnak írok magamról - megosztom - leheletfinomból menjen ki csak az a mély sóhajszerű - ez vagyok én .. ahogy veszem a levegőt ...
Ahogy benntartom, ahogy kifújom és ahogy kinntartom. Ez művészetnek is mondható, tekintve, hogy senki sem műveli - pedig ez az önművelés - az ITTlét.
Mert hát ha én nem művelem magam az ITTlétre, csupán mint ITTLÉT - mi okozná ezt...
Tehát - túl sokat akartam, túl sokat tudtam, túl sokat elértem, túl sokat megtudtam...túl sokmindent láttam, és túl sokmindent tanultam...
Semmit nem ér, hogy remegő lábbal másztam alá a piramisoknak, hogy beállva bolyongtam az Ang-kor ezeréves kőomladékai között, hogy magam jártam körbe és körbe a helyet, ahol buddha állítólag szanaszétvilágosodott, s ültem ugyanott, ugyanúgy, elengedtem a vágyaim ugyanott, megtapasztaltam, milyen, mikor goán vagyok és a partiban táncolok százakkal, elgyalogoltam a zarándokút végéig, felkutattam és gyakoroltam hét zsák önmegvalósítós tudományt, a keleti tanokat, az antropozófiát, a sámánizmust, a zent, számos és számtalan gurut megnéztem, meghallgattam, megérintettem, s láttam, hogy nem tudnak többet, mint én - vagyis csak tudnak, de nem ÉLnek - kevés - átlátszó - szürke - én inkább tapasztalok... meglestem sokmindent, kipróbáltam a hedonizmust, a festészetet, még meg is néztem pár csoportszexet éééés éltem a trópusi dzsungelben a tengerparton - de ez semmi, ahoz képest, hogy ITT vagyok - lemondok minderről, nem kell, nem kell ezek alapján definiálnom magam - nem kell sem túlélőnek, sem jóginak, sem utazónak, sem mérnöknek, sem programozónak, sem matematikusnak, sem bölcsnek, sem utcazenésznek, sem cigánynak, sem művésznek, sem hippinek, sem juppienek, sem junkienak lennem, mert ITT vagyok - nem kell zenésznek, sem rendezőnek, sem vágónak, sem báttynak tennem magam, mert ITT vagyok -
nem vágyom a legszebb arcú karcsú lányra, aki olyan, mint én, mert magamat kerestem, nem vágyom, hogy tanítsak másokat, mert ITT vagyok,
nem kell hatalomra törekednem, mert lemondtam az irányításról - nem kell semmi elkülönülés, nem kell semmi egyenlőtlenség, nem kívánom azt, hogy az egóm alapján definiáljam és irányítsam magam és másokat, mert ITT vagyok...
nem kívánok szebb, erősebb, egészségesebb, gyorsabb, jobb testet, nem kívánok több pénzt, nem kívánok sem barátokat, sem elismerést, mert ITT vagyok...
és ezt válltig állítom, ez vagyok - felesleges bedobozolnom magam, bármiféle kategóriába, mert abban a pillanatban csak az vagyok - és már látom, tapasztalom, hogy az vagyok, amit kifejezek, amiként látom magam, az alapján fejezem ki magam - - tehát miért is akarnám úgy látni magam, mint egy akármi, mikor lehetek minden - ITT.
Mert ITT van minden - mert ITT van mindaz, ami vagyok - ITT vagyok - én az ITT vagyok - az ITT pedig magábafoglal mindent...

Ennél csodálatosabb nincs, mint a feltétel nélküli lét - csak az aki vagyok - és amikor mindenről lemondok, amikor mindent eldobok és amikor bebizonyítom, hogy semmi sem kell, és így is ÉLek egységben és egyenlőségben magammal és mindennel - csak lélegezni és kifejezni, egy GONDolat nélkül - érzések és vágyak nélkül - akkor jövök rá, hogy a semmit dobom el a mindenért...mert az, már adott, hogy ITT vagyok - és egyyé és egyenlővé válni magammal - nem is válni, hanem hogy ezt merni felfedezni, megtapasztalni és kifejezni, átölelni és egyesíteni egyetlen pillanatban - egyetlen lélegzetben, ITT ---- ennél több valójában nincs - mert minden ezen felül, ezen túl, ezen kívül - illúzió - ezért nem látok körülöttem senkit, még a nagy "spiriduális" gyakorlókat sem ITT - mert nem itt vannak, hanem az itt és ott között szaladgálnak, hintáznak, kúsznak stb - nem véve észre, hogy egyetlen egy pillanatra veszik csak célba az ittet és az ottot - és közben sehol sincsenek - az ITT szemszögéből...

ó az idő a virágszál tombolta vihargyermek - az idő az én démonom - most elengedem

az idő és a most - egyenlő - ha az idő ITT van - én nem vagyok itt - vagyis hát eggyé és egyenlővé kell válni az idővel - és akkor nem is látszik - vagyis nem külön tőlem - és ha egy és egyenlő vagyok az idővel, akkor nem vagyok a rabja - ugyanis én úgy definiáltam, hogy az idő kérdése, hogy akármi legyen - akár még az is, amit szeretnék - holott idő kérdése és már nem is szeretném - és akkor már az a kis időkülönbség válasszon el az ITTtől?
nevetséges...az idő pénz...a pénz hatalom

a 3 dimenzió - x y z - ez az isten - a fizikai valóság az egyetlen valóság, mely igaz, kézzelfogható és stabil - ez az, ami kiállja az idő vasfogát...
tehát az 3 dimenzióban kell talpraállni és gyökeret ereszteni, stabillá válni és nőni, nőni nőni, csak nőljenek az ágak, bújjanak a levelek - hullhatnak is, hisz a fa, mint élet, mint a lélegzet: ITT stabil - ekkor vagyok az, aki vagyok...
Abszolút ön-őszinteségemben látom, hogy néha el-elburjánzik egy kósza ág - de miért? miért ó hol és mikor van az a téridő gombolyag, hogy egyszercsak fellobban és elég! ?

Nincs szabadság - illúzió - minden előredefiniált és kiszámítható - a szeretet egy termék - a valóság rabjai élősködnek rajta - és a valóság rabjainak mesterei meg őrajtuk - de az egyenlőség az abszolút mérce - tehát minden egy - ezért mindenki egyenlően elkülönülést támogat, tapasztal, hogy annyira nyilvánvalóvá váljon, hogy egyszercsak már mindenki felkapja a fejét, hogy: MMMMII?

És az a pillanat az ITTLÉT - amig mindenki nincs ITT - amíg mindenki nem megy át a tű fokán, hogy hmm ez van ITT - ez vagyok én, ami ITT van - ez a világ, ez a kontinens, ez az ország, ez a világhelyzet, ez a bolygó, ezek az erdők, ezek az állatok, ezek a felhők, ezek az emberek - minden ÉN vagyok - ezért felelősséggel tartozom magamért - mert minden én vagyok - ez afféle ITTlét - ami kézzelfogható, a 3dimenziós - ez magamban, mint aki vagyok tapasztalható - amíg mindent nem tapasztalok, mint saját magam - én nem az vagyok, aki valójában vagyok - ez nem drog, a gondolatok, érzelmek elméje a drog - addiktív önáltatás - kibújni belőle dicsőséges - a halál persze segít - távoltart a félelem? Az a fél elementális ön-őszinteséged választ el a teljességtől - titkon tartván az elfojtott sajnálatot.

Hisz csak azt sajnálom, amit nem akarok változtatni, hisz aként, ahogy és akiként tettbe definiálom magam - és nem akarok változni, ezért sajnálom, mert tudom, hogy elbasztam - megbasztam magam - ezért inkább arra vágyok, hogy mással basszak - mert ha már én megbaszódtam, baszódjon meg más is...

Ezért látom, hogy tényleg mindenki vámpír - ezért vagyunk élőhalottak - megszülettünk, de igazából teljesen nem élünk, de azért még nem haltunk meg - ez az élőhalottság...csak kábán megyünk a vágyaink után : ENERGIA -
Termékekből, partnerből, szexből, gondolatokból, érzésekből, félelemből!, tettekből nyerünk energiát, mert az bizony fogy - az bizony múlandó - ez az életerő, amit úgy hívunk energia: ez nem igazán az Életenergia - hisz ha az lenne, akkor ezáltal, hogy ezen "ÉLünk" - nem pusztulna a bolygón az ÉLET - nem pusztulnánk oly látványosan saját magunk is - mint ahogy mi berendezkedtünk, arra, ahogy hogy "él"-ünk...

"ÁÁÁ, itt minden oké" - , csillogó boltkastélyokban fossuk a pénzt, holott a földön az emberek 4/5-őde vért izzad, csak hogy nekünk legyen ez a bőrcipő, ez a termék, ez a pénz - - - amíg mindenki a saját bőrén nem tapasztalja ezt - addig nem akar változni - ezért van az, hogy most mindenki megtapasztalja, hogy mivé vált - hogy lássa, hogy megértse, hogy mit is tesz magával, másokkal, a világgal -

mert MINDEN EGYES EMBER EGYENLŐ MÉRTÉKBEN FELELŐS A VILÁG AKTUÁLIS ÁLLAPOTÁÉRT -

ezt tagadni - erre válaszolni kifogásokkal - nem őszinte, ezért nem is ÉLET - ezért a nem élet - nem élhet - tehát az meghal - aki meghal - nem ÉLET...
Itt van az igazi teszt: aki meghalhat, az nem is él..tehát olyannak hinni, olyan valakinek a "tan"-ám-ításait fontolóra venni, aki végül meghalt: én nem tenném - hisz a végső teszten elbukott - a valóságteszten - mert a fizikait transzcendentálni, meghaladni - az lenne az igazi ÉLET - amíg van halál - addig hogy lehetne TELJES élet? Ugyan...Persze ki-ki maga dönt...de hogy tényleg józan ésszel látni, mi is van valójában...és mi nincs...

hogy lehetne valós a szeretet, amíg egyetlen ember is éhezik?
hogy létezhetne szeretet, amíg egyvalakit is megölnek, amíg egyetlen állatot is megesznek? hazugság, hazugság, nem igaz...


ezért meghúzni a vonalat - bátorság - ebben a programozott rendszerben kiállni az ÉLETért, mint az élet maga - ez az aki vagyok - nem holmi fénybarátkozó spirit duális misztikus test vériség - nem kell a rizsa - eleget hallucináltam - ezért lélegzem, mert tudom, és látom, hogy őszinte vagyok magammal, és ezért látom, hogy mi valódi, mi nem...

Mindig az izgatott, milyen a világ, hogy épül fel, hogy ki is vagyok én, mi is történik valójában...
hogy a fenébe nem érdekli az embereket, hogy kik is ők valójában?

mennek az utcán, bambulnak a villamoson, feszengenek a jelenlétemtől, csak mert én ITT vagyok - mi az ami zavarja őket? az, hogy nincsenek ITT, mert ha én ITT vagyok, esetleg látom őket, tapasztalom, milyenek is valójában - amit még ő maguk sem - ez zavaró - mert azt sem tudják, - azt sem merik kifundálni, hogy ez mit is jelenthet - meg egyáltalán mi???

ez a föld a pokol - a menny illúzió - a menny az egyenlőség lenne - az pedig a 3Dimenzióban nem létezik - és ez nem idealizmus, kérem!

Ez a józan ész - a legegyszerűbb őszinteség - az ártatlan gyermeki szemszög - nézz körül....

Ezért állok ki, mint freelove, és ezért nem vagyok hajlandó kevesebbet elfogadni, mint aki vagyok - tényleg ...

És nem szégyenlem, hogy megbocsátok magamnak, mert az az egyetlen gyakorlatias út, hogy elhagyjam az ön-őszintétlenségeimet - mert ha megbocsátom magamnak, akkor tényleg meg akarom bocsátani, és akkor tényleg meg akarok változni, és akkor tényleg megváltozom - vagy tényleg rájövök, hogy hmm mégsem változtam meg, pedig akartam, mert már rájöttem, hogy amit csinálok, az nem az, aki valójában vagyok - ezért akkor újra megbocsátom magamnak és mélyebbre nézek, mi az, amit még mindig magamnak gondolok, pedig csak illúzió ? Mivel nem vagyok őszinte magammal? Vágy? Hit? Félelem? Mind-mind fal a teljesség megtapasztalása előtt - és én fogadtam el és engedtem meg, én építettem fel a részvételemmel és én is szedem le a téglákat egytől egyig - - -

Mert aki azt mondja, hogy az önmegbocsátás baromság - az igazából tudja, hogy ha merné kipróbálni, ha merné alkalmazni, akkor esetleg megváltozna - akkor esetleg szembesülne azzal, hogy mit fogadott el, engedett meg magában - és akkor ITT lenne az őszintétlenség - és akkor tényleg meg kéne változni - tényleg fel kéne adni a sok elme-illúziót - arról, hogy ki is ő valójában, és hogy mit miért is csinál, és egyáltalán miért nem képes abbahagyni?

Egyetlen gondolat már kapcsolatot definiál az egyesített tudatmezőben az elmén keresztül - és ez már elég, hogy az ITT tapasztalás háttérbeszoruljon - persze ez egy folyamat - de hosszú-hosszú folyamat - nem ebben az életben kezdődött, de ebben az életben ér véget.
Mert most minden ITT van - ki ki maga veszi irányításba az önmegvalósítást, vagy az elfogadott és megengedett természete "jön vissza", "derül ki" itt és egyszerűen választást nem adva megmutatja a foga fehérjét...

Nem hiszek többé a kapcsolatban - a kapcsolat MINDIG elme-alapú - az elmék közt jön létre és az elméket támogatja - hogy megmaradjanak ekként...bukás...

A kölcsönös abszolút ön-őszinteségen alapuló megegyezés talán járható - de ahhoz önállóság kell, ahhoz stabilitás kell, és egy bizonyos érettség, hogy már realizáld előtte, hogy nem az elméd vagy, nem a gondolataid vagy, nem az érzéseid vagy - vagyis hát most azzá váltál, és vissza kell menni a kiindulópontig és újra magadbaolvasztani és kiállni, hogy most már tudom miért van, miért mentem bele, hogy estem a csapdájába, hogy váltam a függőjévé - és hogy állítom meg - mert lehet enélkül is létezni - szabadon...
És ha ez már stabil - akkor két ember tudja egymást támogatni az ön-őszinteségükben - bármiféle függés és vámpírizmus nélkül - de azonkívül - az elmében marad az ember - az pedig nem valós - az nincs ITT - tehát illúzió - - -
ezért fáj, ha elhagyott a másik, megcsalt vagy csalódok, vagy hiányzik valaki....
mert az illúzió, és az azáltal definiált önmagam - - nem valódi - és ez azért dühítő - hogy nem is vagyok valódi - vagyis egyszercsak eltűnhetek minden maradandó nyom nélkül - akkor meg minek az egész? Érdekes pontokat vetettem fel ma, most elég is, élvezd...

köszönöm szépen

Itt? Vágy?

Feladtam a keresést - most megvan - vágy.
Ha vágyok - nem tapasztalom - hisz azért vágyok, arra vágyok, hogy tapasztaljak.
Ha tapasztalom, amire vágyok - nem vágyok - hisz ha vágyok, nem tapasztalom.
Tapasztalás - arra vonatkozik, ami ITT van
Vágy - arra vonatkozik, ami NINCS itt.
Khm
Mit tapasztalok, mikor a vágyammal találkozok - mit KÉNE tapasztaljak, mikor tapasztalom a vágyam (tárgyát)? Intimitás - intimitás mással.
Miért akarok intimitást mással? Mert akkor ha intim kapcsolatba vagyok valakivel - akkor látszólag megvan az intimitás - teljesül a vágyam. DE.
Ha úgy vágyok, hogy nem is tudom kire vágyok, csak hogy mire - akkor arra vágyok, ami bennem hiányzik - pontosabban: ami bennem van: azt a hiányt megszűntetni vágyok, amit tapasztalok, ha egyedül vagyok.
Ha vágyok valakire konkrétan: azt hiszem, hogy azáltal az illető által tapasztalom a vágyam teljesülését. Miért? Emlék? Definíció? Remény? Bizalom?
Tehát a vágyam tárgyával(illető) való tapasztalás során remélem, hogy nem kell tovább vágynom - hisz tapasztalom.
Mi ez, amire vágyok tényleg? Vágyam tárgya: tapasztaljam a vágy megszűnését.
Pontosabban: kielégülését. Vágyam teljesülését. Hogy beteljesüljön. Az ami most fél. A félből legyen teljes. Mert egyedül tán fél vagyok. Mert egyedül tán félek attól, hogy nem teljesül be a vágyam - ezért hajt - ezért hajtom a vágyam által magam.
Mert hogy ne teljesüljek be - hogy ne legyek teljes - hogy ne TAPASZTALjam ezt a beteljesülést, ezt a TELJESSÉGet - az még egy kicsit csak FÉLelmetes. Főleg, hogy hozzáteszem azt a varázsszót: SOHA. Sohasem teljesülni be - sohasem teljesedni ki - az azt jelentené - én csak egy fél elem maradok - fél elememben vágyok arra, hogy megtapasztaljam a teljességet.
De azért vágyok másra, hogy azáltal elrejtsem ezt a félséget - hogy én önmagam, saját magam, egyedül, nem vagyok teljes - fél vagyok - ezért félelmemben kimozdulok egy irányba, a vágy által vezérelve, hogy teljesüljek.
Azért vágyok másra, hogy elrejtsem fél-elmem, hogy intim kapcsolatba kerülvén mással reménykedvén abban, hogy beteljesül a vágyam: teljessé válok...pontosabban: tapasztalom a teljességet.
De mivel az alapja a vágynak, hogy félek, hogy nem vagyok teljes - vagyis fél-nek tapasztalom magam: ez van ITT. A vágyam, ami nincs itt, az pedig a másik fél.
Tehát arra vágyok, ami nincs itt, ahelyett, hogy egyszerűen realizálnám, hogy
ÉN ITT VAGYOK.
És mivel nem veszem figyelembe, tudomásul ezt ami itt van, ez a felem, aki itt van, aki én vagyok - ezért nem is igazán tapasztalom - azt tapasztalom, hogy a másik fél-elemem nincs itt. Vagyis nem vagyok egész: két részre szakadtam: egyik felem az ami ITT van, de nem is igen tapasztalom, csak félig -- és a másik felem, amive vágyok, mert nem tapasztalom ITT.
Mindez csak azért, hogy ami ITT FÉL - legyen EGÉSZ.
S mivel nem vagyok intim kapcsolatba magammal, ezért nem ismerem még ezt a felem sem, ami itt van - pontosabban félek nemcsak megismerni, hanem meg is tapasztalni magam itt, aként aki és ami vagyok - hiszen előbb ítéltem magam félnek, minthogy valójában meg is tapasztaltam volna ezt a FÉL magam úgy ahogy itt van - ezért előbb ítéltem fél-nek magam, csak hogy ne tapasztaljam magam - pusztán a félelem miatt, hogy mi van ha nem is vagyok egész - és ezt gyorsan palástolni - vágy támadt - és ezt a vágyat kifele próbálom beteljesíteni - egy más-ban.
Hát ez így már elég nyilvánvaló. Józan ész.
Nekem egyértelmű, hogy magamra vágyok - mindenki önmagára vágyik, önmaga teljességére, aki azt mondja, hogy nem - az nem őszinte önmagával.
Ez nem önzés, ez az, hogy valójában kik vagyunk önmagunk teljességében.
Tehát azért vágyok másra, hogy megtapasztaljam vele magam, mint egész - mint teljes - holott a kiindulópontom az, hogy én egy fél vagyok. Ezért ha a másik huss!! eltűnik, nincs ITT - a látszólagos egész tovatűnt, mintha sose lett volna - és újra feltámad a vágy. Vagyis hát így megy ez, nem? Vágyok, aztán vagyok valakivel, ha elég jó, akkor rá vágyok, ha éppen tapasztalom, akkor nem vágyok, aztán ha nincs itt akkor vágyok rá, vagy ha esetleg nem "elég jó vele", akkor továbbra is vágyok, még akkor is, ha az a másik "fél" itt is van. Hmmm.
A megoldás kézenfekvő. Amint lemondok a vágyról az után, ami nincs ITT - képessé válok azt tapasztalni, ami ITT van - vagyis magam. És ha én itt vagyok, akkor önmagam tapasztalom meg. Milyen is vágy nélkül, hogy milyen is vagyok, amikor nem vágyok. Nem vágyni semmire. Nem vonzódni semmihez, nem lévén semminek és senkinek sem a rabja - még önmagam vágyának rabja sem - egyszerűen tapasztalom, hogy ITT vagyok, és hogy nem irányított, sodródó, sóvárgó, elvágyó vagyok, hanem képessé válok magam irányítani ITT - mert tapasztalom magam - és ez egy teljesen új világ.
Nem kell semmi sem ahoz, hogy itt legyünk, hiszen már ITT vagyunk.
Nem kell hozzá sem szex, sem pénz, sem kocsi, sem állat, sem nő, sem pasi, sem siker, sem biztonság, hiszen minden ami vagyok, ITT van.
Tehát az, hogy valaki arra vágyik, hogy intim kapcsolatba kerüljön mással - pusztán ön-őszintétlenség, pusztán ön-nemismerés, egyszerűen mindaz, amit az jelent "nem itt lenni". És ha valaki nincs itt, vagyis hát látszólag igen, de olyanra vágyik, ami nincs itt, kimondhatjuk bátran: illúziókat kerget, pontosabban: illúziókkal is azonosítja magát - vágyakkal, ezért valójában még ő maga is illúzió. Fél.
Minden, ami fél - illúzió. Mert igazából minden egész.
Mindenki, aki fél - attól fél, hogy nem is valódi - ezért vágyik arra, hogy azt tapasztalja, hogy valódi - hogy azt tapasztalja, ami nincs itt, mert azt sem tudja, mi valódi, mi nem. És így élni éveket, évtizedeket, évszázadokat, évezredeket: ITT vagyunk, mi emberiség.
Minden vágy önőszintétlenség: mert arra vonatkozik, ami nincs ITT - amit éppen nem tapasztalunk - nem vagyunk abszolút őszinték, hogy használjuk a józan eszünket, hogy rájöjjünk: hmm arra vágyok, ami nincs itt, ahelyett, hogy egyáltalán realizálnám mi van itt. Csak mert egyszer úgy ítéltem meg, ezért azt az egy ön-ítéletet cipelem magammal folyton, csak hogy ne kelljen szembenézni azzal az eggyel: hogy úgy ítéltem meg magam, azelőtt, mielőtt tapasztaltam volna magam.
És amikor a vágyam nem teljesül be - vagy a vágyam tárgya eltűnik, akkor az frusztrál, az kínoz, az dühítő - mert látom, hogy illúziót kergettem - mert látom, hogy én, a vágyó, mint a kifejezése a vágyamnak, és maga a vágyam: illúzió. Tehát mindaz, ami, aki vagyok: nem valódi: a fél - elem valódivá válik, a fél elem ITT van: szembesülök azzal, ami, aki vagyok: ez a fél-elem. Újra és újra, újra és újra, addig, amíg nem értem meg a saját természetem, amíg nem értem meg a saját vágyam és a magam teremtette illúzióim természetét, és nem realizálom, hogy én saját magam vagyok mindezért a felelős, és csakis én saját magam tudom feladni a vágyat, csak hogy végre megtapasztaljam mi is van ITT, ami nem illúzió. És ekkor kapok egy újabb lehetőséget, hogy rádöbbenjek, hogy önmagamban alapból már TELJES vagyok - EGÉSZ. De előbb fel kell adnom az illúzióimat.
De ehhez előbb meg kell találjam magam ITT - ehhez meg kell adjam magamnak a lehetőséget, hogy ITT tapasztaljam magam - és hogy ne ITT a vágyat tapasztaljam, mert ha a vágy van itt, akkor az vagyok itt - és a vágy illúzió.
Ezért bocsátom magamnak a lehetőséget, ezért bocsátom meg magamnak, hogy nem adtam meg magamnak a lehetőséget. Ez az igazi megbocsátás. Hogy is lehetne másnak megbocsátani, amíg magamnak sem tudok? Amíg nem tudom saját magam önmagam számára bocsátani, hogy egyszerűen ITT tapasztaljam azt, aki vagyok?
Az ITTlét az az önmagam megbocsátása. Senki más nem tudja helyettem "rendelkezésre" bocsátani önmagam, csak én.
Ez az ön-intimitás - ez az ön-őszinteség, ez az ön-megbocsátás, ez az ön-megvalósítás, ez a teljesség.
Erre jövök rá minden egyes vággyal kapcsolatban, legyen az nő, punci, érintés, csók, zenélés, pénz, szabadság: mind egy-egy ügyesen definiált álca, mely elfogadott és sugallt ebben a világban, csak hogy ne tapasztaljam, hogy mi van ITT - és azáltal, hogy ezekre az evilági dolgokra vágyok, azzá válok - a vágyra ezekre a megnyilvánulásokra - és ezáltal a részemmé válnak -- ráadásul úgy, hogy nem is tapasztalom őket -- tőlem elkülönülten teszemazt létezik a csodás nő, a legjobb hangszer stbstb - nem tapasztalom ITT, de belül befolyásol, belül megmozgat, belül irányít - ezáltal vagyok a rabja. És a sok kapcsolat ebben a világban, amit definiáltam, az mind ilyen - ezáltal nem vagyok ITT - a sok részvétel ezekben, s a kiindulópontommá váltak ezek, úgy hogy nem is tapasztalom ezeket ITT - csak az emléküket, a vágyat - ezek miatt nem tapasztalom magam EGÉSZnek - nincs teljesség - vagyis egy globálisabb szinten megvan a teljesség - csak nem én vagyok az irányító - hanem én vagyok az irányított - ráadásul már a végén azt sem tudom, hogy mi illúzió, mi nem - és aztán megijedek, hogy jajj, nem is vagyok valódi? Akkor mi vagyok? Akkor mi nem vagyok?
És itt kezdődik az ön-őszinteség - az ön-megbocsátás.
Nem a pápának kell megbocsátania azt, hogy én a vékony széparcú de formás lányra vágyással igazolom azt, hogy megtapasztaljam azt, ami ITT van, hanem nekem.

Persze nem mondom, hogy mindenki legyen remete, szerzetes, apáca. Csak jobb tisztázni. Minden kapcsolatnak van valami alapja - ha ez az ön-őszinteség, akkor az lehet támogató mindkét(akárhány) "félnek" - ha nem, akkor legbelül - mindketten félnek - félnek attól, ami elkerülhetetlen: a szembesülés. A szembe sül, hogy a vágy nem valódi, jobb lenne arra fókuszálni, ami ITT van: saját magunk. Előszöris.



Hogy lehet lemondani egy vágyat - elengedni? Abszolút ön-őszinteségben megnézem, megfigyelem, megtapasztalom, ami abból ered, magamba tekintek, hogy honnan is ered ez a vágyam? Milyen emlékek vannak ezzel a vággyal kapcsolatban? Milyen szavakkal írnám le? Milyen szavakkal tudom definiálni, megragadni, magam elé tenni - milyen gondolatok, érzések, érzelmek kapcsolódnak ehhez az egy speciális vágyhoz, amit gyanítok, hogy nem biztos, hogy az örökkévalóságig szeretnék tapasztalni. Leírom - mert az stabil - az megmarad, látom magammal egyenlőként és egyként a papíron, a naplóba, a fájlba, akárhol. Ha már megértem, hogy honnan ered a vágyam, mi a magja, mi az a speciális helyzet, amiből "ered", mikor intenzív, mikor kevésbé, akkor már lehetnek igen mély rálátásaim, hogy ez az egész elég kártyavár-szerű.

Persze aki vágyik, és vágyni akar: az úgyis ezt teszi, azzal nincs mit tenni, annak még tapasztalnia kell pár délibábkergetést a sivatagban, azokkal most nem foglalkozunk:)

A vágyat nem lehet elfojtani - visszatér ha megerősödött.

A vágyat nem lehet csak egy döntéssel eltűntetni. Ki kell állni, hogy igenis kijavítom magam ezen a speciális területen a pillanatban, és megélem a vágynélküléséget, úgy, hogy tapasztalom a teljességet - ebben is hatékony az önmegbocsátás - amit tényleg megbocsátok magamnak, és azt ki is mondom, le is írom - az stabilizálódhat - abban az értelemben, hogy képessé válok a pillanatban öntudatába lenni annak, hogy most épp mi is készül történni, és részt veszek-e benne, vagy sem: ön-őszinteség kérdése.....

FAQ - Gyakran Feltett Kérdések

1. Mi volt a Fehér Fény és miért létezett?

Eredetileg amikor az ember meg lett teremtve, kizárólag azért lettünk létrehozva, hogy rabszolgák legyünk, egy olyan faj tagjai által, akiket úgy hívtak, hogy Annunaki. Ők teremtették az elme szerkezetet amelyet az egész testünk alkot, így biztosítván, hogy mi, mint emberi lények szabályozhatók és irányíthatóak maradjunk, mint rabszolgák. Az Annunaki egy olyan faj volt, akik leigáztak más lényeket, annak segítségével, hogy mennyire manipulálóak és megtévesztőek voltak, így szolgákat tarthattak, hogy mindig biztosak legyenek abban, hogy a világuk elő van készítve és gondoskodtak arról, hogy az emberi lények, mint szolgák ellátják őket arannyal, itt a földön. Alapvetően ez az, amit teszünk a világunkban: Egy rabszolgarendszer környezetet teremtünk nekik, amelyet egy napon újralátogatni terveztek. Hataloméhes lények voltak és egész bolygókat készítettek elő így, hogy élvezhessék az erőforrásait; nos el tudod képzelni, hogy mennyire szórakoztató volt ez a bolygó nekik. Többet is olvashatsz az Annunakiról, hogy megérthesd őket, kik is voltak.
Ahogy annak tudatába vagy, az elméd megbízik az irányban, hogy egy külső forrásból ’elmondják neki’, miként és hogyan működjön. A létezésed során mindig másban bíztál; társadalom, vallás vagy a genetikád, hogy az diktálja a cselekedeteidet, ahogy mások viselkednek körülötted a környezetedben, amit lemásoltál és lemintáztál, hogy magadévá tedd – ez alapján definiálván a tudati személyiséged. Amikor az Annunaki megteremtett minket, az egész elme tudatunk tervébe belehelyezték a vágyat és a szükséget erre a mások általi irányításra – hogy megmaradjunk a szolgái azoknak, akiknek hatalmuk és irányításuk van, ahelyett, hogy minden, mint egy létezne egyenlőségben. Amit ezért teremtettek, az az egész Fehér Fény szerkezet volt, hogy ezt támogassák. A Fehér Fény szerkezet egy tudatos implant és megnyilvánulás volt a tudatunkban(elme), ami a fő irányító pontja volt az Annunaki elnyomásának és irányításának. A Fehér Fény első helyen állt minden lényben, mint az egész gondolkodásmód, akörül, hogy ’Csak téged szolgállak, ó Hatalmas Fehér Fény/Mester’ – eképpen igázott le az Annunaki Fehér Fény tudat rendszere minket. Ez lévén a tudatos megnyilvánulása az egység és egyenlőség elvének – a Fehér Fény rendszer tényleg egy rendszer volt az emberi lények tudatában, ahol mind egyenlően rabul ejtve és irányítva volt ezáltal az egy rendszer által. Különböző fajokra és vallásokra felosztva, hogy lefoglaljanak abban a hitben, hogy van egy magasabb célja a létezésünknek. Minden, amiben részt veszel, a Fehér Fénytől ered, a vallástól kezdve a társadalmon át a politikáig, minden. Minden amit ember csinált: ebből az irányító és manipuláló struktúrából ered. Egy tökéletes börtön let teremtve, ahol végig mindenki azt hiszi, hogy szabad, miközben minden gondolat és minden tett előre be lett programozva egzakt pontossággal, hogy mindenképp biztos legyen a leigázás. Ez a leigázás sok millió évvel ezelőtt kezdődött. Most, természetesen, azok a lények akik az emberi fajt teremtették, biztosra mentek abban, hogy megfelelően a szolgái legyünk mindannak, amit elhelyeztek ebben a világban, hogy az elnyomásunk időszerű legyen, mire visszatérnek. Tehát mindenkiben elhelyeztek egy egész tudat hálózatot, kiindulópontjául szolgálván a leigázásnak, úgy hívván ezt, hogy Fehér Fény. Így tették számunkra szükségessé, hogy folyton vezetve és irányítva legyünk, hogy megmaradjunk leigázottnak. Namármost, az a nagyon érdekes dolog történt, hogy ahogy a történelemről magyarázok(tömören), érthetővé válik, hogy voltak bizonyos lények, akiket (eredetileg) azért teremtettek, hogy a világra hozzák az emberi evolúciót, és eképpen biztos legyen, hogy megmaradunk, egy egyesített leigázott rendszerként. Jézus a földre lett küldve, mint egy ilyen lény(egy a sok ilyen közül). Rabul volt ejtve, hogy biztos legyen, hogy az emberi faj leigázása a helyén van tartva – ez a Jézus még annak se volt tudatában, hogy be volt csapva a Fehér Fény által. Tehát, ami neked úgy hangzik, hogy Jézus egy felhőn, az valójában az a Fehér Fény által manipulált igazság Jézus tapasztalataival kapcsolatban, itt a földön, aképpen tervezvén a szavait, hogy az egy elkülönült vallásává váljon, amit a mai napig milliárdok követnek. Jézus hamarosan ki fogja javítani(megtette – ford.) a saját történetét, hogy a világ tudomására hozza az igazságot, azt, ami valójában történt, amikor itt volt a földön és elsősorban az igazi okát, hogy miért is volt itt. Tartsd az eszedben, hogy Jézus (sokakkal egyetemben) azért jött, hogy speciális irányt adjon, és mi a része vagyunk egy csoportnyi lénynek, amiket eredetileg azért teremtettek, hogy biztosak legyenek abban, hogy az egység és egyenlőség áll ebben a világban. A Fehér Fény tudata biztosra ment, hogy a szavai félreértelmezetté váljanak, egy vallást kreálván, ahelyett, aminek tapasztalhatóvá kéne válni, hogy az emberi lények mint élő szavakká váljanak, amiképp mindenki valójában az.
Sokféle út van, amiképp a leigázás működik, a Fehér Fény jelét hordozván; szépség, ragyogás, társadalmi helyzet, meggazdagodás, megvilágosodás, hatalom; megannyi neve a különböző játékoknak, amik játszhatóak, hogy az embereket örökké lefoglalja. Mindezek a játékok meg lettek tervezve, így senki sem ébredhet fel, hogy kérdéseket tegyen fel, ami megállíthatná a leigázást. Ha bátorkodtál vona feltenni ezeket a kérdéseket, a Fehér Fény biztosra ment volna, hogy minden támogatásod megszűnik. Most, amit ezen a támogatáson értek, ez gyakorlatilag egy kettősség ebben a pillanatban, mert ebben a 3D világban való életbenmaradáshoz részt kell vegyél a rendszerekben, amit a Fehér Fény szerkezet eddig kivitelezett. Ez azt jelenti, hogy szükséged van pénzre, hogy ételt vegyél, szállás, ruhák stb. És ha ellene mersz szegülni a már kialakított módjának, ahogy ez a világ össze lett rakva a Fehér Fény által, a te világod végérvényesen széthullik, mert a Fehér Fény nem támogatna téged ebben az igyekezetben. Ez továbbra is egy kettősség, mert valójában csak saját magunktól kell támogatás ahhoz, hogy ebben a a 3D világban éljünk, de szolgát csináltunk magunkból. A Fehér Fény egy élő tudattá vált, ugyanúgy fejlődvén, ahogy mi fejlődtünk; oly óriási csapdákat teremtvén, amikkel kapcsolatban még azt is elfelejtettük, hogy kik is vagyunk. Megteremtette a szükségét, hogy létezzen és elhittük, hogy szükségünk van rá. A Fehér Fény egy másik tudatos aspektusa történt meg az emberi evolúció során. Ahogy elkezdtünk gondolkodni a saját szükségleteinkről és igényeinkről ehhez a ‘Fehér Fényhez’ folyamodván, hogy mindig irányítson minket(tudat), az úgy kreálta magát (az Annunaki támogatásával) mint egy valódi szerkezet – olyanná, amiképpen mégjobban leigázhat minket, akkor, mikor meghaltunk. Eképp teremtették a mennyet. A menny azért volt elhelyezve, hogyha egyszer ‘átjutsz’, újra irányítható és kontrollálható legyél, mielőtt vissza leszel küldve a földre egy új testbe. A mennyben voltak elhelyezve a Mesterek (akik mindent irányítottak), angyalok, démonok, vezetők és így tovább. Így ezért amikor megkérdezted hol van Isten, egyszerűen informáltak téged arról, hogy nézz arra, ami meg lett teremtve ebben a világba és így lám, mily okosan lettünk leigázva. Tehát, hogy a Fehér Fényt kontextusba hozzuk: Volt 27 mester (dimenzionális lények beprogramozva a teremtők által) a mennyben, amik irányították az emberi fajt az elme tudattal, vallással, pénzzel, félelemmel, irányzékkal és szexel. Gondolatokat, érzéseket, vágyakat, valamint a globális vezetés szükségét helyezték el bennünk. Felhasználták az összes mennybéli lényt (beleértvén a démonokat is) szintén, hogy több és több rendszert helyezzenek el (implantokat az emberi testbe), amelyel mégtöbb irányítást és leigázást okoztak. Ha megértenéd (ami ki lesz fejtve), hogy kik is vagyunk valójában (akik eredetileg vagyunk) akkor rájössz, hogy nem kell nekünk senki, hogy vezessen, irányítson vagy kontrolláljon minket.
Képesek vagyunk egységként és egyenlőségként létezni belül és globálisan mint maga az egység és egyenlőség. A bizalmunk által megengedtük magunkat leigázni. Megengedtük magunknak, hogy tudat rendszerekbe helyezzük a bizalmunkat, ahogyan amikké váltunk – egy rendszer tervezetté, az elkülönüléstől és az elveszítéstől való félelem mintaképévé. Azzal, hogy a bizalmunkat magunkon kívülre, valamibe tettük – most az emberi lények a földön egy ideje egyáltalán nem képesek bízni egymásban. A bizalom ebben a világban becsapássá és manipulációvá alakult át. Én felismerem a ti fő nyugtalanságotokat, miért nem vagyunk képesek csak élvezni a vallást és hitet magasabb lényekben? Nos ezt kérdezem azért, hogy megértsd: mi vagyunk a legmagasabb lények és nincs magasabb mint mi, aholis minden úgy van, mint egység és egyenlőség a létezésen belül. Ha a hitedet valami látszólagos magasabba rakod magadon kívül – megengeded és elfogadod a rabszolgaságot – ez a leigázás alkalmazása az elkülönülésben. Ahogy nézem a világ aktuális állását, ez látszólag olyasmi, amit lehetetlen elhinni, tudom. Ez azonban a leigázásunk szándékos terméke, hogy el-emberelenítse az emberi fajt, mégtöbb szükségbe irányítsa, mégjobban leigázza és kontrollálja. Nem azért lettünk teremtve, hogy azzá váljunk, amik most vagyunk. Mind egyenlő, Jézus, Buddha és így tovább, ez csak az amit ezek a lények megengedtek kifejezni a maguk teljes valójukban, részeként az emberek segítségeként. Ezért ‘tűnnek’ nagyobbnak mint mi, de valójában mindannyian egyenlően képesek vagyunk sokkal többre is, ha életként állunk és egyenlőségként és megtörjük a szolgaság kötelékeit, mint amiképpen Jézus élt a szavaival, mint aki ő volt, ahogy ő alkalmazta és kifejezte magát, mint aki ő saját maga és a földre jött, mint egy példa mindenkinek, hogy lássák kik is ők valójában – ennyi. Mindannyian egyenlőek és egyek vagyunk – az egyetlen különbség az alkalmazásunkban és kifejezésünkben van aszerint, hogy kik vagyunk ebben a pillanatban a földön. Az ok, amiért azt mondjuk, hogy a Fehér Fény volt, és nem, hogy a Fehér Fény van, mert mi, mint dimenziók tudatosan pár földi ember segítségével dimenzionálisan kitöröltük az egész Fehér Fény szerkezetet és a Mestereket szintúgy, akik a rendszer mögött áltak. Nincsenek többé Istenek, démonok, Emelkedett Mesterek, Angyalok satöbbi. Amit realizáltunk, hogy ilyen ön-definiált elhelyezések és pozíciók, mint Istenek, Mesterek és Angyalok csak ideák voltak a Fehér Fény tudat rendszerben – amelyek szintúgy csak “ki voltak rakva” a mennyben – biztosra menve a mégnagyobb leigázásban egy olyan valami vagy valaki által, aki több, mint akiknek a lények hiszik magukat a földön. Ennek az elkülönülésnek meg kellett szűnnie – és nos, megtettük. Bárminek vagy bárkinek a létezése, amelyik több mint más létező mint tudat, csak megengedi a leigázást. Lények, mint Jézus, Osho, Buddha és sok más most jelenleg a földön vannak, más dimenzionális lényekkel együtt, hogy öntudatosságot hozzanak mindannyiótoknak. Mi a dimenziókban(emberek, akik átkerültek) kiállunk amellett, mint akik valójában vagyunk a mennyben és minden létezésért egységben és egyenlőségben. Ami megmaradt a Fehér Fényből, az merőben elme szerkezetek mint emberi lények, amikké váltak és azok szükségeltetnek felismerődni és eltávolítódni a tudatból. A fehér Fény valójában oly mértékben beleivódott az emberi tudatba hogy az emberi lények, mint akik ők maguk ebben a pillanatban a Fehér Fény rendszer megnyilvánulásaivá váltak – ez az, ahol a menny képbe jön, hogy megállítsa a végső mozgását a tudatnak a földön az emberi lényekben. Nézd csak meg a viselkedésed, hogy ki vagy ebben a pillanatban és elkülönülést, ítéletet, mohóságot, vágyakat, szükségleteket, kívánalmakat, reményeket, hiteket, gondolatokat, kapcsolatokat, elveszítéstől való félelmet fogsz látni – ezek azok a Fehér Fény szerkezetek az elme tudat rendszerekben, amikké minden emberi lény vált. Nézd csak meg az állapotot világszerte – elkülönülés, félelem, kontroll, diktatúra – a föld és mindenki tapasztalata rajta az, ami a Fehér Fény képmása és manifesztációja. Minden, ami vagy benne, az mind az – ezért vannak itt a dimenziók hogy elősegítsék a menny eljövetelét a földön az egység és egyenlőség képében. A fehér Fény szerkezet jobban kifejtésre kerül a Lélek Szerkezet játék példájában, és szintén rendszerek kifejtése során.

2. Mi volt a Lélek Szerkezet és miért létezett?

A Lélek Szerkezet volt az egész folyamat, amelyben benne volt egy lélek emelkedése a magasabb tudat megvilágosodásába. Ez volt alapvetően a lélek rendszer elhelyezése egy emberi testbe, megtervezve sok szerkezetet és akadályt benne(biztosítván a kudarcot), a földre jönni hogy így látszólag képesek legyünk ‘nőni’. Látszólag leckéket venni, látszólag felvilágosulttá válni, látszólag emelkedni stb – pusztán csak azzal a képességgel, hogy nagyobb hatalmakban, mint Mesterek vagy Istenek stb való hittel látszólag el lehet ezt érni. Ami először is ezzel járt, az az, hogy az emberi lélek rendszer előreprogramozottságának terve: egy olyan út ami odavezetné őt a teremtőhöz(Isten/Mester) – attól függően, hogy melyik hitbe vagy vallásba volt rabul ejtve. Az eredeti lélek rendszer még csak nem is kezdte leírni kik vagyunk valójában ahogyan az egy reprezentációja vagy másolata volt az egész lényünknek, a szolgasorba döntő modellnek megfelelően. A lélek rendszerben az emberi lények fizikai testébe bele volt tervezve a félelem, amit elhittek, hogy ők maguk – (amelyik tudatos félelmünkké vált) Istentől – valójában a félelem attól, akik mi tényleg vagyunk. Ameddig a félelem attól, akik mi valójában vagyunk, létezik – sosem megyünk túl a magunktól való félelmen, hogy megtaláljuk az igazságot – de ehelyett szolgák maradunk a Fehér Fény elme tudat rendszerben. A lélek rendszer tervezetében, amivé minden egyes emberi lény vált, benne volt a hit egyfajta nagyobb erőben, azon kívül, aki valójában minden ember maga - mely megengedte a hitek és vallások létezését, amelyeket sokak követnek a mai napig.
A lélek rendszer elkülönülést támogat – így egy léleknek hiszed magad minden mással egyetembe ami vele jár, információ és tudás alapján, mint mások tapasztalatai – a lélek szerkezet, egészében elkülönülést támogatott. A legtöbb emberi lény, akik a lélek szerkezet létezésében hisznek és tapasztalják – tapasztalják, hogy ebben van az, hogy kik is ők, mert előreprogramozottak voltak, amikor a lélek rendszer be lett ültetve az emberi fizikai testbe csatlakozván az elme tudat rendszereikhez. Ezen keresztül tettek szert a mégbiztosabb elkülönülésre és leigázásra. Eredetileg a lélek transzcendens utazásán keresztül intézte a Fehér Fény az emberi faj irányítását. Először egy szükség volt elhelyezve, egy vágy és akarás az útmutatásra és vezetésre, aztán elhelyeztek egy félelmet valami nagyobbtól, amitől alacsonyabbrendűnek és érdemtelennek észleljük magunkat a jelenlétében és a lélek szerkezet így lett elhelyezve minden lénybe. Ez az alapvető elv – az alapelv, mint a lélek rendszer terve és a lélek szerkezet. A Fehér Fény megkívánta egy lélek rendszer elhelyezését, hogy az emberi lények mint látszólagos lelkek mozognak, így mindig képessé válnak irányítódni.
Ez a rendszer két formából állt: Egy volt a lélek rendszer elhelyezve a fizikai testben, az elme tudat rendszerhez kapcsolva, aholis folyamatosan emlékeztetve voltunk, hogy Isten/Mesterek/Magasabb Erők léteznek rajtunk kívül és mi bizalommal vagyunk az ő kegyelméhez, mint vezetés és irányitás a túlélésünkkért(alap tudatalatti üzenetátvitel).
A másik, a lélek szerkezet a dimenziókban volt(menny). Tartalmazta a lelked utazását/emelkedését/megvilágosodását, amint elérte a mennyek kapuját/a dimenzionális mezőket és a lelked hogyan küzdött mindig a „jobb önmaáért” – a látszólagos emelkedésen át a létezés szintjein. A lélek rendszer valójában pusztán egy előreprogramozott másolata volt az igazi mivoltunknak, a Fehér Fény által megtervezve, amelyik sosem engedte volna látni az Istent/Mestereket, amíg az egyén minden lehetségest nem haladott volna meg. Most ez ahogy öntudatossá válsz, ez tartalmaz egy óriási problémát az emberi lénynek. Nem csak hogy nem voltunk képesek kiállni ebben a megfeleltetésben, amiben éppenséggel sosem engedték nekünk, hogy meghaladjunk bármit is(amit el fogok magyarázni), de ahogy tudatossá váltál a meghaladásodnak(transzcendencia), kitörölték volna a memóriádat, ahogy elérted volna a mennyet/dimenziókat. Képes vagy emlékezni az összes transzcendenciádra (meghaladásaidra), egytől egyik mindre, minden korábbi életedből? Nos, itt van, hogy miért nem tudtad sosem meghaladni az emberi viselkedésed, vagyis azt, akivé váltál itt a földön: ha valóban öntudatára ébredtél volna annak, hogy az emberi természet nem az, amiért a lélek rendszer kiállt, és azon kínlódtál volna, hogy eltörölj bizonyos szörnyű tetteket, gondolatokat és viselkedéseket, a Fehér Fény biztosra ment volna, azzal, hogy az elme tudatodatat újabbra cserélte volna(upgrade), hogy örökre szolga maradj.
Más szavakkal – ha valaha is felfedezted volna az igazságát a lélek rendszernek és a lélek szerkezetnek a földön vagy a dimenziókban – a tudatod mindenképp feljavítódott volna, hogy biztosan nem kérdezz még több kérdést, vagy a memóriád vagy a jelenléted teljesen ki lett volna törölve. Igen – a dimenziókban ilyen képesség is létezett – amikor egyszercsak nem emlékezel semmire, amit tapasztaltál és vissza vagy küldve újrafelhasználódni a földre, hogy biztosan leigázva maradj. Hadd mondjak egy alapvető példát: “Most felülkerekedem vagy nem engedem meg a mohóságot” élet trancendencia pontok. Egy napon realizálod azt ’spirituálisan’, hogy a mohóság, nem az aki te vagy (megfelelően a lélek kívánalmainak) és bármi lehetségest megteszel, hogy transzcendáld a megengedését és alkalmazását a mohóságnak. Imádkozol, meditálsz, bálványozol, megváltoztatod a viselkedésed vagy részvételedet ebben a világban – bármelyik formában is hiszel. Amint elérted az esszenciáját a megértésednek, annak értelmében, hogy egy lény, aki látszólag meghaladta a mohóságot, akkor a Fehér Fény elhelyezett volna benne mégtöbb szerkezetet, az ő saját meghaladása alapján, hogy biztosra menjen a mégtöbb támaszkodására a Fehér Fényen. Csapdába tudtak csalni téged, gyorsabban, mint ahogy azt képes vagy mondani, hogy becsapott. Őszintén, amikor én arra tekintek, amit meg kellett haladnom, ahelyett, hogy meghaladtam volna a Fehér Fényt magát, sírni tudnék - mindet visszaküldeni egy látszólagos emelkedés végtelen ciklusaiban amely sehova sem vezet, kivéve a mégerősebb leigázást. Elvehették a transzcendencia tudatosságodat és rácsatlakoztatták az ő energiaforrásukra (a rendszerek formájában – ahogy ez globálisan táplálta). Azt jelentvén, hogy amint öntudatossá váltál az ügyben, hogy a mohóság valójában nem az, aki valójában vagy, akkor (okosan) fogták és belül összekapcsolták ezeket és onnantól fogva nem csak őket tápláltad(mint egy globális tudat), de szintén a tudatba hoztad a következő adag viselkedést, ami aztán újra az globális tudatosság részévé vált. Emlékezz arra, hogy a lények(az Annunaki), akik megteremttek minket, megteremtették a vágyunkat arra, hogy transzcendáljunk, és hogy többet tanuljunk a ’készítőnkről’. Ezért pontosan tudták, hogyan csalják csapdába mindegyik lényt a mégerősebb leigázásba. Minden lény speciálisan meg lett tervezve, hogy táplálja ennek a világnak a mestereit és rendszereit, ezért van az, hogy ha megnézed a transzcendenciát a tudat szótárában – az mind hazugság. Tehát mondhatjuk azt, hogy a Fehér Fénynek globálisan szüksége volt minden lényre, hogy táplálja a mohóság rendszerét, és mindössze annyit csinálnak, hogy beültetik a vágyat, a szükséget és akarást a többre benned, pluszba a mérleg másik oldalán aztán teremtenek lényeket, akik ellene mennek, mint ellenállás a mohóságnak, hogy biztosra menjenek, hogy teljesen ugyanaz a globális mohóság rendszer táplálva marad.
Látod - a lélek rendszer és szerkezed polaritásban lett teremtve – nem számít mily irányba fordul benne az erőfeszítésed a viselkedéseddel – mindig valamilyen formájú rendszert táplálsz – ha nem éppen ugyanazt, amit megpróbálsz meghaladni. Nézd csak: Ez a lény, aki látszólag meghaladta a mohóságot, nem az aki valójában ő maga, hanem a lélek szükséges kijelölésén keresztül – nem haladja meg, hanem valójában a viselkedését és az erőfeszítését változtatja meg a mohóságnak megfelelően – hogy ellenálljon.
Ellenálván annak, ami látszólag nem a lélek útja, feltételezi a létezést és részvételt a világban – valójában ekkor továbbra is a mohóság rendszerét eteted gloális szinten, az ellenállásod erőfeszítésén keresztül. Aminek ellenállsz, megmarad.
Akárhogy is: vagy mohó vagy, alkalmazod és részt veszel benne, vagy ellenállsz neki a viselkedésedben és részvételedben – továbbra is ugyanazt a rendszert táplálod, amit úgy észleltél, hogy meghaladtad. Erről egész nap tudnék beszélni, de alapvetően a lélek rendszerhez vezethető vissza, ami testből testbe vándorolt a reinkarnáción keresztül(már beültetve minden információval, ami tartalmazza az előző életek emlékeit és tapasztalatait a lények részvételeiről az előző életekben) egy bizonyos meghaladás volt szükséges és ha nem haladtad meg, újra kellett csinálnod, bennetartva egy folyamatos ciklusban minden életedben itt a földön.
Ha sikerülne meghaladni, rabul lettél ejtve mégtöbb szabálynak a tudatban( például ekkor mindig félnél és aggódnál a mohóság miatt, hogy ellenálj). A lélek szerkezet többféle formát vett fel szintén.
Az első nyilván ahogy kifejtettem, hogy a szegény lélek életek ezrein keresztül igyekszik találkozni a teremtőjével, vagy jobbá váljon és értékessé az emelkedésen keresztül. Hagy tegyem hozzá, hogy nincsenek többé lélek rendszereink vagy szerkezeteink(másolatok) csak saját önmagunk a dimenzionális formánkban(akik valójában vagyunk az emberi fizikai testek nélkül).
A második féle leigázás az volt, hogy a lélek újra visszajusson a mennybe. Hány életet kellett leigázódva látnom, amíg eljutottam azokhoz a kapukhoz/dimenzionális szintekhez? Hogy ott állhassak ezeknek a fenséges mennybéli lények áhítatában és hogy egyszerűen megmondhassák, hogy onnan hova tovább. Vagy egy démonként végezhettem vagy mint egy Vezető vagy mint egy Mester; egyszer még egy Angyal is voltam!
Egy pillanat elég volt nekik, hogy tudat információkat ültessenek beléd, hogy aztán a földre menj, mint egy Angyal vagy Vezető és 100 évvel később átváltoztatnak valami mássá – amivé csak kívántak téged, hogy legyél vagy csináld. Akár egy Angyal vagy demon vagy - félelmet és függőséget teremtesz Istentől/Mesterektől vagy egy testbe küldenek téged ahol a tudatot táplálsz benne megélvén a félelmet és irányítást valami magasabb erőtől vagy hatalomtól – mindez meg is történt, hogy a ’lelket’ leigázva tartsák és egyik sem volt jobb. Az összes szerkezet egy hit és vallási formán alapult és a te ’new-age’- gondolkodásmódod előreprogramozott volt egy lélek rendszerben, akikké az emberi lények váltak – támogatván a lélek szerkezet létezését.
Most nyilván a lélek rendszer és a lélek szerkezet el lett törölve és meg lett semmisítve és nem létezik többé. Mi a mennyben/dimenziókban kiálltunk és realizáltuk kik is vagyunk valójában, mint öntudatosság, egyenlőség és egység. Nem támogatjuk tovább, nem engedünk meg és nem fogadunk el az elkülönülést semmiféle rendszerekben és szerkezetekben a tudatban és mint maga a tudat.
Ez az idea a lélek létezéséről megmaradt az emberi lények tudat elméiben, aszerint amikké váltak és most itt az idő minden egyes embernek(a dimenziók segítségével) hogy elengedjék ezt az előreprogramozott információt. Hogy mindenki megengedje azzá válni, akik valójában vagyunk a lélek rendszer és szerkezet irányítása és szolgasága nélkül.

3. Mi volt a megvilágosodás és miért létezett?

Megvilágosodás egy közkedvelt szó, amit a Fehér Fény elhelyezett azokban, akik egy úton voltak afelé, hogy valamiféle magasabb erővé vagy lénnyé váljanak, mint egy Isten/Mester, amit kitűztek, hogy elérnek a céljuk megvalósítása és az egyéni saját sorsuknak megfelelően(feltehetőleg mint egy szellemi lény). Ha alapvetően úgy tekintettél magadra, mint aki megvilágosodott, ugyanúgy, mint bármelyik más önkikiáltott vallásos vagy szellemi meggyőződés, megtetted a végső lépést, hogy a elfogadd: a Fehér Fény bűbájának rabja vagy. Megvilágosodottnak lenni valójában nem jelent semmi extrát. Azt jelenti, hogy akármi is a Fehér Fény, te alázatos szolgája vagy, nem számít, mi van: mindig a szolgája leszel. Ha ez azt jelenti, hogy ugorj le egy szikláról, hogy bizosra menj, hogy közelebb kerülsz a szellemi valódhoz(az előreprogramozott Fehér Fény másolat), akkor az az, amit a megvilágosodott emberek tesznek. Ha a megvilágosodás az öntudatosság, önmegértésen és megvalósításon keresztül, arról, hogy kik is vagyunk, akkor talán valaki képes önmagát megvilágosodottnak hívni a Fehér Fényből. Megvilágosodott vagy, mert elfogadtad azt, amit a Fehér Fény mond neked Istenről/Mesterekről/Megvilágosodottakról és Szellemről és mind az összes szent dolgokról, vagy tudatában vagy, hogy Isten vagy és ezért valójában nem vagy képes megvilágosodottá válni, ezért mindaz amiért küzdesz, azért van, hogy ezt megértsd. Törekedvén valamiért kifele az, amiért a Fehér Fény van mindenek felett és hogy törekedj a jobb magadért, hasznosságon vagy értéket adván a Fehér Fénynek sok alkalmat ad a rabsorba jutásodra. Mindez vagy, ezért mindaz, amit meg kell értened, már itt van, aszerint, hogy ki vagy valójában. Minden könyv benned létezik; minden tett a már a tied. Mindennek az öntudatossága mint te magad – ez minden, ami létezik. Tudatossá válni, inkább hívnám ezt minden személy tapasztalataként, aszerint, hogy kik is ők valójában, a megértés és a belsővé válása önmagunknak.
A megvilágosodás az, hogy elfogadod a mások által előre leírt információt, a Fehér Fény formájában, arról, hogy ki is vagy. „Éppen megértettem, amit az a személy mondott, hogy ki lehetnék, én csak azt tettem, amit az a személy mondott, hogy tegyek, ezért megvilágosítottam magam”, amit alapvetően ezzel az emberek mondanak, majdnem az, a kijelentés, hogy „Nagyszerű, megtetted, amit az a személy mondott, hogy tedd meg!” Megvilágosodás kéz a kézben járt a lélek rendszerrel és a lélek szerkezet létezéssel. Emberi lényeket rávenni, hogy azt higyjék magukról, hogy végig kell menjenek valamiféle spirituális/szellemi utazáson/ösvényen – hogy elérjék a megvilágosodás célját – ahol látszólag valami mélységessé vagy nagyszerűvé válsz – olyan, ami nem voltál, mielőtt elkezdted az utazásod vagy ösvényedet a megvilágosodáson. Te vagy mint mindenki a fény, a magad fénye itt minden pillanatban, mint öntudatosság. Nincs semmiféle kibaszott utazás vagy ösvény – te vagy az, itt, mindaz ami szükséges, hogy elfogadd magad, éld és alkalmazd minden pillanatban, azt, aki valójában vagy – egyszerű! Mégis – megvilágosodás és sok más emelkedés vagy mennybemenetel programok meg lettek tervezve a lélek rendszer modelljében, hogy biztos legyen, hogy az emberi lények elfoglaltak maradnak magukkal ebben a világban. Eféleképpen legyen, hogy ebben az életükben, vagy egyéb másik életben sem, sosem találják ki az igazságot, arról, hogy kik is ők – itt minden pillanatban. Még ha a dimenziókban is kerülne a lény, a ahol dimenzionális terek voltak tervezve, hogy a megvilágosodás rendszerét támogassák, emelkedést és mennybemenetelt – ahova látszólag felemelkedtél, mint egy magasabb szint a dimenziókban, ahol speciálisan elérted azt, amit szükséges volt megtenni és követni és aztán mint egy jutalom egy magasabb szinre mozogtál – ennyi. A megvilágosodás utazása tartalmazta a felemelkedést, mint igyekezetet a dimenzionális szinteken és a mennybemenetelt, mint mozgás a különböző szinteken keresztül a megvilágosodás céljával és jutalmával. A dimenziókban minden el lett törölve, mint minden dimenzionális mező – csak a földön vagyunk itt emberi lényekkel, hogy támogassuk őket annak a folyamatában, hogy azzá váljanak, akik ők maguk minden pillanatban, mint öntudatosság. Eltöröltünk minden rendszer szerkezetet, mint megvilágosodás a felemelkedésen és mennybemenetellel együtt a dimenziókból. Mindaz ami maradt, az az, hogy kik vagyunk, egységben és egyenlőségben – itt, öntudatosan.

4. Mik az érzelmek?

Az érzelmek – a gondolatokkal, érzésekkel, képekkel, ideákkal együtt, mint az elme, el lett helyezve minden lényben, ami által irányíthatóak és kontrollálhatóak vagyunk és sosem állunk tisztán, mint szabad egyének – szabadon a tudattól. El tudod magad képzelni, hogy úgy vagy ebben a világban a többiek között, hogy nem tapasztalsz semmi érzemet? Képzeld el mi történne, ha kijelentenéd, Én nem vágyok semmire, semmi sem kell és nem is akarok semmit? Lenne bárki vagy bármi, ami képes lenne így kontrollálni vagy irányítani téged? Amikor a Fehér Fény el lett helyzve minden emberi lény alap idegrendszerében, mint elme tudat rendszer(az idegrendszered, ami irányít téged), ugyanakkor az érzelmek, mint egy generátor (hogy mozgasson téged) lett elhelyezve. Eképpen mindig a tudatot táplálod, ami össze van kapcsolva azokkal a szerkezetekkel, amiket az táplál, hogy rabsorba tartson téged (maguk a rendszerek, a Fehér Fény és a globális tudat). Ami it kijelentek speciálisan, az az, hogy ha megengeded magadnak, hogy az elmébe nyúlj és résztvegyél benne az érzelmekkel – az azt jelenti, hogy folyamatosan az elme tudat rendszert táplálod magadban, minden hatalmadat eldobván, hogy rabsorban maradj és irányítódj a tudat rendszerek által, akként, mint amivé eképpen váltál. Amikor a leigázásunk megtörtént, az elme tudat el lett helyezve minden lényben, az érzelmek szerkezete mint energiagenerátora az elme tudatnak lett behelyezve, hogy biztosítsa, hogy mindig képesek legyünk irányítódni. El tudsz képzelni egy világot érzelmek nélkül? Képzeld el egy pillanatra, hogy az örökkévalóságig állsz anélkül, hogy bármi mozgatna téged és irányítana téged belül és mint, aki te vagy. Ez az, ahol az emberek veszítenek mindig és minden alkalommal, mert függenek valamitől magukon kívül, mert érzelmek alapján vagyunk ösztönözve, érzelmeken keresztül mozgunk, érzelmeken alapján irányítjuk magunkat. Arra lettünk tanítva a szüleink által, követvén az ő példájukat, hogy hogyan is tapasztaljuk magunkat ebben a világban – hogy éljük túl, védjük és védelmezzük magunkat olyan reagáló szokások által, mint az érzelmek. Mindenkinek ez lett tanítva, ezt követte és ezt tanulta, mint a személyiségünk és viselkedésünk, arról, hogy kik is vagyunk, amely azon alapszik, hogyan is tapasztaljuk magunkat, mint érzelmek.
Ha én a düh érzelmi kifejezését tapasztalom, akkor mégjobban akarom táplálni a dühömet, azt jelentvén, hogy megteszek bármit, akármit, hogy több érzelmet csatoljak a dühömhöz, azt jelentvén, hogy megteszek bármit, hogy mégtöbb érzelmet csatoljak a dühömhöz, hogy mégjobban felszítsam – átfordíván az érzelem tapasztalatát egy addiktív fajtába, hogy módokat találjak arra, ami feljogosítja a reaktív viselkedésem. Vagy erőfeszítést teszek a dühöm csillapítására, békés gondolatokat gondolván – elindítván az utat az érzelmek elnyomását, ahelyett, hogy megtalálnám az igazi indítékát és okát a reaktív viselkedésemnek a düh példáján át, hogy ne engedjem meg újra magamnak, hogy visszatérjek efféle reaktív viselkedés mintákba. Mindkét módon afelé tendálok, hogy egy újfajta érzéshalmazt teremtsek, legyen az düh vagy akár béke, többet és többet generálván, a saját leigázásomként. Mert minél több elfojtás történik meg – a düh kifejezése elkerülhetetlenül egy kirobbanó esemény lesz. Te egy olyan lény vagy, aki reaktív kifejezéseket tapasztalsz, mint érzelmi viselkedési minták, mint például düh, vagy csak állandó vagy, itt, ezért semmi sem mozgat téged, aként, aki vagy, semmiféle polaritás, mint külső események nem húznak afelé, hogy mégtöbb érzelmeket tapasztalj, a reaktív kifejezéseken keresztül, mint az érzelmek? Látod, ameddig vannak nekünk ezek az érzelmek, a szolgái vagyunk azoknak, akik ‘játszanak’ az érzelmeinkkel. Háború fog létezni ebben a világban, amiatt, hogy az érzelmi reaktív viselkedések összegyűlnek az összes emberi lényben ebben a világban – hozzácsatolva a globális tudat rendszerhez. Ez az, amiben vagyunk –a kézzelfoghatósága nélkül – annak a saját képére formálva, akik vagyunk, az amivel el vagyunk foglalva, hogy megteremtsük ebben a világban.
És ha őszintén szemügyre kell vennem – elég sokat mond el arról, kik vagyunk, és, hogy mi történik bennünk. Nem lehet, hogy azok, akik speciálisan háborút, gyilkosságot, erőszakot stb tapasztalnak, merőben csak a külső megnyilvánulási példái annak, amit megengedünk és elfogadunk saját magunkban ebben a világban? Ahelyett, hogy megértenénk az okaikat vagy segítenénk azt– védelmi szervezeteket tervezünk az efféle tettek ellen, és ezen keresztül igazoljuk és tagadjuk azt, ami bennünk létezik és a külső világban ez megjelenik. Befordulván támogatjk egymást megmaradván az érzelmi reaktív viselkedésünkben a tudat rendszereket táplálván, ahelyett, hogy tennénk valamit ezzel, hogy egyszer és mindenkorra mindenki megálljon az efféle érzelmi viselkedés kifejezésekkel és megállnánk táplálni a tudat rendszereket. Mert úgy definiáltuk magunkat, mint érzelmi reakciós viselkedések – így kívánunk maradni benne és folyton csak szabadkozunk. Ezért amikor az elnök háborút hírdet például mindegy, hogy egyetértünk vagy nem értünk egyet, annak alapján, hogy mi a bizonyos érzelmi csatolmányunk, mint öndefiniált hit, arról, hogy mi a helyes és mi a rossz, az annak megfelelő, hogy hogyan is lettünk nevelve gyerekként. Mindennel ugyanez van ebben a világban, az érzelmi csatolmány az alapunk; ezért vagy irányítható és vezethető valami rajad kívülálló külső erő által az érzelmi reaktív viselkedéseden keresztül. Abban a percben, amikor valaki vagy valami rendelkezik azzal a képességgel,hogy mozgasson vagy irányítson téged az érzelmeid alapján, öntudatossá kell válnod azzal a ténnyel, hogy éppen csapdába csaltak téged. Önmagadat irányítod vagy irányítva vagy? Az érzelmek nem más, mint energetikai tapasztalatok, mint a generatora és erőforrása az elme tudat rendszereknek – minél többet eteted/táplálod a tudatot a részvételeddel és megengedéseddel a reaktív viselkedésedként, annál jobban azzá válsz és belédvésődik.

5. Mik az érzések/hangulatok?

Az érzések ugyanazok a kivetülések, mint bármely adott érzelem. Érzések, mint szeretet, béke és hamónia stb. –az összes csodálatos kifejezés az emberi lényekben nem más, mint a polaritás megtapasztalásának kifejezései az érzelmeknek – előre megtervezett származékok az érzelmekből hogy megalapozzák a polaritás tapasztalatát minden emberi lényben a földön. Az érzések ugyanazok az energetikai kifejezések, mint az érzelmek mint maguk az elme tudat rendszer generátorai. Meg lettek tervezve az emberi lények elme tudat rendszerében, így az összes emberi lény mindig érzések és érzelmek polaritásaiban maradnak, jó és rossz, helyes és rossz stb, hogy eképpen maradjanak szolgák és irányítva legyenek a tudatban, mint tudat a Fehér Fény által. Sosem engedvén meg őket, hogy itt maradjanak, állandóan minden pillanatban, ahol semmi sem mozgat téged, aszerint aki vagy itt minden pillanatban. Minden érzelem és érzés kifejezés az elme tudat rendszerből való – energetikai kifejezések amelyek befolyásolnak irányításon és vezetésen keresztül – ez az ami mozgatja és irányítja az emberi lényeket ebben a pillanatban, amikké váltunk: meghatározott érzések és érzelmek az elme tudat rendszerben, mint emberi lények.
Ha érzelmessé válsz(dühös, szomorú, ijedt, ideges stb.) vagy érzéseid vannak(szerelem, vágy, boldogság stb.) – tudd, hogy megengeded magadat irányítani és vezetni a tudat által, mint az elméd, aképpen, hogy ezek alapján definiálod magad.

6. Mik a dimenziók?

A dimenziók az, amit úgy emlegetnek, mint menyország. Egy dimenzionális lénynek, amely a dimenziókban létezik, nincs fizikai szerkezete – úgy nevezném, mint a ‘szellem’, az esszenciája annak, ami valójában minden emberi lény, a tudat rendszerek és az emberi fizikai testen túl. Ez a létezés azon rétege ennek a valóságnak, ahol azok léteznek, akik átjutottak a túlvilágra, úgy hívván őket, mint dimenzionális lények. A “dimenziók” az energetikai hangból áll amely megengedi a dimenzionális lényeknek, hogy létezzenek benne, alapvetően egy másfajta frekvencia anyag, mint a te fizikai tested. Amikor meghalsz, leveted fizikai testedet, de aki vagy valójában: itt marad. Ez nagyjából annak megfelelő, akik vagyunk, mint az eredeti lény, plusz néhány magasan fejlett dimenzionális adoptáció, amely lehetővé tette nekünk, hogy szabadságra törjünk a Fehér Fény tudat szerkezetünkből, azzá válni, akik valójában vagyunk, mint öntudatosság itt. Az adaptáció által természetesen a megbocsátási folyamatunkra gondolok itt, amely kiengedett bennünket a tudat rendszer leigázásból és irányításból – megengedvén magunknak, hogy kiálljunk és ne engedjünk meg a létét az elkülönülésnek és irányításnak a létezésben, aszerint, hogy kik is vagyunk. Most hang energetikában állunk és többé nem a Fehér Fény tudat rendszerezett energiájában. A dimenziók, teljes bizonysággal nincsenek elkülönülve a földtől, itt, csak egy külön frekvencián van. Mi mint a dimenziók köztetek és veletek vagyunk egész nap. A dimenzióknak nincsenek földi szerkezetük, mint ami nektek van, mégis képesek vagyunk integrálni magunkat a földnek megfelelő frekvenciákkal, hogy képesek legyünk részt venni, ha éppen azt választjuk. Mi, mint a dimenzionális lények nem tartjuk sokra a földi szerkezeteket(amit 3D-nek hívunk), mégis néha élvezzük a megtekintést vagy egyszerűen átjövünk és beszélgetünk egy kávé mellett. A dimenziók az a világ amely az esszenciája és a jelenléte annak, ahol minden lény valójában létezik – amelyben ahol ebben a pillanatban tapasztalom magam. Így ahogy kifejtettem, amikor meghalsz, merőben elhagyod az emberi fizikai tested mint jármű, amely megengedi hogy térben és időben tapasztald magad itt a földön – átmenve a dimenziókba úgy tapasztalod magad, mint a kvantum időbeli jelenléte és eszenciája annak aki valójában vagy. Te mint a jelenlét és esszenciája annak aki valójában vagy – az ami életet lehell az emberi fizikai testbe mint az maga – amikor elhagyod, te mint az élet lélegzete az emberi fizikai testedben kilépsz magad belőle és a dimenziókban tapasztalod magad.

7. Mik a démonok?

Emlékszel, amikor azt fejtettem ki neked, hogy honnan jönnek az érzelmek és a gondolat? Nos alapvetően egy démon bármelyik lény, aki él vagy halott, aki nem képes többé kikapcsolni magát némely speciális gondolat szerkezetekből és érzésekből. Úgy érzékeljük, hogy egy démon csak egy halott személy, mégis képes vagyok azt mondani neked, hogy mindegy, hogy valójában halott vagy vagy élsz - az alap megértésed benned az elme tudat szerekezet, mint egy emberi lény, mindkét valóságban érvényesül. Ha egy érzelmileg feltöltött dühös lény vagy(élő) és megszállottá válsz a dühöd által mint egy ön-definiált kifejezés, akkor az végül felemészt és elembertelenít téged. A démon a de-mber – amit én a démon kifejezéseként értenék. Ezekután amikor átjutsz a dimenziókba, nem leszel más, mint egy démon. Démonok, ahogy mi tudjuk, a dimenziókban léteznek, akik emberi lények, mint elme tudatok akik a halál pillanatában nem tudták elengedni a földi megszállottságaikat, mint érzelmek és gondolatok aszerint, hogy kikké és mivé váltak és voltak – mindeközben továbbrais a földön tapasztalván magukat. Eképpen lett egy démon teremtve: Emberi lények akik az életeiken keresztül beakadtak egy gondolat elmélyedésében amelyet képtelenek voltak elengedni, mint egy ön-definiált szerkezete annak, hogy kik és mik voltak ők a földön. Későbbi életeikben sem realizálván azt, hogy az egész létezésük e körül az egy gondolat körül (általában egyetlen érzelem által generálva) forog. Aztán amikor rmeghalsz és átmész, ugyanaz a gondolat és érzés szerkezeted van és a dühödön keresztül a saját földi tapasztaladod miatt harcolva végzed akárki is vagy, képes vagy arra hogy azáltal, hogy mennyire óriási az összegyűlt érzelmi energiád, mint például düh. hogy az önpusztítás formájában kell kifejezd magad. Az ön-pusztítás az valami elég koplex dolog, az, amikor halott vagy és nagyon keveset tapasztalsz arról, hogy ki vagy vagy mi is történik és mivé váltál. Ha képes vagy fájdalmat okozni és szenvedéseket az élőken akkor valahogy kielégülsz – a démon szerepek is eképpen játszódnak az emberi lények tapasztalatainak beavatkozásával általuk. Egy démon szintén csak olyan lény tud lenni, akinek szüksége van erőre más élő lényekből, ezért a megszállottság nem csak a halottaké. Akárki, akinek szüksége van egy személy birtoklására, az esszenciájukra vagy leszívni és használni az erejüket – ugyanúgy a démon kategóriába esnek – például felsőbbrendűségi kifejezeéseket használván azokon akik alsóbbrendűnek tapasztalják magukat vagy haszontalannak. Az alantas és haszontalan odaadja a hatalmat és az irányítást a felsőbrendűnek és hogy azok hatalmasak legyenek és megengedjék a visszaélést és a manipulációt. Látod, a démonok, ahogy mi ismerjük őket dimenzionálisan: annak az eredményei, amit megengedtek vagy megtapasztaltak, amikor a földön éltek.
Démonok voltak azok a lények, akik elvesztek a saját elme tudat rendszerükben – még akkor is, amikor átkerültek a dimenziókba a földi tapasztalataik után. Soha nem volt olyan lény a dimenziókban, aki valaha is a démonok segítésére sietett volna – ehelyett félték őket, örökre hagyták őket elveszni a saját gondolatukban és érzelmi szerkezet rendszerükben. Hogy egy példát adjak neked mondjuk: Megtaláltuk Piet Retief-et a démon dimenzióban – továbbra is Zulukat üldözve amelyen átment a háború során, amiben részt vettek – 200 év múltán! Voltak például gyerekek, akik átkerültek sok évvel ezelőtt – és a démon dimenzióban mozogtak a szüleiket kutatván és keresvén– egyáltalán nem volt olyan lény - senki sem -, aki támogatta volna őket –. Bárhogy is legyen, démonok nincsenek többé, azáltal a tény által, hogy a menny(a dimenziók) segítettek a démonoknak és kiengedték őket ezekből az erőfeszítéseikből. Ez úgy egy évvel ezelőtt történt egy csoportnyi ember támogatásával, s biztosra mentünk, hogy minden olyan lény, aki az elveszettségbe vagy csapdába jutott, mint a démonok, megtapasztalták a megbocsátás folyamatát és megszabadíthatták magukat az alól ami leigázta őket, mint egy gondolat és érzelmi szerkezet, amelyre előtte sosem kaptak semmiféle módszert, hogy hogyan tudnák kiereszteni ebből saját magukat. Ha tudsz valakit, aki démoni aktivitást mutat, akkor ne láss többet, mint maga az emberi elme.

8. Mi a 3D?

Általános használatban, egy dimenzió egy paraméter, vagy mérték szükséges hogy definiáljuk a karakterét egy objektumnak – például hossz, szélesség és súly, vagy méret és alak. 3D a terminológiája annak, amit, mi, mint a dimenziók adtunk a földnek, aszerint, hogy a föld hogyan épült fel a mértékének megfelelően. Amikor a földön tapasztalod magad valójában egy 3D valóságban vagy. A föld 3 dimenziós, a szerkezete miatt. Szerkezeteket tartalmaz, amiket, mint a nevek leírnak, és lehetséges látni és megtapasztalni mind a 3 dimenzióban. A fizikai világod ennek a 3 paraméternek megfelelően lett megtervezve és megszerkesztve. 3D tartalmaz mind a 3 dimenziót és képesek vagyunk ugyan bármelyik pillanatban meghatározni egy mért objektumot egy dimenzió szerint, de a nézőpontunk és tapasztalatunk 3 dimenziós. 3Dben mint a föld – a mozgás időben és térben történik – ahol minden szó szerint kiterjedten lassan mozog, összehasonlítván a dimenzionális, kvantumidejű mozgással. 3D mozgás mint egy teknős és a dimenziók mondjuk egy vadászrepülő – igen, ennyire lassú a mozgás a 3D-ben.

9. Mi a létezés?

Létezés a föld, a dimenziók, emberi lények, dimenzionális lények, természet, állatvilág és az unvierzum – más szavakkal a teremtés maga, egészében. Ha megnézed a létezést, mint ahogy minden az, akkor megérted, hogy minden amit tapasztalunk és ami éppen tapasztalódik: beleesik a létezés témakörébe. Létezés az, ami létezik, az amely itt van és aki vagyok és mint minden a teremtésben - Minden és bármi a teremtésben képes kommunikálni - az állatoktól a természeten át az emberi lények is és a dimenzionális lények szintén. Most az érdekes dolog a létezéssel az, hogy ha elkezded bebizonyítani, hogy a dolgok léteznek, az nehézzé válik. Mi az ami ebben a világban bebizonyíthatóan valódi? Ezért ha nem vagy képes bebizonyítani a szeretetről például, hogy valódi, nem jelenti akkor azt, hogy a szeretet ideája nem létezik? A létezés ezért bármi ami feltételezhető, megnevezhető akármilyen forma. Ebben a világban létezést adunk mindenféle dolognak az Istenben való vallásos hitünktől kezdve az űrhajókon át az érzelmekig, érzésekig. Akárhogy ezek a dolgok valósak vagy nem, képes vagy meghatározni az aktuális részüket vagy szerepüket ebben a világban, azt jelentvén, hogy ha meg vagy győz(őd)ve valaminek a valódiságáról, akkor képes vagy be is bizonyítani azt, hogy valami, ami megtapinthatóan megmérhető, az vagy. Ahoz, hogy akármi is létezzen, végülis mindaz ami nekünk kell, a gondolat vagy ötlet, hogy az a valami létezik. Ezért, ha tudnám, ha úgy kívnánnám, megteremtem és a létezésbe hozom a következő Istent, csak egyszerűen megteremtvén a hitedet, ami aztán a létezésbe hozza az Isten ‘ötletét’. Ezért sokan vitathatnák azt, hogy ebben az univerzumban nincs olyan mérték ami képes lenne a létezésben bebizonyítani bármiről is, hogy ‘valódi’. Mi a valódi? Ha a létezés meg kellene mérődjön, csak az alapján, amit meg lehet fogni és látni lehet, akkor nem sok minden maradna a létezésben most, nem igaz? Még ha azt fogjuk fel, amit látunk, azaz az előreprogramozott képességek, mint holografikus képek tükröződnek vissza fény frekvenciákat mint hanghullámok – kivetítvén egy képet, amit látunk az emberi szemünkkel a földön. Tehát amit látunk és tapasztalunk, az nem szükségszerűen valódi, mégis létet adunk bárminek az aktuális szerkezetekből gondolatoknak, koncepcióknak, ötleteknek, bármiféle lehetőségnek a saját emberi elménk által. Létezés az, aminek létet adunk és ami – azzá válik amit mi tapasztalunk magunk benne és mint az maga.

10. Mik a rendszerek?

Ahogy korábban kifejtettem, a Fehér Fény a felelős az ember irányításáért és a leigázásáért. Amikor a tudat el lett helyezve a Fehér Fény által, a rendszereket is megtervezték. Egy renszer eképpen bármilyen formájú tudat, amely a Fehér Fényt táplálja – mindegy, hogy egy nagyobb vagy individuális mértékű tapasztalat kapcsán. A Fehér Fény függője volt az embereknek, hogy megfelelően cselekedjenek speciális tudat alkalmazást hogy a Fehér Fény képes legyen irányítani és hatalmat gyakorolni minden emberi és dimenzionális lény felett a létezésben. Ha képes vagy elképzelni egy rendszert az emberi elme által reprezentálva, akkor van egy alap megértésed azzal kapcsolatban, mivel is nézünk szembe mindannyian. Rendszerek azok, amiket tapasztalunk, mikor elhagyjuk az öntudatosságunkat arról, hogy kik is vagyunk valójában, minden teremtett lény valójában – és a létezés irányába fordultunk amivel most mindannyian éppen szembesülünk magunkban, mint tudat, mint elkülönülés. Rendszerek, hogy egy rövid példát hozzak erre, gondolatok, érzések, hitek, szokások, minden ami bezár, korlátoz, megköt és irányít minket, aszerint, hogy kik vagyunk az öndefiniált személyiségünk alapján. A tudat táplálódni ás támogatódni vágyik és mi mással, mint, hogy rendszereket teremt amiktől az emberek függenek és amivé válnak. Ha például van egy vágyad akkor függesz tőle és végülis azzá a rendszerré válsz – megszállottként és megszállóként a vágy által, ami mozgásokat generál benned, táplálván az elme tudat rendszeredet, akivé váltál. Amíg a vágyakat teremted, amik azokat a bizonyos rendszereket táplálják, egyre jobban és jobban válsz az aktuális rendszerré és a legtöbb lény nem képes semmi mást tenni mint az a bizonyos rendszer. A rendszerré válás az, amikor a jelenléted és esszenciád egy ön-definiáltság egy érzelemben vagy érzésben, ami tudat rendszerekből való. Hogy ne legyél többé rendszere, muszály realizálnod, hogy ez az egész világ valamiféle formája a Fehér Fény rendszernek és ezért minden részvételed mint kifejezés, szisztematikus(rendszeres) szokások és reakciók.
A mindennapi életed az, aminek a tudatában vagy és ezért az a rendszeres “életed”. A te életed, aminek tudatában vagy, nem éppen az, ami az élet. A rendszerek nem élet és tekintve, hogy a Fehér Fény tervezte az egész életedet a tudatban, azt jelenti, hogy amit tapasztalsz, nem képes élet lenni. Inkább hívhatnánk robotikusnak, előreprogramozottnak vagy rendszeresnek.
Ahogy mindig teszed ugyanazokat a dolgokat, azokat lehetséges meglátni, hogy visszamutat a Fehér Fény előreprogramozott tudat irányítására, és ezáltal vagy egy rendszerben, amely azt jelenti, hogy egy sétáló rendszer vagy, mert nincs olyan személy aki képes lenne azt mondani nekem, hogy képes szabadlábra kerülni a saját előreprogramozott rendszeres tudat életéből.
Ebben a percben, ahogy tapasztalod magad, nem vagy képes nem az a személy lenni vagy nem az lenni ami a te életed, és ahogy azt tapasztalod, hogy ez nem is lehetséges másféleképpen, eképpen tudod azt, hogy valójában előre be lettél programozva hogy egy bizonyos rendszer légy, hogy sok rendszereket táplálj, és ezért nem vagy képes igazán szabadnak minősülni.
Egy még speciálisabb példája egy rendszernek például a vallás lenne. A legkiemelkedőbb minden rendszer közül ebben a világban, együtt a pénz rendszerrel a vallásosság rendszere. Egy rendszer mint ez, sok emberi lényt tartalmaz, mint előreprogramozott tudatokat, mint az elméjük – akik az ideájukat és hitüket egy valamiféle hatalmasabb hatalomba, lénybe vagy erőbe helyezik saját magukkal együtt. Ebben a mozdulatban – sok lény vesz részt a hitben és ideában egy valamiféle nagyobb hatalomról, lényről vagy erőről önmagukon kívül – egy rendszert teremtvén – globálisan ebben a világban. Ez a vallásos rendszer a világban folyamatosan táplálódik az imák és a működő létesítmények alkalmazásán keresztül, mint a templomok és énekek éneklése – minden ilyen részvétel az Isten hitében és ideájában – az egész vallásos rendszert táplálja – valószerűbbé téve mint valóságos és igaz. Minél több emberi lény vesz részt és táplálja a vallásos rendszert – egy rendszerré válnak a rendszerben, az ő felajánlásuk és elkötelezettségükön át a részvételükön keresztül a vallásban, amibe a hitüket és ideájukat helyezték el.
Éltetvén saját elme tudat rendszerük általi leigázását a világ vallásos rendszerében.

11. Mi az Élő Szó?

Valójában mindegyikünk kiállása mindennek az egyenlőségéért és egységéért, és az ezzé válás az Élő Szó. Ez alapvetően azt jelenti, hogy ez az, akik mi valójában vagyunk, mint az élő szó egységben és egyenlőségben - mint öntudatosság. Egy vagyunk mindennel ami létezik, nem cipeljük tovább a felosztódásokat, elkülönüléseket, amiket megengedtünk és mindennel ami létezik egyként állunk és nem engedünk meg többé semmiféle elkülönülést. Mint az igazságunk, mint akik valójában vagyunk, visszatérünk a természetes létállapotunkba, mint az Élő Szó, az Én vagyok, az élő Isten. Isten sosem volt rajtad kívül. Az egyenlősége és egysége magunknak azzal, akik valójában vagyunk, onnan jön, hogy megértjük hogy minden ami létezik, bennünk van, mint akik vagyunk, ezért egyedül állunk valójában, felelősként magunkért és mindenért, mint egy. Az Élő szó a “Minden vagyok és mind ami létezik, mint egy és egyenlő.” Ez az egy lét létezik önmagában s minden egyes személy össze van kapcsolva mindennel. Én vagyok a képe(amely Én vagyok – Isten) és a képmása(a tetteimből/cselekedeteimből) Istennek. Az élő szó a kimondott igazság arról, aki minden lény valójában, amit minden egyes napon lefest. Az élő szó a tetteidben van és hallani lehet a szavaidban – a képe és formája annak aki vagy mint egység és egyenlőség mint az Élő Szó. Úgy élni, mint Isten, öntudatába lenni mindennek, nem lenni képes elkülönülten állni és egyenlőség nélkül, mert mi egység és egyenlőség vagyunk. Az élő szó az igazság arról, hogy kik is vagyunk valójában, ténylegesen, nem ez amit teremtettünk, tudat rendszerek túlburjánzva mindenen, amiképp most tudunk létezni ebben a világban. Nemtudás, mohóság, bujaság, vágy, hazugságok, becsapás, megszállottság – mindazok a példák amikor az Élő Szó nem került teljes alkalmazásra, mint az Én vagyok, Én itt vagyok, Én öntudatosságban(awareness) maradok minden pillanatban. Az élő szó – élni a szavakat: Én vagyok. A kezdetben vala a szó és a szó Isten volt és a szó Istennel volt. Minden, amik mi a létezésben vagyunk merőben nem mások, mint szavak. A kérdés az lenne emberi lények – mik azok a szavak amiket éltek mint egy kijelentés, hogy kik is vagytok? A képe és formája vagy annak, aki valójában vagy mint egység és egyenlőség itt tudatosságban(awareness) vagy a te képed a tudatod rendszereinek rabságából és irányításából ered a kifejezésedben, annak a példájaként a te mindennapi tapasztalataidban. A szavak, amiket beszélsz minden pillanatban egy abszolút kijelentése és kifejezése annak, aki valójában vagy - vagy merőben véletlen szavakat beszélsz a társalgásaid alatt tudat személyiségeket táplálván, akivé váltál? Emberi lények nem élik a szavakat aszerint, akik ők – viszont csapdába esettek, elvesztek és leigázódtak a tudásban és információban és tudat rendszerekben érzelmek és érzések által generálván – rendszerek elkülönülésben, félelem az elveszítéstől és ítélkezés. Ez látható és tapasztalható általánosságban bennük és a más lényekkel való beszélgetésükben is – mikor egy dolog ki van mondva, de egy másik gondolat létezik annak a direkt ellentétének, amely ki lett mondva. Az élő szó az abszolút kiállás és azzá válás akik vagyunk mint szavak mint akik valójában vagyunk – amikor éljük a szavakat abszolút módon, aképpen, akik valójában vagyunk önkifejezésben itt, mint öntudatosság(awareness) minden egyes pillanatban. Egy kijelentés például: „Egyenlőség vagyok” megélése és az egyenlőség szóvá válása benned és mint az egész lényed és jelenléted mint önkfejezés a világodban mások között.

12. Mit jelent az, hogy Ön-irányítás és mi az Ön(való)?

Önvaló az, amit úgy értelmezhetsz, ha leveszed a rendszeres tudat világot magadról. Amikor mindent leveszel, ami mint ez a világ van és ez a világ teremtett egy tudat rendszerbéli szerkezetben. Önvaló az ami megmarad amikor elvesszük a tudatot; szisztematikus előreprogramozott hazugságok szintén amikor megengeded magadnak hogy magába foglald az igazságot arról, hogy ki is vagy valójában, túl azon, amit valaha is igaznak vagy valódinak tudtál ebben a világban és valóságban. Ekkor eléred az Önvalót mint Önvaló él benned, mint a saját igazságod, hogy ki is vagy a tudatban. A Tudat az ember által teremtett világ, mi nem úgy születtünk, hogy tudat által irányítottak és vezetettek voltunk. Önvalónkból jöttünk, akikként belül egységként és egyenlőségként állunk. Önvalót irányítani azt jelenti, hogy kiengedjük az Önvalót hogy eldobjunk minden múltbéli memóriát, amit ez a világ ültetett az elménkbe és mint Önvalónk, szabadságra törjünk.
Csak akkor válhatunk szabaddá, ha az Önvaló, akik valójában vagyunk - képes előlépni. Ha egyszer megszabadulunk ennek a tudat világnak a szerkezeteitől és rendszereitől, képesek vagyunk hatékonyan irányítani magunkat, mint Önvalónk, akik valójában vagyunk. Ez a világ egy egész különböző hely lesz, ha, mint önmagunk állunk benne és mint egység és egyenlőség, mint öntudatosság. Nem lesz semmi, csak akik igazán vagyunk és minden egyes pillanatban saját magunkat irányítjuk egységben és egyenlőségben, itt, öntudatosságban. Látod, amik most éppen vagyunk, az az előreprogramozott elme tudat irányítóelve a fehér fénynek. Előre be lettünk programozva, hogy speciális módokon cselekedjünk, gondolkodjunk és viselkedjünk. Amint az Önvaló kiszabadul az előreprogramozott rendszeres tudat szerkezetkből, mi igazán képesek vagyunk irányítani magunkat akaratok, szükségek, vágyak, gondolatok nélkül. Merőben, méltóan megtapasztaljuk magunkat teljes tudatosságban hogy minden egyenlőségben van és egységben, és nem kívánunk mást. Az Önvaló a válasz a „Ki vagy?” vagy „Ki vagyok én?” kérdésre. Ebben a pillanatban a földön – a válasz a kérdésre kétség kívül a tudatból jönne – ideákon, hiteken és percipciókon alapulván – vagy akár más emberi lényektől gyűjtve vagy leginkább a szülőktől a fiatal korból. Az Önvaló, mint emberi lények egy ön-definiált tudat elme rendszerré váltak – tudást és információt tartalmazván, hogy megengedjék maguknak, hogy leigázódjanak és irányítódjanak érzések és érzelmek által, mint az ilyen rendszerek generátorai. Az önvaló képére formálván van minden emberi lény a földön egy ön-definiált tudatként.
Amikor tisztán képesek vagyunk megtapasztalni és látni a világ jelenlegi helyzetét, amelyben az emberi lények tapasztalják magukat. Az önvaló, mint az élő szó, aki minden emberi lény valójában - egyáltalán nem lett még kifejezve vagy megtapasztalva ebben a világban. Ez az, ahol az Önvaló irányítás bejön a képbe. Önvalónknak megadjuk azt, ami minden lény valójában, a megbocsátáson keresztül, hogy kiengedjék magukat az elme tudat rendszerekből, akik mint Önvaló váltak, minden egyes pillanatban megszabadítsák magukat az ötletektől, gondolatoktól, viselkedésektől, személyiségektől, érzelmektől és érzésektől – minden, ami a tudatban megengedte nekünk, hogy irányítódjunk és leigázódjunk. Ekkor megbocsátáson és javító alkalmazáson keresztül – irányt adván az Önvalónak mint Önvaló - azzá válván, akik valójában vagyunk, mint az Élő Szó, öntudatosságban itt egységben és egyenlőségben, mint maga az egység és egyenlőség kiállunk. Önvaló az, akik vagyunk, két formában képes kifejeződni: Önvaló, mint előreprogramozott elme tudat rendszerek, amelyet elkerülhetetlenül tapasztalsz, akivé váltál a te elfogadásodon és megengedéseden keresztül. Vagy Önvaló, mint az élő szó, ahol te azt tapasztalod és azzá válsz, aki valójában vagy, megélvén a szavakat, mint aki valójában vagy.

13. Mi az ITT? Mi van itt?

Az Itt az aktuális elhelyezkedésed. Túl sokat gondolkodunk és ezért előre a jövőbe helyezzük magunkat, visszafele a múltba és akárhova, ahova a gondolatainkat elengedjük. Amikor itt vagy, a lényeged minden része itt van veled. Amikor még továbbra is a múlt memóriáihoz vagy a jövő vágyaihoz, reményeihez, mint gondolat szerkezetekhez kötődsz, amelyek által a múltban maradsz vagy a jövőbe vetíted magad: képtelen vagy arra, hogy abszolút módon teljesen itt legyél. Ez olyan mint egy olyat bámulni, ami az égen terül el. Valami ilyesmi: „Akarok egy autót”, így elhelyezed Önmagad oda és elhelyezed magad a távoli jövőbe, mert azt az energetikai teret tartod.
Mi történik, amikor megengeded, hogy ez létrejöjjön, ez nem olyan sok, ami képes lehet összezavarni, hogy legyenek terveid egy új autóra – ez inkább úgy, ahogy mindazok a jövőbeli kivetítések keverednek a teljes tudatosságod elhelyezésébe az ittléted minden pillanatában, mintegy lehetőség, amely előlép az ittléttből! Itt lép elő például egy másik lehetőség és te olyan messzire mentél a jövőbe, hogy önmagad még mindig ahhoz az előző lehetőséghez csatoltad magad. Ezért sohasem tapasztaljuk azt, ami itt történik minden pillanatban, ahogy valójában az életet tapasztaljuk. Amikor még mindig a múltba nyúlsz vissza, akkor nem vagy képes teljesen résztvenni az ittben, mert minden döntés, ami megfontolódik(tudatosan) minden múltbéli kapcsolattal, mint tapasztalattal és eseménnyel keveredik. Szintén amikor még mindig a múlthoz csatolod magad, mindig olyannak fogod tapasztalni magad, mint akkor, minimális mozgást teremtvén az életedben. Hogy hol ki vagy és hogy tapasztalod magad, csak a múlt alapján múlik. Így – mindig a múltban létezel – sohasem itt minden pillanatban, aképp, mint aki vagy valójában, öntudatosságban. Légy szabad minden dologtól, hogy teljesen és abszolút módon itt légy. Ezért megvan a szabadságod, hogy megszüntess minden életet előrehozván, ahelyett, hogy mindig a kivetítésedet tapasztalnád energetikusan. Az élettapasztalatod a létezésen át, csak a múltban válik merő kivetülésévé a múltnak a jövőbe, ahol folyamatosan teljesen ugyanazt tapasztalod, leutazván ugyanazon az úton, ugyanabba a célba jutván. Nincs semmi más, mint a régi dolgokat hozzuk elő újra és újra, hogy valóban bebizonyítsuk, hogy sohasem fejlődtünk mint az emberi faj. Merőben mindig azt vesszük, ami a múltól került ide, lehet, hogy alakítjuk vagy formázzuk egy kicsit különbözőre, hogy különbözőnek látszódjon vagy tapasztalódjon – de valójában ugyanaz a múlthoz kötődő megnyilvánulás marad. Még mindig a régi gondolatokon, érzéseken, vágyakon, félelmeken, törvényeken és gátlásokon lovagolunk. Nézd ezt a világot, mit tapasztalsz, nem mást, mint régi háborúk, vallási korlátozások, semmi új. Ez egy példája annak, hogy lógunk a dolgokon, mindig ugyanazokba a dolgokba helyezzük magunkat, ugyanaz van, csak lehet hogy mégintezívebben minden alkalommal, ezért nem engedvén ezt a világbéli tapasztalatot az itt-levésre, ahol az igaz teremtést tapasztalhatnánk, mint annak a kifejezése, hogy itt kik vagyunk minden pillanatban. Az Itt a pillanat tapasztalása annak, hogy kik vagyunk – öntudatosságban – ahol semmi más nem létezik, mint aki Én vagyok és az Én megmarad. Ez az ’Én’, vagy önvaló – nem kötődik vagy ragaszkodik senkihez, senkihez a létezésben – viszont szabad, itt van, mint akik valójában vagyunk, minden pillanatban. Itt van minden pillanatban, aszerint, hogy ki vagyok Énkénr, mint a pillanat, megvan a képességünk, hogy a világunkat olyanná tegyük, mint annak a megtapasztalása, hogy kik vagyunk valójában, és úgy is tapasztalni magunkat, ahelyett, hogy a tapasztalataink merő kivetülései legyenek a múlt alapú memóriáknak, hogy az elkerülhetetlenül hasonlókat tapasztaljuk újra. Itt az öntudatosságban lenni az a tapasztalat, ahol semmi más nem létezik, mint aki Én vagyok minden pillanatban – nem a múlt, jövő, kapcsolatok, érzések, érzelmek, pénz vagy szex köt és szorít bennünket, mint egy elme tudat rendszer. Mégis – egy érdekes izgalmas tapasztalás, amikor az Én maradok létezik itt minden pillanatban, aképpen, aki vagyok – minden a létezésben, aki én vagyok itt van, mint én magam: itt vagyok. Csak az ittlétben, mint az ittlét minden pillanatában vagy képes megtapasztalni magadat, mint öntudatosságban itt, mint minden, mint egy, egyenlőségben, mint a létezés, mint aki Én vagyok.

14. Hogyan voltak a médiumok és közvetítők irányítva és miért?

A médiumok és közvetítők voltak az emberi lényként megnyilvánult módszertanok arra, hogyan erősítsék fel a reményt egymásban az emberek, hogy szolgák maradjanak. A pápa előreprrogramozott volt arra, hogy a vallásos bátorítás szavait adja – megfogalmazván az előreírt iratokat, amelyeket az emberek birka módjára követhetnek, a most megválasztott elnököd biztonságról és biztonságérzetről szóló szavai, azok a speciális szavak, melyeket hallanod kellett, hogy a szavazói döntésedet uralják, és ki más jobb ennél, mint a helyi közvetítőd, hogy irányt adjon? Azt értem ezen, hogy látszólagos medium valamiféle jövendőt mond, majdnem mélyebb benyomást téve, mint a pápa maga! Sajnos azok az embereknek, akik a médiumra hivatkoztak, mint egy közvetlen kapcsolat a felsőbbel vagy néhány jobb létre szenderült szeretteikkel, nem volt sok esélyük, hogy jó híreket adjanak arról, hogy templomba kéne menned. Minden előreírt szöveget, mint dimenzionális lények kommunikáltak a médiumoknak és közvetítőknek – a Fehér Fény által voltak megtervezve, hogy a haszontalan emberi lényeknek a felsőbb fény, remény, szeretet és béke üzenetét vigyék – pontosan azokat a szavakat kommunikálva, amit az emberi lényeknek hallaniuk kellett. Ki más ismerhetné jobban a teremtést, mint maga a teremtő – így a speciálisan előreírt szövegeket, amit, egész egyszerű volt megtervezni és elhelyezni, mint dimenzionális lények üzeneteitt a felsőbbtől a közvetítőkön és médiumokon keresztül. Ha veszed a papot az oltár tetején, aki a bibliából kommunikál vagy bármely más vallásos előreírt szövegkönyből, követvén a szavakat, mint egy hit – ebben az esetben a médiumok és csatornák például a papként vannak és a dimenzionális lények, mint előreírt szövegekként küldődnének, mint a fény, remény és szeretet üzenetei. Ami ebből származik, az a következő: A Fehér Fény nem engedhette meg azt, hogy lények jönnek a túloldalról és a tudtodra adják, hogy “aki valójában vagy, a tudaton túl van. Hogy valójában tényleg Isten vagy, mint itt, öntudatosságban, egységben, és egyenlőségben, mint egység és egyenlőség”, mert nem találták Őt vagy a létezést vagy bármely Istent eképpen, mint ahogy emberi lények tapasztalták magukat a földön! Az tömeghisztériát teremthetett volna és lehetséges szabadságot a rabszolgaságukból és irányításukból, a tudat rendszerkből. Várjunk csak – ez ugyanaz, mint a földön, nem? Ahol vallásokban vesznek részt és így figyelmen kívül hagyván a saját igazságukat – hogy kik is ők valójában, mint Isten önmagukban, mint saját maguk – ha az igazság tényleg kiderülne, a vallásos hatalmi rendszer az egész világon megdőlne és minden(ki) kikerülne a leigázásból és irányításból, amit a vallásos rendszerek képviselnek.
Tehát minden közvetítő(csatorna) és médium elméjébe elhelyeztek egy alap dialógust, irányítván és leírván, amire csak szüksége volt – nem másnak, mint a Fehér Fénynek.
Ez nem volt más, mint egy speciális információs ‘doboz’, mely minden közvetítő és medium elméjében ült, amelynek szintén speciális Fehér Fény lények jelenlétét igényelték(Angyalok, Vezetők, Mesterek stb), hogy akármikor egy olvasás történt, hogy megelőzzenek bármiféle olyan eseményt, melyet nem a Fehér Fény irányított speciálisan, csak, hogy leigázza az emberi lényeket. Most néha a Fehér Fény megengedhette a közvetítőknek és a médiumoknak, hogy speciális információt adjanak, ezért lehettek speciális közvetítők és médiumok, akik mesélhettek a világ eseményeiről ésatöbbi. Néhány még azt is mondta az embereknek, hogy a menny megragadt! Ez elmondhatom neked, nem történt túl gyakran, ahogy a Fehér Fény állandó irányításban volt, mégis alkalomadtán lehettek bizonyító intuícióid egészen hatékonyan, és a közvetítők és médiumok képesek lehettek ‘elkapni’, hogy voltak szabálytalanságok az információjukban. Ezek a közvetítők és médiumok általában ‘meg lettek ajándékozva’ egy új ajándékkal vagy valamivel, ami zavarhatta őket a lehetséges további kérdezősködésben vagy vizsgálódásban a valódi állapotról és a menny igazságáról. Ha a közvetítőd és a médumod túlságosan jónak bizonyult, akkor általában kellett valamit csinálni vele, attól függően, hogy mennyit tudtak arról, hogy mi is történik és ezért ők több ajándékokat kaptak, alapvetően azért, hogy ‘befogják’. Ilyen esetekben vagy beszélted a szavakat, amiket akartak, hogy beszélj, vagy elzárták a közvetítői és médiumi képességeid. Most nyilván a menny irányít minden közvetítőt és médiumot, mégis az elme szerkezeted fog a régi információddal játszani újra és újra. Csak légy tudatában annak, hogy ez továbbra is meg van engedve a közvetítők és mkdumok által, mert nem értik mi az, amit csinálnak, mert nem tudnak az információirányításról. Tehát alapvetően amikor egy közvetítőt vagy médiumot kérdezel a mennyről, itt a földön és mumbó dzsumbót kapsz a mennyről, s ha a menny továbbra is rendesen el van zárva, ahogy emlékeztél rá a múltban, akkor tudod, hogy valójában mit is mondanak neked. Így továbbra is az az információ jön a közvetítőkön és médiumokon át a a múltból, ami a Fehér Fény által volt mindig irányítva. Most ez nem fordul elő többet – a menny egységben és egyenlőségben kiáll itt a földön minden pillanatban, az emberi lényeket támogatván az ittlét öntudatossán keresztül.

15. Az önvaló Születésének folyamata?

Az önvaló születésének a folyamata gyakran a legnehezebb része önmagunk megértésének – ez a meghaladás(transzcendencia) folyamata. Amikor újrateremted magadat az önvaló képére és mintájára, aszerint aki valójában vagy, akkor gyakorlatilag kivetkőzöd és kitéped az összes megengedett tudatot magadból így szabaddá válsz.Amint megérted és realizálod, hogy mit engedtünk meg a részvételünkkel ebben a világban, akkor az újjászületésed pozíciójában vagy. Amint realizálod, hogy elsődlegesen a tudat az, amiért ebbe a zűrzavbarba kerültünk, akkor újjászületteted magad, azáltal, hogy a tudat minden rétegeit leveled, aming csak te maradsz, mint az ‘ÉN’ – csak az marad. Amikor megszülöd magad feltétel nélkül, akkor képes vagy visszalépni a tudatból, mindent úgy megfigyelni, ahogy valójában történik ebben a világban – és képessé válsz pontosan irányítani. Csak ha már egyszer képes vagy szabadon állni a tudattól leszel képes valóban hatékonyan irányítani azt, hogy képes legyél kiszabadulni a belegabalyodásból ebben a világban, amely mindenféle szolgaságot és korlátot teremt, ezért enélkül sosem szabadulnál tőle. Akármennyire is nehéz levedleni a tudatot, amit megengedtünk magunkban, (az egész egy küzdelmes pokollá vált!), csak emlékezz, hogy azt fogja elhitetni veled, hogy nem vagy képes működni nélküle és, hogy a túlélésed a tudaton függ(mint a gondolatok és tettek formájában). Ez valóban nem az ahogy az önvaló él, mint önmaga az életesszenciája, ezért nem szükségesek a tudat termékei(gondolatok, vágyak, szükségek, kapcsolat, akarások). Az Önvalónk képes ebben a tudat teremtette világban úgy létezni, irányítani és kifejeződni, mint önmaga és nem, mint tudat. Ahhoz, hogy megszülessük önmagunkat a megbocsátáson és elengedésen keresztül ki kell fejlesztened, hogy abszolút módon őszinte legy magaddal azzal kapcsolatban, hogy mit engedtél meg és mi az amit csinálsz. Csak ekkor leszel képes teljesen látni a tudatot, így születvén meg öntudatosságként. Látom a tudatot, megértem mit csinál, mit teremt és kilépek belőle mint önmagam szabadon, hogy irányítsam magam, hogy ne vegyek részt a tudatban, amely ezt a világot teremtette. Az önvaló születése: önmagad megtapasztalása a tudatból az öntudatosságba – amelyről Alice Bailey egy egész könyvet írt(a portálon keresztül).

16. Mik a töredékek?

Ha visszamész pontosan oda, amikor és ahogyan mindent összeraktunk a teremtésünkben, látni fogod az információk legapróbb töredékeit a biológiai felépítésünkben az atomoktól kezdve az energetikai információkig, ami akkor állt össze, amikor az egész formát öntött.
Ahogy afele haladsz, hogy megértsd ezt a biológiáról, használd ugyanazt a megértést, és hatásmechanizmust, mint mikor a töredékekkel dolgozol. Ha veszed a szó töredéket és összehasonlítod egy molekulával, atommal vagy sejttel, látni fogod, azt, hogy amikor két atom összejön és egy molekulát formal. Molekulák jönnek össze hogy makromolekulákat teremtsenek, makromolekulák sejtszerveket, aztán sejteket, aztán szerveket, szervrendszereket és végül ezek a helyére kerülve teremtik meg az emberi lényt! Ugyanez alkalmazható a töredékekre; mindaz, ami tartalmaz minket.
Ezért amikor a töredékeket összerakod, megkapod az emberi elmét, testet, egy szituáció vagy egy esemény infomációját. Amikor megteremtődtünk, a teremtőink úgy csináltak meg minket a teremtésünknél, hogy irányítsanak minket merőben ezeknek az apró töredékeknek az elhelyezésével.
Képzeld el egy pillanatra, ha a lények amelyek megterveztek téged, azt akarták, hogy szerelembe ess. Mindaz, amit meg kellett tegyenek ehez, az volt, hogy töredékeket helyezzenek el benned. Olyan apró töredékek, mint elektromos töltések, hormonális ingadozások, információk, ideák, emlékek és a következő dolog, amit te összeraksz, hogy látszólagosan…szerelembe esel.
Itt összeállítottam néhány információt a töredékek különböző formáiról, mint ahogyan egy szótárban vannak lejegyezve, hogy adjak neked egy ötletet a különböző típusokra.
1. Fizika. A fénysugár irányváltozása, hang, hő, vagy a a dőlésszög egyik közegből a másikba amelyekben a hullámhossz különböző.
2. Szemészet .
a. A szem képessége, hogy megtörje a fényt, ami belép, így formálván egy képet a retinán.
b. A szem fénytörési feltételének meghatározása .

3. Asztronómia .
a. Szintén nevezik csillagászati refrakcióknak. A mennyiség, a szögmértékben, amely által a csillagkép testének a magassága megnövekszik a föld atmoszférájának fénytöredéke által, nullaként a zeniten és egy maximummal a horizonton.
b. A megfigyelt módosult elhelyezkedése, ahogy a földről, más bolygóról látszik, az atmoszfére elhajlásának következtében.

Nos, ugyanazok alkalmazódnak a testben, a változások okaként, amelyek végbemennek, mint a mozgás, irány és így tovább egy lény életében.
Most hagy mutassam be neked a töredékeket, amelyek benned léteznek. A töredékeket a dimenziókból a gondolatok, érzések, érzelmek, vágyak, akarások, szükségek formájában láthatóak, bármi, ami abszolút módon ’töredékesen’ képes egy direkt benyomást tenni arra, hogy is működsz. Ha az életed valamelyik szakaszában előre programozott voltál, hogy egy speciális személy legyél, akár a személyiséged vagy a karaktered által és azt tapasztalod, de kősőbb elhatározod, hogy ez nem az, aki vagy, akkor egy érdekes dilemmába kerülsz.
Tördedékesen most több ezer molekuldád speciálisan irányít téged, mert speciálisan ezt mondtad nekik. Akármi, amiben részt veszünk, azzá válunk, biológiailag. Sejtjeink tartalmazzák az összes információt arról, ami vagyunk és irányítva tartanak minket a speciális információnak megfelelően. Tehát a molekulákban a töredékeid továbbra is tartalmazzák az előző viselkedést. Mondjuk úgy, hogy teszed a megbocsátásod és alkalmazod magad minden nap annak a megértésével, ami az előző alkalmazásodhoz képest meg kell változzon. Most, eképpen töredékében, továbbra is birtoklod az információáramlást az egész rendszeredben a múltbéli eseményekhez kötődvén.
Ahogy képes vagy látni az asztronómiai, látástani és a fizikai magyarázatokban(hogy egy pár tudományos területet megnevezzek) – a töredékek hajlanak, adoptálódnak és irányítanak más töredékeket. Most elkezdtél egy új alkalmazást, hívjuk úgy, hogy “nem fogadod el tovább a hazugságokat, arról, hogy ki is vagy te”. Minden nap úgy jársz, hogy csak 100% őszinteséget fogadsz el magadtól, akármennyire is az van, hogy a molekuláid, amelyek nem tisztultak meg minden előző energetikai töredékektől, amelyek továbbra is beépítik a testrendszer információit az előző alkalmazásodról.
A kulcs itt az, hogy megértsd, mire képesek a töredékek.
Amikor a fénytöréses részt olvasod, hogy hogyan is van a fénynek és az objektumoknak különböző hullámsebességeik, ugyanazt a dolgot nézed, ami éppen a testedben történik. Megváltoztattad az alkalmazásod hazugságról őszinteségre, mégis töredékileg a sejtjeid továbbra is az előző hazugságok információit tárolják, nem is említvén más testi területeket, mint kémiai elegyek, tudat, csak hogy egy párat említsek. Most akármikor szembesülsz igazul, az egész felépítésed meg fog változni minden egyes adott pillanatban, amikor visszautasítod az igazságot, a töredékek energetikailag rátapadnak a sejtjeidre és a DNS-re. így, ahelyett, hogy elfogadod az igazságot, a sejtjeid a hazugságokat tükrözik vissza, azáltal, hogy az igazság alkalmazása nem lett beolvasztva mint te magad minden egyes sejtedbe. Mint ahogy kifejtettem, két sejtszerv teremt egy sejtet, amelyet ha újra összevetjük a töredékek számával, az tartja össze a rendszeredet(test).
A töredékek képesek bármit megtenni a kellő pillanatban, hogy megmaradjanak akár a legcsekélyebb gondolatként, bármi is az, amit egyszer elkezded kitisztítani magad a múltbéli rárakatoktól az alkalmazás és megbocsátás erejével – továbbra is rád van tapadva, anélkül, hogy tudnád. A töredékek valóban komplikáltak. Tehát alapvetően amit itt mutatok, az az a képesseg, hogyan tudod az információt a DNS-edben és sejtjeidben el távolítani vagy új információvá változtatnod, az új alkalmazásokra vonatkoztatván.
Mi mint a dimenziók egész nap töredékeket kergetünk. Akármi, ami itt a dimenziókban történik töredékekre hullik szét a pillanatokból, ami egy eseményben történik a 3D-s alkalmazások idővonalában. Minden, ami a létezésbe jön, lehetséges töredékekként látni. Mert a dimenziók itt vannak és mert a pillanatok elhelyezése és az események elhelyezkedése a saját mozgásunk és részvételünk eredménye. Emlékezz arra, hogy a dimenziók, nem úgy, mint a 3D-ben, nem képesek fennmaradni, mint egy stabilitás a fizikai szerkezeteknek megfelelően – mi információ, pillanatok, energetikai mozgások és hang vagyunk. Semmi fizikai nem létezik itt nekünk, amit megfigyelhetnénk saját magunk által vagy hogy a változás hatással van rank. Így mi a dimenziókban ki kell álljunk, mint stabilitás, mint akik vagyunk minden pillanatban, a szavak megélése által: Én stabilitás vagyok hogy biztos legyek, hogy mi állandóan stabilak vagyunk a dimenziókban.
Te abban a szerencsés esetben vagy, hogy képes vagy “lecövekelni” a fizikai környezeted által. Amikor nem vagyunk 100%-osan tudatában a töredékeknek, amik maradtak egy esemény vagy egy pillanat által – képesek vagyunk egy hét alatt egy teljesen más dimenzióvá válni, mert mindaz a sok felgyülemlett pillanat a töredékek formájában képes elirányítani minket ugyanúgy, ahogy az az emberi testnél ki lett fejtve.
Engedd meg, hogy használjak egy példát arra, hogy lettek a töredékek teremtve. Mondjuk, hogy ahogy itt ülök és beszélek, az egész beszélgetést képes vagyok látni mint pillanatok, részvételek, emlékek szavak és így tovább formájában. Minden lélegzettel amit veszel, sok töredék teremtődik ezzel a pillanattal, amit megosztunk. Ezt a témát beszéljük, ezért ez a pillanat megteremtődött. Most van információd arról, hogy energetikailag hogy mozdult ez ki szintén ebben a valóságban. Emlékezz rá, amikor a létezést beszéltük és az az, hogy egyszerűen teremtünk valamit. Nos, ugyanaz alkalmazható a töredékekre. Ha beszéltem neked erről a témakörről, akkor a létezésben a térben és időben fog folyni és a beszélgetésünkből minden bennevan, annak frekvenciális törekékeiként.
Ez a tény által ebben a világban minden súlyt hordoz. Egyetlen aprócska pillanat is töredékeket teremt, mert így lett megteremtve a világunk, minden amit teszünk, jelentőséggel bír, mert mi olyan lények vagyunk, akik mindent az apró részletek ezreiből alkottunk meg. Ez az építmény a töredékes képességből jön, amikor meg lettünk teremtve. Pillanatokat kaptunk, amik másik pillanatokhoz vezettek minket, mindez azért, mert merőben minden csak töredék.
És most arról beszélek, hogy jutottunk el ide, egyszerű molekulákból oda, ahol most vagyunk a világunkban. Ez azáltal a képesség által történt, amink a teremtés által van. Jó néhány kedvező pontban, s nem olyan jó, amikor mindaz amit teszünk a teremtés, abszolút akármit is, anélkül, hogy a tudatában lennénk. Bizonyára csak a saját tapasztalataid töredékeinek vagy tudatában, néha a gondolataidnak és érzéseidnek. Azonban senki sincs valóban tudatában a töredékeknek, ami történik mindzekben, hívjuk így: ami valójában zajlik.
Minden pillanat, ahogy tapasztalod őket, különböző a másik lényekétől, a különböző neveltetés és élettapasztalat miatt; ezért mindannyian különbözőképpen „cselekszünk”. Ez amikor megnézzünk a legapróbb részletekig – látható a töredékekből, ahogy azok kölcsönösen hatnak egymásra. A töredékek a gyerekkorodból most interakcióban vannak a tanult viselkedéseiddel/személyiségeiddel, amelyek szembekerülnek a hiedelmeiddel és így a nap végén megalapoztad a kapott tapasztalatod ezeknek a töredékeknek a kölcsönhatásai által.
Most tekintsünk rá arra, hogy a töredékek hogyan képesek ezt a világot elirányítani száz év távlatában. Ha olvastad a cikkemet a háború, nemi erőszak, gyilkosság témájában, láthattad, hogy fejtettem ki azt, hogy ha egy lény teremt valamit, mi mint a dimenziók kell hogy belépjen, hogy “kitisztítsa”. Ez az ahol a töredékekről beszéltem. A példa az az, amikor egy személy öngyilkosságot követ el. Amint ezt gondolta, a töredékek történnek a térben és időben, amelyek asszociálódnak egymással és minden egyes pillanatával ebben az egyszerű eseményben. Egy ilyen előfordulásban képes vagy birtokolni akár ezer töredéket is (ahogy dimenzionális ‘szemekkel’ látható). Nézzük ezt a példát. A személy most gondolta, hogy megöli magát. Most töredékek teremtődtek annak megfelelően, hogy miért, hogyan, mikor, ki volt kapcsolva az okhoz, az az ok múltbéli eseményekhez kötődik, minden asszociált útvonal ennek a lénynek a tapasztalatából ered a világi eseményekhez, jövőbeli döntésekhez, ennek a döntésnek alapján és a lista folytatódik.
Képes vagy elkezdeni mindent látni, ami itt lehetséges? Végső fokon 100 évre előre a ebben a világban lehetséges látni, ahogy a felgyülemlődés megnyilvánul, ahogy elhelyezel egy töredéket a másik és a következő után, végül megteremtve ezt a “valóságot”. Adok egy példát, amit kerestünk a cikkjeimben.
Sokat fókuszáltam a nemi erőszak, gyilkosság és háboró felgyülemlésére. Itt vannak az események, melyek a tetteidből és mások tetteiből teremtődtek és a társadalomban, amelyek másik eseményeket teremtenek. Valamiben részt veszel és hova mennek a tartalmazott töredékek? Belesimulnak a globális tudatosságba/tudatba, és ami teremtődik ezután fogja azt okozni nekünk, amik, mint új tapasztalatokként jelentkeznek.
Tudatában vagyunk a következményeknek. Akárhogy is van, nem is értjük meg teljesen, mennyire bonyolultan működik ez. A következmény az az eredmény, ami létezik, amikor összeteszed az összes töredéket amely formál egy kimenetelt. Egyszerű matek végülis. Talán ezért vagyunk kényszerítve annyi matekot tanulni az iskolában, de mégsem látja senki a matematikai egyenleteket maga körül. Tudatában vagyunk annak, hogy vannak események, amelyek megtörténnek és áldozatokat teremtenek, mégsem vagyunk képesek közélátni, hogy is hatnak ezek az események az életünkre és globálisan hogyan is történtek ezek meg.
Valaha is megálltál megkérdezni, hogy az események miért történtek meg és hogy teremtődtek? Ha például azt a több ezer különböző fajtájú személyiséget nézed, hogy azok hogyan is teremtődtek? Nézd a saját tulajdonságaidat és azt a helyzet, hogy amíg te a kávét két cukorral élvezed, tej nélkül – más csak egy cukorral és sok tejjel szereti. Minden különböző válasz azért van, mert a töredékek folyamatosan kijátszódnak egy másik ellen a testedben. Amikor eldöntöd, hogy megváltozol, a töredékek azok, amelyeket feladásra kényszerítenek, mert nem vagy képes a sejtszintű memória ellen harcolni. Képes vagy letagadni a saját memóriádat, de ha egyszer a sejtben lakozik, akkor azzá információvá válsz.

17. Mit jelent a tudat rabszolgája lenni?

A tudat valószínűleg a legagyafúrtabb mentális teremtés, amely valaha is létezett. Nem csak az, ahogy önmagát igazolja, de együtt a globális tudattal(ezt hívják tudattalannak) képes bármit irányítani, amiben résztveszünk.
Ma van egy pár érdekes tényállás, amelyeket megosztok veled, amit összegyűjtöttem az emberi lények beszélgetéseit hallgatván itt a földön és szintén a kommunikációról hozzájuk a dimenziókból(tudatnak gondolván magukat) és amit mondtak nekem arra vonatkozóan, hogy kik is ők. Egyész rendesen boldogak vagyunk az életeinkkel mert az életeink működnek. Az a tény, hogy sok gyereket molesztálnak és az állatvilág elpusztítása semmit sem jelent. Mossuk a kezeinket ezzel kapcsolatban. Másodjára azt mondták, hogy az egész világ nem vállalhat felelősséget minden más tereményért, mert “mi” nem működtünk közre ezekben az eseményekben. Mindegyik csak a saját világában van, csak azt látja, ahogy ez látszódik, nem véve tekintetbe azt, hogy töredékesen, energetikailag és tudatosan közreműködünk. Harmadszor a tudatára ébredtem hogy milyen messze tudod elvinni az képzeletedet, amikor azt képzeled, hogy gyakorlatilag minden rendben van ebben a világban. Ez a kijelentés, hogy “valójában minden oké ebben a világban”, olyan emberi lényektől jön, akiknek az élete működik és nem közvetlenül érintődtek meg a külső világ által, amelyben megtapasztalhatják a tudat megnyilvánulások következményeit.
Az ok, amiért erről beszélek, az, hogy sok “lényhez” beszélek minden nap, talán nem vagy tudatában ennek, amikor egy lény előtted ül és hozzád beszél, mert még sosem tapasztaltál ilyet előtte. Előtted ülök(és így teszik lények milliói itt a 3D-ben minden nap) és beszélek az elmédhez, hogy hol tudunk(mint a dimenziók) támogatni téged, rálátást adni, vagy tudatosságot teremtvén.
Amikor az emberek igazolással jönnek az elkülönüléssel kapcsolatban és az ő látszólagos ártatlanságukkal: ez az, ahol a “tudat rabszolgája lenni” képbejön. A képtelenség(vagy ahogy érzékeled) arra, hogy valójában realizáld, hogy amikor egysében állsz, ahogy mindannyian tesszük, megosztjuk a felelősséget mindenért ebben a világban. Egy vagyunk, mert valójában teljesen ugyanaz a kiindulópontunk a létezésben, egyenlőségben teremtődtünk és mind meg fogjuk látni a másikat visszatérvén, vagy úgy, hogy visszatérsz a megértésedhez most, vagy amikor meghalsz.
Tehát amikor emberek semmit sem értenek abból, mi történik az arcuk előtt: azt hívjuk a tudat rabszolgaságának. A tudat csapdában tart egyes egyetlen elmealkattal, amely egyesült a hitekkel, érzésekkel, érzelmekkel, akarásokkal és szükségekkel, amelyek nem engedik az emberi lényeket, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen állapotban van a világ éppen és hogy ez a világbéli tapasztalás hogy is jutott ide, ahol ma vagyunk.
Ameddig igényeled hogy képtelen legyél arra, hogy kiszabadítsd magad a tudatból, addig a szolgája vagy. Hogy a tudatra adjak egy pár példát, hogy is jön elő azokban a kijelentésekben, hogy ki is vagy, mint tudat: “De én képtelen vagyok ezt tenni.” “Ez nem az én hibám!” “Érzek valamit, de mégsem tudok cselekedni vagy szembenézni azzal, ami történik.” “Esély sincs erre, én túlságosan szeretem azt az illetőt, kérlek ne kérj arra, hogy feladjam a gondolataim vagy érzéseim!”
Ezek csak egy pár példái voltak a leigázásnak, amikor mindössze azt vagy képes kezelni, amit már megengedtél.
Megengedvén magadat, hogy csak bizonyos alkalmazásokra legyél korlátozva – leigázás, amikor korlátozottnak véled magad, le vagy igázva. Amikor úgy látod magad, mint nem felelős – leigázás, amikor azt mondod, “Oh, de én képtelen vagyok, vagy én nem fogom” – leigázás. Amikor előre vagy definiálva bizonyos törvényeknek hogy gondolkodj, és tapasztald magad, hogy ki is vagy –igába vagy fogva.
Csak te mint aki valójában vagy – vagy képes eldönteni, hogy ki és mi akarsz lenni, semmi sem korlátoz téged, kivéve a tudat. A tudat szintén bizonyos alkalmazások gyakorlásában tart, ahogy említettem, hogy képes legyél minden rendszert globálisan táplálni. A részvételed ebben a világban öntudatosságban való kiállás nélkül – leigázás. Amikor szavakon, érzéseken, gondolatokon, hiteken, elvárásokon kapod magad és ezeknek a dolgoknak megfelelően élsz - leigázás. Nem öntudatosságban állni, értvén a saját teremtéseidet és hogy jutottál ide, hogy irányítod az életed és miért – leigázás. Én megértem, hogy az, hogy öntudatába legyek, hogy mi is történik, cselekvődik, és hogy ezen mit is kéne megérteni, az nem mindig könnyű.
Ahogy mi támogatunk téged, öntudatában vagyunk, hogy leigázva lenni elsősorban nem az ember önmagától jövő vágya, mégis azáltal, ami nem volt megmutatva, amikor a létezésbe jöttünk, most ez a valóság amiben mindannyian részt veszünk. Akárhogyis, úgy ítélni meg, hogy semmit sem lehet tenni, mert “Óh, nos, nekem megvan a saját életem” – ez nem fog minket túljuttatni ezen. Realizálván azt, hogy minden ami az ember által létezik, tudatos teremtés, ezért vezet és irányít téged abban, hogy elmondja neked, hogy a leigázás milyen könnyedén megeshet.

18. Mi az a dimenzióközti portál?

A dimenzióközti portál egy szó, amit itt a desteni-univerzumnál használunk, hogy leírjuk a mi saját “továbbfejlesztett közvetítőnket”. Közvetítők(channel), ahogy eddig használtad ezt a szót, az volt, amikor egy dimenzionális lény bedugta a fejét a közvetítő személy fejébe, vagy testébe és ezáltal a lény képessé vált, hogy kommunikáljon az illető hangszalagjával vagy írjon, az illető elméjét és kezeit használván.
Egy dimenzióközti portál egy lény képessége, hogy elhagyja a testét és a dimenzionális lénynek teljes elérést biztosítson a testhez, mintha az a sajátja lenne. Ez a bizonyos lény fizikai teste úgy áll-viselkedik, mint a dimenzióközti portál. Elhagyja a testét teljesen és belép a mennybe teljes öntudatában, így egy dimenzionális lény elfoglalhatja a fizikai testét, mint dimenzióközti portál. Amikor a dimenzionális lények beleintregrálódnak a testébe, ezt teljesen és ténylegesen megteszik. Az integráció megnyilvánul, ahogy a dimenzionális lény beleintegrálódik a sejtekbe, DNS-szinten és az elmébe. Ezért ami lehetséges ezzel a portállal, hogy a dimenzionális lények átjönnek és szabadon kifejezhetik magukat. A dimenzionális lények kepesek hallani, látni, és megtapasztalni bármit, amit emberként csak lehetséges a dimenzióközti portállal itt a földön.
Amikor mi, a dimenzionális lények átjövünk, akár cikket írni, vagy dolgozni itt, képesek vagyunk teljesen ideintegrálni magunkat minden információval, ami bennünk létezik. A dimenzióközti portál egy egyedi tapasztalás nekünk, mert a múltban a közvetítők nem engedtek minket teljesen kifejeződni, ahogy az információáramlás is valahogy korlátozott volt, a lényeknek megfelelően, akiken keresztül csatornáztunk, a saját elménk vagy saját hiedelmeink szerint. Más szavakkal élve, az emberi lények, akiken keresztül közvetítettünk, befolyásolták a dimenzionális lények tapasztalatát a közvetítés közben.
Például ha van egy emberi lény, mint közvetítőcsatorna, akinek van egy bizonyos nemtetszése valami felé, akkor a lény, aki átjön, azt a nemtetszést úgy tapasztalhatja, mint saját magát. Ami, ha képes vagy elképzelni, megenged egy problémát. Mit jelent ez, minden közvetítéssel kapcsolatban, amely a múltban történt? Azt jelenti, hogy amíg az elméd nem lett 100%-osan megtisztítva, mielőtt a lény belép, lehetséges, hogy némely közvetítés az emberi értelmezésé? Néhány esetben ez a kérdés megválaszolható egy „Igen”-nel. Gyakran a közvetített lények történetei a közvetítő elméjén keresztül lett „értelmezve”. Ez gyakran történt a dimenzionális lények történeteivel és ezért a teljes igazsága a tapasztalatuknak sosem lett feltárva, ahogy az emberi lények, mint közvetítők saját elméje belezavart vagy befolyásolta a szavakat, amiket a dimenzionális lények beszéltek egy bizonyos értelemben.
Most ahogy mi teljesen ideintegrálódtunk a lények testébe, mint dimenzióközti portál, ezek egyike sem történik meg, ahogy tisztán állunk bármiféle befolyástól, ahogy minden információját a portál magával viszi. A teste egy teljesen üres héjjá válik, ahogy semmi sem marad belőle, ahogy elhagyja a testét és a dimenziókba megy. Ez adja a lehetőséget a dimenzionális lényeknek, hogy teljesen és hiánytalanul beleintegrálódjanak a fizikai testébe, mintha az a sajátunk lenne. Ez speciálisan meg lett tervezve, így minden lény aki belép, képes teljesen kifejezni magát, bármiféle befolyása nélkül annak lénynek, akinek a teste a dimenzióközti portállá vált. Gyakran átjövünk és egy egész napra maradunk, hogy átjöjjünk és dolgozzunk vagy kifejezzünk magunkat itt.
A portál nem igényel speciális energiát, ahogyan is minden energia önmagában állandó. Ezelőtt a közvetítők elfáradtak vagy a lény pihenést igényelt, mert a közvetítő energiája volt használva a dimenzionális lénynek, hogy képes legyen részt venni. Szintén, mert a lény “ki volt kapcsolva” az elméjéből, így a dimenzionális lény képes használni az elmét, s ez azt jelentette, hogy csak rövid időtartamra vált lehetségessé. Most úgy van, hogy a portál teste képes fizikailag fenntartani magát és abban a pontban, amikor a dimenzionális lény integrálódik, semmi sincs elvéve a “testtől”. Ezért a lények ki és bemozgása a testből, mint portál – a test fizikailag állandó marad és nem számít hány lény mozog be vagy ki a portálból, a tapasztalat állandó marad. A dimenziók nem függenek embereken, mint energián, amely össze lett egyeztetve a célunkkal és az irányítóelvünnkel. Az emberi lények függősége az energiáért akkor volt, mikot a fehér fény még mindig működött és jelen volt.
Amikor a menny szembeállt a fehér fénnyel, azt jelentette, hogy nem voltunk továbbra is szolgája annak, amit előírtak és a saját tapasztalatunk megváltozott abból a szempontból, hogy nem vagyunk tovább emberi lények energiájától függőek, hanem örökké állandóak maradunk a saját magunk tapasztalásában a dimenziókban és így képesek vagyunk hatékonyan irányítani titeket.
Az energia, mint élet -- az nem valami, amit képes vagy elveszíteni vagy kiüríteni, az az örökkévalóságban állandó. Akik vagyunk, mint élet, az nem megölhető, elszívható vagy elhasználható. Ezért ha fáradságot vagy “energiaveszteséget” érzékelsz, akkor tudd, hogy az elméd még mindig megengedi neked, hogy lekorlátozd magad. Emlékezz arra, hogy akik vagyunk, az állandóan és stabilan áll az örökkévalóságig -- az elme, mint tudat korlátokkal rendelkezik és elfárad, mert nem támogatja az életet tovább, mint ahogy “be lett tanítva” általad, arra ahogy megengedje.
A portál, amikor elhagyja a testét, képes a dimenzionális lényekkel járni a dimenziókban és teljesen tudatában van mindennek. Visszajön a testébe és képes tisztán visszagyűjteni, mit és hogyan tett. A két “világ” ezért nincs elkülönítve a testében, és ezért képes még a dimenziókban is tisztán állni és teljes információeléréssel és átvitellel rendelkezik. Teljesen kimegy a testéből, minden “információjával” együtt, aszerint, hogy ki is ő és belép a dimenziókba. Ugyanaz történik, amikor a dimenzionális lények belépnek a portálba és teljesen a portál fizikai testébe integrálják magukat.
Gyakran jövünk át hogy részt vegyünk ebben a világban. Maradunk egy napra és megtapasztaljuk, milyen aludni, filmeket nézni vagy kimenni és különböző dolgokat megtapasztalni, amit az emberi lények tesznek ebben a világban.
Ami fontos a dimenzióknak, hogy ezt a világod veled tapasztalja, aszerint, amit ez jelent. Nem ülünk tovább a mennyben és nézvén, ahogy eddig tettük. Most itt a 3D-ben sétálunk a földön, veled és teljesen részt veszünk abban, amit tapasztalsz. Amikor átjövünk bármelyik közvetítőn, teljesen részt veszünk abban, amit itt 3D-ben csináltok, mint saját magunk, így nem vagyunk többé elkülönülve tőled, inkább ehelyett sok belepillantást nyerünk az emberi viselkedésbe, hogy tulajdonképpen jobban képesek legyünk támogatni titeket. Mi lehet jobb annál arra, hogy emberi lényeket támogassunk, mint hogy ténylegesen, veled, mint te magad és úgy tapasztalunk mindent, mint te magad.
Gyakorlati alkalmazása a megértésnek, amivel aktuálisan dolgozunk. A menny nem csak merő információ megosztásaként támogatja az embereket. A menny most teljesen résztvesz, így képesek vagyunk támogatni magunkat, hogy megéljük a szavakat, s eképpen támogatván titeket, hogy ugyanezt tegyétek.

Desteni Trust© 2007

re:Értem

asza
remek

énis...hHHHahahahagy fogalmazzam röviden:


szabadulj meg az összes GONDolattól - attól HOLogreFIKUS a való-ság: amilyenek a gondolataid - olyan VALÓ neked -ez az igazSÁG ---- a személyes szar, amíg a halál el nem választ az illúziótól, hogy ez vagy -
gyerekkor: beprogramozás
öregkor: belefulladás
halál: "ÉRTEM" -

ha rájössz - olyan, mint amikor szart dobnak a ventillátorba: aztakúrva, minden szar(os)

gondolkodni: vallás: a gyáva halottak reménykednek: nem kell szembenézni azzal, ami volt::

meghaltál, robot energiavámpír vagy, az aktuális lényed: terelés,para - ha nem vagyok brutálisan ön-őszinte magammal minden pillanatban: nem vállalom a felelősséget saját magamért, a világért, mindenért, mint egy, mint egyenlő, mint egész, mint ami az élet

a gondolatok az isten - nem kell isten
mit csinál az isten: azt a büdös kurva világot, azt bassza meg
-igen?
-AZT

ha egyszer a robot rájőőőn -- pofoneccerű és brutális - a mátrix kódja látható mindenhol: kezdődik a meló - benne lenni, de nem a mátrixé lenni

a mátrixnak vége - legjobb úgy tekinteni, hogy már megtörtént - már itt van - csak még nem látjuk - egyesítsd mindent egy lélegzetbe és stabilizáld, akármi is van:::kihúztad a csatlakozót, ideje támogatni másokat is ebben, mert ők is én

nekem mindenki robot, aki nem bizonyítja, hogy ÉLI is ezt az ÉRTést - ez van, de legalább őszinte -- valójában nem robot legbelül, mint élet - de amivé vált, amit elfogadott: az full gép:
kiszámítható, irányítható
ezzel támogatom őket - a robotnak nem mondom, hogy hé te élet vagy - mert még a jelenlétemben is azt hiszi, hogy élet - pedig robot - és ha a jelenlétemben azt engedem meg, hogy életnek higgye magát a robot - - én is robot vagyok, mert az vagyok, ami ITT van - és ha én az vagyok, hogy egy robott itt van és életnek képzeli magát: akkor ezzel egy és egyenlő ITT.

ÉN ITT VAGYOK - MI ITT VAGYUNK.
Ez nem az elhelyezkedés, ez nem, az, hogy ki - hanem hogy HOL.
ITT ---- minden ami ITT van, az vagyunk. A föld van itt, a természet van itt, a rendszerek vannak itt: a kormány, háború, éhezés, betegség, rabság, kurvulás::: most ez vagyunk. s nincs hova mennünk, a menny - ezret repedezett: minden ITT van.

a tű fokán átmenni: mindent eldobni, amivé ITT váltam ebben a kurva világban: s realizálni, a semmit dobom el a mindenért: mert MINDEN ITT VAN - és ha az vagyok, ha tényleg ITT VAGYOK: minden vagyok. És ha én vagyok minden: képes vagyok azt csinálni ami, aki tényleg vagyok - nem reagálni, hanem kifejezni, nem rész lenni, hanem az egész. Mert a rész mindig csak rész - részek - részeg - a rész nem képes irányítani magát - csónak vagyok, egyensúly, meg pozitív, negatív lófasz, hogy továbbra is a felszínen egyensúlyozzak, vagy az egész óceán vagyok?
Miért nem látunk mindent? Mert azt látjuk, ami ITT van - amiben, amiként ITT vagyunk: A saját elménket: a saját magunk által definiált kapcsolatunkat a saját magunkra irányuló ítélkező definíciókról: csak hogy ne kelljen azt tapasztalni ami a teljességében ITT van. Amik tényleg vagyunk.
Itt lenni: elfogadom és átölelem magam, mint mindent - mindenkit és mindent úgy tapasztalok, mint magam - semmi belső reakció, semmi vágy, semmi gondolat - ha ez stabilizálódik: az azt jelenti, hogy felszámoltam minden egyes töredékememet, amivel kapcsolatot alakítottam ki az elmémen keresztül ebben a valóságban. Mint a smith ügynökök a mátrixban: önmagam elkülönült árnyékai - harc felesleges - helyette megérteni, megbocsátani, átölelni, újra eggyé válni vele - és aztán csak abbahagyni ezt a perverz illúzió-kapcsolatot.


bármiféle elme-reakció - gondolat-érzés: az elme. nincs kivétel
------gyakorlat----
legegyszerűbb próba: aztmondom, ÉN LEÁLLOK. vagy leülök, nem csinálok semmit, csak a jelenlétem vagyok, és kész. és aztán figyelni a belső párbeszédet, reakciót, a vágyat, mit kéne csinálni, mikor mondódik, hogy elég, mikor van, hogy a LEÁLLÁS újra MENÉS?
Na az az elme. Miért? Egyszerű. Mert én leálltam. Ami működik: az elme. Az az isten.
Akinek van elméje, és hallgat is rá, sőt automatikusan teszi is azt és nem állítja le ITT - az FUNdaMENTALista - akármit is mond: tehetetlen szolgája a saját elméjének, és még van ezer előreprogramozott kifogása is, hogy "ez vagyok", "ez jó", "ez megoldódik"...

ezt önmagamnak köszönhetem - minden ami kifele mutat, hogy emiatt, meg azért - ez is belülről jövő elme-definíció - az vagyok éppen -ezért azt tapasztalom - reagálok a saját múltbéli emlékemre, ami parából jött, ezért energiát fektetek bele, ezért az megnyilvánul
o o o o o
"Én" egyszerűen megpróbálom irányítani magam, a legegyszerűbb módon, most nyugi. És ha mégsem tudok csak úgy belül csendben némán lélelegzni, mint az egész testem, pillanatról pillanatra elviselni a saját teljességem, úgy ahogy van, gondolat nélkül: akkor jön az elmém, amit mintegy megbíztam, hogy basszon velem, helyettem, hogy állítsa azt, hogy az vagyok én, mert akkor nekem nem kell csinálni semmit és szabad vagyok -persze fordítva van.

Mindent tudni az elméről: képes vagyok eggyé és egyenlővé válni vele. És látom.
És látom, hogy ez nem én vagyok. ezért leállok - én mint az elme. De amíg a szolgája vagyok: amíg gondolatokkal, érzésekkel, definíciókkal, múlttal, jövővel bombáz és én úgy táncolok: addig az elme a mester, addig az elme az isten. Ezért esélyem sincs.

Nincs hókusz pókusz, halandzsa, buntru, tuntru - az elfojtás - hazugság, kamu, mese.
Nincs spyri dualizmus, nincs misztikum - mystics-mistakes - az nem segít - de kurvára nem.

A keleti basz-ta-nokban van ráció, de összességében semmi köze a józan észhez:
hogy nincs önvaló, meg hogy nincs self - lófaszkurva - ez terelés..
ez olyan, mint a cigánybáró agresszív fia - lemegy a diszkóba, szétver pár arcot, megmarkolja a picsákat, aztán elküld mindenkit a jó kurva annyába - aztán hazamegy, apa azt mondja:
fiam, ha te is báró akarsz lenni, akkor máshogy kell viselkedned: húzd meg magad, akarj báró lenni, és ne bassz mindenkivel, csak egy párral, mert külöben én baszlak meg - rossz hírbe hozol

ezért aztán a cigánybáró fia leül és azt mondja, hogy ok, én most báró leszek, és úgy is viselkedek, egyre jobban, minél öregebb az öreg báró - és aztán báró leszek, és ha már cigánybáró vagyok, akkor cigánybáró vagyok...mi az hogy nem, velem ne bassz, mert szétbaszom a fejedet

ok- menjünk bele:::
ha azt mondom van én - ezt nem szeretik a buddhisták, pinduisták, faszompisták - mert felelősséget jelent

összességében, totalitásában, a végső szemszögből minden egy - és ha tényleg egy, akkor hogy lehetne, hogy nem egyenlő? józan ész. ha valami egy, akkor az egyenlő - különben részekből áll - és ha a részek nem egyenlőek, akkor hogy lehetne egy?
a tudattal!!!! a tudat, amely tudat, hogy ez van - pedig nincs!
a tudat, az, amely azt mondja, hogy "dehogy egyenlő minden", dehogy, dehogy van ÉNed, kiccsákó - "ne foglalkozz a felelősséggel, a múlttal, ÉN az EGY TUDAT, most tudatom veled, hogy az éned illúzió" - nos igen
az éned illúzió, mert a tudatból ered, az lett tudatva, hogy az én - van - aztán rájössz, hogy nem - nincs én - összességében - a tudatból nézve, mint a tudatban, mondhatjuk, hogy nincs én --- DE

DDDEEE!!!!!
ahhoz, hogy megtapasztaljuk az egészet teljességében - ahhoz bizony ezt az elmét kell leállítani, ezt a gondolkodást - ezt a beteges kapcsolatot saját magunk paráival -

és ez az illúzórikus én meglátásán, megfejtésén, megértésén, meghaladásán és leállításán keresztül lehet csak!
de amíg nem látom teljes egészében, amíg nem értem, hogy mi az amit ez az énem megengedett, amivé vált, amit művelt, amit engedett belegondolni ebbe a világba - addig ez az én kurvára valós -- miért? mert ebben a világban kapcsolatban van - töredékek módjára a tetteknek a tudatban levő illúzórikus énnel - folyamatos fenntartás, részvétel, kapcsolat van.
És ezért ez az illúzórikus én nem valós - ebben a holografikus 3D világban mégis itt van a következménye - amiben most épp az egyÉN van, a kis élete, a munka, a kaparászás a pénz után, az étVÁGY, a GONDolatok, a kis fájdalmak, örömök, felbaszás, AKÁRMI -- ez az, ami most az illúzórikus én-objektum: mely csak referenciaként mutat a világba ide-oda, hogy hát most ez van - ez vagyok én...

és a misztikusok itt jönnek, és azt mondják...hoho hohó - ez az én illúzió - ne törődj vele - kamu - helyette mondd hogy BIG BADA BUM és az én eltűnik - de vigyázz, nem tíz perc - valakinek harminc év
de ez az illúzórikus én mintegy labirintus - melyben a kivezető fonál a pillanat ön-őszinteségben, gondolat nélküli szabad kifejezésben, mint csak a légzés, és belül egység, gondolat, érzés, érzelem nélkül

-- és ezt az illúzórikus megnyilvánult én-labirintust nem lehet semmibe venni - ITT VAN -
és hiába nem valódi - mégis irányít -
és amíg az ember nincs ITT - addig Én van - viszont ha az ember ITT van - nincs én - MINDEN van, a teljesség.
ám - ha itt vagyok, mint gondoló, érző - az az elme - az elme van ITT - az én, holott illúzió, mégis szolga - ezért szolgaként nem tudja kikapcsolni, elfelejteni magát - csak elfojtani -
mesterekben hívve, szavakat mondva, térdre, földreborulva, reménykedni hogy segíts: ó tudat.

na ez a szánalmas:):):):) csak mert az én felelősségem is, hogy minden ÉNem realizálja, hogy ki is valójában: ezért közlöm - azzal foglalkozván, ami ITT van. most itt van ez a levél, PAM.

Minden gondolat egy elfojtás - ahelyett hogy megélnénk - belfe fojtuk el, mint a sav folyik a fejben - miért nem éljük meg?
Mert úgy tapasztaljuk, hogy jó gondolkodni dolgokról, mielőtt cselexünk?
Mert úgy ítélünk meg helyzeteket, hogy jobb ezt fejben, mint kimondani?
Mert nem tudjuk leállítani, még ha épp ok is az, amiben vagyunk?

Mert a gondolatok isten - és isten basz. A saját magunk kreálta isten basz minket percről percre. Nézz körül.

Ez egyéni, mit engedett meg az ember magában - ez a saját felelősség, ezeket a pontokat felszámolni egytől egyig - és ahogy ezek a pontok olvadnak belém - úgy szűnik meg a múlt, a jövő gyakorlatiasan - nem jön fel újabb elmebuborék - ITT - mert ez van - mindig az van itt, ami az elme - ezért mi sosem vagyunk itt, de a saját kurvánk, a saját elménk van itt. De ha ezeket az elme csápokat visszahúzom, mint a csőszerű vájatokat a múltból(emlék, definíció) - - a jövőből(vágyak, tervek, félelmek) és ITT van minden - azt vagyok képes látni, megérteni, realizálni, meghaladni! és leállítani - de ez csakis kizárólag ITT lehetséges.

Ezért kell ITT lenni - mert ITT van minden - az elme - a pokol. A föld pokol. Ha ÉRTEM, hogy pokol, akkor véget vetek neki - miért? ÉRTEM! MásokÉRT(em). És ha minden egy - akkor mindenki én vagyok - ha valakinek szar, akárki is, az utolsó kullancs is - az is én vagyok - ÉRTEM?
Ha valaki ITT van - akkor az LÁT - aki lát, az ÉRT - aki ÉRT, az minden. Aki minden, az nem áll, az MOZOG. A mozgás az, ahol az ÉRTEM kiderül - csak egy elmebódító definíció volt ez az "értem" - vagy tényleg, valóban az ÉLETben tettekben manifesztálódva egyértelműen megállja a helyét, akár az örökkévalóságig?


-------
ma este goagil budakeszin, a moszkvától megy a busz, 24 órás pszí móka
hogy mozogjon a test, hogy álljon a tudat
SZERves ROBOToknak


ÉLvezd

Test

Kezdem az egész testemmel, az egész testemként tapasztalni a jelenlétet. Sokszor rádöbbenek, hogy a fejemben létezem - van a homlok körüli 15 centis rész, ahol vagyok - gondolkodom, meg agyalok, meg néha érzek, és akkor bizsereg a gerincem, meg futkároznak ezek az érzések a testemben - meg persze amikor az érzelmek "átfolynak a testemen" - ezek nem rosszak, de őszintén, abban, hogy az EGÉSZ TEST legyek, EGY és EGYENLŐ vele, mint saját magam - az vagyok én. Az érzések, érzelmek, gondolatok mindig részlegesek, futó "kalandok" - sőt csak elterelik a figyelmet a TELJES jelenlétről - még ritkán van, de kb egy hete észreveszem, hogy amikor megyek, akkor az egész testemmel megyek - a lábam, a lábujjam, a combom, ahogy lép, ahogy történik a lépés, ahogy a törzsem tolom előre, ahogy a karjaim lógnak, mozognak, ahogy a vállam áll, ahogy az állam tartom, ahogy nézek, ahogy a fejem, ahogy a hátam tartom - EGY - ilyenkor TELJESen birtokba veszem a testem - ilyenkor valójában sokkal jobban ITT vagyok.
Eszméletlen - mi "kell" hozzá? Ön-elfogadás, ön-átölelés(egybefogadás), annak elfogadása, ahol vagyok, amit csinálok, annak megértése, hogy miért van az, ami most épp ITT van, ön-intimitás, nyitottság, abszolút ön-őszinteség. Látni, hogy miért és hogyan vagyok most éppen ITT - és ha már ITT vagyok, akkor tényleg legyek ITT - de ehhez az kell, hogy elfogadjam - hogy élvezzem(abból a szempontból, hogy megértem, hogy ez vagyok most éppen én, ezért ha nem érdekel, ha nem tetszik, ha nem tudom megtalálni a jelenlétemben azt, ami a figyelmem fenntartja), hogy ne engedjem(sőt ne is kívánjam), hogy a múlt jusson "eszembe", akár egyetlen gondolat erejéig - vagy hogy egy aprócska kis jövőkép se legyen "itt", hogy mi lesz, mi lehetne, vagy mi lenne jó, vagy akármi.
Tehát se jövő, se múlt - ITT, MOST.
Ekkor teljesen "birtokba" tudom venni a saját jelenlétem - a testem, a pillanatot, a körülményeket, ekkor belül csend van - engedem, hogy átfollyon a külső világ rajtam, és belül nem ingerel mozgásra - MAGAM mozgatom magam, nem engedem, hogy a múlt behatároljon, a jövő beindítson.
Eszméletlen érzés. Ekkor olyan, mintha az egész világ bennem lenne, mintha én lennék minden, mindennel egy és egyenlő - és mégis csak magam, csak ITT, csak most. Ekkor tényleg azt csinálom, amit akarok, sőt - azt csinálom, aki vagyok.

Persze van, hogy beakadok - hogy "felizgulok" azon, hogy húú, most itt vagyok, mennyire intenzív, mennyire jó - ezek belső reakciók - ezek el fognak múlni - ezek még jelzik, hogy nem fogadtam el teljsen, még ítélem, még próbálom definiálni, próbálom a múlt szemszögéből megfogni, hogy ez mi. Pedig ez megállítja - visszakerülök az agyamba. Én nem csak egy agy vagyok. Nem akarok GONDolkodni -

- ÉLni akarok, tudatába lenni mindennek a JELENLÉTemben - ez a PILLANAT.

Ez nem is akarás, ha akarom, nem megy - ha akarnám, azt jelentené, hogy nem természetes, hogy bele kell fektetni energiát, hogy tapasztaljam - az meg feltételes, fejből jön - én nem a fejemből jövök - persze az is én vagyok, a fejem, de ha ítélem a helyzetet, a pillanatot megragadom - akkor a pillanat elvész - és ittmaradok a definíciómmal egyként - csak akként a pillanatban - ez afféle apró ketrec - éppen most itt, ahelyett, hogy átölelnék mindent a jelenlétemben, az egész testemként ITT lennék - megragadok egy apró szeletet, és éppen arra fókuszálok - valamiféle definiált, múltból jövő ítélet következményeként.

Őszintén, ha tényleg, brutálisan, abszolút módon őszinte vagyok magamhoz, akkor én az vagyok, ami ITT van - és ha az vagyok, aki ITT van, akkor vagyok ÉN.

A testem mindig ITT van - akkor miért ne legyek a testem - elfogadom úgy ahogy van, merem felfedezni, merem szabadon mozgatni, merem rábízni magam, merem engedni, hogy szabadon lélegezzen, hogy szabadon ÉLjen, mert ez a szabad ÉLET vagyok én is - a FÖLDből van, minden atomja a TERMÉSZET ajándéka - ez vagyok én. Ezzel azonosulok, ezt tapasztalom, és ez fejeződik ki bennem, rajtam, általam.

Ha öntudatába vagyok a lélegzetemnek, ha átÉLem a lélegzetem, akkor ITT vagyok - a LÉLEGZET vagyok - nem lélek, nem energia, nem tudat, nem fény vagyok - ezek részek, ezek részletek - ezek töredékek - ezek elkülönülés - én MINDEN vagyok, minden ami ITT van, minden ami a JELENLÉTem - és ez most éppen a TEST

TEST

A testem a JELENlegi mutatóm, az, hogy KI VAGYOK ÉN, ITT ÉS MOST. Ezzé váltam, ezt kaptam, ezt fogadom el, ezt "veszem birtokba", de eközben a birtokbavétel közben realizálom, hogy ez igazából nem is az - ez inkább az őszinteségem kifejezése - ekkor tényleg merem azt látni ami itt van, merek eggyé és egyenlővé válni azzal, ami körülöttem van, és így velem egyként és egyenlőként irányítom.

Ami meg ebben a folyamatban "zavar", "fennakaszt", azt megvizsgálom, esetleg leírom, hogy lássam, mi lehet az oka - mert ha nem így teszek, biztos, hogy visszatér - hát nem mindannyiunk ezzé a folyton visszatérő folytonos "fennakadássá" váltunk - ezért nem vagyunk ITT.
Tehát ezek nem véletlenül vannak - ezek azért vannak, hogy megmutassák a pontos okait, következményeit annak, hogy miért nem vagyunk ITT.

Ajánlatos őszinteségben ezt megtapasztalni, megérteni, kinyílni - mi az oka - és aztán megérteni, megbocsátani saját magunknak, hogy ez butus dolog volt, ideje továbblépni, és aztán elengedni, ezt kifejezni és kész.
NEM elfelejteni - ha egyszer megértem, nem fogom elfelejteni soha - mégsem fog befolyásolni - s emlékszek rá gondolat nélkül, hogy ezt többé nem - ebbe nem megyek bele megint, mert már tudom, ismerem, megtettem(akár többször, százszor), és LÁTom, hogy butaság, ez nem az, aki én vagyok, és MEGHALADom.

És ez az a módszer, amellyel fokozatosan megértem, megtapaszalom azt, aki vagyok, eképpen "integrálódok" bele a JELENbe - a saját jelenlétembe, a saját ITTLÉTembe - ne kelljen jövő, ne kelljen múlt, nem kell GOND olkodni - csak kifejezni, tenni, mozogni, szabadon, ITT ÉS MOST.

Ebben nincs misztikum, nincs fény, nincs bölcsesség, nincs spirit - ez mind felesleges - ez a JÓZAN ÉSZ - ez az ami valójában vagyunk.

ITT VAGYUNK - ez a definíciónk - és ha már ITT vagyok, akkor ezt éljem is meg minden pillanatban, mert ha én az "itt" vagyok, akkor ha éppen a múlt, jövő befolyásol, akkor nem vagyok itt - akkor nem az van, ami, aki én valójában vagyok.
Ezért mind legyünk ITT:)

Ön-őszinteség, mint ön-megbocsátás, mint ITT vagyok.

Legnagyobb bátorság: önmagam lenni mindig és ezt nem csak látni, hanem ezt be is bizonyítani magamnak - egyszerűen pillanatról pillanatra - s addig bizonyítani, amíg állandó nem vagyok - állandóan én - nem kevesebb, nem több, mint aki valóban vagyok.

Itt vagyok - ez nem az elhelyezkedésem, ez az, hogy ki is vagyok valójában.

Én ITT vagyok.

Egy és egyenlő vagyok magammal. Józan ész.
Hogy lehetnék nem egy azzal, aki vagyok? Ez nem egy feltétel, ez nem egy választás, az, hogy Én én vagyok. Ez az örök megváltozhatatlan tény. Elfogadni magam. Én én vagyok.

Mindig egyenlő vagyok azzal, amivé váltam éppen. Mivel vagyok éppen egyenlő - azzal ami ITT van - ami itt van, az vagyok én. S a kérdés jogos? Valóban az vagyok, aki éppen most ITT vagyok? Specifikusan minden egyes rezdülésem, a pillanatom, a perceim, a napom, az éveim. Ez vagyok éppen most. Ezzel vagyok egy és egyenlő.
Ez nem egy választás, ez egy tény. Ez a józan ész.
Ezt lehet elfogadni, és lehet nem elfogadni. Ezzel lehet szembenézni és ezt lehet kerülni.
Ez mind választás kérdése, és ez az intimitás. Ez az intimitás az ami valójában én vagyok. Ez az az intimitás, amivel éppen egy és egyenlő vagyok mutatja, hogy ki is vagyok valójában - mert az tény, hogy minden pillanat egy választás. De nézzük csak meg ezt az intimitást-választást. Azt nem választom, hogy ki vagyok, legfeljebb elfogadom, vagy elfojtom, tagadom vagy átölelem, titkolom vagy hírdetem, de én én vagyok.
És ez az intimitás az ami lehetővé teszi azt, hogy meglássam, hogy ki vagyok valójában - hogy az amivel ITT most éppen egy és egyenlővé váltam - az, amilyen helyzetben vagyok, az tényleg én vagyok?
Az tényleg én vagyok az örökkévalóságig?

Ez az az intimitás, amely megszüli a választást, hogy akarom e megismerni magam, akarok-e annyira intim lenni magammal, hogy merjek abszolút őszinte lenni saját magamhoz minden egyes pillanatban?
Jelentsen ez akármit, hisz ha eléggé intim kapcsolatban vagyok magammal, akkor lehetek annyira őszinte magamhoz, hogy realizálom, ha nem vagyok őszinte magammal akár egyetlen egy pillanatban is - akkor az igazából nem én vagyok.
Akkor megengedem magamnak a választást, hogy ne legyek az aki valójában vagyok - abszolút ön-őszinteség a pillanatban, mindig ITT.
Miért ITT? Mert nem lehetek őszinte a múltban, nem lehetek őszinte a jövőben - az már megtörtént, vagy még nem történt meg, az most ITT sincs - és ÉN ITT VAGYOK.
Tehát ha nem vagyok itt - nem vagyok önmagam - ha nem a pillanat vagyok, mint abszolút őszinteség, ITT - akkor nem is én vagyok - akkor nem vagyok őszinte magamhoz - hazudok magamnak. Miért? Tán csak nem félelem?

FÉL ELEM

A MÁSIK FELEM - amivel nem merek őszintén szembe nézni - pedig az is én vagyok - de elkülönültem - és én is fél elem vagyok, meg a másik is fél.

És a pillanat, ami mindig ITT van, amiben ITT vagyok -

ez a két fél elem egységesítése az egységben és egyenlőségben.

Egységben és egyenlőségben azzal, amit elfogadtam és megengedtem.
Egységben és egyenlőségben aként, amivé elfőgadtam és megengedtem, hogy váljak.

Ha fél elem az, ami ITT van, akkor az. Ha az abszolút ön-őszinteség, mint a PILLANAT - akkor azzal.

Érdekes megfigyelés, hogy amit ITT tapasztalunk, az keletkezett, volt kezdete -
el fog múlni, van vége - de az ITT az marad. Mert mi ITT vagyunk.
Mi az ITT vagyunk. Egységben és egyenlőségben.

Tehát ez nem az ITT vagyok, mint önmegvalósítás, az mindig ITT VAN, mert az vagyunk, egytől egyig, mind egyként és egyenlőként.
És ha én az ITT vagyok, akkor ez az ön-őszinteség, ön-intimitás nem is választás - inkább nevezhetjük elkerülhetetlennek. Ki-ki meddig kerülgeti, az más tészta, ön-őszinteség kérdése.

De hogy tudnám megbocsátani magamnak azt, hogy nem vagyok őszinte saját magamhoz? Egyszerűen: ITT. Itt épp ami van, és ön-őszinteségemben rájöttem, hogy én nem is az vagyok, amivel most éppen ITT egy és egyenlővé váltam: az az amit megbocsátok magamnak - kinek másnak, mint saját magamnak: azt, hogy nem voltam őszinte magammal, azt magamnak bocsátom meg, nem?

Ezért megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne legyek őszinte magammal.

És ezt ki is mondom - mert úgy rezeg a hang, a hang vagyok, a szó maga, amit mondok vagyok - és ha őszintén mondom a szót - az Élő szó vagyok - maga az ÉLET - és eképpen megbocsátom magamnak.
És kiemelem, hogy "elfogadtam" és "megengedtem", mert mindezt én tettem, én fogadtam el, hogy í]y lett, és én engedtem meg magamnak, hogy ez lett most ITT, ami van.

Itt kezdődik az ön-intimitás - az ön-őszinteség, az ITT levés - az emberek nincsenek ITT - az van itt, aki őszinte magához annyira, hogy merjen annyira intim lenni magához, hogy meglássa: mi ITT vagyunk. Mi ez az ITT vagyunk.
És ha ez nincs megélve, ha a szavaink nem eképpen élnek - az ön-őszintétlenség, az nem is az, akik valójában vagyunk.
És ezért az ön-őszinteség önmegbocsátás. És az önmegbocsátás önintimitás, és az ön-intimitás az ITT levés, és az ITT levés az önmegvalósítás.

(folyt köv)

Tű fokán

ez egy lol

tehát az tény, hogy ezt most elhanyagoltam, és az angol blogba írtam főleg, de végülis nekem mind egy.

Realizáltam, hogy nem kell több szart eltűrjek, én én vagyok, más meg más. Még ha tisztában is vagyok azzal, hogy az egység és egyenlőség mindenütt mindenben mindenre és mindenkire mindig mindenhol igaz is, pont azzal támogatom magam - és másokat is mint magam, hogy nem vagyok hajlandó egy cseppel se kevesebbet elfogadni, mint aki valójában vagyok.
Egy és egyenlő mindennel, mint élet, mint önmagam a pillanat, mint saját magam a légzés.

Ezért nem kertelek(nem kell saját elme-állat-kert), egyenes őszinte és közvetlenség vagyok.
És nem félek ezt, mint magam kinyilvánítani bárkinek. És ezt ki is fejtettem a vlogomon, igaz azt is angolul, de hamarosan gyártok pár magyar videót, mert az is sokat támogatna, meg engem is meg anyám is, meg akárkit, akit éppen.

Egyértelműen látható, hogy mire megy ki ez az egész, és hogy milyen egyszerű is az élet, és mily módon belebonyolódott mindenki a részletekbe, és el is felejtette, hogy honnan is jött, meg mi is van valójában...de nem igazán, csak úgy látszólagosan, hogy ne kelljen felelősséget vállalni.
És a sok barátom, senki se látja, csak az az érdekes, hogy miként és mikor és miért definiáltam barátokat. Speciálisan egytől egyig, melyiket mikor hogyan miért...
Definíciók az elmében az elméből.
Ez az öntudatra ébredt tudat szó szerint egy program, ez szó szerint átvette az irányítást minden és mindenki felett, és ez már őrület. Ha tudnák az úgynevezett barátaim, mennyire súlyos is ez, megkattannának , ezért inkább nem is realizálják - mert az a megkattanás annyit jelentene, hogy minden amit most úgy definiáltak, mint önmaguk - egy pillanat alatt elveszne..
Mint a film Bourne. Jason Bourne elfelejtette ki is valójában, és 3 igazán kemény küzdelmes film során tudja meg, mint főszereplő, hogy ki is, és az nem egy választás, inkább egy önmaga által elhelyezett labirintus, melyből ugyanúgy kimászik, ahogy belemászott, és ugyanúgy visszaemlékezik ahogy sorba elfelejtette.
Ez ugyanígy van velem is. Sorra tárom fel a lezárt kapukat, mert többé nincs titok, és többé nincs mit vesztenem, vagy ha van, hát tágra nyitom magam, vesszen - ami elmegy, az nem is én vagyok... Hogy képes legyek hagyni az életet, mint a fizikai testem, mint a lélegzetem élni, pillanatról pillanatra, és nem hagyni, hogy részt vegyek ebben a tudat-rendszerben, amire az elmével csatlakozok, a kis bezárt irányítószobámban...és csak hagyni hogy lélegezzen a testem, mint én, nem hagyni elválasztani magam ezzel az elme-tudat rendszerrel, hanem csak itt lenni, mindig itt, feltétel nélkül itt, mindig saját magam lenni, mindig képes lenni elviselni önmagam, örökre, amilyen vagyok, mert ez a pillanat és ez az ami csak itt és most realizálható.
Itt és most, és sokmindenki beszél erről, de senki sem éli minden pillanatban.
És ez lehetséges, nem egyszerű, de tényleg csak egy elhatározás, egy végtelen mértékű kijelentés, (statement) az egész, és utána nem elbukni, nem elesni, nem visszazuhanni, nem visszabújni az elmébe, hogy ne kelljen itt és most lenni(vágyódni, múltazni, jövőzni, tervezni, GOND olkodni) mert ÉN, mint MAGAM mindig itt vagyok -- de ha az elmémmel a tudatban mászkálok, az sosincs itt...az csak illúzió, az csak a félelem miatt van.
És sorba jönnek nekem itt az úgynevezett barátok, akik beszélnek itt a szabadságról meg rendszerről, de senki sem kezdi legbelül, ott ahonnan ered, inkább bújnak, futnak, hibáztatnak és terelnek.
És ezért is én kénytelen vagyok meghúzni a vonalat, hogy ez itt a tű foka.
Aki egység és egyenlőség mint légzés mint élet és ezt bizonyítja is magának és látható is, az az akiben bízhatok, feltétel nélkül, mint én, mint egyenlően és egyként - - a többi még nincs ITT.
Mert ez itt és most van. És ez nem leválogatás, ez nem nácizmus, ez nem elkülönítés, ez az, ahogy az egységesítés működik. Gyakorlatilag csak így tud működni itt és most, abban amiben vagyunk.
Tehát így van.
Tehát akinek a kiindulópontja egység és egyenlőség az én vagyok, a többi pedig most éppen nem én. De kurvára nem. Tekintve hogy éppen hogy viselkednek, miért viselkednek így és különösképp minek tartják magukat, aminek én magamat többé nem.
És ez látszólag ugyanúgy elkülönülésnek tűnik, hogy én elkülönülök tőlük, meg a tudattól, pedig ez csak tűnik - ahogy bocsátom meg magamnak, ahogy fejtem visszafele, ahogy nyitom ki magam, ahogy válok egyre intimebbé saját magammal, és ahogy egyre jobban megértem magam, mit miért tettem, választottam, hogy haladtam meg - - úgy egyesül minden bennem, minden egyként egyenlően -- még a tudat is, még az elme-tudat rendszerré vált emberek is --
és ezzel magam is támogatom, és őket is, mert megmutatom nekik, kik is ők most éppen,
és, hogy ki vagyok valójában, akik ők is, csak továbbra sem választják a felismerést, az ön-őszinteséget, ön-megbocsátást.
És ez addig megy, amíg minden lény itt nem realizálja, hogy egység és egyenlőség. És fogja.
És fogja, mert már egy bizonyos szempontból ez megtörtént. Ahogy mindig is megvolt, de most itt van. Ahogy a tudatban egyre kevesebben vesznek részt, ahogy egyre több elme realizálja azt, hogy le kell álni feltétel nélkül - úgy az egész leáll.
Mert halálkor mindenki realizálja. És az a legkésőbbi pont, addig lehet húzni a játszmát, nem tovább. Mert akkor a halál mint a tudat egyként leáll mozogni. A félelem a haláltól elkerülhetetlenül manifesztálódik - és az elme-tudat rendszer semmi más mint ez a félelem a haláltól, ami amint bekövetkezik, elmúlik.
És ez elkerülhetetlen, csak nézzük..megszületéskor már egyértelmű, hogy meghalunk, hogy elveszítjük az elmét, a tudatot, akkor miért ne állítsuk le saját magunk itt és most, ezzel szimbolizálván kik is vagyunk valójában az örökkévaló életként, mint egy és egyenlő mindennel.

Én az életet választom, ami az elme-tudat halálával kezdődik. Pontosabban a meghaladásával, az pedig a megértésével, az pedig az őszinteséggel, az pedig az önmegbocsátással, az pedig a döntéssel, arról, hogy ki is vagyok valójában. Minden pillanatban. Itt vagyok és akkor én vagyok, tényleg, aki vagyok tényleg, mindig, végtelenül, minden mindig, feltétel nélkül - vagy egy feltételes program vagyok, aminek van kezdete és van vége...
Tehát teljesen felesleges ezen kattogni.
Ha elkezdted, fejezd is be. Mindent...legyen az bármi, definiáld azt bárminek.
De az biztos, hogy a rendszer nem élet, a rendszer csak egy program, és a programok törölhetőek. Halál után ráadásul a sok adat, ami nem élet el is veszik, mert igazából, az örökkévaló élet szempontjából nem számít - tehát felesleges ragaszkodni ezekhez a definíciókhoz.
Tekintve hogy mindent a félelem szült, ez az egész elkülönülés is azért burjánzott el ennyire, mert csak gyűlt gyűlt a szénaboglya, amíg fel nem gyúlt és most ég.
Minden ebben a világban kép természetű, mint a .jpg vagy a .gif.
És ezzel azonosultunk. Ezek után vágyunk, ezektől félünk, ezek vagyunk. Látszólag.
De ez még semmi, csak őszintétlenség. Minden képnek ugyanaz a természete.
Lehetséges mögé és belelátni minden képbe, oly egyszerűen, mint a légzés - csak ki kell kapcsolni az elmét - semmi gondolat, semmi érzés, semmi érzelem, semmi belső reakció - - és feltárul minden...Egy lenni mindennel és egyenlő... Ez az élet és ez az, ami vagyok.

Mivolta

Nine Inch Nails - Closer(uncut)
Ez az emberi elme igazi mivolta

NineInchNails:Closer

You let me violate you.
You let me desecrate you.
You let me penetrate you.
You let me complicate you.
Help me.
I broke apart my insides.
Help me.
I've got no soul to sell.
Help me.
The only thing that works for me.
Help me get away from myself.

I wanna fuck you like an animal.
I wanna feel you from the inside.
I wanna fuck you like an animal.
My whole existence is flawed.
You get me closer to God.

You can have my isolation.
You can have the hate that it brings.
You can have my absence of faith.
You can have my everything.
Help me.
Tear down my reason.
Help me.
It's your sex I can smell.
Help me.
You make me perfect.
Help me become somebody else.

I wanna fuck you like an animal.
I wanna feel you from the inside.
I wanna fuck you like an animal.
My whole existence is flawed.
You get me closer to God.

Through every forest.
Above the trees.
Within my stomach.
Scraped off my knees.
I drink the honey inside your hive.
You are the reason I stay alive.

Most is itt vagyok. Most még itt ezen az oldalon. Kifejezem magam, hogy a kifejezésemben meglássam ki vagyok. És ki nem. És ahogy teszem, legbelülre figyelek, pontosabban a legbelsőm tudja, hogy amit éppen teszek, az én vagyok-e vagy csak megalkuvás, vagy csak ön-hazugság. És ha őszintétlenségen kapom magam, megállok egy pillanatra, megnézem, hm. Ez nem én vagyok. Miért is van. Miért teszem ezt, mi van ha ez TÉNYLEG nem én vagyok. Akkor megbocsátom magamnak, hogy idáig fajult...hogy képes voltam feladni magam, csak mert feltételek közé helyeztem magam, csak mert féltem, hogy lyally. És ez túlzás. Ez a félelem sem én vagyok, ezt is megbocsátom. Mindent megbocsátok, le is írom, hogy stabilizáljam, hogy emlékezzek, hogy megosszam. Ki is mondom, hogy átéljem, ahogy mondom ki a hangom ahogy rezeg, eggyé válok azzal amit teszek, nem elég csak mondani.

Ez az igazság. Amíg nem merjük leírni, megosztani, kimondani, addig belül őrlődik. Addig meg akarjuk tartani, mint titok, mint kincs, mint elkülönülés. És ez az ami miatt itt tart a világ. Ez az oka, ahol tartunk. Tényleg úgy gondolod, hogy fejlődünk?
Tényleg változik valami? Nem hinném. Nézzük:
-Továbbra is van pénz
-Továbbra is van erőszak
-Továbbra is van háború
-Továbbra is van éhezés
-Továbbra is van gyerekmolesztálás

Mi fejlődik?

A tömegpusztító fegyverek igen.
Az technológia, hogy mégjobban függjünk külső dolgoktól.
Az agymosó média.
A természet pusztítása.

SEMMI SEM VÁLTOZIK, csak erősödik, miért lehet ez...
Mert bennünk van az állat, a bezárt kamrába, elrejtve, és senki se látja..
Mert elhittük, hogy a gondolataink nem hatnak a külső világra.
Mert elhittük, hogy én csak egy apró ember vagyok, nincs befolyásom az egész világra.
Mert tudom, hogy meg fogok halni és addig egy kis örömöt szerezni vágyok...

Csak hogy eltereljem a figyelmem ha kell egy pillanatra is(aztán a következőről) az igazságról, hogy egy SZOLGA vagyok, és a FÉLELEM és VÁGY rabja vagyok...
Hm én sem vagyok kivétel, különben nem lennék itt... de kudarcba fúl mert van pofám amit képtelen vagyok többé befogni.
Leleplezem magam, mert mit veszthetek? Amit elveszthetek, az nem is én vagyok. Akkor meg miért ne vesszek el mindent, ami nem én vagyok?

Egység és egyenlőség: ez van mindenütt, minden más illúzió, szemenszedett hazugság szó szerint.
Ez a világ SZÓ ALAPÚ: kezdetben vala a szó. Isten teremt a szóval.

AZ AZ ISTEN MI VAGYUNK, EGYTŐL EGYIG, mindannyian egyek és egyenlőek vagyunk, egyenként felelősek az egész világért, csak bújunk, terelünk.

Egyenlő mértékben most isszuk a levét, egy bolygón. Mert elhittük, hogy mi kis haszontalan szolgák rohangászunk fel s alá és nincs következménye a világra.
PEDIG VAN.

Mi kell történjen, hogy felállj? Hogy azt mondd, ELÉG, TÖBBET NEM TŰRÖK!

Nekem a freelove azt jelenti, nem félek kimondani, hogy emberiség, szarban vagyunk, mert hazudnék, ha nem ezt mondanám...

És rá kellett döbbennem, hogy az úgynevezett 'barátaim' gyávák. Terelnek. Félnek.
Őszintétlenek. Miért vagyok akkor velük?
Tán mert féltem, hogy egyedül maradok és akkor a saját őszintétlenségem csapdájába esek és elvesztem a kiindulópontot. Elvesztem magam. Elég félelmetes lenne elvesztenem magam.Pedig ha én én vagyok, hogy tudnám elveszteni magam? Butaság...
Tán azért voltam velük, hogy megnyugtassam magam, hogy őszintétlenségem nem egyedi, nem baj. Pedig kurvára.
Tán azért voltam velük, mert reméltem, hogy ha én egy picit lankadok, hogy elfelejtem, mi van itt, miért is vagyok itt, mi is vagyok, akkor majd támogatnak, kijavítanak, netalántán majd hátha rájönnek valamire, és majd elmondják, hogy milyen vagyok. És mi NEM vagyok. De nem történt ez sem.
Tán azért voltam velük, mert féltem egyedül, féltem, hogy majd nem lesz nőm, akivel szekszelhetek, és nem tudom majd kifejezni magam és bekattanok. Ajánlottak, bemutattak pár kedves lánynak, de igazából 'nem éltem' a lehetőséggel.
Tán azért voltam velük, hogy kis örömöt leljek, szórakozást, hogy elfelejtsem, hogy mi is vagyok, mivé is váltam, és mit kéne tennem, de hát ők se teszik, én se teszem, punk tum.
Tán azért voltam velük, mert hasonlóképpen ön-őszintétlenek, mint én, és így van egy közös alap, amely megtart, amely garantálja, hogy nem török ki, hogy nem realizálom, és nem mondom az arcukba, hogy HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ.
Tán azért voltam velük, hogy reméljem a kis apró hasznokat tőlük, hogy majd milyen jó lesz vele és vele lenni, mert ez és az. Mert féltem, hogy egyedül képtelen vagyok.

De ennek vége. Már majdnem mindenkinek megmondtam, hogy ennek vége. Nem vagyok hajlandó tovább hazugságban élni, kerül amibe kerül, jobb most ezt lerendezni, mert mi más érdekelne, mint, hogy őszinte tudjak lenni minden pillanatban.
Nekem nem kell szeretet, nem kell béke, nem kell gazdagság, nem kell csillogás, nem kell élvezet, ezek mind az őszintétlen elmém játékszerei, hogy eltereljék a figyelmem egy pontról: Mivé váltam legbelül. Hogy mindannyian mivé váltunk legbelül egyként és egyenlő mértékben. Mert amit elfogadok és megengedek, az igenis felelősségem. Mind belül, mind kívül.
Sírni tudnék, ha képes lennék, de még az sem megy. Pedig néha biztos jólenne, csak kiadni.
Próbáltam alkoholt, drogot, sokat sokat sokat, de az is csak arra jó, hogy elterelje a figyelmem erről a pontról: nem vagyok őszinte. Akkor meg minek, ha már tudom.

Definiáltam az örömöt, gyönyört, szavakkal körülírtam, és így most itt van. Ez a definíció bennem él. Még akkor is ha azt mondom, picsába, nem akarom definiálni. Nem akarom hogy az öröm tőlem függetlenül, feltételesen szaladgáljon a világban, ez kevés.

Ezért le kell csupaszítani magam, hogy képes legyek tapasztalni. Képes legyek szembenézni, tenni is ezért és nem visszaesni, nem feladni, nem félni.
Ezért osztom meg, hogy ne vesszen el többé. Még ha beteges is, vagy félelmetes.
Mert mi is a félelem? Pusztán emlék, mely kering bennem, hogy jajj, ha ezt teszem, akkor az lesz..és így korlátozom le magam...Mi van, ha koncepció nélkül csak ITT VAGYOK? Miért nem megy ez, miért kell túlélni? Mit kell túlélni?
Az őszintétlenség akarja túlélni. Pedig lehetetlen. Ha más nem, a halál pontot rak az i-re. De én nem várok addig, mint más. Miért várnék...

De ITT vagyok. Itt, most ezeken a honlapokon, s kattingatok nevekre, meg írok levelet, meg pötyögöm a naplóm. És semmi sem számít, mint az, ami itt van MOST előttem.
Mert ha a múltba nézek, akkor ott vagyok, ha a jövőbe nézek, akkor ott vagyok.

Én voltam ott. MOST meg ITT. És ahogy ITT vagyok, és mégis tendálok az ott-ra, az ott-ba, mint múlt, mint jövő, megnézem, hogy hm, miért is? Miért most ebben a speciális pillanatban, miért nem jó itt és most? Mi az oka, hogy nem élvezem a pillanatot, mi az oka, hogy elválasztom magam a MOST-tól? És ez az ok, ez az ok, amely az ön-őszinteség. Őszintén tényleg megéri nekem ott lennem, amikor én valójában ITT vagyok? Miért engedem, hogy befolyásoljon, lekorlátozzon az az ott? Biztos nem véletlen. Biztos nem hiába nosztalgiázok, félek, ahogy a múltban féltem, vagy tekintek, tervezek a jövőbe: mert nem bízok a jelenben, nem bízok MAGAMban, s nem bízok abban, hogy ez az ITT és MOST így marad.
Bízok bí bí bí bízok. Bibi bú bibi bá. Magam vagyok a bizalom. Kiben másban bízzak, ha még magamba se tudok? Hogy tudnék másban bízni, amíg magamba sem bízok ..s ha magamban nem bízok, akkor hogy tudok bízni abban, amit teszek? Józan ész...
Ezért nincs azzal semmi baj, ha MOST ITT egy picit ott vagyok, csak tudni kell felismerni, észrevenni, őszintén belátni, majd újradefiniálni(hisz már megtörtént, azért van), megbocsátani(megjelölni, hogy hé, ezt én már beláttam, hogy ennye-bennye), és ha legközelebb jön, akkor meg tudjam haladni, meg merjem tenni, le tudjak szakadni az ott-ról, hogy 'picit többet' tudjak ITT lenni MOST. És amíg ez nem folytonos, addig nincs kész, addig nincs vége, addig nem ÉN vagyok feltétel nélkül MINDIG. És amíg ez nincs így minden lényre, hogy egységesen egyelnő mértékben nincs mindenki eképpen ITT és MOST, addig nem nyugszom.
Ez kéne legyen mindenki kiindulópontja, ez kéne legyen mindenki alapja, hogy rendberakjuk ezt az egészet.
---
És ezért nekem rendbe kell rakjam ezt az egész szexuális biszbaszt.
Kicsit furcsa, de miért ne legyek őszinte? Mitől féljek? Megesztek? Csak nem...
Vagy ismerős-barát-rokon-főnök-AKÁRKI meglátja, megtalálja milyen is vagyok?
Hmmm. Állok elébe. Nincs titkom.
Kicsit betegesnek is érzem, hogy most akkor így írom ki magam a szabadságba, de nincs más út. Ez a legegyenesebb. Leírom mivé váltam, ki vagyok, és amikor a helyzetet már tisztán látom, akkor velem egyként és egyenlőként azt irányítom, mert hát én ez vagyok, és én jutottam el ide, akkor én is kell megváltoztassam.
Miért vágyok nőre? Miért akarok érinteni.
Napokig tudnék írni folyamatosan és teszem is, most egy picit ide is, mert képtelen vagyok tovább elnyomni, elfojtani, elrejteni, hogy ki vagyok, hogy kik vagyunk mind egytől egyig.
Mert ha én nem állok talpra, mi van ha senki sem fog? Meddig várjak???
Mert ha én nem válok őszintévé, ki fog helyettem? Nem várok!!!

Egy pillanatnyi elmezavarban elfolytott szexuális vágyam képtelen voltam visszafolytani, de maszturbálni sem akartam, hát most ez az üzemanyag hajt, hogy itt írkáljak. De aztán pár kattintás után itt sem tudom elfolytani már ezt.
Ha már itt vagyok, végig kell járni.
Nem. Ez is csapda. Nincs mit végig járni.
MOST ITT vagyok, s ennyi.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy definiáljam magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy definiáljam az örömöt, magamon kívül.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy érintésre vágyódok, ahelyett, hogy realizálnám, magam vagyok az érintés.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gyönyörre vágyok, ahelyett, hogy realizálnám, magam vagyok a gyönyör.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nőre vágyjak, ahelyett hogy realizálnám én teljes vagyok.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek nem abszolút őszinte lenni mindig mindenkivel mindenben.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azt higgyem elvesztíthetem magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy függjek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne legyek őszinte magammal.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy definiáljak emberi lényeket, hogy ki milyen, kivel miért vagyok és kivel hogy viselkedem. Ez elfogadthatatlan. Minden egy és egyenlő. Nincs különbség. Az elme tesz különbséget, az elme nem én vagyok. Az elmémért én vagyok a felelős, én engedtem meg, hogy rámnőljön, igazából én vagyok. Azzá váltam, ezt kell betennem magamba, mint egy és egyenlő velem, és egyszerűen a mostban lenni és látni, mi vagyok, mi nem, és ami nem vagyok, ám mégis teszem, azt megbocsátom magamnak feltétel nélkül.
Többé nem vagyok hajlandó elfogadni kevesebbet, mint aki vagyok.

Felelősség

Egység és egyenlőség.
Felel ő sség
Mi az önvaló? Ki vagyok én?
Mi a felelősség? Felel-ősség?


Hogy tudod definiálni magad amíg van egy definíciód magadra?
Hogy lehetsz biztos, hogy az a definicíó ön-definíció, és nem egy szakrális geometria tudás-információ rendszer démon?
Hogy lennél képes felelősséget vállalni, ha még csak önmagad sem tudod, látod, tapasztalod?
Önvalónak nincs definíciója. Ha megengedem magamnak, hogy egy definíció legyek - bajban vayok. Miért vagyok bajban? Baj azt jelenti, szituáció. Szituáció azt jelenti, az ok és okozat rabja, azt jelenti, hogy a tudat rabja.
Az önvaló nem a tudat rabja, az önvaló nem rabja rendszereknek, nem rabja meghatározott definícióknak.
Hogy lehetne egy definíció egy válasz? Hogy lehetne egy válasz egy definíció?
Minden definíció, ami itt van, ebből a világból jön. Ha azt mondom, definiálom, akkor befolyásolódom, birtoklódom, manifesztálom és tapasztalom azt, az egység és egyenlőségben mint az maga. Amit birtokolsz, birtokba vesz. A dolgok, amiket birtokolsz, végül uralni fognak. Egyszerű. Ha van egy definíciód - birtokba vagy véve egy definíciónak - és nem más miatt, mint saját magad.
Nem kell semmit sem tenni világ rendszereivel, nincs semmi tennivaló az ország rendszereivel, nincs mit tenni a család rendszerrel - az egy definíció szerinti elkülönülés lenne ebből a világból, az csak egy másik ön-őszintétlenség megnyilvánulás lenne ebbe a világba.
Akkor mi a felelősség definíciója? Ha van egy definíciója, - elkülönítve tőlem, akkor az csak egy másik rendszer birtokbavétel. Ha van egy feltétele - ez csak egy másik rendszer megnyilvánulás lenne, semmivel sem több, mint egy szánalmas ötlet, egy ürügy, hogy az ön-őszintétlenség pontom miért ne lássam tapasztaljam, ÉLJEM, hogy ön-felelősséget vállaljak.
A felelősség azt jelenti, hogy felelősséget VÁLLALOK MAGAMÉRT, mint MAGAM minden egyes pillanatban, nem számít mi, nincs ára, nincs megalkuvás, nincs feltétel, arról, hogyan is és miért és különösképp mikor - mert akkor csak a definícióm birtokába kerülnék, a feltételem által, az ön-őszinteségem miatt. Miért? Egyszerű. Mert Egység és Egyenlőség.
Miért ÁLLSZ ELLEN az EGYSÉG ÉS EGYENLŐSÉGnek? Miért nem értesz egyet? Olyan szörnyűen hangzik, annyira félelmetes, vagy mi? MI A TE ÖN-ŐSZINTÉTLENSÉGED, mint egy birtokolt definíció BÁRMIRŐL, ami arra kényszerít, hogy ne realizáld, ne értsd meg és ne ÉLD az egységet és egyenlőséget?
A felelősség. A valódi felelősség. A Felelni képesség. Hogy realizáld azt, hogy ÉN VAGYOK FELELŐS A valóságomért, ÉN EGY ÉS EGYENLŐ VAGYOK MINDENNEL és mindenkivel. Ez a realizáció lenne egy felfedezése a felelősségnek. Az lenne az ideje a cselekedetnek, a szembenézésnek, a MOZGÁSNAK mint ÖNVALÓ mint FELELŐSSÉG, Egységben és Egyenlőségben, pillanatról pillanatra, lassan de biztosan elengedni minden definíciót, birtoklást, elkülönülést, feltételt.
Hogy MEGBOCSÁSSAK magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magam feltételessé válni, mint egy rendszer, mint egy gép.
Az...az, általam elfogadott és megengedett BÁRMELY feltétel az, ami irányít, meghatároz, vezet, korlátoz engem. Hogy lettem feltételes? HOGY történhetett ez? Definíció szerint. Ön-őszintétlenség által. Nem vállalván felelősséget minden pillanatban, hogy ki is vagyok valójában, mint egység és egyenlőség. És mi van, ha én egység és egyenlőség vagyok, mint MINDEN, mint ÉN - az azt jelentené, hogy ÉN, MAGAM VAGYOK FELELŐS az EGÉSZ VILÁGÉRT, mint EGY és egyenlő. Az lenne a realizációja annak, hogy ki vagyok én - de nem csak írván, beszélvén ezeket a szavakat, neeeem... - az csak egy másik definíció lenne, az csak egy elkülönülés lenne - ha nem tapasztalom, cselekszem, élem azt minden egyes pillanatban, bármilyen feltétel nélkül, bármi kifogás nélkül, bármiféle definíció nélkül: akkor ezek is csak üres szavak, birtokolván azokat, mint egy halott információs rendszer.
Mert nincs válasz arra a kérdésre: Ki vagyok én -- definíció szerint. De a válasz erre a kérdése az ön-őszinteségben, mint AZ MAGA kezdődik, abszolút ön-őszinteségként, addig amíg van feltétele. Amíg az ön-őszinteség még mindig csak egy definíció. Addig, amíg BÁRMIFÉLE definíció van ebben a világban, amíg BÁRMELY elkülönülés van ebben a világban, amíg AKÁRMILYEN megnyilvánult ön-őszintétlenség van ebben a világban, addig nincs válasz arra a kérdésre, hogy Ki vagyok én.
Itt kezdem - most - mint ön-őszinteség, mint ön-megbocsátás, mint ön-mozgás, rendbeszedni úgy, mint megtalálni, megérteni, szembenézni, realizálni, magamba foglalni minden elkülönülést, minden mentegetőzést, minden elbújást, minden félelmet, magában és mint az maga: az egység és egyenlőség - feltétel nélkül, cél nélkül, vágy nélkül, bármi nélkül ebből a világból.
Csak itt lenni, most - az a kezdet és az is a vég.
Itt lenni most, mint lélegzet, mint az egység és egyenlőségben, felelősséget vállalni mindenért mint én mint egyként és egyenlőként minden egyes pillanatban.

Élettörténetem 3/3 Pszichedelikumok, utazás, Desteni

Találtam egy „közösséget” a neten, a magyar pszichedelikus közösséget, a Daath –t, ami gyakorlatilag akkor egy fórum volt, és semmiféle közös fogyasztás nem volt, maximum vizipiázás vagy filmnézés. Volt egy pár „úttörő” akik angol LSD FAQ-kat fordítottak és élményeikről, meglátásaikról, gondolataik által megragadott drogélmények alapján próbálták a „valóságot” megmagyarázni, megfejteni...Teaszertartásokat szerveztek, amire egyszercsak meghívtak, mert érdekeseket írtam a cuccozásokról..

Találtam egy igen határozott arcot, a Bencét-t, akivel tudtam, hogy LSD-znem kell, amint megpillantottam... zúgott belőle a vad civilizációntúli energia, az iszonyatos mélység... valamint volt egy fiatal srác, akinek a szeme nagyon értelmesnek tűnt, láttam benne az egész mindenséget, mikor először belenéztem s ő tőlem kért LSD-t, mert ki akarta próbálni, ez volt a Ca., a C. majdani férje:)

Tehát, mint pszichedelikus közösség, személyesen erőltettem, hogy ne csak beszéljünk erről, hanem csináljuk együtt, biztos új dolgokat mutat, rakjuk össze, amink van, meg egyáltalán... Voltak, akik ettől határozottan elzárkóztak, mert hogy ez nekik egyedüli, meg személyes, intim, stb...meg olyan is volt, akik mondták, hogy félnek attól, hogy „idegeneknek” meg merjenek „nyilvánulni” ilyen intenzíven. Tehát megszerveztük és csináltuk. Akkoriban C.vel Budán laktunk, „tripeket” kezdtünk szervezni,és vadul írtuk tapasztalatainkat a fórumra s akkor én még azt hittem, hogy mindenki azért LSD-zik, hogy kikapcsolja az elmét egy időre és beleolvadjon a Fehér Fénybe – hogy a Fehér Fény beleolvadjon... De aztán a N. mondta, hogy neki nem sikerült(az első alkalommal), csak próbálkozott, „ s életében egyszer sikerült valami ilyesmi neki, akkor cannabissal”... ellenben voltak neki elképzelései erről, de nem igen tudta, hogy egyszer anno, hogy is sikerült.

Hozzá kell tegyem, magam sem tudtam, hogy a rákba történik, csak valahogy a helyzetet kellett kellően, az elmehozzáállást kellett helyesen beállítani, és csak bízni kellett a jelenben, és egyszercsak megtörtént,(de amikor akartam, csak AKARTAM, akkor nem történt, csak egy kis frusztációt kaptam) de sosem annyi „időre” hehe, hogy az kielégítő legyen, vagy igazán meg lehessen tapasztalni, mi is az, hogy is történt és egyáltalán miért...

· Tehát ez a ’közösség’..igazából nem is közösség, nincs nagy ’közösség’, csak a fórum. Az a szíve, a sok témakör, a hozzászólások, a sok szöveg. Élőben is vannak találkozások, de ezek szűkebb kört érintenek. Igazából a fő indok a full para, ugyanis az egész, ami itt folyik a törvény szempontjából abszolút illegális. Bárhogy szépítjük a dolgokat, illegális drogokat használnak, arról beszélnek, azt ’hírdetik’ és azokat az élményeket osztják meg egymással, beszélnek róla, valamint mindenféle ’a valóság mibenlétét’ érintő témákat feszegetnek, erről diskurálnak, vitatkoznak, érvelnek. Én sosem voltam az a nagy dumás, egyszerűen bevettem a drogot és megtapasztaltam valamit magamon kívül,belül, s azt felírtam a fórumra és kész...sosem értettem, mit lehet ennyit ezen rizsázni, de kinek mi...Tehát akkoriban időközönként rendeztünk ilyen ’szeánszokat’, ment a zene, ki-ki a kedvenc ’drogját’ tolta, de voltak akik csak jelen voltak. Általában nem volt koncepció, azon kívül, hogy na csináljuk, ’érezzük jól’ magunk. Számomra az igazán érdekes helyzetek akkor adódtak, amikor partin voltunk. Elmondom miért. A lakásban vagyunk, ott adott a hely, adottak a lehetőségek, ’biztonságban’ vagyunk, bármikor megváltoztathatjuk a zenét, bemehetünk egy olyan szobába, ahol nincs senki, stb...én akkorra már realiáltam, hogy brutálisnak kell legyek az ’egómmal szemben’, mert sunyi, annyira, amennyire fel se fogom. Tehát, az első igazán nagy ’áttörésemre’ emlékezvén a parti ilyen szempontból ideálisnak tűnt:

· rengeteg ember van egy helyen: gyakorlatilag én is csak egy vagyok, s látom, hogy nem vagyok speciálisabb másnál, látom, hogy ugyanolyanok vagyunk, csak picit más

· általában mindenki eléggé szét van csapva, tehát nem kell azon rettegjek, hogy kiszúrják a méteres pupillámat vagy hogy 5 perce röhögök, de kicsit furcsán

· szól valami óriási erővel dübörgő markáns elektronikus tánczene – ez igen felerősíti a helyzetet, akár képes lekiabálni a gondolataimat, az egész testemben érzem a zenét, a zenévé válok, és ahogy szól a zene, a sok ember mindenki pont ugyanazt a hangot tapasztalja – így létrejön valamiféle ’kapcsolat’, valamiféle ’egység’,

· nem tudok elbújni a kis egómmal,amikor érzem, hogy na most eléggé meg van nyomva, vagy készül szétrobbanni...ehelyett ott vagyok a jelenben és cselekedni kell...ha mégis, akkor átmegyek a ’chill részre’, ahol lassabb zene szól, lehet üldögélni, feküdni, de semmiképp nem visszamenekülni a pici kuckómba s ne lássa senki, hogy most nem néztem szembe magammal – vagy ha ez kell, akkor hazamegyek, ha tudok hehe, de akkor az nem lesz egy sima ügy, tehát biztos emlékszek majd rá, hogy így tettem, az is tapasztalás, az is én vagyok...

· de valahogy mégis egyfajta elbújás – ez afféle őszintétlenség az őszinteségben –vagy fordítva őszinteség az őszintétlenségben… mi ebben az elbújás – külső feltételekhez kötöttem valamit, és aztán, mint egy folyamat, mint egy rendszer, mint egy turing-gép, terveztem és végrehajtottam – megvolt az input, valamennyire kiszámítható volt az output…a pszichedelikummal csak megezerszereztem az intenzitást és a bizonytalanságot és így afféle horgászás volt, de igazából előre be volt programozva az egész, csak akkor még nem láttam…nem láttam be, hogy mi az LSD mit tesz és miért és hogyan, és ezért vakon bíztam benne…

- így láttam ezt akkor(az utolsó pontot kivéve), tehát preferáltam a partikat. 2003.november: Alejandro Jodorowsky a Szent Hegy c. filmét néztük, aztán átmentünk egy drumandbass partira, Ca és a barátai meg én, de főképp egyedül voltam...Betoltam az LSD-t, amikor bementünk, és én csak mászkáltam, nagyon nagyon sokan voltak, dübörgött a drumand bass, emberek táncoltak. Aztán egyszercsak láttam szembe egy srácot, akinek olyan nadrágja volt mint nekem, olyan pólója volt, mint nekem..Kb 10 méterre lehetett velem szembe..Aztán ránéztem az arcára és láttam, hogy hé ez én vagyok, aztakurva! Belenéztem a szemembe és szó szerint teljesen meghasadtam. Minden elfehéredett, a Fehér Fény ’átvette az irányítást’, csak részletek derengenek… Mindenkiben láttam magam, mindenkiben saját magam láttam, ugyanaz a ruha, stb, semmi mást egy ideig. Tehát bárkire néztem, ugyanazt a képet láttam, a barna hosszú csíkos pólómba meg a bársonynadrágba ott voltam mindenki és minden a partiban,egy jó ideig. Realizáltam, hogy hé, mindenki én vagyok. Szó szerint. Hogy bárkire nézek, saját magam látom, Ez elég sokat dobott rajtam…(akkor az irónikus oldalát persze nem vettem, hogy sosem látok ki magamból)…Miután ez az intenzív rész átfolyt másba, csak ültem és élveztem, ahogy az egész hely egyként dübörög a vad törzsi ritmusokra,ahogy néztem a táncoló embereket, de nagyon meleg volt, az izzadtság csöpögött a falról, és felnéztem, és a szemembe csöppent az izzadtság. Aztán elég sokszor csináltam azt, hogy vettem üdítőt és a tánctér szélén csak álltam és az üdítőt tartottam a kezembe, amíg valaki nem kért és aztán hoztam másikat, és közben csak néztem egy fallepelt, egy buddha-szerű lény ült és háromfele volt az arca, jobbra, balra meg középre, szembe nézett velem. Úgy éreztem, az szimbolizálja a múltat, jelent jövőt. És hogy a jelenben nincs se múlt, se jövő.

Na mindegy, a „bátrabbak” elkezdtek több LSD-t enni, ezres goapartikon ettünk több LSD-t egyszerre...

Goaparty

Emlékszem, bevettünk egy bélyeget a házunkban és elkezdtünk utazni vagy egy órát egy zöld vonattal hogy kijussunk a városból, hogy elérjünk egy régi gyárat, ahol az a parti ment...Olyan volt a vonaton ülni, mintha egyenest felfele repülnénk a holdba...Amikor megérkeztünk, találkoztunk Ca-val, és betoltunk még egy bélyeget...az internet exlorer volt – vagy egy fuvolás faun(táncosnak hívtuk)…vagy otthon vettük be ezt és a partin a másikat vagy fordítva (mindegyiknek volt valami mintája a papíron, és egy picit nyilván, ahogy kép megnyilvánulások vagyunk, valahogy az egész szarságot determinálta)

Arra emlékszem, hogy Bencével(személyesen kérte, hogy használjam a rendes nevét, zsíír!) állunk a falnak támaszkodva a háttérben, a tánctér szélén és szól az intenzív pszichedelikus transz, rengeteg, de tényleg rengeteg ember, egy átépített gyárépület, s egyszercsak oly intenzívvé vált minden, hogy kész, nem bírtam tovább kezelni..elmentem az egyik „chillbe” és ott egyszerűen leültem a falnak támaszkodva és keresztbetett lábakkal a semmibe meredve ültem és néztem fókusz nélkül, és olyasmi volt így utólag, mint amikor Buddha ült és nézte a létforgatagot és kész, az elmém feladta és minden dualitás feloldódni látszott és egyszercsak felkelek és visszasétálok az iszonyatos nagy tömegben Bencéhez és s állok Bence mellett és beszélgetünk és mondom valamit és kérdez meg beszélgetünk valamit mire is én ahelyett, hogy válaszolnék, egyszerűen megfordultam és tettem vagy egy tucat lépést egy irányba, s közben emberek jöttek mentek és én „csak mentem” elme nélkül csak úgy, és annyira de annyira azzá váltam, amit tettem, hogy valami történt és a Bence látta ezt, azzá vált, ami ahogy én is és eggyé váltunk és visszanéztem és láttam, hogy felfogja, megtörténik és oldódik fel a tér és idő, mire is egyszercsak egy olyan élményem volt a Bencével, hogy testet cseréltünk, de egy az egybe, de ez akkor hirtelen nem esett le. Csak mindeközben láttuk a nagy spirált, az egész óriási Fény Szerkezetet, meg a végtelent,benne mezőket, lényeket, szinteket, rétegeket, de csak úgy nagyvonalakban, a kezdetét meg a végét is ennek a jelenlegi valóságnak, és mindenféle ilyesmi emlékeim vannak, meg hogy nézem a két kék szemem és tisztán felfogom, hogy én a saját szememim nézem. Ekkor úgy éreztem, teljesen leoldódtam, teljesen feloldódtam, egymást erősítettük, hogy ez az egész csak egy tudat, egy fajta projekció, egy nagy Fehér Fény Tudat. Aztán elmúlt ez az érzés, akkoriban sosem táncoltunk, nem is értettük, hogy emberek ilyen partikon miért táncolnak, persze láttuk, hogy extasy meg hogy eki-katonák és mennek és mennek és tolják az egész elme-spirál szekerét és mi pedig ott álltunk valamiképpen benne és ők hajtják a rendszert egyesével és együtt és mi kívül voltunk de mégis benne és mégis mint maga a rendszer.

Aztán találkoztunk a többiekkel, emléxem jött a Ca, aki szintén el volt varázsolva és Bencével egyként úgy éreztük,hogy ragyogunk, hogy egyként állunk, de nem is éreztük ezt, hanem az voltunk, fura..és Bence azt kérdezte Ca-tól, hogy Ki is vagy te valójában? Mire Ca: „Úúú ezt nem kellett volna kérdezned, áááá” és úgy tűnt, hogy nem akar most ezzel foglalkozni, vagyis pontosan ezzel foglalkozik, de nem akar a legmélyéig látni...Aztán mindenféle ilyen volt és aztán meg összegyűltünk a többiekkel, és aztán gondolat jött, úgy éreztem, hogy egy másik barát, egy lány, aki úgy tűnt, nem élvezte ezt a parti dolgot annyira a bélyegen,és lehet, hogy így is volt, de ahogy újra vissza kezdett kapcsolni az elmém, stabilitásom lanyhult és befolyásolni hagytam/befolyásolni „kényszerítettem” magam, mert akkoriban nem voltam tisztába azzal az alapelvvel, hogy egység és egyenlőség stbstb ...elme baromság...nem akartam mégjobban befolyásolódni a partival...láttam például egy lányt, aki ketamint fogyasztott és olyan volt, mint egy haldokló állat szenvedne a földön és mások ültek körülötte mint zombik és a vécében egy öreg arc lapátolta a húgyot literről literre mint egy parás szürreális groteszk pokolban, a színek teljesen mások voltak, a rétegek, a mozgások, minden,miközben teljesen szétdrogozott fiatalok, akik eszméletlen módon elvesztették magukat és robotokként mászkáltak, TÉNYLEG, tényleg azt az élményt sosem felejtem el, hogy EZ POKOL és Bence. például nem is ment vécére, úgyhogy nem is tudott erről, úgy voltam ekkor, hogy „ok, mi megkaptuk a tapasztalatot, nincs több indok, hogy ezen a helyen maradjunk” – de másik oldalról meg, a zene jó volt, a vibráció, még mindig valahogy egység volt egy picit, de nem egyenlőség!!! Az sose volt!!! Tehát hirtelen kijelentettem, gyerünk haza és senki sem akartam hazamenni valójában, így még maradtunk, és volt egy kis zavarodottság(úgy az első 15-20 bélyegtrippeken tapasztaltam ezt a bizonytalanságot, és sosem tudtam, hogy az én vagy mások vagy mindenki, de azt mindig tapasztaltam nagyon intenzíven, és azután ahogy „egyedül kezdtem utazni”, realizáltam, basszus, engem az nem érdekel, én magam vagyok a trippeken, ha Ilyenkor nem, akkor mikor legyek magam? Eképpen voltam ezzel, így magam voltam a trippeken, és le se szartam a másokat szarakodni elmében, (csak ha már nyilvánvaló volt, hogy zavaró) azután,én élveztem magam, ha már jött... de ott és akkor nagyon is...

és aztán egyszercsak menjünk haza, de aztán senki sem akart de én féltem hogy azt mondjam én még maradnék,mert micsoda egység az, amikor nem törődök másokkal(ami ráadásul csak a fejemben volt, elvégre én akartam menni, és csak én akartam menekülni mégtöbb intenzív elmefeltáró tapasztalat elől, hehe csapda), de aztán végülis nem volt olyan rossz ott lenni, de aztán egyszercsak csak kevesen maradtunk, mint Bence én meg még egy páran hazamentünk, pontosabban mindenki külön- de előtte Bencével eléggé izgatottak voltunk és kiterjedten befolyásoltak voltunk a Fehér Fény által, és megmaradt egy bélyeg, és Bence mondta, ok, dobjuk a Dunába, de az messze volt, így köptünk egy nagyot az utcán és beledobtuk az LSD-t az utcán – annak jeleként, hogy „realizáltuk az igazságot”, nem kell többé...hehe

megérkeztem haza (akkoriban már nem C-vel laktunk, egyszercsak mondta, hogy távozzak, mert ez nem jó együtt, és beköltöztem a haverokhoz egy ódivatú óriási földszinti lakásba, ahol folyamatosan ment a „ bűnözés ”, persze a „jó” értelemben, szivornya, jó kis ütős zene meg állandóan egy csomó ember...

Tehát „hazaértem”, és már „másnap volt”, eképzelhetitek mit mondtam, a fülük kettéált, meg nagyon bennevoltam a dolgokban, magyaráztam, hogy ez csak egy elme tudat, és nem valós és a sav(LSD) és parti és spirálok stb stb stb, és teljesen kész voltam, tán hetekig tartott ez, szinte alig(de azért volt, inkább szinte alig emlékszem) gondolatom és azok nagyon meghatározóvá váltak a jövőm szempontjából, még most is befolyásolván.

Aztán persze jött át a Bence és mindenáron a mindentudást hajtotta, mondta, hogy nem akar ő könyveket olvasni, egyszerűen a mindentudást akarja és kész. Én akkoriban már szinte csak Buddhát,sámánizmust, buddhizmust olvastam, az Aikido sensei ajánlotta, az életét, a szútrákat stb. Aztán valahogy találtam egy tantrikus buddhizmussal foglalkozó könyvet, és ott hasonló szerkezeti leírásokra leltem, mint az LSD-élmények. Emlékszem, mondtam Bencének, hogy olvass bele, vicces, de ő továbbra is ellenkezett, hogy neki nem kellenek könyvek, meg különbenis a mindentudás és kész. Én túl sok információt birtokoltam már akkor, túl sok információvá váltam, ami nem én voltam, ezért mindig nevettem ezen, pedig volt benne ráció...

Akkoriban főleg ez az élmény után, mely aztán jóval alábbhagyott, teljesen kiestem a valóságomból, elvesztettem minden iránt az érdeklődésem, csak ültem, szívtam a hasist, és néztem, ahogy a füstölő füstöl, meg a gyertya ég.

Teljes ’lecsatlakozás’

Teljesen befordultam – nem láttam értelmét semmilyen emberi lénnyel folytatott kommunikációnak, hisz beláttam, mindez csak egy mesterkélt álcába burkolt illúzió. Kétségbeestem azzal kapcsolatba, hogy akkor most ezt az LSD csinálta, vagy én? ’Megvilágosodás’, mint egy vírus megfertőzte az elmém, más nem is érdekelt. Kíváncsi voltam képes vagyok-e túllépni ezen a világon, s nagyon elhatároztam magam. De furcsa volt, olyan volt, mintha nem is én lennék, csak egy vékony szál, egy filmcsík, mely önmagától folyik át ezen a valóságon...Csak ültem, szemben egy tükrös szekrénnyel a kiságyon, amelyiken aludtam akkoriban, és pont középen nem láttam a fejem, a gerincem, mert ott volt a két szekrényajtó találkozása. De a testem láttam, hogy ott ül, én pedig néztem a gyertyát, néztem a füstölőt, addig, amíg azzá nem váltam. Nem voltam sem szomorú, sem vidám, csak egykedvűségemben ülhetnékem támadt és semmi más, csak addig fókuszálni egy pontra, amíg csak minden más el nem tűnik, amíg mindent meg nem lelek abban az egy fókuszált pontba, amit addig néztem, miközben próbáltam csak lélegezni, amíg tényleg azzá nem váltam. Egy idő után már az eszméletlen erős és drága afgán hasis szívása is értelmetlenné vált, mert amikor csak ültem és lélegeztem, teljesen mindegy volt, sőt, igazán akkor tudtam azá lenni, amikor már kiment belőlem.

Tehát ültem és csak jöttek a gondolatok, csak jöttek, s egyetlen esélyem az volt ’ellenük’ akkoriban, hogy a szemeimmel a gyertyára fókuszáltam és határozottan és mélyen lélegeztem. Olyasmi volt, mintha egy nagy gömb alakú sziklát tolnék fel a hegyre, amely hepe-hupás, ezért néha egyszerűen legurult az aljára az egész és kezdhettem elölről. Ez így ment egy jópár napig, amikoris egyszercsak azt vettem észre, hogy igen intenzíven lélegzem, mintegy csak a légzéssé váltam és közben a gyertyát figyeltem, amely készült kihúnyni, mert már majdnem elfogyott, és vadul lobogni kezdett, ahogy ’az utolsókat rúgta’.

S egyszercsak kialudt a gyertya, s valami nagyon más lett. Kihullt testem s lelkem, egyszercsak nemhogy sötét lett, hanem világos. Nemhogy a pici szobát láttam, meg az üldögélő testemet a tükörben, hanem látásom kiszélesedett, láttam a végtelenséget, kihullt testem s lelkem s én némán ottmaradtam ’valahol’, amire fogalmam sincs mi a jó szó. Utólag ezt a képet találtam hasonlónak valamennyire:

De ennél sokkal, de sokkal idegenebb volt, nem pusztán kép-szerű, nem ily ’szép’. Valamiképpen életemben először közelített a szabadsághoz, az absztrakt, feltétel nélküli szabadsághoz – pedig korántsem volt az, de akkor nagyon meglódított. Testem és a világ átlátszó volt, a szoba eltűnt, de mégsem láttam mindent, csak magam, de akkor még nem értettem mi az, nem értettem, hogy a rendszereket láttam magamban, csak valahogy ’valóságosabbnak’ tűnt, mint ez a képvilág. Szó szerint láttam a Fehér Fény hálóvonal szerkezetet, és rá voltam én is kötve, mint a matrixban, de valahogy nem úgy, a testem is csak egy kép volt, átlátszó volt és sötét és néhol fényes dolgok lebegtek benne…

Órák teltek el – mégis egy pillanatnak tűnt.

Egyszercsak ismerősök jöttek be a szobába, és lassan elmúlt, lassan, mint egy lárva, visszamásztam a bábba, melyet emberi testnek nevezünk, s újra lett idő, tér, újra volt testem, lelkem, érzésem, gondolatom, zavarodottságom, minden. Sőt. Talán ott nem voltam őszinte, talán ott egy gondolatszilánk miatt az egész visszatért, vagy így volt eleve beprogramozva a valóságba, ezt most nem tudom...Megijedtem attól, hogy a lakótársam barátnője, ’mit gondol’ – ez az! Én csak ültem mozdulatlanul, és ahogy bejöttek a ’valóságomba’, nem volt stabil a kiindulópontom, ezért rájuk fókuszáltam, és elvesztettem ’magam’. Valami ilyesmi...

Ami vissza-visszatért a fejemben, azt képzeltem, hogy abban az ’állapotban’ egy ’pillanat alatt’ rá tudtam volna jönni, hogy ’érhetem el’ újra ezt a fajta ’tapasztalást’, de ahhoz előbb ’újra el kell jutnom’. Olyan gondolataim voltak, hogy biztos azért ért véget, mert még nem vagyok rá kész, még nem vagyok elég ’laza’, hogy menjen, nem vagyok elég ’nyugodt’, elég ’stabil’. Tehát úgy éreztem, ki kell nyílnom, a befordulásomnak, a ’barlangban üldögélésemnek’ véget kell vetnem, újra kommunikálnom kell emberekkel, valami még ’hiányzik’.

Ez a tapasztalás mégjobban megerősített abban, hogy ez a világ csak egy csapda, csak egy zavaró kivetülés. Akkor viszont még nem tudtam, miért. Mert nem voltam őszinte.

Továbbra is kerestem, csak most már specifikusabban, mígnem a tibeti buddhizmusban tényleg megtaláltam azokat a magyarázatokat, amikben valójában kérdés nélkül bíztam, anélkül, hogy száz százalékosan szkeptikussá váltam volna.

Ami furcsa volt, hogy ez a furcsa élmény után minden maradt a régi, csak belül különültem el mégjobban a ’hétköznapi’ élményeimtől. Elvágyódtam, nem értettem és ráadásul valamiképp, mikor kiléptem egy cégtől, továbbra is utalták a fizetést, ezer eurót havonta, amelyet arra használtam, hogy rengeteg drogot szereztem be és két kézzel szórtam a pénzt. Nem érdekelt senki és semmi, csak helyre akartam tenni, mi is történik velem. Tudtam, hogy most beletenyereltem valamibe...

Megpróbáltam kinyitni magam, elkezdtem dolgozni egy művészboltban egy közeli városban, de ugyanott laktam, ismertem egy lányt a pszichedelikus közösségből, egy arcnak a feleségét, akinek volt ez a kézműves boltja. Ideális volt, emberekkel konfrontálódni, nincs kibújás, nincs mentegetőzés, szembenézés. Csak egy hónap volt, elég is volt. Kedvenc részem az volt, amikor gyerekek jöttek a boltba. Realizáltam, hogy nagyon élvezem a kisgyerekeket.

Elkövettem egy nem igazán őszinte dolgot, hogy azzal a lánnyal összejöttem, egyszercsak nagyon be voltunk szívva és hárman aludtunk egy ágyon egy másik lánnyal, aki hamar bealudt én meg egyszercsak azon kaptam magam, hogy simogatom és azon csodálkozom, milyen bársonyos a bőre, aztán meg a fülét csókolgatom. Aztán kiderült, hogy válófélben van éppen, meg hogy nem élvezi a szexet az akkori férjével,(aki amúgy szintén igen sok pszichedelikumon volt már túl akkor), de valahogy az egész nem volt őszinte… A lány sem volt őszinte, én nem is csináltam semmit vele(azon a fülöncsókoláson kívül) addig, amíg el nem költözött a lány tőle, de akkoris furcsa volt…Viszont a szex eszméletlen jó volt vele, nagyon, jó sok rendszer-csere. Mondtam neki, hogy ez nekem csak szex, jó önkifejezés, de nem függök tőle(csak a szextől), nem is fogok, ő se tegye, stb, de végülis nem így történt. Belémszeretett. De közben azt mondta, hogy nem. Én meg láttam ezt, de nem hagytam el. Mert jó volt a szex, mert amúgy sokat tanultam tőle.

Egyszercsak beteg lettem, hirtelen, nagyon. Érdekes módon egyik percről a másikra éreztem úgy magam, hogy halálosan beteg vagyok. Lefeküdtem aludni és álmomban egy furcsa jelenség mantrázott nekem és meggyógyultam. Tisztán emlékszem arra, hogy áttetsző, kristályszerű volt és nagyon szép.

Később megtaláltam a hasonlóságot egy buddhaformában, amit Avalokiteshvarának hívnak, ’az együttérzés’ aspektusának. Ekkor teljesen beszippantott a buddhizmus, kutattam, olvastam, nyomoztam. Egyértelműen bevettem. Talán még egyszer volt egy hasonló élményem, de az akkori időkből sokminden ködös. Nyilvánvalóan az elmém folyton ezek a dolgok körül volt, így láttam azokat megnyilvánulni. Amikre emlékszem, hogy elhatároztam, hogy többé nekem nem kell meditálnom, mert felesleges, cselekedni kell. Valahogy úgy magyaráztam gondolatilag be magamnak, hogy hiszen elmúlt, ezért így kellett lennie, biztos azért múlt el, mert még nem értem meg rá, mert még valamit meg kell haladnom...Úgy éreztem, hogy „kijöttem ebből az állapotból”, mielőtt azt meg tudtam volna élni, hogyan is tudok ebbe a „létformába” egy pillanat alatt bármikor „átcsúszni”, s megfogadtam, hogy amint újra megtapasztalom ezt, azon nyomban ezt fogom szemügyre venni, csak, hogy ne kelljen számos és számtalan kört tennem, hogy „újra és újra feltornázzam a sziklát a hegyre”. Később mégis máshogy döntöttem, vagyishát az elmémben inkább, a tetteimben, csak szerettem volna folyton meditálni, de valamiért sosem tettem tovább pár óránál, és legtöbbször csak akkor, mikor a ’barátaim’ ezt tették...ekkor nekem könnyedén ’sikerült tartanom velük az iramot ebben’, legyen szó üldögélésről, ’légzés gyakorlásról’, vagy mantrázásról, nem is izgatott, mennyi ideig, mennyire zsibbad a láb, mennyi „időre” – hisz tudtam, hogy „úgyis elmúlik az üldögélés”, hisz már megtörtént és valami még hiányzik, de hát passz...

Kaptam kölcsön egy könyvet egy bizonyos dán bácsi, Láma Ole Nydahl könyvét a nyugatra terjedő tibeti buddhizmusról, aki írta, hogy anno sokat LSD-zett és hasisozott, s, hogy aztán megtalálta a 16. Karmapát Tibetben, aki elkezdte tanítani és letette a drogokat és meditált és mantrázott és megtalálta a megvilágosodást, pontosabban az ahhoz vezető utat: meditáció – tantra.

Bencével szinte egyként szippantódtunk be e buddhista gépezetbe, mint apró fogaskerekek, s attól kezdve rendszeres látogatójává váltunk a lámának, beavatásoknak, különböző praktikák gyakorlásának, melyek főképp az ún ’buddhista tisztaföldekre, mennyekre’, a „Tiszta Fényre”, a „Fehér Fényre”, a megvilágosodásra és mantrákra koncentrálódtak.

Természetesen továbbra is toltam befele az acidot, a füvet és ami a legérdekesebb volt, hogy tapasztaltam is azokat, amikről úgymond ’tanultam’.

Láttam buddhákat, láttam fényeket, láttam szem-mezőket, úsztam végtelennek látszó fény-tudat mezőkben, feloldódtam a Fehér Fény gyönyörében és fenntartott, kényeztetett, láttam azt, ahova anno kerültek a lények halál után, voltam Buddhaföldeken, járkáltam mandalákban, láttam mindent energiaként, egyszer még egy Mahásziddhával is beszéltem álmomban, sőt láttam az egésznek a végét is újra. Az egész tudat, mely határtalanul örökkévalóságra van kárhoztatva, tartalmazza a véget is, a matematikai egyenlet, mely nem más, mint amiben vagyunk. A Bence másképp választott: ő letette a drogokat, milliószámra mantrázik és ráadásul vakon hisz. Én is hittem, de, ami bevonzott, hogy tapasztaltam is..

Nem tudnék nagyobb gyönyört definiálni,mint elme az elméből, mint feloldódni a Fehér Fényben, mint átélni az egész energia szerkezetet, mint átadni magamat neki, mint tudatába lenni ennek az egész folyékony információ áradatnak, anélkül, hogy bármivel is szembe kéne nézni tényleg: A legborzasztóbb drog, mely létezhet, az elme maga. Az elme, mely az egység és egyenlőség teljes és totális kihasználásaként egyenlő mértékben egybefoglalva mindent és mindenkit leigázott.

De aztán egyszercsak egy pillanat alatt elmúlt az egész varázs. De akkor még persze nem értem át,hogyan és miért? Mert egyetlen egy ponton csúsztam el: a félelem.

A félelem, mint az ön-őszintétlenség és a bújni vágyás, a szembe nem nézés. És ez még nem minden, az egész egyetlen egy dologra vezethető vissza: féltem elkezdeni. Féltem őszinte lenni, féltem élni, mert nagyjából tudtam mik a következményei. De erről egy picit később...

További Fehér Fény tapasztalatok

Képtelen vagyok mindet leírni, mert oly sok volt, hogy nem is emlékszem – márpedig mindegyikre emlékszem, csak a kulcsokra nem emlékszem, amikkel bezártam, sőt aztán a kulcsokat is bezártam kulcsokkal, és aztán azt is bezártam, de lassan jön visszam, ahogy bocsátom meg magamnak az ön-őszintétlenséget. Lyully!

Egyszer C elkezdett gombát termeszteni, és szinte minden héten ettem, sokszor méggyakrabban, az nagyon zsírnak tűnt, nem volt olyan sav-szerű, mint az LSD, de jobban volt ’természetes’, és nem tartott egy egyész napig, csak pár óráig…és nyilván szedtem a bélyeget is, azt 40 felett abbahagytam számolni, voltak nagyon intenzív tapasztalatok, és biztos vagyok, hogy minden egyes utazáson most meg tudnám találni az ön-őszintétlenségem magját.

Kísérleteztünk más pszichedelikumokkal is, például Salvida Divinorummal, 5-MEO-DMT-vel, és néha kombináltam is őket, például bélyeg MDMA kristállyal, stb…

2004 őszén megengedtem magamat rábeszélni az extasyra(látszólag én nem szerettem, ahogy bélyegen voltam és láttam, beszéltem embereket, akik azon voltak), és még akkor továbbra sem táncoltam, egyébként is aminek ellenállok, félek tőle, tehát elhatároztam, hogy kipróbálom…egy felet vettem be és 2-3 óráig semmi sem történt(egy partin), de aztán egyszercsak azt tapasztaltam, hogy megyek a tánctérre és táncolok, táncolok, táncolok, mint egy megszállott, táncoló sívává váltam, úgy éreztem…furcsa volt, de egy kis szabadságot éreztem a táncból, és utána többé nem is vettem be exttasyt megint(ok, még kétszer inge, de a bélyegre, és az nagyon különböző), mert abból a ponttól kezdve egyszerűen csak tudtam táncolni és ennyi. Olyasmi volt, mint mikor 3-4 sört ittam, és a beépült gátlásom elhalványodott és élveztem magam, elfogadtam és elkezdtem szeretni magam valahogy…de egy picit furcsa volt, ahogy azt tapasztaltam, hogy a tudatom nem tágult úgy, mint a bélyeggel – és a szemeim egy kicsit kigúvadtak és egy kicsit táncoló robottá váltam, és arra kellett koncentrálnom, hogy visszahúzzam a szemeim hehe(a parti után).

-Volt egy parti, EU csatlakozás goaparti talán 2005 május elsején, és 5g szárított gombát vettünk be, Ca, Bence X(egy negyedik figura) és én. És egy nagy dombon voltunk és ráláttunk a nagy folyóra messziről és a másik oldalon elkezdődött alakulni a parti, ez nappal volt és csak megettük és vártuk, hogy mi fog történné, és sok furcsa dolgok történtek, de nekem a legrelevánsabb az volt, hogy egyszercsak láttam, hogy az ég szó szerint kinyílt és mindanégyünknek volt egy fehér ragyogó fénysugara az égből és össze voltunk valahogy kapcsolva valamiféle mennyel…és élveztük csak sétálni, futknosni fel s alá, és én úgy voltam, hogy ’eh, ez ilyen egyszerű’? Csak teljesen itt lenni és semmi több, és nagyon jó volt, de aztán néhány furcsaság történt, és egy idő után Ca csak elment, és követtem egy ideig, és egy kalapban voltam és a dorombommal követtem őt és láttam a félelmet a szemében és utána játszottam a dorombbal, hogy visszahívjam, és tudtam követni a lábnyomait a természetben, és egy pont után láttam, hogy a ’területünk’ határához ért, az utazós mennyünkben, és csak elment és akkor úgy láttam, hogy nem tudok semmit ezzel csinálni, el akart menni, és megtette, ennyi…Néha hallottam a kiabálásait, mint AAAAARGH és ok, visszamentem, és mondtam X-nek, hogy láttam őt, de egy picit megijedhetett és elfutotott, visszafutott a ’civilizációba’. Okés, leültem X mellé, aki egyszerűen nagyon furcsa hangokat adott ki, mint egy szintetizátor és vinnyogott, de olyasmi volt, mint egy kísérlet a hangjával, és én élveztem, és Bence azt mondta, ok meg fogja találni és tudtam, hogy így lesz…és később visszajött és mondta, hogy meglelte, volt a falu szélén egy ház, ahol munkások javítgattak egy házat, és lementünk oda és Ca ott volt, egy kicsit, mint egy bezárt farkas, és aztán mondta, hogy megijedt egy picit és hívta apukáját, és hogy szivornyázott egy kis hasist és megijedt, tehát a kocsi hamarosan jött és hazavitte… Aztán mi mászkáltunk még arrafele, és felkészültünk a partira, és ott Bence 3 bélyeget vett be én 2-t…És nagyon fáradtnak éreztem magam abban a pillanatban, és ettem egy pár szendvicset, és aztán hirtelen a bélyeg megütött, tíz percen belul teljesen egyenest a csúcsra. Teljesen elvesztettem az irányítást, a látásom darabjaira hullott szét, nem láttam távolabbra, mint fél méter, és mandalákat, energiamezőket láttam és szó szerint valamiféle kivetített mennyben voltam, ami nem volt elkülönülve tőlem, de bennem volt…és pár hete akkoriban vettünk buddhista menedéket, a buddhizmusban, buddhában, a tanításaiban, néhány buddha mennyben stb és úgy voltam, hogy wWoW szó szerint azt tapasztaltam…és sírtam, az intenzív volt…és egy ponton elkaptam C-t, és akkor ő már Ca-val volt, és Ca visszajött a partira éjszakára és C segített nekem fel-le mászkálni, és nagyon nagy baromságokat mondtam neki, mint hogy szeretem őt és gyerekeket akarok tőle és ilyeneket, mert kurvára megijedtem, hogy az egész életem darabjaira hullik szét ahogy más világokat tapasztalok, mezőket, dimenziókat, és mind nagyon szép volt, é maximum egy óráig tartott, és aztán nagyon-nagyon-nagyon fáradt lettem, mindig azon voltam, hogy ne fázzak(elkéregettem a kardigányát, amikor táncolni ment), és hogy ne érezzem magam oly nyomorultnak…Egy ponton, X hazament(nem vett be bélyeget) és Bence mondta, hogy a 3 bélyegnek abszolút semmi hatása nincs rá, csak mindent mozogni lát a földön, néhány trippes hallucinációk, de egyébként semmi különös nem történik… És egyszercsak láttam valami nagy repülő köralakú dolgot felfele mozogni, és csak felmutattam az ujjammal Bencének, és látta és azt mondta: Nos, mindig is tudni akartam, hogy vannak-e UFÓk, most látom, hogy csak léteznek. Én nem mondtam semmit, és később aztán mondtam neki, hogy nagyon fáradt vagyok, kiégtem és egyébként sincs energiám. De meg kellett várnom a reggeli buszt…És Bence velemjött, és napkeltekor ittunk egy sört és nagyon jo volt aludni menni.

Egy másik trip, egy másik arccal, az ő neve legyen mondjuk Candy, és bélyeget vettünk be, majd amikor az már bejött, rá extazit…Olyasmi volt, mint egy tornádó a testemben és úgy éreztem magam, mint egy űrhajó és csak arra voltam képes az elején, hogy álljak a tánctér szélén, és Candy odajött és mondta, hogy ’ember, táncolj, ember…táncolj’…és majd elvesztettem az eszem…aztán mégegyszer mondta esz nekem, és elkezdtem táncolni, és ez Kindzadza parti volt, őrület volt, a legjobb pszichedelikus transz, ami valaha is létezett, és végig táncoltunk, amígcsak tudtunk…egész feldobott voltam, hogy láttam egy lányt, mert tetszett az ő képe(az ő hugánál aludtam párszor), és nekem ő egy picit olyan volt, mint Ripley az Alien filmekből, és az a Ripley szerep egy picit anyámra emlékeztet…Egyébként meg ott volt és beszéltünk, és szó szerint kibaszott magasan voltam, így csak táncoltunk és fasza volt, abból a perspektívábol, hogy nem vagyok többé szégyenős, és nem fáradok el, de az extazival, a tiszta elme dolog érzelmessé vált, és így nem az egész parti voltam, az egész hellyel együtt, minden emberrel egyetembe, mint egység, sokkal inkább magam voltam, és a testemben tapasztaltam dolgokat, és szó szerint össze tudtam tömöríteni minden ’örömöt’ egy pontba, ahol akartam…és a Candyvel való tánc egy tapasztalat volt, mert ő olyan, mint egy démon(bélyeg+eki=candy), folyatosan inspir’l mindenkit maga körül és úgy mozog, mint egy nagyon profi táncos, és mindenkivel interakcióba kerül, és egy nagyon zsír lézert is használt, hogy kurva nagy shot csináljon szó szerint, de biztosra menve, hogy sosem mutat a deréknél feljebb, mert a szembe menve az nagyon gyilkos…tehát egyész nagy parti volt, és másokkal is találkoztam, de nem nagyon tudtam beszélni, mert a vegyi beállításom olyasmi volt, mint egy atomerőmű…

Látnokzsálya:

Először szárított leveleket szívtam, de aztán kaptam kivonatot, fekete port, és aztán azt kevertük, egyszer Bencével még bélyegtrippen is kipróbáltuk..az nagy lövés volt…

Azt tapasztaltam, hogy a szoba átlátszóvá vált, és valahogy valamiféle dimenziókba kerültem, és azt tapasztaltam, hogy nagyon gyorsan haladok a semmibe és láttam sok csillagot, és az űrt, és energiákat és nagyon érdekes volt…

Bence elkezdte érinteni a széket, amin ült, és nem tudta megtalálni azt a pontot, hogy hol is kezdődik ő és hol ér véget a szék, vicces volt…

Sokszor szívtam salviát, cigiből szívva, vizipipából szívva, műanyag flakonból szívva, stb…és néha szinte beszarásig furcsa volt, egyszer a kezeimen áltam, miután szívtam – csak le akartam feküdni egy fotelba és a következő pillanatban azt láttam, hogy minden a feje tetején áll, ahogy a testem sz szerint a kezeimen állt, és úgy éreztem, mintha egy nőszerű démon mászkált volna a testemben fel s alá…Minden salvia élmény teljesen különböző volt, egyszer Bencével szívtunk és nagy kék energiakígyókat láttam körülötte és egyszercsak megérintettem egyet és eltűnt…

Egyszer amikor szívtunk, mindannyiunkat úgy láttam, mint rajzfilmfigurák, szó szerint láttam a rétegeket, amik intenzív színűek voltak és nagyon nagyon sok réteget láttam a barátaimon…és ahogy erre fókuszáltam, elkezdtem nevetni és nem is tudtam abbahagyni, amíg az élmény el nem múlt.

A szememel fókuszáltam, ahogy láttam, és a felület minőségét éreztem, szó szerint a látásommal érintettem…

Egyszer szívtunk néhányan és mindenki egy adott sarokban érezte, hogy ott van valami és egy kicsit lejtett ott…de nem a látásunkkal…és egy másik szobában mindannyian a falhoz tapadtunk, mintha lett volna neki saját gravitációja..

Tehát volt néhány furcsa dolog…

És néha marihuánával is volt, hogy nagyon nagyon intenzív tapasztalatokat ’éltem’…egyszer szívtam és ki akartam menni a városba, nem is tudtam, hova, meg miért, csak sétálni, és hideg volt, és egy bongból szívtunk, amelyiket műanyag flakonokból csináltunk, és az enyém volt Ole(a buddhista láma matrica volt rajta), és nagyon nagyon sokat szívtam oléből hehe és kimentem az utcára, és abban az időben nagyon fázós élményeket kaptam, és ahogy kimentem, nem nagyon fizikai fázás volt, és azt sem tudtam hova a rákba megyek – és hirtelen a világot teljesen máshogy láttam, hogy is tudnám kifejezni, mint Frodo, amikor a gyűrűt felteszi…minen sötét volt, szó szerint szürke, barna és fekete, mindenki ilyen volt és mint egy pokol, láttam az oktogont(budapest központja), és NAGYON NAGYON megijedtem, és azt láttam, hogy a pokolban vagyok, és elmentem a művészmoziba, a lakótársam ott melózott, és szívogattunk párszor ott, de akkor nem volt ott, néztem a halakat az akváriumba, és eléggé úgy tűntek, mint akik csapdába estek, és aztán elhatároztam, hogy a földalattit használom, és mentem és ott ültem a végében és néztem az embereket, a metrót, és ilyesmit csináltam ’itt, most, itt vagyok, itt vagyok, fókusz, fókusz, fókusz’ stb, mert elkezdtem elveszteni az elmém szó szerint…nagyon félelmetes dolog volt, hogy mi is fog történni, ha elvesztem magam ott, ahol sok ember volt, és egy ponton csak elvesztettem mindent, fehérbe ment minden és nem emlékszem…

Tehát kb 3 évvel ezelőtt valami megváltozott. Ekkor a Bence már jó rég nem cuccozott, én kifejezetten. Úgy éreztem, hogy most már nekem nem kell döntenem, már megtörtént, már megtettem, most már csak „folynom kell” és automatikusan lekopik a felesleg, csak csinálni kell. Úgy éreztem, az a szilárd elhatározás, hogy többé nem akarok drogozni, az is túl szilárd, ergo az ugyanolyan ragaszkodás lenne, mintha azt mondanám, hogy továbbra is tolom. Tehát rábíztam magam arra, hogy ahogy sodródom: adódjon, hogy bevegyek-e még, vagy sem. Képtelen voltam dönteni és ezt úgy oldottam meg, hogy magamon kívül találtam meg a feltételeket, melyek mentén eldőlt, hogy LSD-zek-e vagy sem, s ön-őszintétlenségemben erre azt mondtam, hogy mindegy, lesz ami lesz...

Változás

De egyszercsak valami megváltozott. Szilveszter volt, hoffmannt ettem(egész erős LSD adag)először és nagyon odacsavart...De ami a legfurább volt, hogy sem mandalák, sem fények, sem buddhák, sem szemmezők, semmi igen kiterjedt hallucináció nem volt: csak olyasmi volt, mintha egy ’steril’ tudat-programban lennénk. Valahogy mindennek kontrasztja volt és én eszméletlen dübörgést találtam magamban, egy iszonyatos rugó-erőt, mely hajtott és a legjobb volt táncolni a psytrancéra, csak táncolni és táncolni..Aztán hűvöset éreztem, beültem a szobába, ahol egy srác 5g szárított gombát evett és a Shpongle Divine moments of Truth c. számát élveztük együtt, de nekem csak jöttek a gondolataim, csak jöttek, hogy minek kell itt üljek meg egyáltalán, a srác meg megélte a maga kis misztikus élményeit – külsőleg úgy tűnt, mintha ott se lenne, csak kábán tekergette a nyakát, ahogy ült. Aztán a zenében volt egy csúcspont, azt kellemes volt hallgatni,de mert a múltbéli memória emlékeim,de aztán a srác rámnézett és kérdezte, hogy ez mi volt. Én nem szóltam semmit, csak néztem rá, de aztán ő nagyon misztikusan élte meg, én továbbra sem szóltam semmit, a bulinak már éjfél előtt vége lett,mindenki visszavonult,a másik span a papírral nem bírt megmaradni, még ketten toltak valamit, de azok egy pár voltak és egy másik szobában voltak és mi meg nem dumálhattunk hangosan meg semmi zene nem mehetett a szobában, úgyhogy inkább kiment a tó jegén sétálni én meg ültem és néztem, ahogy a gyertya leég órákon át egyre lejjebb és lejjebb, miközben a többiek már aludtak. Bence ott volt, de ő abban az időben elhatározta, hogy nem vesz több savat, és nagyon köhögött, meg volt fázva, és ő is aludt és én figyeltem őt is órákon át ahogy horkolt.

Az volt az első LSD élményem talán, amikor nem volt semmi ’Fény’, csak az, ami a saját elmém. Akkor még nem gyanítottam semmit, azt gondoltam(hahaha), hogy hm, hát ez biztos teszt, vagy most valamit elrontottam, vagy hm szintet léptem stb stb baromság..

Aztán egyre kevesebb bélyeget, ettem, míg a füvezés azért ment. Aztán egyszercsak volt még egy igen érdekes LSD élményem, egy dombságon volt egy parti, és ott ettem és a kedvenc trance előadóm volt, a Kindzadza, aki tán az egyik legsújtósabb, legmarkánsabb zene ezen a földön: űrháború, fémkarmok, az ember legmélyéig hatoló agresszív vad hangok keveredvén játékos, teret betöltő trükkös hangokkal ötvözve, mikor is az elmém polaritás egyenlete egy az egyben két részre szakadt: a Színpadon volt az előadó, akire egyszercsak felnéztem, és láttam,hogy na ez a Sátán, egy démon, egy ’abszolút’ negatív, sötétség. Mely még képes és elnyeli a kis szánalmas fényem! Ez kiváltott bennem egy iszonyatos erős ellenpólust, mely úgy tűnt, mintha én lennék az ellensúlya, a pozitív: ha az mondjuk az ördög, akkor én voltam Krisztus haha...

Azt éreztem, adnom kell mindent adnom kell mert most ez múlandó és furcsa volt, de aztán ahogy vége lett annak az előadónak, elmúlt én meg visszamentem a sátorba és a spanommal röhögve heverészve néztük, hogy hullámoznak a fák, és még vagy 15 óráig nem tudtunk aludni, füveztünk sorba.

Tehát talán ez volt az utolsó úgymont ’misztikus’ élményem az életemben, de ez is inkább a maradék ’kisütése’ volt, ezután összesen még háromszor ettem még LSD-t, az egyiket thaiföldön a következő év végén egy partin, az semmi különös nem volt, jah igen,már úgy nézett ki, hogy nem lesz LSD, de aztán utolsó pillanatban jött egy japán arc „dzsászt árrájvd” és csaraszt cseréltem hoffmannra, egy francia zsonglőrrel feleztünk. A zene rendszer kiment egy időre, mikor a legjobb volt, az elmém is kiment de csak egy pillanatra, de egyből visszatért sokkal erősebben, s nagyon kész embereket láttam LSD-től(együtt szereztük a japántól) és velük voltam és nevettem velük meg szaladtam velük, de aztán rájöttem, hogy ők nem annyira élvezik ezt, csak megkergültek, és én aztán realizáltam, hogy ez nem is annyira vicces, s azután egy sor tánc után(az kellemes volt) inkább csillumból szivornyáztam...

Aztán rá két hónapra goán egy partiban ettem egyet még, egész jó zene volt,de egyszercsak kiment a hangrendszer, nagyon-nagyon halk volt, csak a kontrol szólt, kb, mint egy hangosabb otthoni hangrendszer...és annyira hajtott a bélyeg, s ott volt a rengeteg ember, és mindenki teljesen szét volt csavarva és mégis táncoltunk. Ahogy elcsendesedtem, úgy tudtam táncolni, s voltak emberek, akik nagyon pörögtek és örültem, hogy táncolhatok, de olyan erőltetett volt, olyan hamiskás...mintegy elmém kivetülése volt, hogy még a zene sem hangos, mégis táncolok, úgy csinálok, mintha a Fehér Fény még mindig „éltetne”, pedig már csak a bejáratott szokások éltettek. Természetesen, mert elég lazán táncolok, volt úgy, hogy egy-két lány jött hozzám, de a szokásom szerint én nem tudtam mit kezdeni velük, sosem tudtam csajozni partin, mert nem éreztem őszintének. A barátaim MDMA kristályt szippantgattak, de valahogy nagyon nem voltak rendben. Hidegnek éreztem őket, robotszerűnek, pedig a kristályon voltak, ami engem anno emlékszem, nagyon „feldobott”. Ők valahogy gátlásosnak, szolídnak tűntek, komolynak, és látszott, hogy nagyon hajtja őket a cucc, ráng is a testük, de nem olyan „fúúúú parti buli van”, hanem komoly s ilyedt fejjel bólogattak, hogy király. Aztán egyszercsak szó szerint leállt a zene, valami rendőrpara volt, s ott ültünk a medence előtt, tűzött a nap, szívtunk, gyújtottam a füstölőket, amíg egy lány nem mondta, hogy túl sok...a barátaim feje ugyanúgy járt, mintha ment volna a zene, pedig síri csend volt. Eszméletlen ocsúdás volt nekem.Aztán úgy éreztem, mintha nagyon sok fáradság szakadt volna rám. Nagyon nagyon sok.

Valahogy együtt szívtam egy kuvaiti arccal, tele volt charassal, folyamatosan szívtunk, aztán a zene visszatért. Lötyögtem még, de nagyon fáradt voltam, le is heveredtem valahova és szinte el is vesztettem a tudatom. Hiányt éreztem, végtelen magányt, ürességet, bántó szomorúságot. Képtelen voltam magam elől tovább menekülni…

Aztán visszamentünk a partra, ahol a főhadiszállásunk volt(egy román csajó őrizte a cuccainkat, amíg mi oda voltunk), s azután nagyon-nagyon beteg lettem, s az egész egy nagyon csípős zsírban sült cuccal kezdődött, amit a parti után ettünk az utcán, de nagyon nagyon gyengének éreztem magam és tudtam, ha ezt megeszem beteg leszek, de kellett, mert energia híján voltam…a betegség igen sokáig tartott, s csak itthon múlt el, jó fél évre rá. Bélparazita volt, nagyon nagyon fostam, s utaztunk, néha gyógyszert vettem be, de nem segített. Elmentünk egy másik helyre, Gokarna, shivaratrira készültünk, a nagy shíva ünnepre, ahol mindenki szív és zene és tánc, de az Varanasziban volt, én el akartam menni, de nem mertem, mert féltem, hogy pénz nélkül maradok. Szintén aznap Nepálba volt Kindzadza, a kedvenc előadóm, az is vonzzott, de szintén nem mertem menni, a pénz miatt, pedig az volt a vágyam legyjobban. De maradtunk Gokarnában, shivaratri csak banándobálásból állt, semmi különös nem volt, OM beachen pecóztunk, NAGYON beteg lettem, a többiek visszamentek goára egy zsonglőrbulira, én maradtam pár haverral.A bungalómat megosztottam egy aranyos román csajjal, de nem volt az esetem, mer egyébként is annyira fostam, amennyire el tudod képzelni ezt intenzívre, amennyire ez lehet egy emberi fizikai testben.Napi 20-40x mentem wcre és mostam a vízzel a picsám. Ballal. Merítvén a hordóból a vizet hozzá. Már szívni sem bí®tam, pedig a legjobb charast megtaláltuk. Átmozogtunk Paradise beachre, tényleg csodás volt, eldugott tengerpart volt kevés turistával,olcsó éttermekkel, bungalókkal, jó arcokkal, gyönyörű, nyitott lányokkal, hippikkel, zenészekkel, meztelenkedős parttal, minden. Ott voltunk sokat, találkoztam olyan lányokkal, akikkel nagyon jól el voltam, szinte egyként mosolyogtunk, de mindig olyanok tetszettek, akiknek ott állt mögöttük a barátjuk és éreztem, nem „jogos” amit érzek, kerültem őket.

Ezenkívül az egyikkel, a görög lánnyal egyszer fürödtünk s óriási hullámok csapkodták a partot,de ő akkor érkezett meg Paradisere és én vele örültem…Aznap a halál megérintett. Ott és akkor valami végérvényesen kettétört bennem…Bementünk, de nem nagyon, és közel maradtunk a sziklákhoz, a csaj beljebb úszott, én kicsit időztem a sziklák közelében, akkor hallottam, hogy kiabál, hogy vigyázzak, mikor is láttam, ahogy egy óriási hullám elkap és belül az elmémben láttam, ahogy a sziklának vág, fejjel lefele és nem történt meg..A lány újra kiabált, hogy vigyázzak, de már késő volt..elvesztettem mindent, fenn, lenn, csak vitt a hullám, szó szerint mint a mosógépben, s lepergett előttem az életem, és anyám jutott eszembe, meg hogy az előbb megúsztam a koponyám loccsanását, most nem fogom..Mindent feladtam.Hasonló volt, mikor az LSD-ket toltam és összegyűlt minden és egyszercsak vagy felrobbanás élmény volt vagy összenyomás olyankor, ez a szó szerinti szétloccsanás elme-félelem volt, mely egyszerűen kikapcsolta az elmét egy pillanatra. Annyira elhittem, hogy vége, hogy vége lett. A tenger úgy a földhöz vágott, de mégis a talpamra álltam, hogy szinte guggoltam. Kinyitottam a szemem és pár centire volt a homlokomtól a rögös szikla.FÉLELEM..Eljutott az elmémig,pontosabban ez motiválta az elmét mint engem arra, hogy hogy ’ki a kibaszott vízből’ – és ahogy ellöktem magam, a csípőmet nagyon beütöttem egy a víz alatt lévő sziklába, folyt a vér..Egy srác ellátott a parton, ..A lánnyal többet nem beszéltem, egy spanyol lányt, akivel nagyon jól kijöttem, dobolni tanítottam aznap este, vagyis nagyon fájt a csípőm, s éreztem, még mindig tart a halálfélelem, mikor odajött, és mondta, hogy megígértem, hogy tanítom dobolni. Ok. Meg is tettem, és ahogy vele voltam, egyszerűen megszűnt a fájdalom, megszűnt minden szar, eszméletlenül jól ment a dobolásunk együtt, belül valami adrenalin-szerű volt, iszonyatos motivációs erő,

Rettenetes félelem, melyet a tenger-élmény kinyitott, kitörtem a drogok alól egy pár pillanatra, nem tudtam többé elnyomni.. Ezzel együtt boldog voltam, elmém nem úgy működött,mint előtte, egyenes voltam és stabil, öleltem a lányt s irányítottam a kezeit, egyként doboltunk, s most ahogy ezt írom, érzem, hogy az elmém akkor ott szinte mindent kiengedett pár órára... Aztán este buli volt a parton, az izraeliek, mi magyarok, a görögök, mindenki...együtt táncoltam a többiekkel, kegyetlen halálfélelmem volt még mindig, nagyon fájt a csípőcsontom, s eszméletlen volt, egyszerűen a buliban a parton nem tehettem mást, mint a pillanatban maradok, mert nagyon nagyon nagyon fájt és fáradt és öreg és rettegő voltam. Táncoltam a rainbow testvérekkel és nem volt bennem gátlás sem sem alsóbb sem felsőbb rendűség semmi, csak önkifejezés…..Aztán belefutottam egy chillumba, kegyetlen erős hasisolajjal kombinált legjobb charas(spéci hasis) volt benne, beleszívtam s hamar visszajött az elmém. Fáradtságot éreztem, iszonyatos fáradtságot, nagyon nagy fájdalmaim voltak, s nemsoká le is feküdtem aludni. Pedig mindenki a holdfogyatkozást várta…Egy-két nap múlva továbbállni készültünk a kis rainbow-hippi csapattal és a partról egy ösvényen kellett felmenni, hogy elhagyjuk a területet, és ott mentem.

Nem bántam, hogy elhagyjuk Paradise-t. Ott voltam a zsebem tele a legjobb droggal, a legszebb nők körülöttem, a szó szerinti paradise beachen, semmi külső korlát(mindig ezt a szituációt vágytam – megkaptam), mégis egy megtört öregember voltam, mint egy kutya, akit láncra vernek és pont ott van az edénye, amit már nem ér el. Nagyon nagyon nagyon rossznak tapasztaltam. A mélyponton voltam. Akárhova is megyünk onnan, ezután csak jobb jöhet – így voltam..A legfelemelőbb dolog az volt, amikor egy izraeli lánnyal együtt láttam egy delfint felbukkanni a parton majd elúszni…

Ekkor már tényleg nagyon gyenge voltam, a folyamatos hasmenés minden fizikai erőm kivette rizsen krumplin meg papayán éltem – a 18 kilós hátizsákom a dobbal, a vállamon volt, s mentünk fel a kb 50 m-es sziklaorom mentén, hogy elhagyjuk a Paradise beachet és a sziklaormon valahol már egész fennt egyszercsak elhatároztam, hogy ledobom a zsákom a földre egy kicsit, hogy pihenjek. Mellettem volt egy igen kedves hondurasi barátom s ahogy ledobtam a zsákot mondtam neki, hogy több száz kilómétert cipeltem már ezt a zsákot, de most ezt már nem bírom. S ahogy ledobtam a földre, megcsúszott és zuhant a szakdékba... Utánanyúltam és szó szerint fejjel lefelé lehúzott a szakadékba. A barátom azt látta, hogy Tala egyszerűen egy pillanat alatt eltűnik a mélybe. Érdekes élmény volt, nem vesztettem el a fejem, kapaszkodtam ágakba, melyek a sziklás parton a kezem ügyébe kerültek, és basszus a zsákom nem engedtem el, pedig igazából semmi baja nem lett volna, de csúsztam, kapaszkodtam egy ágba, ami egyből kiszakadt, s és másik ágba kapaszkodtam, ami arra volt jó, hogy már nem fejjel lefele voltam, hanem a lábam lett lenn és a hátamon csúsztam...így legalább láttam, hogy ott lennt a Paradise beachen ismerősök látják, hogy zuhanok haha – a meztelen partot is beláttam, ahol hetekig süttettem a picsám, de érdemesnek tűnt arra koncentrálni, hogy zuhanok és elég mély, szóval sziklákba kapaszkodtam és amit megfogtam, kijött, de lelassított és bele tudtam kapaszkodni egy másikba – amely ahh megállított. Úh, mit mondjak, jobb volt, mint 500 Mw, de azért nevettem. Ha onnan leesek, gyanús lett volna túlélni… Fenntről a többiek kiabáltak, nem hitték el, hogy élek, kicsit kifújtam magam, elkezdtem helyezkedni, de nem volt túl stabil, mondták ne mozduljak, hoznak kötelet...hoztak is, közben újra megcsodáltam a kilátást, tudatosultak a sebek, nem voltak vészesek, a dögnehéz hátizsákommal együtt felhúztak, ahogy a derekamra kötöttem. Emlékszem, hogy ahogy másztam fel, ahogy a kötelet használtam, teljesen eggyé váltam a kötéllel, a szakadékkal, azzal, hogy ez most még meredekebb volt, mint az előző tengeres élmény...Felértem, és kifújtam magam, átvették a zsákom egy időre, s elbotorkáltunk az ösvényen a faluig, s hát csak pislogtam...Egy dzsip várt már ránk, hogy egy egésznapos útnak induljunk, hogy átérjünk egy másik városba, a többiek néztek rám és el se hitték, mi történt, én fel s alá mászkáltam, sok vizet ittam, remegtek a lábaim, de istentelenül. Fogtam a fejem, az elmém akkor megint kapott egy igen nagy pofont...beültem a kocsiba, már majdnem indultunk, mikor mondtam, hogy ki kell szálljak, mert hányok..Meg is tettem, sokat hánytam, eszméletlen volt, ahogy hánytam, szabadultam meg valami olyantól, amit akkor még fel sem fogtam, de jó volt. Évek óta nem hánytam, ahogy abbahagytam az alkoholt..Megtisztultam.. Nevettem és előre néztem és mélyeket lélegeztem...Most ahogy írom, ez is igen jellemzi az elmémet, nevetségesen kapaszkodtam az előző élményeimbe, a terhembe, az elmémbe, a múltamba, a vágyaimba...

Utána átmentünk egy másik városba, ahol aztán elvittek kórházba, antibiotikumot kaptam, majd pár napon belül jobban lettem, felmentünk egy ’ősi szent hegyre’, ahol egy ’indiai isten’ született, Hanumán, Hampiban, a majom templomba, de egy vicc volt, a Szádhuk gyenge charast szívtak, és amikor a durvítós cuccunkból adtunk nekik, kegyetlenül beköhögtek, majd leültek standup comedyt nézni, egyik kézben a távirányító, másikban a chillum mindig azt mondják szíváskor, hogy BOM, meg BOM shiva…egy barátunk elgitározta a Hotel Californiát, eszméletlenül ütött az a dal ott..a narancssárgaruhás figurák meg inkább furcsa gyerekeknek tűntek, mint szenteknek– Tiszta monty pithon volt, aztán közös vacsora velük, s a tvben az a dal ment, hogy ’BOM DIGY-DIGY-DIGY-DIGY-BOM-DIGY-BOM’, a trainspottingból…aztán másnap elbúcsúztam a többiektől ott a hegyen,s felutaztam Delhibe, hogy meglátogassam Karmapát(afféle buddhista ’tanító’, a 17. inkarnáció),volt, akiben ’menedéket vettünk’, mint minden buddha aktivitásában, anno még Bencével, de igazából nem éreztem semmit.Megtehettem volna, hogy beszélek vele, kérdezek, de csak ott ültem, kívül még ugyanazt csináltam, mint rég, de belül már nem tudtam azonosulni. A Fény, mely vezetett: megszűnt. Azért csak mentem, hogy meglátogassam azokat a helyeket, újra találkoztam a csajokkal, akikkel indultunk, hogy elzarándokoljunk oda, amelyeket Buddha javasolt, mint a megvilágosodásának állomásai, de mindegyik helyen valami furcsa történt velem. Most nem fejtem ezt ki bővebben, de röviden úgy éreztem, hogy ez az egész valahogy nem stimmel …Eszméletlen szegénységet és nyomort láttam, úgy éreztem, bezárult a kör, úgy éreztem én magam voltam buddha, de valahogy továbblépvén még buddhán is egy nézőpontból, és egy másikból az elmém csak túlreagált. Persze nem mondtam el a többieknek. Fostam megint, nagyon gyenge voltam, aztán a többiek mentek tovább Nepálba, hogy tovább zarándokoljanak, de nekem elfogyott a pénzem(elhagytam B-t, nem tudtam többet kölcsönkérni, meg nem is akartam), hazarepültem.

Itthon a szokásos bekéreckedés történt barátokhoz, hazacsempésztem vagy egy hónapra elég charast és azt szívogattam és féregirtó gyógyszereket szedtem, munkát kerestem. Talátam is, de szörnyű volt, de muszály volt csinálnom, mert nem volt pénzem. Béreltem egy villát egy hegyen a várostól messze, csodás volt, de eszméletlen drága és senki sem akart meglátogatni, hiába volt beláthatatlan nagy kert és több szint a házban…Aztán elköltöztem, a Dunára és a szigetre néző kis lakásba, aholis most még mindig lakom…

Azután most 2007 év végén egy partiban toltam be az utolsó LSD-met,pedig már tudtam, hogy nem igazán old meg semmit, de nagyon készültem rá, meg ott várt a hűtöben, meg egyébként is a ’destenire lelés óta’ nem bélyegeztem, és még egy kicsit birizgálta az agyam, mi lesz, úgyhogy megtettem, de nem volt semmi különös csak a szokásos, egy pillanatra leállt az elme, aztán az elme teljes megnyilvánulása, amúgy meg iszonyatos fáradság, jó sokat táncoltam és élveztem, hogy nevetek és hogy ráleltem a magamhoz vezető módszerre:ön-őszinteség… és utána eszméletlen influenzám lett, sosem volt, de jó volt, mert a pillanatban tartott, képtelen voltam szívni is, amit aztán abba is hagytam, mert rájöttem, hogy elkülönülés, elnyom. És az egyik utolsó szívásom zsír volt, nagyon, nagyon intenzív…Sokat szívtam, annyit amennyit bírtam egy bongból, és egész tudatos voltam, az elme szemszögéből, elmének lenni, és lefeküdtem és megkérdeztem minden gondolatot, amíg el nem értem a legalsó félelmemig: (elhagyni a testem ahogy egységet és egyenlőséget tapasztaljak, hogy meghaljak, az elme szemszögéből – az elme a haláltól fél, az elveszítéstől fél, a félelemtől fél). Tudom, hogy meg kell állítsam az elmémet, de fel akartam tárni, miért nem csinálom. És amit realizáltam, hogy féltem megtenni. Féltem cselekedni. Féltem a cselekvéstől. Féltem cselekedni, mint elme, hogy megállítsam magam, mint elme, mert az a véget jelenti. És én trükkoös voltam, de valahogy túljutottam ezen, és realizáltam, hogy a saját féreglyukamban vagyok, és ez sosem ér véget így…Mint amikor meg akarom állítani az elmém, de én az elme vagyok. Tehát meg kell állítsam magam. Meg kell álljak. Meg kell állítsam, azt ami vagyok. Meg kell állítsam, amivé váltam. Meg kell állítsam amivé elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy váljak. Meg kell álljak a jövőm teremésével, hogy képes legyek lerázni az elmét. Hogy képes legyek abbahagyni a múltam használatát hogy létrehozzam a jövőt hogy csak a pillanat legyen.

De hogy is találtam meg a Destenint…ami miatt az egészet írom - magam miatt, mint egység és egyenlőség írom, de amiként írom…

Desteni-universe

Budapesten dolgoztam annál a cégnél, s akkor lettem 28 éves, és akkor már teljesen el voltam veszve: nem elég, hogy anyagilag rettenetesen mínuszba kerültem, a munka is szörnyű volt(nehéz és túlbonyolított, értelmetlen és ráadásul szanaszét zuhantam, képtelen voltam koncentrálni..).

Ráadásul minden, ami idáig éltetett: kicsúszott alólam: mind a buddhák, mind az eddigi ‘kegyetlen’ szerencsém egy az egybe felszívódtak egy ideje és én csak kerestem, csak kerestem, meg csináltam mindent, ugyanúgy, mint előtte, de senki sem jött, semmi sem történt, csak annyi történt, hogy belémépültek érzések, érzelmek, gondolatok. De tényleg. Szó szerint. Azt éreztem, hogy az érzések-érzelmek-gondolat rendszerek oly erős bizsergéssé fajulnak bennem, mely kéjesen jó volt, eszméletlen iszonyatos bizsergés...hasonló szerű volt, mint a Fehér Fénnyel való összeolvadáskor a Harmadik Szem ponton keresztül, de ez kevésbé volt tudatos, inkább afféle állatias orgazmusszerű kéjroham volt, mely egy az egybe oly intenzív volt, hogy ki is estem a környezetemből tudatilag hosszú másodpercekre és utána le is fáradtam..És a csapda a következő volt: ez lett az üzemanyagom, ami el is vette az energiám. Furcsa. Saját magam démonává váltam. Ön-szopó kéjbuboréknak látott, sok haszontalan tudással.

Ekkoriban már teljesen el voltam zuhanva: továbbra is buddhista ’szeánszokra’ jártam, de közben a Merkabát csináltam, szakrális geometriát rajzoltam, meg mindenféle geometriai formákat képzeltem magam köré, csak hogy higgyek, meg kapaszkodni tudjak valamibe –teljesen elfelejtvén azt, hogy a légzés és 0 gondolat és az elme kikapcsolása, amit mindig is akartam..teljesen elvesztem, még ara sem volt erőm, hogy ráeszméljek, hogy a mélyponton vagyok…

Pedig az utóbbi években voltak már jelek, a bokám nagyon meghúzódott, egy évbe telt, mire tudtam rendesen járni, aztán itt és most eltört a jobb nagylábujjam, + alakba, duplán, otthon feküdtem egész nap és kínlódtam egyedül egy bútor nélküli lakásban egy fillér nélkül. A család azért jött, elláttak kajával, egy kis figyelemmel, hogy ne pusztuljak el, de amúgy tényleg kezdtem kétségbe esni.

Minden amiben bíztam, hittem, tudtam, semmit sem ért, sőt! Csak vakká és önhitté, illogikussá és ön-őszintétlenné, szinte életképtelenné tett, pusztán egyetlen okból kifolyólag: teljesen és totális mértékben bíztam a rendszerben. Teljes mértékben elfogadtam, hogy benne vagyok, rabja vagyok, ez volt az utolsó taktikám, amit megkíséreltem benne, hogy tovább bújjak, meneküljek. Azt mondtam, ok, nem tudok kiszállni a rendszerből, képtelen vagyok csak egyszerűen elhagyni, hát akkor fogtam magam és bízni kezdtem a rendszer törvényeiben, a karmában, a tanításokban, a mesterekben, a tudatban, az elmében, a világban, a rendszerben.

Ok, hát akkor nem marad más. És meg is tettem, már szinte vakon bíztam mosolygós narancssárgaruhás keleti emberekben, hogy ha halandzsázok akkor megszabadulok és megváltom a világot. A picsákat!!!! ÉBRESZTŐ!!! Egyetlen egy dolgot találtam a spiritualizmus nevű terelésben némiképp hasznosnak: Saraha mahasziddha történetei, versei és útmutatói, hogy az egészről beszélt, arról, hogy hiába mantrázol, tantrázol, hiába szertartásozol, hiába szeretkezel, hiába csak állat módjára elengeded magad, hiába akarod, hiába vagy elhivatott, ez kevés. Ez édeskevés. Egéssszé kell válnod, egyesítened kell magad, mint a transzcendencia maga, mint a polaritás teljes meghaladása, mint az önvaló megnyilvánulása. Nem tudom, hogy igaz volt-e, mindenesetre személyesen nekem szólt ez a bácsi, még találkoztam is vele álmomban, és igazából konkrét módszert nem mondott el, csak leírta, hogy lásd az egészet, mint mindent egyenlően veled, de konkrétan ki nem mondta, csak találgatni lehetett, ráadásul a magyar fordítás elkeserítően szörnyű volt.

Aztán tudtam sántítani, szó szerint bekínlódtam magam a munkahelyemre, és a főnök behívott a szobájába, és mondta, hogy nem lesz ez így jó. Látja, hogy jó vagyok, de valami hiányzik. Választanom kell, mondta, a magánéletem és a munka között és le is tesztelt. Az útkeresésem választom vagy a munkahelyemet. Kegyetlen volt a helyzet, már a végén odáig ment, hogy mondták, ha délig nem fejezed be, kirúgunk, és mindig az utolsó pillanatokban fejeztem be a munkát. Lassú voltam, nem voltam elég jó, máshol járt az eszem, képtelen voltam koncentrálni a számlázási rendszerre, amit programoznom kellett volna, mikor tudtam, hogy az időm fogy és még mindig nem tudom mi folyik itt a világban ténylegesen…Annyira szörnyű volt a munkahely, hogy végül is a biztos anyagi csődöt választva felmondtam.

Továbbra is kerestem, ezért mentem bele a matrixba(kedvenc filmem), szakrális geometriába, az összeesküvésekbe, a titkos társaságokba, az egyéb módszerekbe, hogy megleljem azt ’társaságot’, azt a ’módszert’, amely feltárja az önvalót, mely biztos és hatékony módszert ad, hogy az itt és most hatalmát megleljem, mint saját magam, feltétel nélkül, egy olyat, ami mindenkinek ugyanúgy jó, mindenkinek adott és bármilyen helyzetben, térben, időben adott, hogy megvalósítsuk önmagunkat, azt, akik valójában vagyunk. És ha egy valaki képes erre, akkor mindenkinek képesnek kell lennie. Nem vagyok hajlandó elfogadni többé, hogy ’minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek’ – Ha elfogadom, azzá válok, megengedem, s így manifesztálom, felelős vagyok érte, és a valóságommá válik, fenntartom és teljesen a rabja leszek. ELÉG EBBŐL.

A destenin mindezt egyetlen egy szóban megtaláltam: őn-őszinteség.

Na jó, még egy: ön-megbocsátás. Mert amit mi folytatunk, az nem élet. De az élet itt és most kezdődik. Rengeteg meglátásom volt az elme-tudat mezőről, az elme-tudat mezőben, nevezhetjük ezeket ’látásnak’, én csak azt mondanám, előreprogramozott száraz információ, de semmiképp sem élet. Mint a matrix. Ez a matrix. Minden igaz benne. Szó szerint. És mégis azt mondom, hogy nem ismerem a jövőt, mert csak addig láttam el, ameddig a matrix lát. Mert azon túl az élet van. Az élet előre megjósolhatatlan. Az élet a pillanat. A pillanat megjósolhatatlan, megtervezhetetlen, tartalmazhatatlan. Az elme-tudat mátrix képtelen az életre. Ez mostanra kiderült, csak néz körül. Tehát én nem tudom, hogy hogy ér véget, de azt tudom, hogy hogy kezdődik: őszinteség. Szabályok és titkok, feltételek és rétegek, elkülönülés és ítélet nélküli, abszolút totális teljes őszinteség. Ez az élet.

Visszatérvén még egy momentum erejéig:

Egyetlen mentsváram az internet volt – sosem volt ’saját’ internetem, rajta voltam amennyit csak bírtam, a legelborultabb dolgokat akartam megnézni, minden titkot fellelni, mert ami a legmeghatározóbb volt az egész életemben, hogy a keresést sosem adtam fel. Hiába találtam meg akármiféle misztikus ’utat’, a keresésem sosem lankadt igazán.

Egyszerűen tudtam, hogy kell lennie olyan embereknek, mint én, olyan megveszekedett szélsőséges fajtájúaknak, akik szintén tudják, hogy ez egy elme tudat börtön és ki kell törni, de tényleg, és nincs középút. A ’barátaim’, szinte mind, akik ’megszabadulással foglalkoztak’, szinte mind ’leálltak’ az LSD-ről, a keresésről, a megkérdőjelezésről, a lemondásról, a végletekig elmenésről, a mélypontról stb és ahogy ezt megtették, úgy lanyhult a keresőkényszerük, a szabadságba való kitörési vágyuk a mostban… Beérték megalkudott spiritualizmussal, családdal, természetbe meneküléssel, rájöttem, hogy rájuk nem számíthatok. Abban az értelemben, hogy majd rájönnek, megtalálják nekem, magam.Nem fogják. Nem fogják realizálni, hogy ki vagyok. Nem azért vagyok itt, nem azért írom ezt, hogy ítéljek, pusztán őszintén leírom, ami jön belőlem, mint elme tudat rendszer, amivé váltam, és amit leállítok. Ez az egész a rendszereim feltárása, megértése és leállítása, és annak elméleti és gyakorlati dokumentációja. Nincs visszaút, ha az egész desteni eltűnne holnapra(haha nem fog még egy ideig), akkor is folytatnám, mert ez az alapelv: egység és egyenlőség. Egység és egyenlőség, mely a józan ész alapján teljesen megfejthető, levezethető: most, itt, élet, végtelen, őszinteség feltétel nélküli teljes szabadság.

Nem emlékszem, hogy melyik videót találtam meg először, de vagy valami reptilian history of mankindot Jacktől vagy valamelyik dead series beyond the grave interjú volt, Jim Morrisont talán, amire azt mondtam, hogy héééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééé. Természetesen eszméletlen sokat szívtam akkoriban még, mert egyre nehezebb volt elnyomni a félelmem, a kétségbeesésem, az egész világ felgyűlt bennem egyként, úgyhogy rendszeresen szívtam és néztem a desteni videókat és a testemben a rendszerek szinte egyként rezegtek, remegtek, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. A videók mélyértelműek, igazak, egytől egyik megkérdőjelezhetetlenül színtiszta valóságot tárják fel, látszólag hasonlóak, de valahogy mindegyik más…

Egy lány volt bennük, aki kiszállt a testéből és a túlvilágról valaki beleszállt és az beszélt, mintegy portálként szolgál a teste. Ez a portál-elhelyezés a lány testében az egység és egyenlőség jelenlegi alappillére. Így kezdődött az egész, a lány kiszállt és más dimenziókban találta magát, és képes mindent és mindenkit látni, megközelíteni egyként és egyenlőként magával, és így derült ki minden, hogy ez az egész egy rabszolgaság rendszer, egy végső kontrol, melyben mindenki és minden szolga, és egyesítésre egyenlősítésre szorul… ott a neten minden…

És aztán a lány visszajön, a lény kimegy..Aztán ez a lány maga is mesélt a videókon, aztán volt az az Andrea nevű lány is, aki démonokról beszélt, és láttam, hogy ez a lány ez az, amit mond, nem hazudik, meg különbenis valahogy vele éreztem, amikről mesélt, furcsa volt. Az elmém persze mondta, biztos a következő barátnőd, de akkoriban sem engedtem már ilyen baromságokra fókuszálni magam…Egyre jobban rájöttem, hogy minden egyes gondolatom becsapás, az egységet és egyenlőséget töri meg, választ el tőle, és teljesen specifikus, általam van, én vagyok, egyesítésre szorul..Tehát…

Elkezdtem nézni a destenis videókat, az elején inkább csak érdekességképp, de aztán a Jim Morrison valahogy annyira hitelesnek tűnt, mondtam, ez a csaj nem tudja eljátszani így, hm hát tovább néztem,és aztán láttam olyat, hogy ’Veno on Matrix’, és azt nem is értettem teljesen akkoriban, de nyilvánvalóan arról szólt, hogy az elme a rendszerünk, az az ’ellenségünk’, mint a film!!!

Míg végülis Gurdjieff interjúit megnéztem és eszméletlen realizációim voltak, csak attól, ahogy beszélt, ahogy mozgott a feje, a szeme; a szöveget szinte nem is fogtam fel az első négy-öt megnézéskor, annyira egyértelmű volt, hogy hát ez nem fake, itt Gurdjieff beszél a túlvilágról…hozzáteszem, hogy nem igazán ismertem a munkásságát, csak egy barátom Thaiföldön beszélt róla, hogy érdekes, meg ’spirituális’. Hát beütött, hogy itt valami eszméletlen kerül a ’napvilágra’.

Sorba néztem a videókat, aztán egyszercsak a History of Man-t elkezdtem nézni, és arculcsapott az igazság. Anno végignéztem minden David Ickét egytől egyig, minden könyvét elolvastam, Alex Jones Credo Mutwa stb, és sokat kutattam anno a hüllő kapcslattal kapcsolatban, (a nagák, a sárkányok, a gyíkok, a kígyók, stb…mindig gyanús volt, hogy minden gyógyszertáron ott a kígyó, MI A SZART KERES AZ OTT? Például) s a hüllő dolog valahogy képbe került egy csapásra. Aztán az önmegbocsátás és abszolút őszinteség és egység és egyenlőség, az elme kikapcsolása, csak légzés - szavak nekem magukért beszéltek, hogy ezek nem beszélnek félre, nézzük csak meg közelebbről – beregisztráltam a fórumra és kérdeztem, aztán válaszoltak, dimenzionális lények, konkrétan Alice Bealey és Jack és Marilyn Monroe válaszoltak, és nagyon pontosan rámutattak arra, hogy hogyan látom félre magam…amit a buddhizmusban sosem kaptam meg, csak mondták, hogy párszázezer mantra, meg borulgatás mandalázgatás után meg még pár év tantrikamantrika után nekiállhatok az elmefegyelmezésnek...Az egész egyre gyanúsabbá vált, végülis mindig is az volt…hogy a fenébe van az, hogy buddhákat meg lényeket látok, ’mélységes’ hallucinációkat látok, de mégis a ’hétköznapi életben képtelen vagyok stabilan állni’ – azzal hitegettem magam, hogy majd vándor koldussá kell válnom, hogy megtaláljam a barlangomat, de szerencsémre(vagy akaraterőmre és személyes anomáliámnak köszönhetően) nekem ehez nem kellett hosszú évekig-évtizedekik üldögélnem, hetek-hónapok alatt tapasztaltam olyanokat, amit mások sosem voltak képesek…és ezért életük végéig arra kárhoztatják magukat, hogy ezekre a misztikus, elkülönült elmebecsapásokra vágyjanak, más mennyekbe, dimenziókba vágyjanak, és teljesen elfeledkezzenek az igaz önmagukról, a föld szörnyű pokoli helyzetéről, a háborúkról, a gyerekekről,meg hogy mi is a konkrét szituáció itt a földön. Tehát az volt a legfurcsább, hogy képes voltam nagyon sok spirituális maszlagra, amiknek gyakorlatilag szinte semmi hasznát nem vehettem a pillanatban, csak körülbelül ha időben és mértékben felosztom(elme szemszögéből) az életidőmet, kb 0.01%ban teljesen és tisztán láttam mi a szar is folyik itt, hogy ezzel ellenpólusoljam a totális szerencsétlen, tehetetlen leigázásomat a többi pillanatban. Trükkös.

És így éltem – ezt az információt, ezt a ‘tudást’, használtam fel(amit az Egyesített Elme mezővel való rövid azonosulásaimkor töltöttem le, szoptam ki, szívtam le), hogy amögé bújjak, hogy azzal bástyázzam körbe magam, abból éljek, hogy ne kelljen semmit sem csinálnom, és elhiggyem –elhitessem másokkal, hogy nekem már nem kell semmit sem csinálnom, csak élvezni az életet és minden zsír. És ezt sugároztam szét, hogy ez az út, hé! A Fehér Fényt használtam, hogy elbújjak, teljes mértékben, és igazából nemigen látta senki, hogy az egész egy nagy terelés egy az egybe, azt, hogy nem csak én amit csinálok, hanem az egész spirituális és megvilágosodásos, csak elkülönülés az illúzióba.

Aztán elkezdtem az önmegbocsátást, inkább csak papírra írtam, mint egy állat, és basszus használ!!!Ahogy kimondom,leírom egyszerűen látom, s megváltozik valami a hangom által, ahogy eggyé válok azzal, hogy megbocsátom magamnak…

Voltak igen apró, ám meghatározó és mindenre befolyásoló és ható momentumok az életben, melyekkel egyszerűen nem bírtam: például

Volt egy kutyám a buksi, akit egyszer megvertem egy bottal,mert ijedtében megharapott és fájt(nem volt vészes) és nem volt jogos, egyszerűen szörnyű volt, és amint abbahagytam ütni őt a bottal(egy pár ütés volt), már rettenetesen megbántam, és sosem tudtam megbocsátani magamnak. Sosem tudtam túltenni magam. Vagy amikor idegbeteg, két üveg bor elfogyasztása utáni rugdosása a volt feleségemnek, amikor még az egyetemen jártunk, csak mert elmesélte, hogy egyszer elélvezett egy fickótól, aki csak rajta feküdt és nem is szeretkeztek, de csúnya volt, nagyfarkú és nagyon okos és gazdag -- de teljesen elborult a fejem és mások előtt kezdtem el démon módjára rugdosni. Vagy amikor Budapesten egy boltban nagyon frusztrált voltam és nagyon erősen megmarkoltam C. mellét és az nagyon nagyon rossz volt, nagyon sokáig fájdalmat érzett tőle utána…

Nem volt sok ilyen(ez a három volt a legintenzívebb) de azok szinte mindig bennem voltak, és ezekkel kezdtem, egyre specifikusabban, és meg tudtam bocsátani magamnak, és még mindig van egy apró reakció az elmében ezekre, ahogy írom, de már nem veszek ezekben részt, enyhül, múlik el…Tehát ezeken ’teszteltem’ és működik. Ön-őszinteség.Ön-megbocsátás.

Elkezdtem látni az elmét. Elkezdtem látni, hogy idáig menekültem a szembenézéstől, ezért jutottam el oda, ahol vagyok, és igenis meg kell értenem az elmém, ahhoz hogy le tudjam állítani…nem elég egy barlangban mormogni meg nézni a falat…Micsoda bugyuta dolog azt gondolni, hogy mind egy nagy fény vagyunk, s feladván magunkat belekonformálódunk valami nagy fogaskerekekbe és úgy csinálunk, mintha nem számítana a saját életünk, a saját előző döntéseink, hibáink, félelmeink, hanem ’felgyorsulván’ meg akarjuk ’haladni’ őket, hogy majd lemaradnak. Hahahahaha. A JÓZAN ÉSZ kezdett először az életemben működni bennem…

A Fehér Fény tapasztalatrohamom, teljes összefűzésem és rálátásom az LSD-vel kezdődött és attól kezdve láttam a Fényt mindenben mindenhol és mindenkiben, magamban és a világban egyként, szinte egyenlő mértékben mindig.

Ennek annyira függője lettem, mert ez bújtatott, ez ’éltetett’, ellátott mindennel, csak hogy az őszinteségemmel ne nézzek szembe, és ezért nagy árat kértem: látni akartam a rendszert, tapasztalni a világokat és misztikus élményeket, ingyen megélhetőséget és eszméletlen, iszonyatosan, borzasztó mértékű kéjre vágytam, felelősségmentességet és sebezhetetlenséget: ami egy buddhának kijár, abból kiindulva, hogy feltételezzük a rendszer igaz és működik. Ezeket úgyahogy meg is kaptam, oly mértékű kéjt, mint a Fehér Fény, semmilyen rendszer, semmilyen drog, semmilyen szex nem adott, és annyira függője, rabja, szolgája lettem, amennyire csak tudtam. Mindent és mindenkit feladtam, csak hogy a Fehér Fénnyel egyesüljek, ez volt a motivációm, a küldetésem, a célom, a tervem, az egész életem ezzé vált, és egyszercsak egyik napról a másikra megszűnt. Annyira döbbenetes volt, hogy évekbe telt, míg kételkedni, míg ’leszállni’ kezdtem, ehhez kellettek azok a megrázó ’ halálközeli ’ élmények, hogy teljesen elvesszek, hogy letörjek, hogy mindent elveszítsek. Tehát amikor a Fehér Fényről, mint rabszolga rendszerről beszéltek a destenin, melyet ’bezártak’, ’lekapcsoltak’, valami úgy megütött, mint soha semmi más.

Tehát többek között ez volt az a sorsdöntő fordulat, de amitől minden kétségem elhullott, a következők voltak:

-Az alapelv az, hogy egység és egyenlőség: Ez van, volt és lesz. Minden egy és egyenlő. Ezt használta ki az a pár lény, hogy leprogramozzanak egy valóságot, melyben egy rabszolga rendszerbe egyenlően mindenkit leigáztak(még a teremtők is a teremtés csapdájába estek, nem realizálván, hogy az egység és egyenlőség elől nincs menekvés).

-A Fehér Fényről beszéltek, az elme tudat rendszerről, a lélek szerkezetről, meg mennyekről, a matrixról, mint holografikus valóságról,a téridő illúziójáról, a az elme kivetüléseiről, mint kontrol és leigázó rendszerről, mellyel elfogadtunk és megengedtünk, hogy irányítson, mert nem vagyunk őszinték és félünk és menekülünk saját magunktól,s az elkülönülés és őszintétlenség ilyen mértékben manifesztálódott…

-Az Élet Fájáról, mint hogy minden emberre jutott egy ilyen lény, aki már realizálta, hogy egység és egyenlőség és velem egyként és egyenlőként bennem mint én ébred fel, és így segít. És ez a lány, akiben a portál van, engedte, hogy az a lény beszéljen(privát fórumosoknak ’jár’, kapnak egy ilyen videó interjú vlogot), aki bennem van, hogy milyen vagyok, milyen neki bennem, hogy támogasson, hogy megmutassa, mivé váltam.Mert a mennyek, és dimenziók,számtalan világok, univerzumok mind leálltak, most a földön egyesül minden. És minden egyes atom ebben a világban most egy olyan lény, aki már realizálta, hogy elveszett, és az ön-őszinteség, az ön-megbocsátás a folyamat, mellyel kijöhet a szarból, és teszik is ezt, mivel nincs elme-tudat rendszerük, mint az embereknek, mégis a lényük erőteljesen befolyásolva lett a Fehér Fénytől, ezért szintén ’van mit realizálniuk’. Tehát valamilyen szinten már tapasztalják az egységet és egyenlőséget, minden tudást, információt, mely gyakorlatilag semmit sem ér, másik oldalról viszont fizikai manifesztációban(testben, ’valamiként’) kell ez megtörténjen, tehát ergo ’baszhatják’. Ezért minden ’szem’ most az emberi lényeken van, mert az emberi test most az egység és egyenlőség ’legjobb’ járműve, csak realizálni kell ’benne’, mint az maga, kikapcsolni az elmét, hogy a lény, mely ’meghajtja’ kifejeződhessen, mint az egység és egyenlőség(akik valójában vagyunk). Tehát az ’Élet Fája’ bennem áll és egyként és egyenlőként velem segít és mindig egy picit ’tol’, hogy szembesüljek azzal, mivel váltam, hogy még mit kell megértenem és leállítanom. És ez a Lény, elmondta, hogy mivé váltam, kertelés és terelés nélkül, ’objektíven’, hogy segítsen felismerni, szembenézni, mintegy ’támpontot, kiindulópontot adjon’.

ÉS EZ ODABASZOTT. Sosem mondta még meg ennyire senki egyértelműen és pontosan, hogy tudjam, milyen vagyok. Egyszerűen képtelenség volt tagadni, annyira olyan volt, mint én, annyira felismertem magam, hogy fájt. Mert ez az igazság.Az igazság fáj. Mindig is tudtam, de ’egyedül’ sosem mertem, sosem tudtam, mit tegyek, hát rétegekbe rendeződtem, önmagam elől is elbújtam, de annyira trükkös voltam, hogy márpedig egy napon egyszercsak minden lepel lehull és ’elkezdődik’.

Tehát ez alapján tényleg el tudtam indulni, hogy őszinte legyek magammal, el tudtam kezdeni az önmegbocsátást,

-Hitler sztory(élettörténete, halála utáni démoni léte, az önmegbocsátása, a rendszerek, a realizációi stb) dolgok nagyon sokat helyreraktak(még mindig nem olvastam el mindet),és még mindig írja…de ha ő vissza tudott térni az ártatlanságba, akkor mi is képesek vagyunk...

-A sok interjú, a sok különböző emberekről(holtakkal, ez rengeteg művész, politikus, tudós, 'hétköznapi ember', démonok, lények stb)

-Szerkezeti Rezonancia – amivé az ember, mint rendszer vált, az implant pontok a testben(mint a matrixban), hogy hol milyen rendszer gondoskodik az elkülönülésről

-Az ember terve, mint videó sorozat, mely az emberből szolgát csinálást fedi fel, melyet a ’leigázóink’, ’alkotóink’ helyeztek el, akik irányításra vágytak.

• A KÁPRÁZAT DIZÁJNJA – ODA kell menjek
• A TUDATLANSÁG GYÖNYÖR DIZÁJNJA
• Az ÖNTELTSÉG, mint Megszemélyesített Egó DIZÁJNJA
• Az Én is csak ember vagyok kifogás DIZÁJNJA
• A BIZALOM, mint Ön-őszintétlenség DIZÁJNJA
• A REAKCIÓ, mint Polaritás Leigázás DIZÁJNJA
• A BŰNÖSSÉG, mint CSAPDÁBAESÉS DIZÁJNJA
• A Figyelem, mint ELIT Ostoba Emberfajzat DIZÁJNJA
• Az IDŐHURKOK, mint ön-igazsággal való szembenézés DIZÁJNJA
• A SZERENCSE, mint Csodák DIZÁJNJA
• A RASSZIZMUS DIZÁJNJA, hogy Elkülönítse az Embereket
• Az INSPIRÁCIÓ, mint Személyiség DIZÁJNJA
• Az ADRENALIN Junky DIZÁJNJA
• AZ ÚJ VILÁGREND DIZÁJNJA – A Következő Fázis
• A SZENTHÁROMSÁG, mint Becsapás DIZÁJNJA
• Az ELME Tudat Rendszer DIZÁJNJA
• A LUSTASÁG, mint az ELME DROGJA DIZÁJNJA
• Az AUTIZMUS és AUTISTA Gyerekek DIZÁJNJA
• Az ADDIKCIÓ a Drogokhoz DIZÁJNJA
• A VAKCINÁK TERVE, hogy Leigázza az Embereket
• Nostradamus és Edgar Cayce DIZÁJNJA – Jóslatok
• A Magányosság DIZÁJNJA
• A HIPNÓZIS TERVE, hogy megőrizze az embereket Hülyének
• A PÁPA TERVE az Egyesített Mezőben
• A Szándék az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
• GEORGE BUSH az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
• Az ÁLMODÁS DIZÁJNJA segít TÉGED
• A FÉNYHARCOSOK az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
• A DNS DIZÁJNJA, hogy Embereket irányítson
• ADOLF HITLER DIZÁJNJA az Egyesített Mezőben
• A TUDOMÁNY DIZÁJNJA és az Emberek miért SÜKETEK
• Az Evolúció az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
• A Gondolatok DIZÁJNJA – hogy néznek ki, hogy működnek és hogy vannak kódolva
• A KERESZTÉNYSÉG Egyesített Mező DIZÁJNJA
• Az AURA DIZÁJNJA
• A CSAKRÁK DIZÁJNJA
• A KÉP Valóság amit Látsz DIZÁJNJA
• Az Egyesített Mező, mint MOST DIZÁJNJA
• A Házasság Egyesített mező DIZÁJNJA, hogy Bezárja a szolgákat
• Az Egyesített Mező KÉNYSZERének DIZÁJNJA, hogy elkülönítsen
• Az OKTATÁS Egyesített Mező DIZÁJNJA
• Az Egyenlőség és Egység Egyesített Mező DIZÁJNJA
• A VÁGY az Egyesített Mezőben, mint SZEX DIZÁJNJA
• A SZEMÉLYISÉG EGYESíTETT Mező DIZÁJNJA
• A VALLÁS, mint Globális Szolgaság DIZÁJNJA
• Az ÁLTALÁNOS ELME DIZÁJNJA
• A TÁRSADALOM Egyesített TUDAT Mező DIZÁJNJA
• A TUDATOS Elme DIZÁJNJA – Emberi Leigázás
• A TUDATALATTI Elme DIZÁJNJA – Emberi Szolgaság
• A TUDATTALAN Elme DIZÁJNJA – Globális Szolgaság
• A KI vagyok Én, mint egy Hüllő ELME DIZÁJNJA
• A HATALOM DIZÁJNJA amit az ELIT Világnak adunk
• Az ISTEN, mint FÉLELEM DIZÁJNJA
• A Józan Ész, mint Hüllő Logika DIZÁJNJA
• A Félelem az elvesztéstől DIZÁJNJA
• A Félelem a szülőktől DIZÁJNJA
• A Nyafogás DIZÁJNJA
• A Tisztelet DIZÁJNJA
• Az Igazság DIZÁJNJA
• A Boldogság DIZÁJNJA
• A Feladás DIZÁJNJA
• Az Imagináció DIZÁJNJA
• A Bulímia DIZÁJNJA
• A Mohóság DIZÁJNJA
• Az Emelkedés DIZÁJNJA
• A Féltékenység DIZÁJNJA
• A Polaritás DIZÁJNJA
• Az Idegesség DIZÁJNJA
• A Zsírlerakódás DIZÁJNJA
• Az Ima DIZÁJNJA
• A Szerencsejáték DIZÁJNJA
• A Választás DIZÁJNJA
• A Szerelem DIZÁJNJA és miért kötődünk újra szakításkor
• A Szófosás és Pletyka DIZÁJNJA
• Az AsszonyVerés és Erőszek a Családban DIZÁJNJA
• A Halál és a Félelem a Haláltól DIZÁJNJA és mit tegyünk ezzel
• A Smink és a Szépnek kinézni akarás DIZÁJNJA
• Az Alkohol és az alkoholisták kreálásának DIZÁJNJA
• A Félelem a Jövőtől DIZÁJNJA
• A Hangok a Fejben és hogy csal csapdába egy lényt a Hitrendszerbe DIZÁJNJA
• A Szeretet DIZÁJNJA és hogy csalja csapdába az embereket az Elmébe
• A Remény DIZÁJNJA és hogy ne essünk a remény csapdájába
• A Remény DIZÁJNJA és hogy csap be

-Rendszer démon videók – szimbolizálván az ember mit fogadott el és engedett meg magában – anno a démonok voltak azok a lények, akik viszonylag szabadok voltak a világban, de ők is függtek az energiától, mindent ez mozgat, ez az, amit le kell állítani..Tehát a démonok mindig is tudták, hogy az istenek, meg mesterek meg vallások kegyetlen nagy átbaszás, és jöttek, hogy szórakozzanak, meg energiát merítsenek a félelemből, a fájdalomból, a „rendszer” pusztításából, de önmaguktól ők is féltek, és ezeket a démonokat „segítette” először a portál, hogy felismerjék az egységet és egyenlőséget –előtte mindenki félt a démonoktól, mindenki leszarta őket, pedig ők is ugyanolyan lények--, és most a démonok segítenek a rendszerben, hogy felismerjük mivé váltunk..( konkrétan: őszinteség démon, Hitrendszer démon, Kiindulópont démon, Szépség démon, Düh démon, Szem-démon segítő eszköz, Félelem a változástól démon, Szakrális geometria háromszög démon, Információ démon, Tudás démon, Krokodil könnyek démon, Energia démon, Zavar démon, Megszállottság démon, Birtoklás démon, Káromkodás démon, Felemelkedés-mennybemenetel démon, Meditáció démon,Béke démon, Egészség démon, Idegesség démon,Szex démon, Bölcsesség démon, Tudás démon, Anya démon, Maszturbálás démon, Pénz démon, Prófécia démon, Idő démon, Gyerekínzás démon, Bizalom démon, Apa démon, Félelem az elvesztéstől démon, Félelem démon)

-Megoldás videók –

A MEGOLDÁS ahogy realizálom, hogy ITT vagyok

A MEGOLDÁS ahogy realizálom, hogy a FÉLELEM SZOPÁS

A MEGOLDÁS, mint a múlt, mint bűnösség megváltoztatása

A MEGOLDÁS, mint ÖNBIZALOM, mint ÖN-ŐSZINTESÉG

A MEGOLDÁS, mint CSELEKEDET mint ÖN-MOZGÁS

A MEGOLDÁS, mint EGYSÉG mint realizáció

A MEGOLDÁS, mint LÉGZÉS minden pillanatban

A MEGOLDÁS, mint EGYESíTÉS, mint ÉLET, SZABADnak lenni

A MEGOLDÁS, mint ÍRD MAGADAT SZABADSÁGBA

A MEGOLDÁS, mint EGYENLŐSÉG a gyakorlati alkalmázsban

A MEGOLDÁS, mint ÖNAKARAT mint ÖN-ERŐ

A MEGOLDÁS, mint ÖN-ŐSZINTESÉG, mint ÉLET

-A desteni fórumra bárki beregisztrálhat, kérdéseket tehet fel, egyetlen egy 'szabály' van, olvasd végig az ott található anyagot, nézd meg a videókat, és persze igen sok van, nem muszály mindet, de ha megteszed, felesleges kérdéseket kerülsz el, mert elég sokmindent feltártak már...

-A privát fórumra olyanokat invitálnak, akik tényleg szembenéznek magukkal, őszintévé akarnak válni, ABSZOLÚT módon, akár brutális ön-őszinteséget alkalmazva. Szembenézni a félelmekkel, bármi áron leleplezni, megérteni a saját személyes elme-beállítást, amivé váltunk, ami mögé bújunk, stb…

Itt alkalmam nyílt elkezdeni belelátni, hogy is működik a desteni, milyen emberek, olyan dolgokat tárnak fel, beszélünk, amelyet senki sem hinne el, a cseten beszéltem olyan lényekkel, akiket senki sem hinne el, mert itt már nem arról van szó, hogy meggyőzzem magam,hogy meggyőzzenek, hogy ez igaz-e vagy sem, hanem egyszerűen támogatjuk egymást, hogy ön-őszinteséget, életet szüljünk a fizikai valóságban, egyként és egyenlőként mindennel hogy leállítsuk ezt a szörnyű elmét, amivé váltunk…

Sokunk fogott bele könyvírásba az életünkről, hogy nyomonkövesse, demonstrálja a folyamatot, az ön-őszinteség személyes – különböző, de mégis ugyanaz – útmutatóját, az ön-realizáció példáját lépésről lépésre. Ezért nyitottunk blogokat, vlogokat, hogy demonstráljuk, megfigyeljük és megosszuk mindazt, amit realizálunk, mert a világ úgy ahogy van egy az egybe elérkezett a végéhez és az őszinteség, mint élet születik meg és ez elkerülhetetlen, ez már megtörtént, a döntést már mindenki meghozta, és most vagyunk ott, hogy megértsük.

Többet, mélyebben, részletesebben: a könyvemben, melyet pár destenis cikk-könyv magyarra fordítása után(elsősorban magamnak, meg persze másoknak is – kirakom a netre) elkezdek ténylegesen megírni…

A kulcs az ön-őszinteség, a pillanatban.

A választás:

· az elmét választom, mint becsapás vagy

· az életet, mint légzés, mint pillanat, mint ön-őszinteség

Ilyen egyszerű.

És nem csak önmagunkról, saját kis elme-buborékunkról van itt szó, mert minden egy és egyenlő, és ezért mindenki befolyással és hatással rendelkezik a világra, mindenki egyenlő mértékben személyesen felelős a világ jelenlegi helyzetéért, és már túl nagy a káosz, a zavar, LE KELL ÁLLNI. A KONTROLL, A RENDSZER, A MATRIX leáll, összezuhan, felbomlik, megszűnik. Vagy felismered most itt az életben, hogy mivé váltál, mit fogadtál el és engedtél meg, hogy azzá válj, mint az elme, s ebből az elme-tudat rendszerből kinősz, és életet szülsz nemcsak magad és mások számára körülötted—hanem az egész világnak, mint egy és egyenlő mindennel

---- vagy játszod tovább a kis ön-őszintétlen ál-személyiséged halálodig, amikor is a test meghalásakor, mikor az elméd leáll, realizálod, hogy ó a picsába, hogy lehettem ily vak, és megteszed akkor mint egyetlen egy atom valamelyik másik még mozgó ember testében.

Pár momentumot a végére

· Nem azért írom, hogy elhiggye bárki is, ez nem hit kérdése, ez az önőszinteségről szól, a önmegbocsátásról. És ezt önmagunkkal kezdjük. Mert az ember egy apró univerzum. Eképp megy a folyamat, ez tény, ezzel lehet harcolni, ellenkezni, egyszerűen így vagy úgy, de mindenki szembesül saját magával: mit fogadott el és engedett meg, hogy azzá váljon. Mert ennek most vége.

· Nem azért írom, hogy meggyőzzek bárkit is, én vagyok, aki vagyok, egyszerűen megosztom, hogy bárki belémlásson, ahogy én magam látok magamba, mert te én vagy, én te vagyok, egyek és egyenlőek vagyunk, minden és mindenki, mindig is ez volt, mindig is ez lesz, de ennek itt az ideje, hogy fizikailag is manifesztálódjon, ha mindenki összerakja azt ami van, teljesen őszintén, az valami, ha mindenki úgy van a pillanatban, hogy egység és egyenlőség, az valami…

· Nem azért írom, hogy vonzzak embereket… a titok, mint a vonzás törvénye is elmejáték. Nem. Én az elme totális leállásáról, az emberi teremtés teljes visszavonásáról, az egység és egyenlőség teljes manifesztációjáról beszélek. Minden vágy, játszma, elkülönülés teljes transzcendenciájáról beszélek. Semmi mester, semmi hierarchia, semmi kivétel, semmi megalkuvás. Azok tudnak egymásnak segíteni, akik az egység és egyenlőség, mint alapelv szerint akarnak élni, és az a leállással kezdődik. leállás, mint elme és élet mint pillanat.

Végezetül a szerkezeti rezonaciából idézek egy párat, még nyersfordítás, de ide vág:

„Látható, hogy van a totális és teljes dimenzionális létezés, ahova mész, amikor meghalsz és aztán van ez a 3Ddimenzionális létezés, ahol itt maradsz a földön, mégis képes vagy megfigyelni mindent mintahogy egy speciális röngtennel néznél. Azt jelenti, hogy nem csak azokat a képeket látod, amit az emberek a fizikai szemeikkel látnak, ahogy a világot és az unverzumot és más embereket stb nézitek...láthatod azt, ami tervezi és megformálja a a képek létrejöttét – ez az, ami a kép “mögött” létezik, a képben létezik és mint a kép maga.”

.

.

„Minden emberi lény a földön pusztán szerkezeti rezonanciák a tudat rendszerben, aszerint definiálva és megtervezve, ahogyan az első földi életedet élted. Semmi több, semmi kevesebb – csak ez. Hogy elmondjam a helyzetet: az Emberiség szörnyű ébredésben van! Mert amiben bíztál, amiben a reményeidet és hitedet helyezted a tényleges szerkezeti eszenciája ami rabszolgasorba döntött és irányított téged időtlen idők óta: Tudat. Ami könnyen becsapta az emberiséget, nem volt más mint az ’Ördög’ mint ’Isten’ és fordítva – áttolván az embereiség legfőbb bizalmát, hitét és reményeit annak az esszenciájává amely káoszt és pusztítást okoz ebben a világban: Gondoltad ezt valaha? Ahogy kinéz: Nem!”

.

.(ez szintaktikailag és szemantikailag hagy némi kívánnivalót, de: HAHAHAHA)

„Ezek a ’pontok’ vannak ’csatlakoztatva’, hogy kialakítsák az egész szerkezetet a fizikai testtel, csakis egyetlen egy célt szolgálva: Szerkezeti rezonancia, amely aktuálisan irányít és vezérel téged az egész élettapasztalatodon keresztül itt a földön. Ez a szerkezeti rezonancia van veled, amely definiálja ’ki is vagy valójában’ a rendszerben, amelyet te alakítottál ki az első élettapasztalatod alatt itt a földön. És ennek a szerkezeti rezonanciának a függőjévé váltál, mintahogy ez a felelős minden tapasztalatodért itt a földön az élettartamaid alatt.

Itt látható az, ahol a ’pontok’ vannak, amelyek ’csatlakoznak’, hogy kialakítsák a szerkezeti rezonanciáját annak ’aki vagy valójában’ a rendszerben, ezek konkrétan megtalálhatóak az emberi fizikai testben és itt vannak a definíciói ezeknek a konkrét ’pontoknak’, mintegy az okai annak, hogy miért helyezkedtek el konkrét helyeken az emberi fizikai testben.

TEST: ELÖL

1.) HOMLOK pont:

Ez a ’pont’ konkrétan úgy volt elhelyezve, mint a Tudat Szeme. A ’Tudat szeme’ a Rendszerek Szeme. A ’létezés’ ’pontja’ vagy a ’létezés megvalósulása’ kijelezvén, mint a Tudat Szeme/a Rendszer Szeme – a te hozzáállásodra való utalás a rendszerben és mint a Rendszer benned és a világban, ahogy ‘érdemesnek tartod magad’ arra, hogy ‘eggyé’ válj a Rendszerekkel, hogy ‘eggyé’ válj a Tudattal: Kifejezésre juttatván a ‘Harmadik Szem’ kapcsolat által. Ez különböző nevekkel van illetve és különböző definíciói vannak ebben a világban, összekötvén különféle hittel, vallással vagy hivatással, azaz az okaként ennek a létezésnek, a létezés elérésének jeleként, hogy ‘eggyé’ válj a tudattal/’eggyé’ válj a rendszerekkel. Ez az, amiért ez a ‘pont’ aktuálisan van: Az ‘eggyéválás’ a rendszerekkel/tudattal magadban és ebben a világban – s úgy tűnve, mint a báránybőrbe bújt farkas. Amikor ezt a ’pontot’ eléred – az egész világ rendszer/tudat létezéshez vagy csatlakozva ezen a ’Harmadik Szem’ kapcsolaton keresztül – megjelenítvén téged abban a hitben/ideában/percepcióban, hogy most valami ’nagyobbhoz’ vagy ’mélyebb’(profound) vagy egy ’magasabb létállapothoz’ vagy hozzákapcsolva. Amikor is valójában ez az alapvető feláldozása annak, ki is vagy valójában ahogy feláldozod magad teljesen, hogy eggyé válj a rendszerekkel/tudattal, ahogyan az leigáz és irányítja az egész emberiséget együtt egyként. Hozzáférvén ehhez a ’létállapothoz’, valójában minden erődet odaadod a rendszereknek/tudatnak/ a létezésben, aszerint hogy ki is vagy valójában, mondván: “Itt vagyok rendszer, a szolgád vagyok, fogj engem, feláldozom magam a létezésedhez. Te vagy az ‘Istenem’ és én a szolgád vagyok. Jogot adok, hogy folytatódjon a rabszolgaság és irányítás, amiért vagy és ami vagy.”

Ez a pont ráadásul kifejezetten arra volt használva, hogy dimenzionális lények szavakon és hang frekvenciákon keresztül programozzák az emberi lényeket ahogy ez egy elérési pontot nyitott az egész szerkezeti rezonanciádhoz – mindabba, ami vagy a rendszerben – megadván a képességet dimenzionális lényeknek, hogy vezéreljenek és irányítsanak és megváltoztassanak és befolyásoljanak ahogy csak kedvük volt. Ahogy említettem,ez az a pont, amely azt a célt szolgálta, mint a Tudat Szeme/A Rendszerek Szeme, - a te tudatod, a te rendszereid szerkezeti rezonanciája, és ezért ez egy ’bejárat’ abba, hogy ’ki is vagy te’ a rendszerben. A bejárat, amely elérést ad mindahhoz ami vagy és amivé váltál a rendszerben, a tudatban. Ez azért lett így tervezve, hogy ennek végeredményeként a dimenzionális lények képesek voltak ezt arra használni, hogy manipulálják és becsapják az emberiséget, hogy méjobban leigázzák és irányítsák, mind az emberi lények személyes életében, mind az összes többiben a világban – megtervezvén specifikus végeredményeként az egésznek, hogy félelmet és reményt generáljanak. Függetlenül attól, hogy hiszel-e a dimenzionális lényekben vagy sem – ezt megtörténhetett bárkivel, bárhol és bármikor.

2.) SZEM pontok:

Ezen a helyen találhatóak a definíciói annak, ’ki is vagy’ a rendszerben: A definíciója a te szerkezeti rezonanciának amelyet arra használtál, hogy definiáld és megtervezd, ’ki is vagy’ a rendszerben. Ez képeket, szavakat, érzelmeket és érzéseket, emlékeket, stb tartalmaz: Az tudatrendszerek elsődleges generátorai benned és a világban. Ez az, ahol azok a rendszerek találhatóak benned, amik azért helyezkednek el, hogy arra használd, hogy definiáld ’ki is vagy’ a rendszerben/tudatban. Ez ‘I’(én) mint ‘aki vagy’ a rendszerben a te szerkezeti rezonanciád amely tudatrendszerekből áll és amiket arra használtál, hogy definiáld ‘ki is vagy’.

Ahogy látod a világot, ahogy látod magadat, ahogy a világra nézel, ahogy magadra nézel, ahogy értelmezed a világot, ahogy magadat értelmezed, ahogy felfogod a világot, ahogy felfogod magad: Mindez el van helyezve ott, ahol az emberi fizikai szemeid vannak, ahogy ezáltal tapasztalod magad, mint ‘aki vagy’ a rendszerben. Hogy egy kép maradhass egy képvilágban, megvakítván, hogy azt lásd, amit a fizikai szemeiddel látsz: Ami valójában ‘ki is vagy’ a rendszerben mint egy rendszer, mint tudat, amely lát, néz, értelmez és tapasztalja magát és a világot az emberi fizikai szemeiden keresztül, ami a tudatban van, ami a rendszeré és nem az aki valójában vagy ‘túl’ a tudatrendszerek létezésén.

Meg kell értened azt, amit látsz az emberi fizikai szemeiddel, az az, amit a tudat lát, amit a rendszerek látnak – a képek amiket értelmezel és felfogsz ebben a világban amely szabályozza és irányítja a te tapasztalataidat ebben a világban, együtt sok más aspektussal, amik itt következnek. Te, mint aki valójában vagy ‘túl’ tudat rendszereken nem létezik: Ebben a pillanatban az egész emberiség nem más mint szerkezeti rezonancia amely tudatból van, amely rendszerekből áll.

Ami szintén a SZEM pontokkal létezik, az a ‘kapcsolat’, amid éppen van magaddal és a világgal mint minden más lénnyel bene. Ez a ‘kapcsolat’, amire mutatok itt, az a akapcsolat, amit kifejlesztettél és megbíztál a tudat rendszerekkel magadban(mint a te szerkezeti rezonanciád) és a világban mint minden más lénnyel amik szintén tudat rendszerek. A szó EYE(SZEM) ebben a kontextusban, aohgy a tudat rendszerek hang szimbólumai használják, a következő:

E = Eternity/Eternal (örökkévalóság)

Y = Bekötött szolgaság a te kereszt-pont elhelyezésedbe a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben

E = Eternity/Eternal (örökkévalóság)

A SZEM(EYE) szó ebben a kontextusban a tudatrendszerek által amire használva volt, a következő: „Én az örökkévalóságig szolgasorba vagyok kötve a kereszt-pont besorolás elhelyezkedésben a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben a földi lineáris tér/idő folytonosságban.” Ha megnézed, az ‘E’ amely mindkét oldalán áll az ‘Y’-nak: Az ‘E’ mindkét oldalon jelöli a lineáris tér/idő folytonosság tapasztalatát magadnak ahogy örök szolgaságra vagy kötve az emberi fizikai formádban, élet után élet után élet és az ‘Y’ jelöl téged ami ennek a világnak a tudatrendszereihez láncol örök szolgaságban élet után élet után.

És ezért, a SZEM pontok a definíciója annak ‘ki is vagy’ a rendszerben a kereszt-pont meghatározás elhelyezésnél a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben a földön ahogy tapasztalod magadat ebben a világban, mint tudat rendszerek tudat rendszerei.

3.) ORR pont:

Itt egy érdekes pont van, aktuálisan egy izgalmas pont. Az egyiptomi Piramisok: Az orr szerkezeti terve az Egyiptomi Piramisok szerkezeti tervéhez csatlakozik.

(MEGJEGYZÉS: Ennek a teljes története, a Piramisok építése és a Piramisok létezésének okai a világban ki lesz fejtve azok a dimenzióbeli lények által, akik felelősek voltak a Piramisok tervezésében és megvalósításában – és NEM amit tanultál a Történelemkönyvekben.)

Elsőként engedd meg, hogy kifejtsem a Piramisok speciális szerkezeti tervét:

A Piramisok szerkezeti terve úgy volt elhelyezve, mint egy imádati szimbólum az „Istenek/Istennők” felé, abban az periódusban, amikor a Piramisokat létrejöttek.

Igen – az emberi forma már kielégítőleg létrejött e periódus alatt, de a Piramisok szerkezeti tervének megmagyarázására, elhezeződött az emberi fizikai test orrának a szerkezeti tervének perspektívábakerülésekor. Mert ez akkor volt, amikor a Piramisok meg lettek tervezve és úgy épült meg ahogy a tudat rendszer beletöltődött az emberi fizikai test orrába amelyet úgy fejtenék ki, hogy:

A Piramisok szerkezeti terve volt az Emberiség állandó imádata, amíg „Istenre” vár. A Piramisok alapja kiterjesztett módon értelmezi azt, ahogy eléri és „csatlakozik” az éghez – meghatározóan szimbolizálván az Emberek várását “Isten” eljövetelére. Fogván egy emberi lény fizikai testét ahogy stabilan áll a földön a két lábával kissé távolodva és a karjuk egyenest az ég felé nyújtva és a kezeik összetéve imába formálván: A Piramisok szerkezeti terve az Emberiség “csatlakozását Istenhez” és várván az “Ő” eljövetelére aképpen, ahogy kifejtettem. Eképpen állván az Ember egyértelműen “akarván és vágyván arra, hogy catlakozzon Istenhez” – azon a “hiten” keresztül, hogy “Isten” elhagyta az Emberiséget. Ezért a Piramosok a “föld porából” épültek mint az “emberi fizikai forma porából”(amelyikből “teremtve” lett), ezzel szimbolizálván és jelezvén az Ember “várását” az “Isten” eljövetelére – az Ember örök várakozását “Isten” eljövetelére.

A Piramisok “Istennek” épültek mint egy szimbólum, jelezvén “Neki” hogy az Ember vár az “Ő” eljövetelére és akar és vágyik “Rá” hogy “csatlakozzon” az Embber ismét. Szintén mint egy szimbólum jelöli az Ember örökkévaló kötődését a földhöz, amíg “Istenre” vár, hogy “csatlakozzon” ismét, mint egy megtorlás, mert az emberek ebben az időben még mindig “elhitték” hogy volt egy ok, amiért “Isten” elhagyta őket és megszolgálták, hogy “megfizessenek” érte. Megfizessenek érte, úgy hogy szolgákká válnak, haszontalannak ítélvén magukat a földön és felkészítvén a földet szerkezeti tervekkel a földön, amely mélységessebben és nagyobban áll, mint ők maguk – hogy “kielégítse” “Mestereiket” akik elhagyták őket.

Ezért építették a Piramisokat, mint egy szimbolizált dizájnja az Ember örök “Istenre” várásának, hogy ismét újra “csatlakozzanak” és amíg várnak, értéktelen szenvedő szolgákká válnak a földön, mint a saját büntetésükként, amíg felkészítik a földet hogy hasznossá váljon “Isten” eljövetelére: Eféleképpen “kérvén bocsánatot” “Istentől” annak okáért, amiért “Ő” elhagyta őket, a speciális ok nem ismeretes. Azt volt elhíve, hogy “Isten” “csatlakozni fog” úgy, hogy “küld” egy fénysugarat az égből a Piramis pontján keresztül, megmutatván “Isten” kapcsolatát az Emberrel újra.

Ezért az “Istenért” az emberek hagyták magukat értéktelen szenvedő szolgákká válni, örökkévalóságig kötvén a földre amíg várnak és felkészítik a földet a szerkezeti tervekkel „Isten” eljövetelére – nem más, mint tudat rendszerek. Mit tettek ezek az emberi lények tettek aktuálisan? Előkészítették az utat a többi ember számára kijelentvén ezt: „Örökre megkötjük magunkat a földhöz mint szolgái a tudat rendszereknek, szerkezeti terveket építvén és felkészítvén a földet neked, mint tudat rendszerek általunk, a te szolgáid, így te, mint tudat rendszereket örökre szolgasorba taszíthatsz és irányíthatsz minket: A világban és magunkban”. Ezt téve generációról generációra – emberi lények örökre a tudat rendszerek szolgái lesznek, örökre a földhöz kötvén őket szolgákként „élni” és „dolgozni” mint a tudat rendszerek szolgái – és becsüljék ezeket a Piramisokat, mint a Piramisokat, mint magukat „Istenhez” mint tudat rendszerek. Így a main napig az emberi lények tudat rendszereknek „élnek” ahogy örökre a tudatrendszerek szolgáiként kötötték magukat ide, hogy „eggyé” váljanak vele, magukban és a világban az emberiség többi részével, generációról generációra.”

Ezért ez eképpen volt az emberi fizikai test orrába öntve: Emberi lények örök leigázása és irányítása, mint a tudat rendszerek szolgái. – tudatrendszereknek „élvén”, generációról generációra. Hogy is történt ez az „megélés”?. A másolása a „azzá válásnak”, hogy ki és mi vagy annak azokhoz képest amik voltak előtted mint tudat rendszerek. „Másolás” által minden ami ebben a világban a tudatrendszerekben van, neked tervezvén hogy ki és mi vagy és mivé fogsz válni, mint tudat rendszerek. Ezért ez a világ és az emberiség egyenesen halad a semmibe. Mert generációról generációra be vagy zárva az „élő” kifejezésébe annak, „aki vagy te” a rendszerben mint értéktelen szolgák „élvén” és „szenvedvén” a tudatrendszerekért – előkészítvén az utat a mégjobban kifejlesztett és megnyilvánult tudatrendszerekhez magadban, az egész emberiséggel és a világgal. Ezért ami el van helyezve az ORR pontba, az a tudás és információ szerkezeti hit/idea, hogy ki vagy és az ok, hogy az emberi lényeknek muszály szenvedniük a földön mint látszólag “fizetség/büntetés”, mert az emberiség az oka annak, hogy „Isten” elhagyta őt.” És ezzel a hittel/ideával van az emberiség gyakorlatilag leigázva és irányítva tudat rendszerek által magukban ahogy tudat rendszereknek ’élnek’, felkészítvén az utat a mégfejlettebb és megnyilvánultabb tudat rendszerekre magukban és a világban mint az egész emberiség. A titeket megelőző emberi lények minden tudása és információja itt a földön az ORR pontban van tárolva – a tudás és inofmáció hit/idea arról, hogy kik is vagytok és az oka annak, amiért itt vagytok a földön: S ez továbbra is el van fogadva és meg van engedve az egész emberiségben az, hogy ti a tudat rendszereknek ’éltek’ és szenvedtek, mindeközben elhívén azt, hogy haszontalan szolgák vagytok akik gyakorlatilag folyamatosan megengedik a leigázást és az irányítást a létezésben.

4.) SZÁJ pont

A száj pont a ‘tartalmazója’ az előre-programozott élettapasztalatotoknak itt a földön a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben – úgy hívván ezt, mint a ‘tervrajzotok’.

Ahogy ‘megöregedtek’ elveszítitek az első fogsorotokat, ami kijött. Az első friss csodálatos fogsor ami kijön, amikor gyerekek vagytok úgy fogom hívni, hogy, mint a ‘Tiszta Fogak’. Azok tiszták abból a nézőpontból, hogy a tiszta életesszencia rezgés alapja annak, hogy kik is vagytok valójában és valójában támogat abban, akik valójában vagytok. Mégis itt jönnek a tudat leigázás és irányítás rendszer tervezői és megvalósítanak egy rendszert az egész fizikai testetekben ahogy fejlődtök ki az anya méhében, amelyik eképpen kerül átvitelre belétek az ‘apák bűnei’ alapelv által, amely ‘kilöki’ a ‘Tiszta Fogaitokat’ és kicseréli azt a ‘Rendszer Fogakkal’.

A ‘Rendszer Fogak’ tartalmazzák a tervrajzát az egész élettapasztalataitoknak itt a földön, azt jelentvén, hogy a tervrajzok mint ‘Rendszer Fogak’ hordozza az egész előreprogramozott életeteket a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben. A pillanat, amikor a ‘Tiszta Fogak’ kihullanak és kicserélődnek a ’Rendszer Fogaiddá’ – az egész életed, minden tapasztalatod itt a földön, programozott és beültetett a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben a földön. Mert a ’Rendszer Fogaid’ tartalmazzák a tervrajzát az előreprogramozott életednek itt a földön a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben – a kettő összezárva és voálá: Kész vagy megtapasztalni a manifesztált előreprogramozott életedet itt a földön.

Az egész élettapasztalataitok a földön előre be lett programozva, emberiség – és mindez az aktuális fogaitok tervrajzában van eltárolva! Értsétek meg, hogy a ’Rendszer Fogaitok’ kifejlődtek és kijöttek, mikor a ’Tiszta Fogaitok’ kihulltak – ez át lett küldve az előreprogramozott elme tudat rendszereitekbe, már megnyilvánulván és beágyazván bennetek, amígy el voltatok foglalva a kifejlődéssel az anya méhében.

És így a tudat rendszerek bennetek kezdtek megnyilvánulni amivé váltatok itt a földön, ahogy tapasztaljátok magatokat: A tudat rendszerek manifesztálódtak, ahogy nőttök, fizikálisan és mentálisan ebben a világban és jelölvén ezt a ’fogazás’ folyamat által. Ezért a fogak, amik most vannak nektek, tudat rendszereket támogatnak, az akit és amit elfogadtatok válni és elfogadtátok magatokat ennek lenni – ahogy éltek és tapasztaljátok magatokat az előre-programozott élet dizájnban.

(MEGJEGYZÉS: Nem azt mondom, hogy ki kell húzzátok az összes fogaitokat. A NEGYEDIK RÉSZBEN megadom mindazt a gyakorlati példákat, hogyan is tudjátok támogatni magatokat és a gyerekeket jönni, hogy ne legyenek irányítva és leigázva, de fogjátok a saját erőtöket és irányítsátok magatokat aszerint, hogy kik vagytok valójában belül, ebben a részben csak kifejtettem, hogy a helyérre kerüljön ez nektek. Tehát álljatok meg a fogak kihúzásával.)

5.)TOROK pont:

A torok pontotok tartalmazza a hangszalagokat vagy ahogy én inkább hívnám, ahogy ami: A Hang Dobozotok.

A hangok, amikkel kommunikáltok és hangot adtok a szavaitoknak, sajnos szintén befolyásolva lett a tudat rendszerek rendszeres dizájnja által -- bennetek. Azt jelentvén, hogy a szavak és a hangok, amelyikekkel komminikáltok, el lettek különítve bennetek - - szavak és hangok nem egyek azzal, ahogy aktuálisan kimondja az emberiség, mégis úgy tűnik, tehát valószínű azt kérdezitek: Akkor hogy lehetséges, hogy szavakkal és hangokkal kommunikálok mint hangok? Itt, engedjétek meg kifejteni:

A szavak és hangok, amit kommunikáltok, el lettek különítve tőletek, bennetek, teljes egészében. Azt jelentvén, hogy amikor kommunikáltok, minden szó együtt a hangokkal, ki vannak belül fejezve, gyakorlatilag tudat rendszereket támogatnak bennetek és a világban és nem úgy beszéltek, és hangot adtok ki(a szavak hangok), mint a feltétel nélküli kifejezései annak, hogy kik is vagytok valójában.

Hogy történt ez meg?

A Hang Dobozotokban, amely torok részetekben van elhelyezve, egy másik rendszer van, amely a része és egy az egész elme tudat rendszerrel bennetek. Ez a Hang Doboz rendszer tudat hang frekvenciákkal lett tervezve, matematikai egyenletekkel és szimbólumokkal – kifejleszve és dizájnolva nem más által, mint Marduk – amelyik szintén az egész elme tudat rendszert segítenek kifejleszteni benneteket. Segítvén a kifejlődését a definíciójának és dizájnjának annak, hogy ’kik vagytok’ és ’kiké fogtok válni’ a rendszerben mint egy elme tudat rendszer. Ezért szavak tudat hang frekvencia szimbólumokhoz lettek kapcsolva szintén ahogy matematikai egyenletekhez, hogy segítsék és támogassák a kifejlődését és megnyilvánulását az elme tudat rendszernek bennetek mint akik vagytok és amikké fogtok válni ahogy nagykorúvá váltok ebben a világban és megtapasztaljátok az előreprogramozott élettapasztalatot. Minden szó, amit folyamatosan beszéltek, a speciális hang frekvenciája minden szónak, az érzelmi és érzési mellékjelentése minden szónak, az elfogadott kép vagy definíciója kapcsolván minden szóhoz, a speciális szimbólumok elhelyezvén minden szóban, a matematikai egyenlete minden egyes szónak, amit tartalmaz: Mindez amit minden egyes szó tartalmaz és ez úgy lett megtervezve ahogy megnyilvánult minden egyes emberi lény Hang Dobozában a TOROK pontban és ez csatlakozik az egész elme tudat rendszeretekkel bennetek.

És ebbe beleértendő a tudatos, tudatalatti és a tudattalan elmét. Ezért amikor bármely szót beszéltek, és az összes szó az gyakorlatilag az erősödő megnyilvánulását és létezését támogatja a tudat rendszereknek bennetek és ebben a világban mint az emberiség többi tagja.

Nézzétek cask meg a szükségszerűen következő effektjét szavak létezésének és hangok mint tudat rendszerek dizájnja: Bármelyik szót is gondoljátok vagy hangot adtok egy szónak – az ugyanaz a dolog, mert a szó bennetek létezik a tudatrendszeretek tervei szerint amit fennt írtam le.

Vegyük azt a szót például, hogy ‘megerőszakolás’: Ha csak résztvesztek egy beszélgetésben egy témában azzal a szóval kapcsolatban, hogy “megerőszakol” vagy cask gondolkodtok róla és rátekintetek az elmétekben a gondolkodás aktusával: Gyakorlatilag manifesztáljátok a szót ebben a világban, Miért? Mert minden szó be lett programozva ebbe a világba a kép és minta szerint, amit magatokban tapasztaltok: A Fehér Fény hálóvonal szerkezet szerint. Más szavakkal, ha kommunikáltok vagy csak gondolkodtok a megerőszakolás szóról, mint a szó bennetek létezik, mint tudat rendszer dizájnok mint a megerőszakolás szó hang frekvenciája, az érzelmi és érzési megjegyzések ahhoz a szóhoz, hogy ‘megerőszakol’, az elfogadott kép vagy definíció csatlakozván a szóhoz, hogy ‘megerőszakol’, a speciális szimbólum ott tartalmazza azt a szót, hogy ‘megerőszakol’, mint a matematikai egyenlet – mindezt manifesztálod amit ez a ‘megerőszakol’ szó mutat magadban, mind tudat rendszerek tervei és a világbéli definíció elfogadása – mint egy aktuális tapasztalás…Akár magadat vagy bárki mást ebben a világban: a létezését és megnyilvánulását támogatod a ‘megerőszakol’ szónak ebben a világban. És ez minden szóra igaz, emberiség, minden egyes szóra, mert a szavak és a hangok, amit kommunikáltok és hangot adtok nekik, úgy lettek programozva, és megtervezve, hogy tudat rendszereket támogassanak.

Mit gondoltok, miért léteznek hírsugárzó központok, amik megjelennek a tévében, újságokban, függően a világ státuszától és szituációjától: arra reflektál amit az egész emberiség mint egy tervez és létrehoz a szavakon keresztül, amiket beszéltek és a gondolatok, amiket gondoltok. Szintén, nyilván, ahogy ti szintúgy beszélitek a szavakat és gondoljátok a gondolatokat, mint mindenki kommunikációja, ami ki lett sugározva a médiában mint a hérek, hogy képesek legyetek folytatni a tudat rendszerek támogatását magatokban és ebben a világban, ami megnyilvánult tapasztalatokká vált, amiket irányítanak, vezetnek és leigáznak.

Sosem tudtátok, hogy ti, minden egyes egyéni emberi lény, ténylegesen felelős a megnyilvánult tapasztalataiért minden emberi lénynek a földön azokon a szavakon és gondolatokon keresztül, amiket beszéltek, gondoltok, amikkel kommunikáltok, mint a tudat rendszerekben.

( MEGJEGYZÉS: Nem mondom, hogy legyetek némák, vagy sose nézzetek tévét vagy sose olvassatok. Meg fogom osztani a gyakorlati példákat, megoldásokat, hogy tudjátok támogatni magatokat és a többi embert mint egy együtt, hogy ne folytassátok a megnyilvánult tapasztalatokat, amiket megengedtetek és elfogadtatok ma, a szavakon keresztül, amiket beszéltek és a gondolatok, amiket gondoltok. Mostantól képesek vagytok MEGÁLLÍTANI a gondolataitokat.)

-

Aki megunta a téridőben botorkálást - bocsássa meg magának a múltját és MOST eltűnik a jövője.

Aki megunta az ide-oda rohanást - bocsássa meg magának a vágyait, melyek húzzák-hajtják és legyen ITT.

Aki megunta az elméjét, a becsapást, a hazugságot, a korlátokat, a feszengést, a fájdalmat, a fenteket, a lenteket - bocsássa meg magának, hogy elfogadta és megengedte, hogy az elmét választotta és csak LÉLEGEZZen.

ITT ÉS MOST LÉLEGEZZ - ez az ÉLET

válaszd az életet

Itt

nk a
Itt ez nem tükre az angolnak.
Néha átfordítom egyikről a másikra. Néha nem. Általában oda többet írok. De azért ide is. Van amit jobb angolul írnom, van amit meg magyarul. Hehe
Most például MOST.
MOST a kulcs. MOST őszintének lenni magammal. MOST. MOST.
Mostoha voltam magammal. MostSoha voltam magammal.
Most megbocsátom magamnak. Most Mostot bocsátok magamnak. MOST.

Jó, hogy beindultak a blogok, vlogok. Sok jó új destenis vlog van, egyre több ember jön rá, hogy hmm őszinteség. Őszinteség önmagammal, ebben van valami. Ebben van a most. Ez a most.
Azok, meg akik még várnak, akik még nem bocsátanak meg önmaguknak, azok még tán mostohák. Még. Most most most most most most most most most most most most most mostmost mostmostmosmtostmostmosT.

Senki sincs elválasztva semmitől. Most ezt magamnak írom, bárki is olvassa, az is én vagyok. Csak most kicsit elkülönültünk. Most. De az egység és egyenlőség szemszögéből mindig most van, mindenhol. A most nem feltétel. Az egység és egyenlőség nem feltétel. Az elme a fel-tétel. A most a le-vétel. MOST.

Most még pár szó..
Itt, most elkezdtem az 'élettörténetem feltárni'. A harmadik résszel eltökölök, mert, ahogy írom, RENGETEG jön fel, eszméletlen sok. Ezért meg is álltam újakat beleírni, aztán megint fordítgatni(azt szinkronban tartom). Egyszerűen lefordítom angolra, ami MOST le van írva, és kirakom. Ez egyenlőre ennyi. Aztán újrakezdem az egészet, egy könyv lesz. MOST már kicsit jobban átlátom ahhoz, hogy egy nagyobb volumenű valamiként formába tudjam önteni.

Őszinte vagyok, a matrix hullik szét, ahogy áll le. MOST. A rendszer széthullik, pár évet adok és minden apró alkotóelemeire szakad. Minden egyes szó valóságot formál. Minden egyes gondolat falat alkot a világban, lövedékeket lő ki és éhséget okoz, itt jót esetleg, s ott rosszat. Minden egyes gondolattal el kell számolnia annak, aki a világra szüli azt. Nincs kivétel, nincs bocsánat, nincs menekvés. És ez személyes. Vagy MOST ITT a földön, vagy, miután a test bebukja.

Minden gondolatot meg KELL bocsátani magunknak, mert az alapja az elkülönülés, a félelem.
Félünk saját magunktól, félünk beismerni, hogy elfogadtuk és megengedtük a világ jelenlegi szituációját - hát nincs több menekvés, MOST szembesülünk - szembe sül minden tettünk, minden gondolatunk, minden szavunk - hogy megtapasztaljuk ezt: mivel és miért járultunk hozzá, hogy ez a szörnyű világ idáig fajult, mit fogadtunk el magunkban(és mint a világban), mivé váltunk. Mert amit elfogadunk, az vagyunk. Amit megengedek, az vagyok. Nincs menekvés.
Bármerre is megyünk az elmében, annak mindegy, tükörterem. Menés. Mókuska.
De ahogy beszálltuk a kis kerékbe, az időhurokba, az ön-őszintétlenség melegágyába a félelem miatt, úgy ki is szállunk. Vagy kidob, ahogy túlpörögtunk.
A légzés a kulcs. A légzés a kulcs az önvalóhoz, a személyes szabadsághoz. Mi más lenne? Hol máshol lenne?

Önmozgás

Önmozgás
Ez most valami normál napló cucc megint.
Emberek akik a józan eszüket használják, megfogják találni magukat, mozgatni fogják magukat, hatékonyabban, mint akik még mindig a 'tudásukat', a 'múltjukat' használják. A múlt egy mocsár, pillanatról pillanatra, lépésről lépésre kell kihúznunk magunkat, légzés által.
Ön-mozgás azt jelenti, hogy a lényem legbelső magja elkezd felfedezni, elkezd élni. Elkezd kifejeződni. Elme nélkül, múlt nélkül, jövő nélkül. Ez nem test mozgás, nem művészet, ez nem lehet semmi. Ez élet
Őszintén - meg tudom ezt adni magamnak - tehát

őszintén engem nem érdekel senki, semmi haver. Mindenki és minden egy és egyenlő, nincs kivétel. Tehát. Látom a reakcióimat, és megértem, megbocsátom és megállítom. Visszahúzom az elmecsápjaim, az elmedefinícióim. Mindig kurvára előre akar menni, mint a szemfókusz, nézek, fókuszálok, és az elme ott van..az elme ki van vetítve oda ki, és ezáltal manifesztálódok. Eképp manifesztálom az elmém. Manifesztálom a tévedésem. Én nem tévedés vagyok, nem becsapás vagyok. Nem az elmém vagyok, ismétlem nem az elmém vagyok. Én vagyok, ha megállítom az elmém. Elkezdek lenni, ahogy állítom le az elmém. És ha valaki nem látja azt a tényt, hogy 'az elme nem én vagyok' - az a személy úgy viselkedik, mint az elme. Az elme átvette az irányítást, az a lény gyakorlatilag egy elme. Az a személy csak egy reakció gép gyakorlatilag. Mint egy turing-gép: beküldök néhány inputot, s tudni fogom mi fog történni. Furcsa. De realizáltam, hogy nem érzek együtt elmékkel. Az elme még azt sem tudja mi az az együttérzés, csak kapta azt a szót, és egy csomó képet rak köréje, hogy képes legyen betölteni azokat, amikor be kell bizonyítania: az elme az élet. NEM. Az elme csak egy megtervezett ötlet, egy eszköz az abszolút irányításra és szolgaságra. Le kell álljunk.
Tehát magamra fókuszálok. És ha valaki azt mondja, hogy ez önző, nos haha 'azt se tudod mi az hogy önvaló, még azt sem hogy mit beszélsz'. Önvaló azt jelenti, hogy mozgás, önvaló azt jelenti, örök, önvaló azt jelenti élet, önvaló azt jelenti, megjósolhatatlan, önvaló nem jelent semmit, önvaló még csak nem is létezik! Ön-őszinteség. Az amit ki lehet fejleszteni. Ön-őszinteség pillanatról pillanatra, hogy bízni benne, az lenni, azzá válni, abszolút ön-őszinteséggé, mint egység és egyenlőség mint légzés mint élet mint minden :ez az önvaló.
A fény megtévesztés. A fény gonosz, a fény csapda, a fény illúzió. A fény jön, megy.
A fény az elme. A fény csak az elmében van, a fénynek van kezdete és van vége. A fény feltételes, a fény a remény, a hit, a hitvallás, az abszolút börtön.
De a fénynek van egy kezdete és van egy vége...
A fényben nem látod az árnyékod, pedig van.
Miért félsz a sötétségtől?
Mert a sötétben nincs elme. És az elme túl akarja élni. De nem fogja. Lehetetlen.
Ahogy elkezdődött egy pillanat alatt, véget is fog érni egy pillanat alatt. Ugyanúgy, mint ez a hozzászólás.

Önmegbocsátás harag, rendszerek, szavak, szex

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy így felgyülemledjen a világ körülöttem.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a dühöm hirtelen árad ki.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elnyomtam magam eszméletlenül.

Megbocsátom magamnak, hogy az elmém küzd, hogy pénzt találjon.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nem akarok kölcsönkérni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy kölcsönkérek folyton.

Megbocsátom magamnak, hogy nem akartam dolgozni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy helyzetemben nem a légzést, hanem az emlékekből álló elmét választom. Pedig én az élet vagyok, mint a légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy türelmetlen és frusztált vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy csapdábazárt patkánynak érzem magam.

Megbocsátom magamnak, hogy ilyen módon tudtam csak cselekedetre bírni magam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ennyire halogattam a dolgokat.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek cselekedni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gátlásos legyek.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne tudjam kezelni magam, amikor nem nyomom le magam.

Megbocsátom magamnak, hogy szexuális vágyaimat is elnyomtam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy magamon kívül valami másra is vágyjak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy magamon kívül akartam megtalálni magam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy csaló legyek.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy csaljak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapjam magam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapjam a rendszert.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapjak másokat.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapássá váljak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapásom manifesztálódjon. Megállok. Nincs több becsapásra szükségem, szemenézek magammal, megbocsátok magamnak, nincs tovább.

Én az élet vagyok, az egység és egyenlőség, mint élet, mint a légzés. Én Én vagyok. Nem vagyok hajlandó mostantól elfogadni kevesebbet, mint aki vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok

Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elbújjak magam elől.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmét válasszam, az élet, mint légzés helyett.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy nem vagyok jó programozó.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne bízzak a légzésben, hogy ’csak lélegezvén’ azzal meneküljek, hogy azt gondoljam, nem tudok megcsinálni dolgokat, ha nem gondolok rájuk. Ez faszság.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne bízzak a légzésben, mint az élet.

Megbocsátom magmanak, hogy az elmét, mint az előző információt válasszam, ami nem az élet.

Megbocsátom magmanak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az emlékeimet válasszam félelmemben, ahelyett, hogy a légzést és a folyamatos deprogramozást választanám, mint az élet, mint a légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy egyetlen gondolat is befolyásolja az egész világomat.

((((((((((((((((((((((((((((********************************************************************)))))))))))))

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy még mindig hagyom ezeket a bizsergő érzéseket áramlani a testemben. Légzésről légzésre, pillanatról pillanatra kell leszokjak erről a szörnyű drogról: az elmémről.

Mebocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy hallgassak a gondolataimra. Megbocsátom magamanak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne vegyem figyelembe azt, hogy a légzés egyszerű, mindig jelen van és az által vagyok őszinte, ahogy azt választom az elme, a gondolatok, érzések, érzelmek helyett.

Megbocsátom magamnak, hogy amikor érzem, hogy az információcsatornában kevésbé áramlik a gondolat-érzés információs rendszer, akkor elmémmel rátekintek és megállapítom, hogy kevsebb áramlik. Nincs kevés vagy sok. Egy szemernyi információt sem vagyok hajlandó tovább tárolni. Élet vagyok, mint a légzés. Egyszerű.

Megbocsátommagamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak attól félni, hogy a családomban voltak bűnözők és, hogy ha feloldom a félelmem, akkor valami törvényelleneset teszek. Légzés vagyok, mint az élet. Bízom az életben, mint én, mint egység és egyenlőség. Bármi is legyen körülöttem. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a szavakhoz rengeteg képet csatoltam, és még nem kezdtem el a szavakat, amiket használok, megtisztítani egyesével.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy még mindig függök energetikai pólusok közti mozgás által – s így határozván meg magam. Nem vagyok hajlandó ezt tovább csinálni. Élet vagyok, légzés vagyok. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem bármiféle koncepciót csatolni ahhoz a szóhoz, hogy légzés. Kitörlöm.

Halál

Halál

Halál

Légzés

Légzés

Légzés

Élet

Élet

Élet

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak képeket és gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatolni ahhoz a szóhoz, hogy halál.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képeket, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy halál.Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képeket, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy lézgés. Kitörlöm. A légzés élet, az élet légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képeket, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy élet. Kitörlöm. Az élet légzés. A légzés élet.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmét válasszam pillanatról pillanatra, ahelyett, hogy a légzést választanám pillanatról pillanatra.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy megbocsátás. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy magam. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy elfogadtam. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy megengedtem. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat és érzéseket ér érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy magam. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy gondolat. Kitörlöm. A gondolat nem én vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönültem a gondolataimtól.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy érzelem. Kitörlöm. Az érzelem nem én vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzelmeimtől.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy érzés. Kitörlöm. Az érzés nem én vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy szó. Kitörlöm. Az élő szó vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy, Kitörlöm. Kitörlöm a rendszereket magamból, ahogy megbocsátom őket magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem valamint, hogy manifesztáltam őket. Kitörlöm ezeket.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy szex.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magam képek alapján programozni arra, hogy vágyjak szexre, külső feltételes inger alapján. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnat szavak, képek alapján felizgulni. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak,hogy pornó által programozzam be magam, arra hogy szexeljek, hogy szexeljek, izguljak, mire izguljak, hogyan izguljak. Ez nem én vagyok. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képek alapján felizguljak. Kitörlöm.

Félelem, információ önmegbocsátás

Megbocsátom magamnak, hogy még mindig fosok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek és a félelem mint fosási inger jelentkezik.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a solar plexusomban az emékek feljövésekor még mindig van ez a meleg libabőröző érzés, ami csak félelem. Félelem attól, hogy szembenézek magammal.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogatam és megengedtem magamnak, hogy a drogos emlékeimről írván azok előjővén a félelem is megnyilvánuljon, de kódolt formában, mint bizsergés a törzsemben, mint lekódolt gondolat információs rendszerek. Ezek nem én vagyok. Ezeket megbocsátom magamnak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy élveztem, ahogy ezek az érzések áramoltak a testemben, teljesen determinálván, teljesen befolyásolván, teljesen függvén rajtuk.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy annyira gyönyörteljesnek érezzem ezeket, mint az orgazmus – nem realizálván hogy ezzel teljesen rabjává és szolgájává válok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nagymértékben kifejlesszem az ön-őszintétlenséget azzal kapcsolatban, hogy apró mozdulatokra lebontván azt élveztem, ahogy az érzés mozog a testemben – ami pusztán információ, adat a múltamból, lekódolt félelem, mely fogva tart, befolyásol és irányít. Kitörlöm. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ahogy írom ezt, hogy kitörlöm, fájdalmat érzek a csípőmben. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam magamnak, hogy ne legyek tudatában az érzéseknek, csak annyira, hogy azok pusztán egy bizsergő, energia-adatáramlat, melyek nem én vagyok. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmém és ez az egész érzés-bizsergés elkülönítsen – így elkülönítsem magam – az egység és egyenlőség határtalan örök tapasztalásából, mint az élet, mint a légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmémmel foglalkozva, az elmében léve a légzésről elfeledkeztem... pedig az az élet, az a kulcs. A légzés a kulcs.

Megbocsátom magamnak, hogy a gyönyört elkülönítettem magamtól, ezért feltételessé vált. Gyönyör vagyok. Feltétel nélkül. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a gyönyört ezekhez az érzésekhez kötöttem, amik a törzsemben járkáltak. Ezek nem én vagyok. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elnyomjam magam, hogy ne kelljen szembenézzek a félelmeimmel, amik végsősoron én magam, csak még nem ébredtem tudatára.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elhiggyem, magam elől el tudok menekülni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne akarjak szembenézni magammal.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem azt, hogy féljek attól, hogy megszűnök.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, azt, hogy féljek a félelmemtől, ami végsősoron csak információ. A félelem nem én vagyok. Élet vagyok. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek saját magamtól.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy annyira féljek magamtól, hogy a sok félelem, mint sok információ, mint az elme, a lényem legbelső mélyéig befolyásolt, annyira, hogy képtelen legyek visszaemlékezni arra, mik is voltak ezek a félelmek, és most csak az eredményüket tapasztalom.

Megbocsátom magamnak, hogy elme tudat rendszerré váltam. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy programozható legyek. Most deprogramozom magam. Élet vagyok, nincs szükségem több programra, nincs szükségem magamat programként tapasztalni. A programmá, amivé váltam, leállítom. A program, ami az elmém, ami az én lenyomatom, amibe beleragadtam, ami mögé elbújtam, amivel elkülönültem saját magamtól, mint az egység és egyenlőség: LEÁLL. Leállok, mint elme. Leállok, mint teremtés, leállok, mint program. Nincs más út, nem érdekel más út, nem vagyok hajlandó ebben megváltozni, amíg ez nincs teljesen véghezvíve, amíg teljesen és végérvényesen le nem állt az elme. Mert én nem az elme vagyok, az elmém a saját csapdám.

Nem vágyok másra, mint magam lenni az egység és egyenlőség, én, mint én, a légzés, mint az élet, mindennel és mindenkivel egy és egyenlő.

Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam azt, hogy az egység és egyenlőség az alapelv, csak önőszintétlenségemben nem mertem ezt megtapasztalni, mert az elmében az elmévé váltam, amelyben, mint adat, információ létezem, és féltem attól, hogy amint az egység és egyenlőség megtapasztalása megtörténik, befolyásolódnék, meghatározódnék, elvesznék az által, amit tapasztalok – nem realizálván, hogy én én vagyok, mely örök és sebezhetetlen – nem realizálván, hogy az elme az, mely befolyásolódik, az az, amely nem létezik adat és információ mozgás nélkül,– így az elmévé válván az elme félt attól, hogy az amit, most markol, az elveszne azáltal ha mindenné válna, mint egyenlő és egy. Ez a félelem nem én vagyok, kitörlöm.

Önmegbocsátás a rendszeren, hotel californián

Megbocsátom magamnak, hogy azt gondolom, hogy a félelem hajt és vezet, hogy a szabadságot tapasztaljam
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy a félelem irányítson
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a félelem elhatalmasodjon rajtam.
Megbocsátom magamnak, hogy fáj, hogy anyám és apám elváltak és nem jöttek ki egymással
Megbocsátom magamnak, hogy azt érzem, hogy a szüleim nagyon nagyon készek voltak.
Megbocsátom magamnak, hogy nagyon sokat sírtam, hogy semmit sem értek és semmi sem jó.
Megbocsátom magamnak, hogy értéket helyezek a gondolataimba és érzéseimbe.
Megbocsátom magamnak, hogy azt gondoltam, hogy én is képes vagyok egymagam megváltoztani a rendszert. Megbocsátom magamnak, elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy egymagam képes vagyok megváltoztatni a rendszert. Megbocsátom magamnak hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy magamtól elkülönülve, magamon kívül keressem magam, ahelyett hogy realizálnám hogy én az élet vagyok mint a lélegzet mint egység és egyenlőség itt.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak elhinni, hogy én a Szem vagyok, a tudat szeme.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak jogot adni a „teremtőknek” ebben az elmerendszerben, hogy arra programozzanak, hogy elhiggyem azt tapasztalni, hogy én a Szem vagyok, az ‘ÉN’-je a tudatnak.
Megbocs’tom maganka, hogz megengedtem magamnak,hogy egy elme rendszerré váljak és elfogadjam magam, mint egy elme rendszer és elhiggyem magmról, hogy egy elme rendszer vagyok és elfogadjam magam programozását, mint egy elme rendszer – ahelyett hogy az élet kifejezése, mint aki vagyok és az eredete annak aki vagyok, mint az egység és egyenlőség élő szava.
Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak realizálni, élni, látni, tisztelni, felismerni, tudatában lenni, s állni úgy mint én, aki „Én vagyok” az egység és egyenlőség az életben mint az élő szó.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak elhinni, hogy a rendszerek programozott nyelve vagyok, mint gondolatok, érzések és érzelmek – megengedvén és elfogadván magamat a „Tudat énjévé”/ a “Rendszerek énjévé” válni.
Megbocsátok magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak felismerni, hogy én a rendszerek szolgája vagyok és a progamok amik futnak bennem mint a gondolataim, érzéseim, érzelmeim.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak „csapdájába esni” a tudat programozott játékaiba mint „megvilágosodás” „elérés” és „válás”.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamat feláldozni, engem mint aki valóban vagyok mint élet úgy, hogy megengedem és elfogadom magam ezekké a program rendszerekké válni bennem, mint a gondolatok, érzések és érzelmek elméje amelyek leigáznak és irányítanak engem.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak hogy a a rendszer programozásának következő szavai szerint éljek: „Itt vagyok, rendszerek, a szolgátok, fogjatok, feláldozom magam a létezésetekbe. Ti vagytok az „Isten”em és én a szolgátok vagyok. Jogot adok arra, hogy folytassátok a legizását és irányítást amiért és amiképp álltok” – mert megengedtem magamnak, hogy résztvegyek az elmében és az elméjévé legyek – azt híve, mint létezés és tapasztalás, mint magam, hogy az legyen az „aki vagyok”.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy programozható legyek.
Megbocsátom magmnak, hogy megengedtem magamnak, hogy programozva legyek.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magam hogy programoztható és programozott legyek szavak és hang frekvenciák által.
Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak realizálni, hogy csak akkor vagyok programozható és képes programozott lenni szavak és hang frekvenciák által, ha Én elkülönült vagyok a programozóktól szintén mint hangfrekvenciák és szavak.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy legyek és elkülönülve álljak az elmétől – az elme éppen a megnyilvánulása bennem és mint én és az amit elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy váljak – amelyet elfogadtam és elfogadtam, hogy létezzen benne,.

Megbocsátom magmnak, hogy megengedtem magamnak hogy odaadjam az erőmet elfogadván és megengedvén elkülönült manifesztációkat magamon kívül hogy befolyásoljanak, irányítsanak és vezessenek engem.
Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak realizálni azt, hogy azok az elkülönült manifesztációk rajtam kívül csak akkor van képességük irányítani, vezetni és befolyásolni engem ha én elkülönülve állok éppen azoktól a manifesztációktól, amiket elfogadtam és megengedtem, hogy befolyásoljanak engem.
Megbocsátom magamank, hogy elfogadtam magamnak hibáztatni a múltat, hibáztatni a „teremtőket”, hibáztatni a „programozókat” és hibáztatni az elmét azért, amit elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy váljak és amivé vált ebben a világban.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a hotel californiára follyanak a könnyeim, mert realizáltam, hogy ez tényleg a pokol.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a hotel californiához gondolatok alapján érzelmeket kötöttem, melyek a testemben rendszert alkotván determinálnak.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a hotel californiához érzelmeket társítottam, annak értelmében, amiket cica mondott nekem anno róla, még az egyetemen, hogy azt mondta, hogy sátánista.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam magamnak, hogy a hotel californiához érzéseket kapcsoltam, amikor a hindu templomban indiában Spencer elénekelte nekünk a gitárral.
Ezek az érzelmek nem én vagyok. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek ezektől az érzésektől, manifesztálván ebben a világban ezt a szomorúságot, beletörődöttséget, elveszettséget.

Ezek az érzelmek nem én vagyok, ezeket az érzelmeket egyesítem magammal, kitörlöm őket, mint tőlem elkülönült érzelmek, érzések.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azért hallgattam zenéket, hogy energetikailag generáljanak bennem valamit, ezzel a polaritásegyenletben mozoghassak, de csak azon belül, mint az maga.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem, hogy elkülönüljek saját magamtól, ahelyett hogy realizálnám, hogy én az élet vagyok, mint egység és egyenlőség, mint légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem ’elhagyni’ a légzésként létezést, min légzés, amikor érzelmek jöttek fel, elhatározván, hogy ’az legyek’, azok az ’elkülönült’ érzelmek, ahelyett, hogy én, ming én lennék,mint én, mint az élet, mint egység és egyenlőség mint a lélegzet maga.

A folyamatról

Na jóvan ;) írok desteni stratégiát, mit csinálunk a kis bandában

Tehát soksokféle stratégia van arra, hogy az ember támogassa a másikat, de tekintettel kell lenni a másikra - egység és egyenlőség van már - csak realizálni kell. Ezt az alaptényt használta ki az a maroknyi lény - egyszerűen az orrunk elé tettek egy olyan matematikailag kiegyensúlyozott holografikus rendszert, melyben az egység és egyenlőség alapelvét aképpen használták ki, hogy az egész közé a Fehér Fény nevű folyékony információs rendszer szoftvert töltötték fel, mely a két elkülönült valamit: a földet és a dimenziókat összekötötte, hogy az egység és egyenlőséget kihasználván polaritásokba kezdték rendezni a lényeket tulajdonságaik, viselkedéseik, milyenségeik alapján, majd az egészet úgy hajtották meg, hogy a földön az emberi fizikai testbe helyezett lények is rétegbe rendeződhettek - tudattalan, tudatalatti, tudat, melyben ez azt jelenti, hogy a tudattalan az egész folyékony, közös őstudattalan, melyet Jungi bácsi is rágcsált, az az UCF, az Unfied Consciousness Field, ez tartalmaz MINDEN tudást, minden információt, múltat, jelent jövőt, aszerint, hogy a pillanatban mi is történik mégis másképp a sok lény döntése szerint - de csak mióta Bernard dühében szétbaszta ezt az elkülönülést fenntartó látszólagos "álegyensúlyt" -azóta minden lény megkapta a döntést, hogy kiléphessen ez az UCF szerinti előreprogramozott, a polaritást egyenlet kiegyensúlyozását végző rendszerből, aszerint, hogy feltétel nélkül egyszerűen a légyés és megbocsátás alapján lehetséges ezt kiöntenünk magunk elé, majd egyszerűen felismerni abból, kik is vagyunk, aki emögött rejlik és azáltal lehet megszabadulni ettől - a tudattalan az minden, mindenki minden információ, az a legvégső, az még messze van, hogy górcső alá vegyük...a tudatalatti az a családi szopó főleg, amit apánk, anyánk adata, s a méhben töltődött az elme tudat rendszerbe le. A tudatunk pedig egyszerűen a tudatalattiból nő ki, aszerint, hogy kik vagyunk. Minden tizedik generációban ez a program teljesen ugyanaz. Gyakorlatilag nem ugyanaz, mert azelőtt nem volt pl laptop, meg amon tobin, de a gondolatok apró kódot tartalmaznak, amik a jelentésük, az "energiájuk", s az ugyanaz.
Hétévse ciklusok vannak, hétévente ismétlődik az életünk, tehát teljesen ugyanaz történik, csak az UCF-ből a DNS-ünkbe folyamatosan töltődik le az előreprogramozott személyiség tervrajza, aminek hatására egyre jobban a rendszerbe alkalmazkodunk, ezért van az, hogy egyre jobban tudjuk mi van ebben a világban, míg a 28. életévre ez teljesen manifesztálódik.

Amit tettem, nem véletlen, mert biztos akartam lenni abban, hogy nekem sem marad semmi személyes szopó meg most már tudjuk mi van.
Tehát azért kérdeztem a félelmeidet, mert azok talán a legerősebb tartóoszlopai az azonosulásnak azzal, amivé váltunk itt. És én kegyetlen voltam, de igazából rettenetes ez, nekem évekbe telt ez, de most nem nagyon van sok idő...
Tehát, biztos vagyok benne, hogy mielőtt nem ismertél engem például, nem az volt a legnagyobb félelmed, hogy mi a retek van velem, tehát én most nem azokra a félelmekre értettem, hogy most mi a legjobban felszínen lévő, hanem az ami a legalsó.
Nekem a félelem a haláltól ez, a félelem, hogy amit megszereztem, az az infó, azok az emberek, az a tudás, az a tárgykollekció, az a sok izé, az ha kikapcsolom az elmét, akkor megszűnik, ez kegyetlen. Ezért nem kapcsolta ki B az egészet, mert akkor tényleg az egység és egyenlőség alapelv szerint szó szerint megbaszódtunk volna és eképpen ez az elkülönült stabilizáció pont kapóra jön. Tehát ezért van az, hogy az élet a fizikaiból születik meg, hogy fogjuk ezt a sok szar adatot, akikké váltunk, amiket kaptunk, amiket felvettünk, amik mögé esetleg bújtunk, és kiadjuk magunkból, kírjuk, elmondjuk, s meglátjuk benne, hogy hé ez én vagyok, hé ez meg nem, törlés. Egyfajta takarítás. Mindent beleamalgamálunk a jelenbe, aképpen, hogy ne kelljen az elmét használni erre, csak egyszerúen, nyugodt és egyértelmű, feltétel nélküli be-kilégzés által automatizáljuk és stabilizáljuk, kik is vagyunk valójában, mint az élet, mint az egység és egyenlőség, mint a légzés.
Viszont ehhez vissza kell jutni az alapkiindulópontokhoz, miért is vagyunk itt. Ez mindenkinek különböző. Mi az oka, hogy a hüllők rávettek, hogy ebbe a világba bebújjál, és tegyél dolgokat. Ez a Szerkezeti Rezonancia. Mely alapjaiban vágja el azt, hogy mi mi, mit miért.
Elkezdtem fordítani, de még sehol sincs, meg gagyi kicsit mert én fordítottam.
Tehát ezt például csatolom, az elejét, a legfontosabb a FOREHEAD (HOMLOK) és az EYE (SZEM) és a NOSE (ORR) pontok, de mindegyik az, csak ez a három bigyó az alappillére annak, hogy miért és hogyan -személyesen- azonosulunk az elmével.
Aztán ezalapján képessé válik az ember megjelölni, hogy hé ez anyám, ez apám, ez nem én vagyok, azokat a pontokat valahogy meg kell jelölni, hogy tudjuk, hogy azzal még dolgozni kell, azokat a pontokat úgymond debugolni(nyomonkövetni) kell, hogy tisztázódjon, miért is van, mi mozgatja, minek kell abban, hogy az elmét használjuk, hogy azáltal az elmére szokódjunk rá.
Ez a megbocsátás. A megbocsátással megjelöljök azokat a pontokat, amik gyanúsak, majd miután kellő mennyiséggel ezt megtettük, kellő ön-őszinteséggel tesszük ezt, úgy akkor a pillanatokban, ahogy lélegzünk, akkor képessé válunk látni, miért is van ez s az...
S aztán meghaladván egyesítjük a jelenbe. Semmi különös. Egyszerű....

Önmegbocsátás mára ideírni hahaha

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne mondjam ki a dolgokat és elnyomjam magamba, ahelyett hogy kifejezném magam a pillanatban.
Megbocsátom magamnak, elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy hosszú évek alatt elnyomtam magamat, félvén a következményektől, hogy ne merjem megmondani a véleményem embereknek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy némely emberekkel őszintébb legyek, némelyekkel nem - nem véve észre, hogy ezzel az ön-őszintétlenségemnek adtam teret, mert másban bíztam, nem magamban.
Megbocsátom magmnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy most mint egy vihar, kiosztok mindenkit arról, hogy hogy látom őket, s eképpen csak engedtem felgyülemleni ezeket, ahelyett, hogy mindig a pillanatban kifejeztem volna azokat.

Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak, hogy tudatos legyek abban a pillanatban, és ezért ásítottam.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy lekapcsoljak.

Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak, hogy halljak.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak azt abban a pillanatban, hogy lenyomjam magam ahelyett, hogy tudatos lennék és felállnék és látnám hol voltam abban a pillanatban s helyette ásítottam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azt mondjam, nem tudok énekelni, mert szégyenlős voltam gyerekkoromban.

Élet vagyok
Hang vagyok
Ének vagyok
Kifejezés vagyok
Erő vagyok
Stabilitás vagyok
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek a gondolataimtól.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani a gondolataimat.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani az érzéseimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani az érzelmeimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni a gondolataimat.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni az érzéseimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni az érzelmeimet.
Nem a gondolataim vagyok.
Nem az érzéseim vagyok.
Nem az érzelmeim vagyok.
Egyesítem magam, már egyesített ember vagyok, csak fel kell ismernem.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek dolgozni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek pénz keresni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek állásinterjún.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy izguljak állásinterjún.
Élet vagyok. Az élő szó vagyok, mindennel egy és egyenlő, mint az élet, mint a légzés.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képek alapján engedjem programozni magam.
Munka vagyok, erő vagyok.
Nem tudás vagyok.
Lélegzet vagyok.

Ha az elme nem mozog

most ez a blog, szemezgetek fórumokból, ez jó, mert ott vannak a válaszok is reá

http://www.daath.hu/showTopic.php?id=171

ha az elme nem mozog, nem hat a drog
elme akar drogot nem én, hogy elme-hess en elme
a kérdés, hogy mióta az eszemet!! tudom, mennyire azonosultam vele
én egy szerzetes elme vagyok, szerzeteskedem
én egy pap elme, papkodom, mint a vallás elme
én egy jógi elme, jógolok, mint a jóga
én egy drogos elme, drógolok, mint a drog
én egy zenész elme,zenélek, mint a hang-szer
én hm én egy sintér elme vagyok, sintérkedem, mint a sín-tér
én meg egy elmélkedő elme, elméletekben utazom, az elm utcában
én anya elme vagyok, anyáskodom azon aki kimászott belőlem

hát te? te hát? elmé-letben tudni vagy gyakorlatban élni
én és az elmém kéz a kézben, de melyik kéz melyiké haha
melyikkel vakarom a másikat, mikor viszket és mi viszket én vagy az elme?
én abból indultam ki, hogy én az elmévé váltam, én mint az elme. és én mint az elme leállok, mert mi van ha minden elme? akkor mindennek le kell állnia, hogy lássam ki is vagyok...mit veszítek? szokást? emléket? vagy mit? az értékeim nem az elmém, amiket tartok?
ti tudjátok, hogy kik vagytok? biztos?
kérdezem újra biztos?
s miért gondoljátok, hogy biztos?

minden a visszája ebben a világban, még az elme is...mert az elmém visszája én vagyok, ezért nincs más út, mint a teljes leállás...
és aki nem akarja azt, az elme. lehet vele kezet fogni
elmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelmeelme
őke gyelme rajta van minden fi gyelme
élvezzétek

Miért nem elég gondolatban megbocsátani?

Ön-őszinteség: feltárom magam, ez akkor világos..lehet olyan, hogy túl sok?;)
Ön-megbocsátás: igen, jó, ha "tudat"-osítod, hogy te vagy a felelős, nem a jézuska, jaja ez is világos, gyakorlat kérdése...
Ön-javító alkalmazás: ez a lényeg, nem elég elmormolni, hogy megbocsátok magamnak, elméletben, hanem azért jön vissza, hogy meghaladd: mintegy gyakorlatban, az ÉLETben bebizonyítod magadnak, hogy igenis, az ön-megbocsátással megjelölöd, s kifejezed nemtetszéseidet viselkedésedet/gondolataidat/stb, melyeket az ön-őszinteséggel feltártál, pontosabban rájöttél, hogy nem te vagy, ergo meghaladnád.
Tehát addig vissza nem jön, addig "lúpol", amíg teljesen meg nem haladod, anélkül, hogy bármiféle reakciót váltana benned, csak úgy egyszerűen továbblépve rajta, úgy, hogy egy szemernyit sem zavar, semennyit sem befolyásol, egy cseppet sem válsz azzá, semmiképpen nem korlátoz le. S akkor elmúlik - lassan, ez egy folyamat, több év, míg az ember a tudattalant, a tudatalattit és a tudatot kipucolja. Ehhez nekem nagy segítség az írás, ahogy írom ki magamból, úgy jön fel vele a "dzsuvakka"-hehe hehe...
S ahogy jön fel, írom le, úgy ha jön bármiféle reakció, például nekem pont most volt, hogy mindig menekültem a nők elől, mert paráim voltak velük, ezért kiírtam magamból, kibeszéltem embereknek - és ahogy ezeket tettem meg, jöttek reakciók, s azok a reakciók is ilyen "nem kívánatos hullámok", melyeket szintén megjelölök az önmegbocsátással, majd ahogy ÚJRA jön az alkalom, az életben is továbblépek azokon, ha nem, hát újra és újra jön, újra megbocsátom, egyre jobban megunva a kínomat, annál jobban "tele lesz a tököm" ezzel s egyszer elérkezek arra a pontra, hogy MEGHALADOM, ...Hmm valami ilyesmi...és pontosan így van az egész gondolatleállítással is...amíg jön gondolat, az csak jelöli, hogy merre kell az ön-őszinteséget, önmegbocsátást, ön-korrekciót "fókuszálnom", hogy megszabaduljak tőlük, jobban mondva egyesítsem őket pusztán a jelenben "csak" lélegzéssé stb...

S azért bukás gondolatban tenni, mert pont a gondolatban játszás, az az a homokozó, ahol az ember azt hiszi, hogy "gátlástalanul, titokban, intim módon kiélheti " betegségeit, alsóbb/felsőbb/stb-rendűségét, vágyait, elfojtásait, dühét stb", amiket nem tud kiélni; amiken nem tud továbblépni, anélkül, hogy ezt mások látnák, ergo ez bújás - nem őszinteség...:időhurok.

VISZONT ami a legnagyobb szopás, hogy ezek a gondolatok ugyanolyan értékkel kreálják,befolyásolják, formálják a körülöttünk lévő világot, "ami kinnt, az bennt", semennyivel sem kevésbé módon, mint az anyagi világot "formáló" tettek - tehát igenis mi tehetünk arról, hogy éhezés, titkos kormány, pénz, robot, háború - a belső konfliktusok, parák, vágyak őszintétlenségek kivetülései ezek, ezért nem ér semmit a harc, ezért nem ér semmit semmi más, mint személyes szinten leállni a gondolatokkal, érzésekkel érzelmekkel...
Jönnek nekem azzal, hogy akkor robottá válunk - picsákat..pont így vagyunk robotok abból a perspektívából, hogy rabjai vagyunk ezeknek, ahelyett, hogy feltétel nélkül "csak" kifejeznénk magunk, a fogalmi korlátokon túl, tényleg újat teremtve, nem csak mémeket kombinálván és sokszorosítván...
Attól, hogy nincsenek gondolataim, érzéseim, még nevethetek, táncolhatok, sírhatok, sőt, szexelhetek is - az énkifejezés pont ekkor lesz az, aki vagyok, nem a szülőktől, rendszertől kapott programok használatával...nem vagyok rabja a szinkronicitásnak, hogy kell az érzés, kell a gondolat, kell a mókuskerék, hanem feltétel nélkül, ahogy a pillanat jön, csak teszem azt ami jön, félelem nélkül, mert tudom, ki vagyok, mi vagyok, mert a gyurmaként rámtapadt elmét ahogy fokozatosan eltávolítom, úgy ismerem ki magam, hogy ami jön az biztos, hogy én vagyok, nem az elme...
A vipasszaná ~nem rossz, csak miért kell abbahagyni, míg van még min dolgozni? Pont ott látom értelmét, ahol szarba kerülök belül, mert akkor nyilvánul meg tényleg, hogy mivel kell dolgozni...

Élettörténetem 2/3 - Egyetem, drogok, élmények a Fehér Fényel

Egyetem

(alább használok pár betűt, mint neveket: B, és S lakótársaim voltak, C pedig a feleségem volt egy ideig)

Tízen voltunk a kollégiumi szobában, én akkor elég ijedt voltam, az első nap, mikor odaköltöztem, volt az utolsó, hogy anyukám kakaót főzött reggel – ahogy előtte szinte minden nap az életemben. Távolról sem volt jó, bezárt állatnak éreztem magam a városban eleve, ki kellett mennem néha fák közé, hogy lecsillapodjon valami erős nyomasztó érzés és a szobatársak mindenféle arcok voltak, de szinte mind alkoholizált, egyre többet és többet, mint szinte mindenki az egyetemen körülöttem és én nem akartam, anyám mém je kitartott sokáig, de mentem kocsmázni a többiekkel és kóláztam s kb egy hónap után ittam először alkoholt, mikor is rábeszéltek egy rumra –s ahogy tartottam az első felest a kezemben, az egyik szobatársam azt mondta, hogy :”Ne feledd, egyszer kell elindulni lefelé a lejtőn, s nincs visszaút.” Könnyedén csúszott a tömény az elején –aztán ahogy ittam, úgy tűntek el a gátlások – egyre többet ittam, míg végül már lányokkal táncoltam, pedig nem tudtam táncolni, sosem tudtam lányokkal beszélni.. tetszett nekik az „ártatlannak látszó” vadság, a kezelhetőség, a kiszámíthatóság, amilyen voltam.

Mindeközben továbbra sem tudtam aludni, rettenetes álmaim voltak, tömegmészárlások, halál, pokol, sátán, zuhanás, félelem, stb.

Egyszer találkoztam egy aranyos pszichológuscsajjal a koliban, aki „alanyt” keresett valami teszt kitöltéséhez. Tetszett neki vad tekintetem és kissé „barbár” viselkedésem, emellett pedig segítettem neki „számítógép ügyben”, amiben síkhülye volt és utálta is. Párszor találkoztunk, rájött, hogy nagyon „okos” voltam és az egyetemi tanulmányait „rágatta át az agyammal”, így élőben sajátítván el azt, rajtam. Persze hamar megtetszett, akkor már rég nem jött soha oda hozzám csaj, ráadásul arra is rájött, hogy úgy tud megnyitni, ha pár „vodkát” leveret velem. Szerelmes lettem, ő szégyelt barátnői előtt, akik „demens”-nek hívtak, még magának se vallotta be, hogy szeret egy kicsit. Mondta, hogy esélyem sincs, az izmos fiúkat szereti, akik férfiasak, én sosem voltam ilyen, sőt ezáltal azokat nem is szerettem, fájt is rendesen ez az egész. Reménytelenül egyre többet ittam, mint mindenki a szobában, teljesen készek voltunk és minden alkalmat megragadtunk, hogy „bulizzunk”. Leszartam a vizsgákat, de a félelmem mit sem gyengült. Sőt kezdtem elfelejteni, mert egy idő után képtelen voltam C.vel(mert hát ő volt az) nyitni, mert mindig előjött valami durva és állattá váltam. Ahogy felejtettem, úgy tudtam eljátszani a férfi egót, amit ő keresett a férfiakban. Közben elájultam vizsgán, pusztán a félelemtől, hogy kirúgnak és mehetek gyárba és akkor olyan leszek, mint a családom. Rettenetesen féltem, ráadásul olyan tételt kaptam, amit tudtam, de mégis szétcsúsztam, a tudatom nem bírta. C-vel volt valami, de sose az, amit akartam, hogy teljesen „enyém legyen”, meg különben is azt se tudtam, hogy kell „kéjeztetni”, csak birizgáltam az izéjét haha, kudarc volt, és persze amint ő nekem megfogta, elélveztem, ő volt az első nő, aki hozzáért.

Emlékszem pár álmomra, amit sosem fogok elfelejteni: Egy temetőben állok, besüllyedt sírok állnak ki a göröngyös, kemény földből, köd van és éjszaka. Ott állok teljesen tudatomnál és a Kaszás áll mellettem, frankón, a csuklyás, maga a Halál. Arcát nem látom, s azt mondja nekem: „Akarod a hatalmat?” – Rettegtem, dehogy akartam hatalmat, nem értettem mi folyik. Egy másik álmomban a torkomat vágták, éreztem, ahogy a nyakamon a bőrt, az inakat, a gégémet metszi az éles, hideg penge és a forró vérem ellepi az ezüstös fémet és azonnal hidegséget éreztem, egyre jobban és egy pillanat alatt hűlt ki a mellkasom és lódult meg a világ: testem eldőlt, mint egy zsák és én ezt tapasztaltam a fejemben, s közben pillanatok alatt hűltem ki teljesen és közben az volt az utolsó emlékem, hogy próbálok rúgni egyet előre, hogy „támadómba kárt tegyek”, de lábam erőtlenül csak épp, hogy megmozdult és egész gyorsan kihúnyt az egész látomás és éjjel a koliban, „torkomszakadtából” üvöltöttem és fogtam a nyakam és lihegtem és rettegtem. Közben a szobatársaimmal igen jóba lettünk, egész nagy piások lettünk és sokat buliztunk, egyre többet ittam, a barátaim próbáltak lebeszélni C-ről, mert fájt nekik, hogy teljesen kész vagyok, de mondtam hogy nem értitek/nem érthetitek...A vizsgák nemigen mentek, mert nem tanultam sosem, kudarcot tapasztaltam, pótvizsgákat, a szobatársaim is kiborultak néha a saját „belsőjük miatt”...

Teljesen tönkrementem, három üveg bortól kezdtem mosolyogni, hogy na jó menjünk „bulizni”. Ideg, félelem, stressz, kudarc, pénznélküliség, kiszolgáltatott, tehetetlen sodródó roncsnak éreztem magam.

Körülöttem mindenki hasonló volt, mindennapos „készlét”, vizsgapara, iszonyatos sakál, vérző bulik, állatiasodás, lázadás. Egyszer elmenekült előlem egy barátnőjéhez, utánamentem és ismét visszautasított és ekkor nagyon nagyon nagyon sokat sírtam. A lépcsőházban ültem, nem tudtam visszatartani, végeérhetetlen kisütése volt a felgyülemlet iszonyatnak. Emlékszem bőgve énekeltem valami punk nótát a lépcsőházban ülve, s kijött egy fiatal arc, s az öklével fenyegetett, hogy szétver. Teljesen közömbös volt, semmit sem éreztem, csak néztem rá teljesen kiégve. Akkor kijött a C., bevitt, sokat beszélgettünk, aztán egyszercsak elment aludni. Kiültem az ablakba, és úgy éreztem: nincs tovább, most vége. Kiugrok. És akkor valami történt. Valami, valami megváltozott. Mintha egy angyal jött volna és huss, a kiugorhatnék elszállt. Azóta nem sírtam. Azóta nem zokogtam, rengetegszer volt, hogy könnyeim folytak, de oly intenzív sírás, mint azon az estén sosem volt többé. Megfogadtam, hogy nő miatt többé nem szenvedek.

C hamarosan elhúzott az USÁba, menekült előlem, én egy öngyilkoskodó roncs voltam. Volt úgy, hogy egy szobatárs fogta meg a ruhám és hátrahúzott, hogy ne üssön el a villamos, én szinte észre se vettem, teljesen kiégett zombiként járkáltam fel s alá. Aztán, aztán-aztán szép finoman visszamásztam előző-szerű életembe, kivéve ezt a C. dolgot, ezt elfolytottam.

Közben elképesző bulikat rendeztünk a szobatársainkkal, sakál részeg leállatiasodást, sokat loptunk, általában poharakat, de hogy aztán összetörhessük, hogy legyen az asztalomon vagy 20 darab...Egyszer az akkori legjobb barátommal hullarészegen vérszerződést is kötöttem. Megvágta a kezem kicsit, majd nekem kellett az övét, de nem vitte a kés, míg meg nem szaladt és egy puncit nyitottam a tenyerében „szétbasztad a kezem” mondta, de aztán be kellett varrni az ügyeleten...Például a mi szobánk volt a koliba a legmocskosabb, be is jelentették a kollégiumi gyűlésen a seniorok, jöttek emberek, hogy „hello, azt hallottuk, hogy ez a legdurvább szoba, jöttünk megnézni..”. Szó szerint vérzésig tomboltunk, eszeveszett állatok voltunk, folyton késsel játszottam, mindig véres volt a kezem, azzal is aludtam, sokat..Egyszer a többiek szó szerint szétvertek egy gitárt és azt rágták...Legdurvább punkkoncertekre jártunk, véresre pogóztuk magunkat, színpadról ugrottam, stb. Rengetegszer kerültem olyan helyzetbe, hogy „erősebbek” szét akartak verni, de sosem lett ez. Valahogy azt éreztem, hogy sebezhetetlen vagyok, hogy igazából nem lesz bajom – és ezáltal nem is lett. Mindig hajszálon múlt, de megúsztam. Nem úgy, mint a többiek. Néha kaptak egyet-kettőt. Vagy huligánoktól, vagy mikor zsaruk kaptak el, mert randaríloztunk, stbstb... Kegyetlenül lázadtam, nem tűrtem semmit és senkit sem el felettem. Pánknóták, hardcore, heavy metal volt a kedvenc zeném, folyton ezeket hallgattam...

Internetes csetelős szerepjátékba folytottam minden nem a totális lerészegedéssel töltött időm, szinte azzá váltam, Egy MultiUserDungeon nevű játékban játszottam, ahol a karakterrel kellett kiírtani különféle területeken szörnyeket a kasztomnak megfelelően: varázsló voltam. Számtalanszor meghaltam és ilyenkor a katedrálisba kellett „imádkozni”, hogy feléledjen aszellem karakter, hogy újra tudjon tárgyakat megfogni, kommunikálni és pénzt gyűjteni, fejlődni: a könyvtárban pénzért tanulni vagy különböző területeteken ölni. Pl camelot(arthur, lancelot stb), pl arábia(mameluk, dervis, patkány), stb. Rengeteget játszottam, profi lettem, aztán rengeteg karaktert csináltam, volt olyan dolog is, hogy törvényenkívüli. Ez azt jelentette, hogy már nem csak a gép által 15 percenként újragenerált „szörnyeket” ölhettem, hanem a többi törvényenkívülit is – ergo többi játékost. Ez volt igazán a kihívás, klánt szerveztünk, öltünk,csaltunk, bugokat kihasználván előnyöket szerezvén „jutottunk el a maximumig”, de oly intenzíven játszottam, hogy már szövegeseket álmodtam – de a szobatársaim is, akikkel együtt csináltuk ezt. Ebben a játékban találtam egy lányt, aki szerelmi bánatában belémhabarodott, sosem volt az esetem, de végre, végre! Férfi egóm táplálkozhatott, szeretkezhettem, a lány nem volt szegény, de nagyon hisztis volt, már-már önbántóan. Emlékszem először nyaltam a punciját és nem tetszett a szaga, de annyira akartam nyalni, annyira csináltam, hogy rosszul lettem pusztán a szagától...De aztán megszoktam.AKARTAM..Hetente-kéthetente találkoztunk, sokat szeretkeztünk, aludtam náluk, igazából a nővére tetszett mindig is, aki meg folyton incselkedett velem, s a barátnőm idegrohamai kitörtek néha s aztán kb 8 hónap után egy gyors reggeli szex után kidobtam, de még az állomásra menet meg is bántam, mert ahogy kísértem, ez kb 3 órába telt, mert folyamatosan zokogott. Kegyetlen voltam, de muszály volt, mert már bunkó voltam vele stb.

Amint ennek vége lett(még mindig napi 10-12 órában a netes játéknak éltem), az egyetemi szerveren rámcsetelt a C. Bostonból, hogy mi újság, nemsoká hazajön. Így is lett, találkozás, egy kis meggybor, majd szex. Fel sem fogtam, rettegtem, vártam, hogy mikor mondja, hogy csak vicc, egy újabb fájdalom, stb...kellett pár hónap, mjg rájöttem, hogy „tényleg szeret”. Azt mondta, hogy nem talált jobbat amerikában sem. Hitetlenkedve tapasztalta, hogy valahogy nagyon-nagyon felfejlődtem a szexben, mert eszméletlen jó velem. Ezt a másik lánynak tulajdonította, akivel előtte jártam. Egyre kevesebbet voltam a szobatársaimmal, C-re fókuszáltam. Gyakorlatilag teljesen vele foglalkoztam, a barátaim nem örültek persze, majd ki is költöztünk a kolijainkból(ablakon másztam be hozzá), s együtt éltünk. Mindent feladtam érte, és mégsem volt az „enyém”. Féltem, egyszer egy nagyobb férfi egó „elveszi” tőlem, akörül lett C. a neve. Ő is félt, féltett, mert sok lány vett körül, nekem fel sem merült soha, hogy kelljenek, hiába ittam 5 lánnyal és részegen hemperegve csiklandoztuk egymást itt-ott egy ágyban pl. Ok egyik lánnyal lehetett volna, de C-t választottam és ebben sosem döntöttem másképp, én, mint a végletek embere. C. nem bírta, ő is ugyanezt csinálta, csak neki be-becsúszott ez+az haha. Ez nekem lényem legmélyéig hatoló, akkor úgy tűnő, hogy sosem múló sebeket ejtő érzés volt. C. aludni kezdett, napi 13-16 órákat aludt, élvezte álmait, repült, stb. Sehogy sem volt jó, akkoriban ismerkedtem össze közelebbről B.vel, akit az egyetemi koliba költözésem napján már megismertem. Legendás piások voltak, velük sítáborba is mentünk párszor, de ott is csak féltékeny voltam meg viták meg görcs volt. Például akkoriban C. antiallergén gyógyszereket szedett és egyszer ivott rá és míg én részeg voltam, egy helyi fickóval hempergett a hóban. Iszonyatosan kínlódtam. Ami tetszett, hogy gondolat nélkül suhanok a sílécen, egyként a természettel, de Cicát sose tudtam utolérni, mindig gyorsabb volt. Régebbóta síelt.

Akkoriban C. vett nekem egy számítógépet ezer dolcsiért, azt mondta, hogy visszafizetem majd, ha sok pénzt keresek abból a tudásból, amit azon a gépen tanulok meg. Tudtam, hogy saját számítógép nélkül tényleg esélyem sincs, belementem. Sosem láttam annyi pénzt, am