Az ember egyesítése

Önmegbocsátás

2012-01-07T19:49:00.001+01:00

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy
úgy definiáljam a jelenlétet, az önmegvalósítást, mint egy hatalmas
fémgolyót-követ görgetnék fel a hegyre, mely folyton visszagurul és
újra-és újrakedzem, és kemény munka során egyszercsak felérek a hegyre
és akkor már képes vagyok arra, ami és aki valójában vagyok --
ahelyett, hogy realizálnám, hogy ezt valahol olvastam avval a
kiindulóponttal, hogy így kell, ez a jó, ez a helyes és, mivel
önmagamon kívül akartam keresni magam, az igazságot, a valóságot,
ezért ezt az információt magamévá téve innentől kezdve ezt hittem,
ekként definiáltam magam, ezt fejeztem ki és ezt rezonálva ezzé váltam

Tehát ezt abbahagyom, többé nem definiálom magam és a valóságot,
önmagam, a jelenlétet úgy, mint egy hatalmas golyót-sziklát kellene
feltornászni egy hegy tetejére, miközben néha újra és újra kell
kezdenem.
Amikor úgy tapasztalom magam, hogy így definiálom magam, vagy eszerint
cselekszem, hogy mintha egy hatalmas golyót-sziklát kellene
felcipeljek egy hegyre, akkor lélegzem, realizálom, hogy egy
pillanatra az elmében vettem menedéket, mert elbizonytalanodtam és az
emlék meg az ön-definíció alapján magamon kívül, külső
támasz-információ alapján akartam meghatározni, hogy ki vagyok -- és
szimplán tudatosítom a fizikai jelenlétem, az aktuális testhelyzetem,
a lélegzetem, a környezetem és anélkül, hogy ezt definiálnám, bízok
magamba és kifejezem, hogy valójában ki is vagyok, mint élet,
egységben és egyenlőségben mindennel, ami ITT van, mint az ÉLET.

És ha feljön, akkor így teszek, ha nem teszek így, akkor vagy nem
ástam ki a legmélyét (pl, miért kerestem magamon kívül azt, hogy ki és
mi és hogyan vagyok, hogyan legyek) vagy nem írtam, mondtam az
önmegbocsátást eleget, hogy teljesen rezonáljon az egész lényemmel,
hogy amikor a trigger pont feljön, egyből tudatába legyek, amikor az
elme mozog, akkor lássam, hogy mozog és én állok és mielőtt még újra
ezt fejezném ki fizikailag, leállok egy pillanatra, lélegzek, ha kell,
számolok, hogy 1,2,3,4 kilégzés, csend, 1,2,3,4, belégzés, 1,2,3,4
csend.
És amikor a csend van, akkor belül csend van-e vagy még van ezzel
kapcsolatban belső rezgés és ha van, akkor ami feljön, azt szó szerint
megbocsátom és elengedem feltétel nélkül.

Ez a gyakorlati útja az önmegbocsátásnak, nem csak leírom, hogy
megbocsátom, hanem amikor jön ez a pont, akkor én már tudom,
felkészültem, kifejeztem, hogy ezt a pontot értem, ebben változni
akarok, most jön a transzcendálás, hogy igenis változom, nem adok a
félelemnek, nem adok a vágynak, mert megértettem, mert már jártam ott,
mert a belső reakción túl van az élet, én.
Ezért amikor jön a pont, már tudom, hogy o-ó, ez nem az.
Mint amikor valaki Érd fele az autópályáról máshol jön le, mint ha pl Érd-re menne -
megtanulja - ha az van, hogy "Törökbálint", akkor az nem az az út,
ahova akar menni, már járt ott. De ehhez el kell tudni olvasni azt a
táblát és azt lehet, hogy ideiglenesen magamnak kell felcímkézni - az
önmegbocsátással, hogy "ez a belső reakció félelemhez vezet, itt már
jártam, nem akarok menni erre, inkább lélegzek és tolom magam kifele -
mint amikor a gyereket szülöm, tolom, tolom, fizikailag, fújok,
lélegzek, de akkor sem".

Ezért az önmegbocsátás a valódi önreflexió, nem azért, mert
jézus+atya+úristen, hanem mert azért ön-reflexió, mert kifejezem, hogy
"meg akarok bocsátani magamnak, egy új esélyt akarok bocsátani
magamnak ebben a konkrét pontban" - és ha jön a pont és én újra beadom
magam a félelmemnek, akkor valójában az önmegbocsátásom nem volt
valódi, hiszen csak leírtam , csak mondtam, hogy itt, ebben a pontban
megbocsátok magamnak, de valójában, amikor valójában jött ez a pont,
mint saját magam, akiként eddig elfogadtam és megengedtem magam, akkor
valójában nem változtam, nem bocsátottam egy új, tiszta, üres lapot
magamnak ezzel kapcsolatban, tehát az önmegbocsátásom még nem valódi.
Lehet, hogy a szándék, az akarat megvolt, de maga a pillanat, mint
valóság, mint önmagam - még nem.
Ezért ez a legjobb, mert itt nincs sunnyogás, hanem
direkt, azonnali, közvetlen, érthető, ingyenes és valódi
önbizalom-növelő, hiszen ilyenkor ÉN valójában változom, úgy, hogy
abszolút és teljes módon meg is értem, hogy hogyan és miért. Ez az
önbeavatás.

Kiindulópont, gyakorlat, akarat

2011-09-18T21:49:00.000+02:00

minden eldontes kerdese, mint az is, hogy ékezetekkel írok, most már ez sem kifogás, folyékonyan megy a magyar is gépelve, angol is, ritkán hibázok, természetesen folyik a gépelés, bár megnéztem a gyors és gépírótanfolyamok anyagát, ők több tekintetben is másképp gépelnek, mégis nekem úgy tűnt, hogy hosszú ujjaimmal és gyors reflexeimmel legyek olyan gyors, hogy ha valaki beszél, akkor képes legyek begépelni. Ez azért, ha gyorsan beszél, még nem megy, de amúgy csak gyakorlat kérdése.

kiindulópont
gyakorlat
akarat

ez a hármas van és semmi más
ezek ciklusán megy keresztül az ember és ha ezekből épít, akkor együtt az valami maradandó lehet, amúgy meg csak sorra megéli ezek elvesztését majd újratapasztalását.

de ez nem valódi, amíg nem konzisztens, körülménytől független.

tehát nem kell mást tenni, mint figyelni az én - ként az én-t - mik azok a körülmények, amik hatással vannak rá egyáltalán, netalán tán nagyon is - ezekkel nem kell törődni, mint "tudati fókusz" tárgya, hiszen ezek csak önmagammal való találkozás minden tekintetben - azaz akárkivel is találkozom, magammal találkozom a gyakorlatban című gyakorlat elevenen.

személyiságfajtáim közül különböző külső inger alapján más és más "kiindulópont, akarat, gyakorlat" mentén eltolódok, megváltozom, "előjön belőlem a ...", amikor kevésbé vagy egyáltalán nem vágom a külvilágot, hisz annyira torlódnak bennem a történetek, miközben a külvilág nem áll le egy pillanatra sem és én mintegy kiugrom a valóságból, hogy a kis saját illúzió-palotámba képzeljem magam, hogy minden kafa, vágó, aztán a következő pillanatban már "itt" vagyok, ahol az előbb sem voltam "itt", csak épp vissza-visszaugrálok a kristálypalotámból, hogy elhitessem magammal, hogy olyankor "itt vagyok". Holott valójában halott vagyok abban a tekintetben, hogy nem ÉLem meg azt, hogy mit is jelent valójában, teljesen ITT lenni - még ha így is dönt az ember, hogy ezt csinálja, érdekes szinteken keresztül tapasztalja meg önmagának leállításának művészetét a hosszú évek fegyelmezett módszereinek segítségével, mint az önmegbocsátás, írás, kineziológia.

Önmegbocsátás: kifejezés

2011-08-21T20:13:00.002+02:00

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek felemelni a hangom.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy ha felemelem a hangom, akkor mások megijednek tőlem és nem fognak szeretni, kedvelni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy úgy definiáljam magam, hogy énnekem szükségem van arra, hogy mások szeressenek, kedveljenek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azáltal definiáljam magam, hogy mások mit mondanak rólam, mit gondolnak rólam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy amit mondok, az nem lesz megfelelő, mert a múltban emlékszem pár alkalomra, amikor nem voltam képes kifejezni magam és úgy éreztem, úgy definiáltam, hogy jobb lett volna, ha csendben maradtam volna - ahelyett, hogy realizálnám, hogy az a múlt, én ITT vagyok és pillanatban őszintén képes vagyok átölelni a helyzetet és önbizalomban cselekedni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy úgy járok, mint régen, amikor megpróbáltam felszólalni és képtelen voltam kifejezni magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy nem vagyok képes verbálisan kifejezni magam, mert úgy definiáltam magam, hogy én nem vagyok jó beszélő.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak "elnémulni" és megfigyelőbe átmenni ahelyett, hogy cselekvő irányítóelvként fejezném ki magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy visszahúzódjak és sodródjak, mert valami nem tetszik, mert éppen amit tapasztalok, mint saját magam valósága, azt úgy definiáltam, hogy túl sok vagy nem tetsző és ezért ki akarok lépni a pillanatból és csak leledzeni, amíg újra nem definiálom a helyzetet úgy, hogy "érdemes részt venni benne".
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól félek, hogy ha aktív résztvevője vagyok a valóságnak, akkor a következmények túl intenzívek lesznek és képtelen leszek tovább úgy létezni akként, aki most vagyok, ahelyett, hogy realizálnám, hogy a következmények elől képtelenség elmenekülni, hiszen a következmény is én vagyok egy és egyenlő.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam, hogy reménykedjek abban, hogy ha most nem fejezem ki magam, akkor később attól még az lesz amit szeretnék, ahelyett, hogy realizálnám, hogy bármiben bízni, hinni saját magamon kívül itt: illúzió.

Megbocságtom magamnak,hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy nem vagyok elég határozott.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy ha határozott vagyok, mert akkor attól félnék, hogy ez nem-e túl erős másoknak, ahelyett, hogy realizálnám, hogy ha nem is adok esélyt magamnak, csak mert egy félelem valami miatt, akkor igazából az a félelem az, ami meghatároz, lekorlátoz, és azáltal, hogy én így fogadtam el magam - ahelyett, hogy elengedném a félelmet, nem reagálnék rá, s ha a pillanat jön, tudatosan lélegeznék keresztül a helyzeten anélkül, hogy bármi belső reakcióm fellépne, például gondolat, érzés.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek bármitől is, ahelyett, hogy realizálnám, hogy ez a félelem igazából pusztán információ, amit én úgy definiáltam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy nem vagyok egyedül, mert úgy definiáltam magamat, hogy én egyedülálló vagyok.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy ha nem vagyok már egyedül egész nap, mert úgy definiáltam, hogy nekem szükségem van pár órára egyedül, hogy "magamnak, magammal" lehessek - ahelyett, hogy realizálnám, hogy ez is ön-definíció, azaz valahogy definiálom, hogy ki és mi vagyok és akként fejezem ki magam, de csak akként és úgy, pusztán mert szükségem volt arra, hogy legyen egy pont masgamban, ahol szóról szóra kerek perec ledefiniáltam, hogy ki vagyok, hogy ha esetleg nem tapasztalnám magam, akkor is "tudjam" - ahelyett, hogy realizálnám, a tudás, mint információ, a gyakorlatban teljesen haszontalan.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy mit fogok mondani, ha kinyitom a szám.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy nem leszek képes kifejezni magam, ha kinyitom a szám.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, amit fizikailag nem tapasztalok.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek, ahelyett, hogy realizálnám, hogy bármitől való félelmem emlékkel és ön-definícióval kapcsolatos.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy hétköznapi ember legyek, ahelyett, hogy realizálnám, hogy amit definiáltam, hogy hétköznapi ember, igazából jelentéktelen félelmen alapszik, miszerint ha én nem vagyok hétköznapi, akkor máris úgy definiálhatom magam, hogy nem szokványos, nem hétköznapi, különleges - ám valójában ezek csak definíciók, szavak.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtgam és megengedtem magamnak, hogy úgy definiáljam magam, hogy "én olyan típus vagyok, hogy" - ahelyett, hogy realizálnám, hogy ez ön-definíció, ami a félelem miatt kell, hogy amikor önmagamként önmagamban nem vagyok képes létezni, akkor definiálni kezdem, hogy mi mi, ki-ki.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elfelejtem a lélegzetet, ami a valóság.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nem realizáltam, hogy ha vágyok valamire vagy valakire, akkor az azért van, mert félek, s félek, hogy nem tapasztalom azt, amiként definiáltam magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nőkre vágyjak, akikkel szexuálisan kielégítem magam és kielégítem őket, mert úgy definiáltam, hogy én ez leszek, ez vagyok, ahelyett, hogy realizálnám, hogy ezek csak információ-definíciók, s ha azáltal létezem, hogy én hogyan definiáltam magam, az nem valóság.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy mindenkivel kedves és barátságos akarjak lenni, ahelyett, hogy realizálnám, ez is ön-definíció, ami félelmen alapszik.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féjek, hogy nem vagyok elég barátságos-kedves.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy barátságos és kedves akarjak lenni másokkal azért, hogy ők is barátságosak és kedvesek legyenek velem, ahelyett, hogy realizálnám, hogy ez pusztán manipuláció, ha kedvességemnek okot találok.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy frusztráljam és idegesítsem magam a technikai korlátokon, amikkel szembesülök, ahelyett, hogy ezeket egyszerűen mérlegelném és vagy elfogadnám vagy tennék azért, hogy megszűntessem.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy nem tudok jó filmet csinálni, csak mert még sosem csináltam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy abban bízzak, hogy "majd" később minden jobb lesz csak úgy "magától".

Lélegeztesd az egód

2011-08-01T21:20:00.001+02:00

Ezt értsd meg: én lélegzek, ÉN, az ÉN, az egó lélegzik - befogod, befogod a pofáját, mint gondolatok, érzések, romantika, befogod lélegezni, az egó lélegzik, csak arra való, kilégzés, jelenlét, belégzés - bármi mozdulat, energia, gondolat, vágy, félelem - csíra - az egó már nem lélegzik - kibaszottul átkúrja a fejed éppen, csak olyan lassú vagy, még nem látod.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy nem vagyok elég jó a partneremnek.
Megbocsátom maganmnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy nem jó velem a szex a partneremnek.
Megbocsátom magamnak, hogy úgy definiáltam magam, hogy félős.
Megbocsátom magamnak, hogy úgy definiáltam magam, hogy társcentrikus.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elveszítsem a fejemet bármilyen körülmény esetén.
Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam, hogy ha elveszítem a fejemet, képtelen vagyok többé figyelembe venni mindenki érdekét, azt tenni, ami mindenkinek hasznos.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy attól féljek, hogy a párom nem akar engem igazán.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy a kapcsolat túl intenzív nekem.
Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam, hogy ha nem akarok a kapcsolatban lenni, akkor saját magam egy olyan arcával nem akarok szembenézni, ahol tudom, hogy sunnyogok és úgy is akarok maradni.
Megbocsátom magamnak, hogy kifogásként használjam a szüleim és a családi körülményem arra, ahogyan éppen viselkedem, ahelyett, hogy realizálnám, hogy csakis saját magamat okolhatom mindazért, aki éppen és ahogyan vagyok.

A B.I.G Alap Jövedelem Járulék project Namíbiában(nyersfordítás, első vázlat)

2011-05-24T02:22:00.002+02:00

http://www.bignam.org/

2008 januárjában egy Alap Jövedelem Járulék(Basic Income Grant(BIG)) tesztprojekt kezdődött Otjivero-Omitara városában. Minden 60 év feletti helyi lakos kapott egy Alap Jövedelem Járulék, személyenként havi 100 N$ összeget, feltétel nélkül.

A BIG bevezetése után hat hónappal, jelentős fejlődéseket voltunk képesek lemérni:

„A BIG bevezetésétől kezdve a gyerekek alultápláltsága a településen jelentősen lecsökkent. Az adatok azt mutatják, hogy a gyerekek súlya a korukhoz képest jelentősen megnövekedett, csupán hat hónap alatt a 42%-os súlyhiány 17%-ra csökkent.”

„A szülők több mint a kétszerese fizette a tandìjakat. Az iskolaigazgató jelentette, hogy a BIG bevezetése előtt az iskolakerülési arányok az iskolájában 30-40% volt. 2008 júliusáig, ezek az arányok lecsökkentek 5%-ra.”

„A BIG bevezetésétől kezdve a helyiek sokkal többet használták a település egészségklinikáját. A lakosok most fizetik a 4N$ díjat minden látogatásért és a klinika bevétele ötszörösére nőtt.”

„A gazdasági és a szegénységgel kapcsolatos bűnesetek száma(illegális vadászat, lopás és betörés) 20%-al csökkent.

„Az Alap Jövedelem Járulék segítette abban segítette a fiatal nőket, hogy képesek legyenek a háztartást fizetni. Több fiatal nőről szóló esettanulmányból kiderül, hogy felszabadultak az üzletszerű szex kényszeréből.”

„Mióta a BIG bevezetésre került, az emberek többsége képes volt többet dolgozni több fizetésért, profitért vagy családi bevételért, vagy ön-alkalmazottságért. Ez a tény ellentétben áll a kritikusok azon gyanújával, hogy a BIG lustasághoz és függőséghez vezetne.”

„Több kisvállalkozás indult Otjiveroban, felhasználván a BIG pénzt, hogy azt a közösségben költsék el.”

„Az a kritika, hogy a hozzájárulások látszólag több alkoholizmushoz vezetnének, nem mutatott nyomot a közösségben. Ellenben, a BIG bevezetése megindította a közösséget abban, hogy felállítsanak egy felelős hivatalt, ami megpróbálja csökkenteni az alkoholizmust.”

„A nettó BIG 2.2%-tól 3.8%-ba kerül. Namibia elérhető adózható képessége eléri a nemzeti jövedelem 5%-át. Ez azt jelenti, hogy a BIG még a jelenlegi gazdasági szinteken is megengedhető, anélkül, hogy veszélyeztetné az éves szabályokat.”

„A BIG segítette a haladást mind a nyolc Évezredforduló (Millenium) Fejlesztési Cél irányába.”

„Ez egy megerősítő tett, az embereknek még több szabadságot és személyes felelősséget ad. Ez nem egy szívesség vagy egy jótékonyság, amely potenciálisan ledegradál. Ez az embereknek azt adja, amihez joguk van.”

Az EQUALMONEY.ORG egy olyan megoldást javasol, ami természetében nagyon hasonló a BIG-hez, s amit globális szinten lehetne alkalmazni, úgy ismervén, mint az Egyenlő Pénrendszer.

Az Alap Bevétel Hozzájárulás valódi, demonstrálható eredményekkel szolgál az Egyenlő Pénzrendszer alkalmazáshoz.

Ez egy bizonyíték arra, hogy egy egyenlő pénzrendszer működik.

Csakúgy, mint a BIG – egy, a jelenlegi gazdasági helyzetünkben is megengedhető alkalmazáson keresztül, az Egyenlő Pénzrendszer felmérhetetlen hatással lenne minden alapvető szociális ügyre/krízisre, valamint jobban elérhetővé tenné az egyéni és szociális fejlődéseket az éélet alapvető minőségében.

Jelentős és alapvető kihatása lenne a főbb szociális ügyekre, mint a Szegénység, Éhezés, Prostitúció, Oktatás, Egészség, Alkalmazás, Bűnözés, Alkoholizmus/Drogfüggés – ahogy ezt a BIG is mutatja.

A globális szinten bevezetett Egyenlő Pénzrendszerrel, mint az élő kifejezése, minden élet egyenlőségének értékelése, ez lenne a legnagyobb együttérző cselekedet, amit valaha ember látott a történelemben.

A BIG egy mikrokozmikus méretű példája annak a rendszernek, ami jön – egy megoldás a mi mostani helyzetünkre is: a kizsákmányolás, kihasználás és az emberi élet semmibevétele, ami a jelenlegi pénzrendszerünk által meg van engedve.

„Azáltal, hogy a BIG megengedhető,
A kihívás az lenne, hogy túllépjünk az előítéleten és demonstrálni a politikai bátorságot és vágyat, hogy megszűntessük Namíbia történelmének legrosszabb örökségeit: szegénység és egyenlőtlenség.”

Állj ki az Egyenlő Pénzért és az Egyenlő Lehetőségért

Állj ki az Életért

Buddhizmus=önbecsapás - Józan ész - levél -

2011-05-19T02:44:00.006+02:00

leborulás - kagyü weboldalról kagyü rinpócse írta, tehát azt vágó

csak ezt elemezve egyszerű paraszti ésszel egyértelművé teszem, hogy elmejátékszer és meghaladni azt ezáltal képtelenség, hisz folyamatos elme-munka.

The Proper Practice

1 - Visualization of the Refuge Tree

In front of us in space we imagine the whole refuge tree.

Imagináció - nem valódi - képzelődés. Tehát az elmémben képzelem a fát. Amíg képzelem ezt, fizikailag mennyire vagyok jelen? pont a folytonos imaginációm akadályoz meg amúgyis, hogy lássam mi van, miben veszek részt

First, we imagine Dorje Chang - the lama who represents all sources of the refuge. We imagine the lama as the center of the refuge tree. We should be fully aware that Dorje Chang is our teacher and that he is the mind of our lama.

Egy képet képzelünk el - vagy egy már látott képet, vagy egy általunk kitalált képet, vagy csak a fogalmat vagy csak a helyét - de mindenképpen imaginációra(lásd feljebb: képzelgés) érti ezt is.

We think about Dorje Chang to make sure that the manifestation of the nature of mind is not stained by our habitual thoughts. To help us keep the pure view, the view of wisdom, we imagine this perfectly pure form. At the same time we keep awareness that Dorje Chang is the mind of our lama.

Pakoljuk bele az elménkbe dörzsölt dzsángót, "róla gondolkodunk", hogy biztosra menjünk, hogy az elménk nem "szennyezett" a szokásos gondolatainkkal. Tehát gondolatok MARADNAK. Csak kicseréljük. a Tiszta nézetre, a bölcsesség nézetére, elképzeljük ezt a tökéletesen tiszta formát - nos, ebbe bele se kötök, oviba még oké, de ha gyakran csinálnánk ezt, anyu ránkszólna.

De közben azt is az elménkben tartjuk (jó nagy) "keep in mind", hogy ez a csáng a mi lámánk elméje. Nem szarral gurigázunk.

Everything that appears in front of us in space is like a rainbow or a reflection in a mirror; it is not a thing. If we have difficulties visualizing the whole refuge tree we should have confidence that all objects of the refuge are really in front of us even if we cannot hold them in our mind.

Ezt elképzeljük vagy nem - mint egy szivárvány, de persze nem egy dolog - akik megbuktak vizualizációból, ne görcsöljenek, csak csinálják ész nélkül, egyszerűen higgyük el, hogy mindez valóban előttünk van, még ha az elménk ezt képtelen is felfogni.

ááááááááá

de folyamatosan azt képzeljük, azt gondoljuk, úgy tapasztaljuk, azt tudatosítjuk és továbbra is képekkel, definíciókkal, elképzelésekkel, hitekkel pakoljuk tele a tudatunkat - vagy akiknek ez nem igazán megy, azok nyugodjanak meg és realizálják - a tudattalanba megy a "jó benyomás" - Nos - a tudattalan - az igen durva. Én oda nem pakolnék egy fránya dolgot sem, ugyanis a tudattalan az, aminek "nem vagyunk tudatában" - tehát úgy lesz a buddhista spiritualista (shamarpa spiritualistának mondja ezt az egész kócerájt, te nem:) megvilágosodott, hogy nem is igazából kell tudatában lennie. csak működik és kész

hit, vallás - ennél még a kereszténység és a kedvenced az Ószövetség(ami amúgy pusztán PURE EVIL, olvasd L) is ésszerűbb - dzsiháD!!!

és ez az ALAP

ezután, ha százmilliószor már csináltuk, akkor majd jöhet a tudat természete meg a nem dualitás, de akik nem tolják végig, nem törnek be, azoknak esélye se lenne, tehát nem is kaphatják meg a putz gyakorlatokat

de van aki ezt az alapot 10x csinálja meg, azok az igazán kafa szuperhősök - bár képességet nem kapnak, de türelmet mindenképp fejlesztenek - de azt úgy is lehetne, hogy négylevelű lóherét keresgélek a mezőn 30 évig éjjel-nappal és amikor találok egyet vagy tapasztalok egy tudat természete négylevelűt, akkor az energiát, reményt, hitet és meggyőződést ad.

Tudom, ez nagyon gyenge próbálkozás, de igazából nekem bőven elég ennyi - szemenszedett marhaság.

Aki egy kicsit is olvasottabb és tájékozottabb a világról, a kultúrákról, az tudja, hogy ez a távol-keletről jövő maszlag ugyanolyan kormány-agenda, mint a mcdonalds, meg a walt disney, csak ők több fronton dolgoznak és nekik mindegy mibe kerül, hisz ők találták fel és gyártják magát a pénzt.

Erről hagy ne kelljen számtalan doksit keressek, de michael tsarion egy jó kezdet pl

vagy jed mckenna

http://www.wisefoolpress.com/setdt.htm

spiritual agenda, esoteric agenda - ugyanolyan psychological warfare, mint britney spears, csak egyik ilyen fegyver, a másik olyan

semmilyen evilági dologban nem lehet bízni csak magunkban

persze - te nem vagy buddhista - nem vagy a csoport tagja

de ha nem veszel menedéket a lámában és gengjében, a budhukban és nőikben, ha nem imádkozol(tudom durva, de prayer az ima) guruhoz, jó benyomásokat gyűjteni, felajánlani mandala dimenziókat persze ez is mind a te tudatod, de ha ezeket nem csinálod, nem vagy egy és egyenlő a módszerekkel, a jelentéssel, a szimbólumokkal, a céljaival és a kiindulópontjával, akkor meg miafasznak csinálod

ha megy igen, akkor az vagy, legalább ezt vállald fel, kérlek és akkor te is egy olyan vagy - budd his ta vagy budd ha ha ha

mer ez kb olyan minthogy én is lövöm szét a gyerekeket a többi katonával, de ha kérdezik, "én nem vagyok ebben a csoportban, én nem vagyok katona, én csak fogom a fegyvert és lövök, mint a többi" - ez kicsit nem felelősségvállalás, hogy mit is csinálok

tehát ha nem vagy buddhista vagy buddha vagy tibeti buddhista módszerek gyakorlóinak csoportjának tagja

(egyik DRÁGAKŐ a szanga, a közösség, a CSOPORT) - ha nem vagy a tagja, akkor az egyik allappilléren BEBUKTAD

ezek voltak most bennem, persze nem volt kedvem agyalni ezen, inkább leírom

tehát, hogy te mondod, csak csinálod ezeket, mert hasznos - az, hogy a te akaratod és elméd erős, és amúgy

EZEK MELLETT képes vagy józan paraszti észre és gyakorlatiasságra és valamilyen szintű ön-őszinteségre magaddal kapcsolatban - és emiatt a paráid csökkennek, oké - csak azt lehetne úgy is, hogy izraelbe katona vagy és lövöd a palesztint és közben amik feljönnek benned, azokat őszintén megvizsgálod és tényleg a javadra válik - de ez esetben a buddh**** felcserélhető és nem az a módszer, inkább az csak egy eszköz, amivel szélsőséges eseteket tudsz produkálni, mondjuk órákon át gyúrni hasra és kézre meg lábra és közben a dzsángót és menedékfáját tudatosítva

de mindenképpen egy idő után hátráltat, mert az a sok rendszer beivódik és én jópár éve abbahagytam de még mindig van amikor húst kóstolva eszembe jut egy mantra és akkor megbocsátom, hogy ilyen mélyen be tudtam programozni magam.

oké most ennyi

ha le van írva és többször el lehet olvasni akkor hátha talán ezek közül egy pont felvillan, hogy hmm, tala, amúgy igen

pl a kendi feleségével 1etértek: BAROMSÁG:)

hetekig tudnám elemezni a tanításokat, a szavakat, a mondatokat, a módszereket, a szentiratokat és a szimbólumokat, de ha ennyiből valaki azt állítja, hogy ez kafa, azzal én nem akarok pl szexelni vagy együtt lenni - SOHA. bocs, nem személyes, csak felelősség.

te persze más vagy, kicsit hasonlítasz rám, én 79-es vagyok, lehet korhoz van kötve, de nekem 28 éves koromra leesett - és fáj, hogy mit buknak be emberek és az én valóságomban az én felelősségem, hogy legalább ezt, amit én évekig buktam, ne bukja más

és ha ezt a lény nem realizálja, akkor ezt megteheti, csak ne az én valóságomban, mert én az én valóságomért vállalok felelősséget és kész..

persze a buddhizmus csak egy a sok faszság közül, nem para

de direkt választottalak téged páromnak, direkt tolom rád a sok szart, direkt nem kíméllek és direkt nem kedveskedem

és ha én a páromnak felelősséget vállalok, akkor ez az én felelősségem is, hogy amit és ahogy én látom-látok, azt neki is megmutassam, főleg akkor, ha ő úgy tűnik nem látja.

és ha nem fogja, akkor szórri, de akkor nekem ő nem a párom, nem júniusig, de soha igazán nem is volt, legfeljebb a közös érdek egy ideig összevonzott minket.

a faszbúkon ezeket leírtam, tehát aki engem spannak jelöl, az láthatja, nem árulok zsákbamacskát, nyilvános minden

de aki spanol velem, jobb ha tudja, hogy lószart nem tűrök el többé, s ha kell rohadtul egyedül döglök meg a világban, de ez vagyok - persze nem vagyok ezzel egyedül...

"Love = I will not accept or allow anything less than who you are as one and equal with me. When I see that you are not honouring you as who you are - I will directly intervene and assist and support you, how necessary - so you in this moment may realise/see/understand what you are accepting/allowing within you that is not of who you really are."

vagy olvasd el ott a profilomon az INFO részt, ez vagyok.

és az egész nekem a bélyeggel és mariskával kezdődött, de soknak nem kellett az, hogy reményt kapjon, higyjen

becskén hányan vágják ezt rendesen? a többség csak csinálja, jó a társaság, sok jó csaj, kellemes, mély hangú, atombölcs, mindenre van válasza guru, aki hozza a titokzatos misztikus mesés kelet idáig zárt mindenre megoldását

oké a pénzt megértem már, miért szedik, ők is esznek, mert ebben a fizikai világban szinte minden valahol kifejezhető dollárban, de amikor körbe kell járni a sztúpát, amit telepakolnak telerajzolt meseiratokkal és attól stratégiai helyeken elhelyezve majd a világot segíti - az már csak cseresznye a torta habján :))))))))))) de persze nem mindegy, merre járod körbe, légy résen, kiscserkész

én őszinte vagyok - anno beszoptam, pár bélyeg után rájöttem, hogy egy lószar, aminek addig képzeltem magam és bár vannak bennem, amik valójában én vagyok, a többség bennem egy előreprogramozott automatikus tudattalan-tudatalatti-tudat géphármas, amely pontosan és egyértelműen leírható matematikai egyenletek sokaságával és pusztán a külső körülmények irányításával, a lény befolyásolható, megváltoztatható, programozható

persze apád sokat papolt erről, én is, de ezt a részét lehet, hogy csak dacból átengedted mindig a füleden, nem tudom

a legnehezebb pont nekem például az volt, hogy beismerjem, hogy ÉN tévedtem, én hittem, én reménykedtem, és igenis tévedtem az elején, és pusztán bizonyos élmények, tudati tapasztalások alapján a buddhizmushoz tudtam akkoriban a legjobban hasonlítani, persze az indián sámánizmus is közel járt, azok módszerei, szimbólumrendszerei is egész kecsegtetőek, de, hogy beismerni, hogy igenis, akkor annyira össze voltam zavarodva és annyira akartam a szabadságot, hogy bevettem, de most már nem

és merek azoknak a szemébe nézni, akik még azóta a 4 éve is ugyanezt csinálják és az egész világgal, mint magammal egyenlőként, megosztom, felvállalom, ahogy látom - ez sem volt könnyű, de egyszer kell, biztos mint embert ölni, aztán már könnyebb - beismerem, tévedtem, de rájöttem, hogy nem ez vagyok, s megosztom - és persze lehet, hogy az a több száz, akik spanolnak velem a neten, amiatt, amiket ahogyan és amiért mondok, ugyanúgy bukják, mint én - én azt leszarom

de anyám, ahogy engem leírt régen, hogy vártam a sült galambot, hogy a számbarepüljön.

én évekig kiröhögtem - persze ő elég sok buddhu, feldmár könyvet elolvasott, amiket hazavittem, tehát nem úgy mondta, hogy a tévébe látta a dalailámát, ahogy a szeretetre szólít fel - mint a PÁPA is mellesleg

de minden ilyent le lehet írni és megbocsátani, nem késő, de persze van akiknek ez már szinte lehetetlen.

mindenképp egy könyvet írok egyszer erről,ha megélem

drogok, megvilágosodás, mint önbecsapás, de nem muszály elolvasnod, főleg, ha ez a levél is hidegen hagy

uff

például, ha ezt elolvasod és azt mondod, tala, gyere, mert elszálltál - akkor neked nem csak az smafu, amit mondok, hanem az is, aki valójában vagyok és akkor meg miafaszért akarsz ennyire ragaszkodni hozzám, mert őszintéskedünk és kényelmes az egónknak?

a csatolt kép az egyetlen valódi, ami a buddhizmusból és a buddhistákból marad mondjuk 200 év után a VALÓSÁG-ban, persze aki vagy ami esetleg feltételezhetően továbbjut, az csak információ, egy pendrájv.(egy csontváz az ímélben)

ez kúl - ezért nagyon nem kattogok már a spirituál agendásokon, csak mert veled összeálltam, igenis mondom, hogy ha velem akarsz lenni, a talanácival(béci is lenácizott, nefelejtsük el), akkor szorri, engem felbasz, hogy egy ilyennel foglalkozol, ilyenbe veszel "menedéket", vagy ha csak azt csinálod és valójában belül meg te nem is, akkor meg az elég skizó.

én nekem módszerem volt a megvilágosodás, buddhizmus, spiritualizmus meghaladására, hogy oké, akkor ha ennyire ez kafa, akkor hogy is csinálták a puccok? a nagyon nagy puccok? a cartoon-szútrák és vadzsra faszomok írásaiban?

buddhu leült és meditált amíg az elméje le nem állt

és akkor nem kell mantra tantra fantra kantra zantra, (víva szar AHA), hanem akkor leülök és fókusz, leállítom az elmém

persze kiröhöghető, hogy azt mondom, hogy a 2 bélyeges infected-es bencével testcserés élmény után(2003.12.13) és az egész consciousness tudat spirált bejárt és a végéig eljutott tapasztalás után én leültem és hetekig néztem a gyertyát és füstölőt először afgán hasissal, majd az elfogyott és ültem tovább és egyszercsak tényleg ki tudtam kaccsolni a faszságaim - csak akkor teljesen leálltam és képtelen voltam alkalmazni magam a fizikai valóságban - gyakorlatilag halál

márpedig nekem az nem volt elég - nos, én akkor és ott, rájöttem, hogy a meditáció elme-maszturbáció.

nekem ez alap - lehet, a hüllők a génjeimbe ezt írták, de az most is menne

leülök és leáll az elme egy idő után - persze te ezt nem próbálod ki, mert gyerek meg munka

de ha tényleg akarnád, ha igazán, valóban, tényleg akarnád, akkor azt ajánlom, rendesen, ezer millió %-al csináld, válj teljesen eggyé vele és egyenlővé, vállald a csoportod, a nézeted, az izmusod, igenis ismerd minden egyes részét

én is próbára tettem, persze lehet mondani, a borulást sem még csak el sem kezdtem, nemhogy befelyeztem, de nekem ezek nem bizonyultak teljesnek, és nem NEKEM, hanem ezek a módszerek magukban nem teljesek, ezen nem vitatkozom.

ha ezer millió százalék meggyőződésed van benne, csináld kérlek mindent beleadva szemernyi kétség nélkül

mert akkor aztán akkor úgyis kiderül, hogy ez sajna(én is sajnáltam ám) nem elég

és az utolsó, a főkedvenc ma(vagyis már holnap aka "ma már máma van már?"

itt a link

buddhism + forgiveness

http://lmgtfy.com/?q=forgiveness+%2B+buddhism

erre van sok link

de a megbocsátás nem buddhista, inkább csak magába rántotta, sőt a megbocsátás lófasz, még a nemlétező keresztény isten is megbocsát 111.111 miatyánk után -- való--hó-hó-hó-ban? ihi hi hi hi gaaaaaaaa záááááááááán?

nézzük igazán:

(hiszen másnak akármit meg lehet bocsátani, de amit magamnak se tudok, azt úgy sem tudom másnak sem, tehát érdemes magammal kezdeni és utána már másnak nem is kell - tehát csak egyetlen megbocsátás létezhet, az önmegbocsátás.

self forgiveness + buddhism

tehát, nézzük az internetet(ami, sokan mondják, a tudattalan megnyilvánulása - hisz a net fele pornó pl)

http://lmgtfy.com/?q=self-forgiveness+%2B+buddhism

tehát - ezeket nézegetve, szemezgetve például - kiderül, hogy lám-lám(-a:) van itt-ott említve - de sehol kagyü, max zen vagy max itt ott arcok buddhizmussal néha összekötik, de a shamarnya istentelen űber putz karmanya

sosem ejt szót róla, se elő-ólle sem, soha, csak a fényen meditálj, kis rovar

pedig ők a GURU a tudatom, az elmém, a szimbólum, a fő vágó

titkolják, ha 111.111.111.111.111-el megvagy, tán kinyögi, s nem én a kiskukimmal mondom egy éve

szóval ez a dolog is csak terelés, SUUU NNY NNY OGÁS

kérlek :)

persze, ez egy folyamat, nekem is kellett idő, míg ezt pl az ős-spanomnak, bence-komának az arcába vágtam, de egyszer kell kiállni a világ elé és onnantól alap

és képesség, mint ajándék magamtól magamnak, hogy ezeken és ezeken a sémákon, mémeken átlátok, az ezeket mondogató handalabandala hindilibindili embereken is e téren könnyedén, hisz ha magamba átölelem őket, mint magam, egy és egyenlő, akkor ez kibukik hamar és látom, hogy ez a lényben még misztikum, ahelyett, hogy teljesen ITT tapasztalható legyen, hogy mik voltak azok a pontok, amik mentén fokozatosan és folyamatosan belementek ebbe az egész végülis nevezhető HITRENDSZERBE, de az már az én történetem, ha egyszer-kétszer kifejezem ezt nekik és ők nem vágják de én AKKORIS akarom, hogy vágják

nos ez nincs már, nem akarom hogy vágd, nincs mit akarnom, mert ha ráerőltetem, akkor az én vagyok, tehát felszólítalak, hogy kérlek, könyörgök, ha velem akarsz lenni, akkor realizáld már a kurva úristenit,

különben én természetesen véget akarok vetni az intim kapcsolatnak - pont emiatt például, hisz az intimitásnak ez például határa

ölel:

Talamon József Berta

(ez ment a blogomra)

Akarat

2011-03-16T01:18:00.004+01:00

Akarat kérdése az egész.
Ezek szerint akaratom feltételes. Ezáltal kiszolgáltatom magam.
Akarni kevés, cselekedni kéne.
Beszippantott az akarás, mert a tett nem jött, ezért akartam, hogy tegyek, de feltételekhez kötöttem tetteim - ezáltal akaratom nem direkt tett, hanem csak egyfajta vágy. Ezt akarnám én, de sajnos én tehetetlen vagyok - de ha esetleg majd tehetem, akkor teszem is.

Ez jellemző rám, amikor az önkifejezés egy pillanatra megbotlik és nem talpraállok azonnal, hanem beakad a lemez, megakad a tű, elkezdtem ledarálni a tapasztalt valóságom és szétszedem és úgy rakom össze, hogy látszólag tehetetlennek és ártatlannak tűnjek, holott kívülről nézve ez elképesztően átlátszó.

Akarok például minden nap írni - ez nem teljesül, mostanság írok aztán pár napig nem, aztán újra. De elhatároztam, hogy minden nap írnék, de az elhatározás kevés.
Voltak olyan esték, mikor valamit sunnyogtam és inkább nem írtam - itt ültem, csak két kattintás lett volna és írhattam volna, mindig úgy érzem, évekig tudnék folyamatosan írni. Mégsem teszem.
Csak akarom. Akarni kell, oké, de akarni kevés.
Vettem egy kalendárt, ezzel a találkozók és a napom struktúrája egy fokkal kiszámíthatóbb. De ez is kevés. Egyszerűen képesnek kell lennem arra, hogy mondjuk minden nap este 9-kor leülök egy órát írni. Vagy ha nem, akkor fél órát, vagy csak 15 percet. Legalább 15 perc.

Holnap megint megyek a partneremhez este, ahol nincs csak úgy internet. Már volt olyan, hogy előre elhatároztam, hogy majd mikor elalszik a lány, akkor írok, de aztán addig húztuk, hogy beálmosodtam és az ágyban már inkább "hagytam" a dolgot - ezt tesztelem le holnap újra.
Beírom a kalendáromba, hogy blogolás és meglátom, hogy tényleg akarom-e.
Mert ha mondogatom, hogy akarom-akarom és közben nem csinálom, akkor nem is akarom igazán. Mert amit igazán akarok, azért teszek is.
Ha meg nem is akarom igazán, akkor mi az amit akarok és miért is?
Vagy esetleg miért is akarok minden nap írni?
Vissza az alapokhoz. Ha kell minden nap, amíg az alap stabil.
Képesnek kell legyek arra, hogy ha jön belső reakció, gondolat, érzés, akármi "energiahullámok", hogy ne reagáljak rájuk, maradjak ITT, légzés, fizikailag, mégis átéljem azokat, csak ne "menjek" utánuk, hanem a pillanatban maradjak, például egy munkatárssal történő beszélgetésben.
Egyedüllétkor se legyen, hogy "bevillannak" a fejembe emberek, dolgok, képek és én reagálok rájuk és a reakcióim között csapongok, majd például éhes leszek és a konyhában készítem elő a vacsorát, s közben a fejemben az jár, hogy milyen filmet nézzek kaja közben, akkor nem vagyok ITT, amikor csinálom a dolgaimat, le kell lassulni és figyelni, mik azok a triggerpontok, amikor "ugrok" és hova - és ezekről kell írni és önmegbocsátást írni, mondani, majd tettben megélni azáltal, hogy nem "ugrok" a feltételek, emlékek, energiák, képek mentén. Pusztán tudatomban van, de nem válok csak azzá.
Pár napra "pihenni" mentem egy régi cimborámhoz és érdekes volt látni, hogy 2 napra gond nélkül tudtam "visszamenni" olyanná vele, mint amilyen mondjuk 4 éve voltam és igazából ezt nem tudnám csinálni, de erre a pár napra ezt úgy definiáltam, hogy üdülés.

Itt látszik, hogy akinek definiálom magam, az még mindig a múltban van, amikor is ezeket a definíciókat, mint például az üdülést elfogadtam ekként.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy megpróbáljak üdülni menni saját magamon dolgozásomból, ahelyett, hogy realizálnám, mindig itt vagyok.

Az utóbbi időben pár meghatározó ön-őszintétlenséggel való szembenézés közben kiindulópontom kissé megbillent és szükségeltetik újra visszatérni az alapokhoz, mint például azok az információk, amiként magam definiálom és ahogy azon keresztül tapasztalom a világot és benne magam - például, hogy a vágy és párkapcsolat, a folyamat és bizalom - ezek mentén akként fogadom most el magam, akiként az örökkévalóságig nem volnék képes - sem bízni, sem elfogadni azt amit a tetteim mutatnak.

A legnagyobb törés persze a "saját" terv, hogy média irányba toljam magam - nem csak programozom, SRA, párkapcsolat, hanem van ez a merő megszállottság, hogy én filmezni, zenélni akarok, s sokszor ez igazából csak egy mentsvár, amibe belevetem magam, mikor rezeg a léc.
Persze a rezeg a léc pusztán azt jelenti, hogy "úgy érzem, egy ideje megint sunnyogok, ahelyett, hogy direkt, egyenesen kifejezném magam: blogon, vlogon" - mert megosztani mindig van mit, csak kérdés, hogy miért nem osztom meg magam? A nincs idő persze kifogás, hiszen azért nem egy játékkal játszottam mostanság a számítógépen. Szóval mert ha az van, hogy elfogadom magam, mint ön-őszintétlenség, akkor azért nem írok arról, mert akkor az van, hogy arról írnék, hogy elfogadom magam, mint önőszintétlenség, és akkor realizálnám az írás közben, hogy mit engedek meg és fogadok el magamként, és akkor talán változnék.

Ezért nem írok, mert nem változom és félek leírni azt, hogy változni akarok, de nem változom?
Vagyis feltételezem, hogy félek változni, hogyha akarok változni de mégsem változom. Persze minden és mindenki mindig változik. De magam változni, ITT, úgy, hogy leállni valamivel, ami legbelül, legalul ön-őszintétlenség.

Tehát felesleges időhurkokat lépdelek, s közben azt figyelem, mikor gyűlik össze annyi energia bennem, hogy ki tudjak ebből ugorni könnyedén, ahelyett, hogy ITT egy pillanatban, mint a döntés, abbahagyom és elengedem. Azt is, akiként definiáltam magam, azt is, akinek mutatom magam.

Csak lélegezni és elengedni és megosztani másokkal.

Egy-kettő ön-őszintétlenség ahogy felszínre jött, megijedtem és megítéltem, hogy "naa, ez csúnya", holott az is csak egy a sok közül, például szexuális fantáziák, vagy a vágy, hogy újra módosítsam az elmém szerekkel - és aztán nem írok róla. Aztán, mivel nem írok róla, egyre kuszább és a végén az általam kreált, általam elfogadott, majd általam megítélt, de általam nem abbahagyott "megszállottság" egyszerűen megnyilvánul, s akkor veszem észre, hogy nem én vagyok az irányítóelv, hanem az, amit elfogadok és megengedek.

levél

2011-03-09T00:27:00.000+01:00

CSA
szoval ez ugy van hogy ha valakit nem tűrök a valóságomban, akkor szoktam mérlegelni - akkor most nekem van parám, vagy neki van parája vagy nincs is para vagy mi van - aztán ha józan paraszti ésszel képes vagyok mérlegelni, akkor úgy legyen, ha nem, akkor írok róla, ha előjön az ön-őszintétlenség(sunnyogás) akkor amiért és amiben sunnyogok - akkor tudatossá válok a szavakon, mint kulcspontokon felépült információ-hálózatok először jelenlétéről, majd ahogy a szavak mentén az önmegbocsátással engedem el a kapcsolatokat, az asszociációkat, úgy haladok a kiindulópont, eredet pont felé, hogy akkor mikor és miért is volt az, amióta ez van - és itt én gyakran elkövetem azt, hogy elkezdek leásni és látom, hogy "vágy" a dolog és akkor önmegbocsátás vágyra, mire vágyok éppen és ez nem sokat használ, persze, hogy vágy.
De amíg nincs abszolút specifikusság, addig a hatékonyság helyzetfüggő, nem teljesen önmagam, mint önmagam - ezért fontos, hogy ez meglegyen - neked a fater kiskorod stb ott van ennek például és ugyanabba a helyzetbe kell kerülj, mint akkor, mint az aki voltál és aki vagy most egyenlően és egyként és abban a realizációban, hogy merre mentél akkor és most már nem akarsz, mert ez az információ irányít és nem te, akkor amentén is lehet önmegbocsátás - nekem a misztikus szakrális geometriára is volt para
arra itt egy példa
http://www.youtube.com/watch?v=E7RPhSPPDf4
ez volt az első videó, amit a laptopomon csináltam:)

nekem apám általában punnyadt fejű volt, de néha volt ideges fejű, nagyon kevésre emléxem ilyenre, például, mikor a gumiból lévő pókomat a nyakába rakta valaki és ráparázott és elhajította a kukoricásba
de az inkább vicces volt, mint tényleg para

meg 1x anyám kinn vágta a fát, apám meg részegen mondja, hogy akkor most ő csinálja ezt, anyám meg kb bele akarta állítani a fejszét, hogy ha nem hagyja békén, akkor apám elég zombifejű volt, a szokásosnál is szétfojtabb fejjel, de az a pia volt, belőle egy robotot csinált a pia, vagy a piával egy robotot csinált magából, amíg egyszer részegen belefulladt az útszéli árokba - szerintem ez tanulság - mindenki azt mondja, kívülről szín tiszta apám vagyok, aztán látom, az apám mit küldött - ez érdekes - sose tudtam vele azonosulni, mégis kifejezéseimben most már rálelek az ő temperamentumára - bár apám inkább olyan volt, hogy belátott egy pontig a lehetőségekbe, mint valóság - de neki, onnan, ahonnan nézte, "egy volt határőr traktoros", ameddig ellátott, attól kicsit ráparázott, hogy "fiam, bármikor meghalhatunk és nem tehetünk ellene semmit" - ez egy kicsit leültette és piált egyedül és sunnyogott
anyám pályája is kemény bennem, bár az kissé alattomosabb, az inkább az a közvetlen energia - bár ez a fajta mániákus depresszió egy igen finom formája - amit ha meglovagolok, elég "hasznos" is, mert nincs energia para, csak enni, inni, aludni kell rendesen és az van, de néha bebukom vagy átfordul és akkor általában, ahogy mondtam múltkor, kb fáradtságomban nem inkább lepihenek, mert megszállottságom hajt a céljaim felé, hanem tolni akarom, még, oké, éjjel kávé, mert kicsit olyan, mint amikor Aladdin a Dzsinnel: Na, annyit dörzsöltem, hogy most itt a Dzsinn, most kell csinálni, azonnal, mert nem mindig lesz itt - aztán később ez is lesz, lepunnyadok valamitől és aztán tényleg, aztán újra célhatározáskommandó, oké, küldés, csinálás, tolás újra, ezerrel, addig, amíg ez az erőnlét "visz".
Emiatt nekem ez könnyű, ha akarok valamit, csak amikor akarok valamit, az is feltételekhez kötött, s a feltételek meg az elmémben vannak és azok alapján vagyok képes vagy nem vagyok képes például, s akkor ez az egész besűrűsödik, s a végén már tényleg nem valóság, csak nézőpontok sokaságának a metszete - vélemény, mely a távolba már nem látó pillanatnyi önérdek kényszeredett szüleménye.

Szóval ez szerintem anyám-szerű, ő tol gyógyszereket mániákus depresszióra, amelyik valahogy "szinten tartja", csak azáltal az egész rendszer a fejében, tudatában, testében is ugyanúgy szinten van tartva, ami mellesleg szépen lassan tönkreteszi a testét, a lényét, az egyéniségét.

ezért is lenne zsír ha látnál családommal hogy akkor milyen vagyok mert én nem látom ezt és velük mit sunnyogok pl

pusz

írok

2011-02-08T21:04:00.003+01:00

irok irok es csak irok - teljesen a tudatomat az tolti ki, hogy itt vagyok, lelegzek - tudatossa valik, hogyan utom a billentyuket egyenkent, mindegyiket kulon-kulon tapasztalom egymas utan - megis gyorsan es folyamatosan gepelek - ez a tapasztalas - ahogy a testem itt ul, ebben a fizikai, ebben a geometriai pozicioban, ezekkel az erzekszervekkel tapasztalva - ha a definiciok kepbe jonnek - mar tul sok -- figyelni a valosagra is, meg figyelni az elme're - ez kettos, mert amig elme van - addig nincs valosag - ha csak egy pillanatra is...aztan az elmen keresztul definialom a valosagot, aztan a valosagban meg az elme nem segit igazan, hacsak nem mar az altalam eddig elfogadott es megengedett megnyilvanult kovetkezmenyeket tapasztalom az elmen keresztul...marmint egy kettősség "alapú" elmén keresztül definiálom a nem kettősséget?

ahogy irom ezt - rajovok, hogy ha igy irok - es lelegzek - kepes vagyok csak irni - es ahogy kiadom magambol - kepes vagyok latni magamban - megtapasztalom magam egy olyan formaban, ami stabil, konstans, mert leirtam - es ha eggye valok az irassal, fizikailag, tudatossagban, akkor en az vagyok, mint a teremtes - tudatossag, fizikai megnyilvanulas, onmagam - az mar mas kerdes, hogy mennyire vagyok oszinte magammal - mert amig nem vagyok kepes brutal oszintesegben irni a dolgaimrol - amik gondolkozasba 'taszitanak' a jelenlet folytonos valosagabol - addig nem is latom magam 'tisztan' - hogy miert is jonnek ezek a gondolatok magamban - amik szinten en vagyok valamilyen szinten - csak oda 'uztem szamon' magam, az elme 'hatartalan birodalmaba' - ahol latszolag a gondolatom csak en lathatom: csak en lathatom, hogy ujra az elme 'maszkja'n' keresztul vagyok csak hajlando a valosagban interakcioba kereveredni, aztan persze ha ott valami zavaros, tul intenziv, kellemetlen, akkor mivel en mar az elme kesztyujen keresztul 'ragadom meg' - igazabol mindig a kesztyut fogom - mint amikor ovszert hasznalok - en a puncit kozvetlenul nem erzem - csak az ovszer belsejeben vagyok teljesen elszeparalva onnan, amiben vagyok - es igazabol nem en elvezem a puncit, hanem az ovszer;) - ezt talan Bernard mondta egyszer, mint hasonlat, de ez van...

egy időben lekötött, hogy az elmémet különböző anyagokkal befolyásoltam, "gátoltam" néha "rendesen" működni, próbáltam kitörni a már viselt űrruhámat, de ha néha sikerült is, csak azt tapasztaltam, hogy lekerült rólam ez a dolog, és kb újszülött vagyok és lélegzem, aztán amikor a szerek hatása "kifolyt" - akkor hirtelen újra szembesültem magammal, mint elme és képtelen voltam egy lélegzettel, stabilan, lélegzetről lélegzetve elengedni az elme befolyását, s fokozatosan újra "rámnőtt", "belebújtam" ebbe a rendszerbe.

De mindig úgy éreztem, én valamennyire befolyásolok, meg "ragad rám" ezeknek az élményeknek a sorozatos megélésén keresztül, de igazából ezek csak foszlányok voltak - ez egy felfoghatatlan különbség - pedig azok az élmények csak blokkolták az elme bizonyos működéseit - a teljes elmét leállítani a legnagyobb botorság - az egész lényem, létem az elmében van - a hirtelen "kiszakadás" - és mindaz, amit a test végez - aminek az ember nincs tudatában - amit az elme "átvett" - az is leállna és lehet, hogy azt a test nem élné túl. Abszolút szimbiózis, a fizikai valóságban.
Ez a szimbiózis egy folyamatos, légzésről légzésre történő megfigyelésén, átölelésén, definíció nélküli megtapasztalásán keresztül a tudatos leálláson, mint az élő megbocsátásként történő önkifejezés fizikai megnyilvánulásaként: a "leállás", "megállás" gyakorlatán át - megállítható.
Mert a fizikai megnyilvánulásom - amit teszek - olyan kiindulópontokon alapszik, amik mentén ez a definíció-alapú létezés így elharapózott és ránknőtt. Ez elfogadhatatlan. Mindenki felelős ezért az "énjéért" - meg kell állítania - mert ez az egó, ez az önérdek az, amely meggátolja az egészben a harmónikus, egyenlőség-alapú élet megnyilvánulását minden egyes ember által, aki elfogadja magát, mint definiáló elme.
Ezért az elmét meglátni, ahogy mozog, hogyan mozog, miért mozog - az kulcs.
Az elmét úgy elengedni, hogy fizikailag jelenvagyok, a lélegzetemnek tudatában vagyok - az is kulcs.
Az elmében bizonyos feltételeket, helyzeteket, érzéseket, melyekben azt tapasztalom, hogy nem vagyok abszolút őszinte magammal - önmegbocsátást alkalmazom - megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ezekben a bizonyos helyzetekben, ekkor és itt, nem önmagamra, hanem feltételekre hagyatkozom, az határozza meg, hogy és mit és kiként tapasztalok, amik elfogadhatatlanok. Ezért megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ez és ez miatt, konkrétan ilyenkor például megijedek - vagy például dühös leszek és felbaszódom(nyers példa, de ezt mindenki vágja) - vagy, hogy olyan dolgokra gondolok valakiről, amiket ha mondanék az illetőnek, akkor csúnyán megjárnám - ez sunnyogás, olyan mintha nem minden részem lenne itt, hanem egy részem sunnyogva vigyorogva bújik és nem mutatom ki, elfojtom, lenyelem, elrejtem - pedig az is én vagyok...
Ezekre a helyzetekre vonatkozólag lehet írni önmegbocsátást - vagy mondani - s a hang, mint önkifejezés - bizony kioldja a kötést a programból, amely meghatároz az elmében - nem oldja meg, csak kicsit feloldja - segít tudatossá válni, segít mélyebbre látni, segít leállni.
Vagy ha kifejezem magam, hogy önmegbocsátás erre a dologra és mégis csinálom, vagyis mégsem hagyom abba a belső reakciót például vágy, harag, GONDolkodást - akkor az önmegbocsátásom egyértelműen nem valódi - fizikailag nem bocsátottam magamnak meg semmit - tehát egyből tudatossá válok abban is, hogy amit csinálok, az hatékony-e. Ezért ez fontos. Önmegbocsátás az alap.
Nem csak az "elmélet", az "elv", a "szimbólum" fontos itt, hanem a folyamatos fizikai kifejezés - akár megosztani mással, akár mindenkivel, hogy én ez vagyok most - az élő önmegbocsátás - s mások közt úgyis kiderül, hogy valódi-e.

elkülönülés

2011-01-27T00:22:00.000+01:00

az már egy jó jel lenne, ha az öngyilkos mint szó fel sem merülne benned belül sem meg kívül sem

az mindig elme
akik öngyilkosok lettek, azok mind azért, mert engedtek az elmének - elhitték, hogy azok a gondolatok igazi önmaguk, engedelmeskedtek a gondolatoknak, az érzéseknek, elhitték, bevették, bebukták

az igazi életnek ez eszébe se jutna sose ilyen - melyik fa lesz öngyilkos?

de nem baj - legalább látszik, hogy miben vettél menedéket - az elmében, mert máskülönben nem jutna a szádra ilyen

de ha elviselem - én is felelős vagyok - úgyhogy nem

szóval nekem ez lenne az agreement, hogy nincs energia, stimuláció, manipuláció, és kőkeményen megmondom, nem tűröm és vissza-reflektálom neked, amit elfogadsz magadban, és valójában csak egy rárakat, egy program, ezért én az Élet kiindulópontjából, egységben és egyenlőségben, öntudatosságban és felelősségben megmutatom neked, hogy mennyire elképesztően elfogadtad magad olyannak, ami nem az élet - és lehet, hogy kemény és brutál - de ezáltal támogatlak -

ehhez kell az évek agreementje - hogy a két ember ráérezzen, meddig lehet tolni, és amikor már nagyon intenzív, akkor kiállni a másik mellett, megölelni, de közben mondani, hogy azt nem fogadom el és tolni a másikat, hogy változzon, mert ez így nagyon bukás - aztán amikor rájön a másik is, akkor együtt tolni a pontot, eldönteni, hogy "én akármi lesz, abbahagyom"

nekem pl kb kiskorom óta, amikor ítélem magam, "rágódom", akkor előfordul, hogy rágom a számat belül - nem nagyon, sosem sebes pl, csak kicsit - de akkor is van ritkán -- fáradtság, meg amikor ahelyett, hogy tettben fejezném ki magam - ítélem magam, megítélem a helyzetet gondolatokkal, magamat "most rosszul csináltam"
vagy "nem kellett volna", vagy "jaj de hülye vagyok" vagy egyáltalán bármiféle elfojtás, ami gondolatban, gondolatsorban nyilvánul meg -- az mindig önáltatás, önemésztés -- mert valójában pontosan tudom, hogy ebben a helyzetben nem KIfejezem, hanem BEfolytom magamba a dolgot - ezért bennem marad, engem mardos - de mi?
az én kifejezésem nem lett KI-fejezbe, hanem BElefolytottam magamba - és ez megfojt, fogalmam sincs, hogy LY vagy J - és ezt megszokom - és nem a fizikai valóságba tolom magam, egyként és egyenlőként, mert úgy ítéltem meg, hogy az elkerülendő - és aztán ezt megszokom és nem bízok a kifejezésemben, nem bízok magamban feltétel nélkül - hanem agyalok, előbb mérlegelek, előbb megítélek, majd döntök és cselekszem - de addigra a pillanat, mint önmagam - már nincs itt, csak az ítélkezés eredménye, logika, érzelmek alapján - ami mindig korlátolt, mindig késő, mindig csak egy közelítés, egy feltételezés, mindig egy elképzelés
és a végén már belül egy egész világ teremtődik bennem, egy leképezése a valóságnak, aszerint, hogy ez előtt hogy és mit folytottam el - és épül, nől a belső tér, az elme dimenzió - csak, hogy közben a külső valóságban nem vagyok 100% jelen, nem fejezem ki magam - és ezért nem kapok közvetlen visszajelzést magamról a valóságban - a többiektől, a világtól - ezért látszólag "kockázat nélkülibb", "biztonságosabb" csak rágondolni arra, mintsem megtenni - nem fejberúgni azt, akit nem szeretek, mondjuk a főnökasszonyt, mert úgy ítéltem meg, hogy az nem jó, mert blablabla - de belül meg van egy másik verzióm ahhoz képest, amit kifele mutatok - képmutatás - ön és mások becsapása - abszolút elkülönülés - és persze így fokozatosan elveszítem az irányítóelvet a külső valósággal - szolga leszek, mások használnak, dolgozom baromságot, pénzért - mások kifejezésében vagyok fogaskerék, ahelyett, hogy önmagam kifejezésének valóságában élnék

így nézve egyértelmű, hogy a belső reakciókat amíg abszolút és konstans nem hagyom abba, addig nem is foghatom fel az "objektív" valóságot, és objektívan most azt értem, hogy ami ténylegesen történik - konnotációk, reakciók, gondolatok nélkül - ezáltal már azt tapasztalom, ahogy én látom -

egyrészt azért, mert már a percepciómat is változtatnom kellett, csak, hogy elviseljem magam így, másrészt, meg azért, mert nem bízok abban, hogy ha kifejezem magam, akkor az én vagyok - pl ha lerúgnám a főnökasszony fejét - akkor kirúgna, beperelne, stb - ami elsőre elég beteg, de ha túl sokáig elfojtom, akkor sajna lehet, hogy nem lesz más út, mert annyira felhalmozódik az energia, hogy az egyszercsak kitör, mert nem bírom tovább - és akkor az jön, nem néz, és nem tudom irányítani, magammal egyenlően a saját kifejezésem

tehát ezt a folytonos harmóniát magammal és a magam és a külvilággal való viszonyomat kell engednem visszaállni úgy, hogy tolom magam kifele - a fizikai valóságba - nem a szomorkodó, depressziós, energiahiányos magam erősíteni, megmagyarázni, másokat hibáztatni, magamat hibáztatni -
mert akkor egy idő után újra beáll, hogy a kifejezésemnek a fizikai valóságban újra van azonnali következménye, ami szinte fizikailag is tapasztalható, és arra lehet újra azonnal egy kifejezéssel válaszolni

ez a valóság - a folytonos response-ability, ez a felelősség, a responsibilty

tehát ha elfogadom magam, mint szomorkodás - akkor én a szomorúság vagyok - akkor a szomorúsággá váltam - és azt kell megértenem, én személyesen hogy voltam és vagyok felelős ezért, miért nem engedem el ezt a koncepciót
miért és hogyan vettem benne részt elsősorban - mert a teremtés mindig ilyen

én vettem benne részt, én fogadtam ezt el, én engedtem meg magam ebben kifejeződni(vagy elfojtódni), és ugyanúgy, ahogy ez lett, pontosan ellentétesen cselekedve újra vissza tudok jutni a kiindulópontba, ahol realizálom - basszus, ez csak egy eldöntés, ez csak egy pont volt, ahonnantól kezdve így definiáltam magam és így maradtam

tehát ez a teremtő, mint én,
a teremtés, mint tett, vagy nem tett
és mint teremtett valami, vagy teremtmény, ami fizikailag létrejött (az, hogy szomorkodom, az, hogy magamat ilyennek látom, vagy akármi)

mind ugyanazt tükrözi - azt, amivel eggyé és egyenlővé váltam és az én felelősségem és amíg nem állítom helyre az equilibriumot, az egységet és egyenlőséget magamban magammal és a kifejezésemmel - addig igazából nincs is hatalmam önmagam felett, nincs is esélyem, hogy abszolút tudatosságban létezzek - és addig mindig csak a korlátaimat tapasztalom - ezáltal a lét így van kiegyensúlyozva, hogy mindenki a saját valóságának foglya, ezáltal nem nől túl a saját teremtésén, vagyis saját magán

tehát rajtad áll, hogy elfogadod-e magad a saját korlátaidon - mert ha megnézed, mindig te vagy, az aki korlátol abban, hogy kifejezd magad - még ha ez elsőre egy külső oknak is tűnik - akkor attól a felismeréstől, hogy te vagy ezért a felelős - úgy védekezel, hogy úgy szemléled magad, hogy attól, ami korlátol, elkülönítetted magad -
de ez a szemléletbeli elkülönülés, a közvetlen, direkt, nem definiált tapasztalás hiánya az, ami által úgy is cselekszel, mintha elkülnülve lennél a korlátaidtól

ebből kiindulva egyértelmű: azokat a szemléleteket kell elengedni, nem részt venni bennük, amik által elkülönülve érzed magad a teremtésedtől, a valóságodtól - és őszinteségben, tudatosságban megérteni, ez hogy lett, és elengedni, megbocsátani, leállni és felfedezni, mi is van a létben

ezért fontos az írás - a belsőm kiírom és ami nem kézzel fogható - most "az" lesz, mert itt van, stabilan, és ezáltal megfigyelhető, hogy működöm, mi az, ami befolyásol, mi az, ami nem - mi állandó, mi nem

desteni videók magyarul

2010-12-24T21:47:00.001+01:00

Magyar desteni VLOG? még 2010-ben!!!

válasz levelemre

2010-06-16T02:41:00.003+02:00

Udv,
Nem kérdés hogy a portál valakit vagy valamit kozvetít, csupán az a kérdés hogy azt kozvetítí e amit a kozvetített vagy a kozvetíto állít. Ugyanis pl. a Jézus videokban "Jézus" azt mondja hogy o akkor mikor a Foldon élt ideteleportálta magát, tehát fizikai anyja nemvolt. Nekem is nagyon stimmelt a dolog és eloszor aztmondtam magamban én is, hu" végre van valaki akitol meglehet tudni mi torténik és tortént valojában, és mindenrol. De elég sokat meditálok és kezdett furcsa érzésem támadni. Nemhagyott nyugodni a dolog. Nemstimmelt valami a belsom aztmondta. Lehethogy te úgygondolod szukséged van a komplikát hosszadalmas desteni sra-ra, nekem az az érzésem hogy csak a tiszta szívem hangját nyomná el az a sok maszlag. Miért komplikálnám az életemet annak megszerzésével amim megvan.

Desteni és Bernard mindenkivel az autoritás poziciojábol beszél, lekezeloen, az okosabb félként, tanítoan, még akkoris ha az illetonek van akkora, vagy még nagyobb belátása az életbe mint nekik. Képtelenek észlelni a másik ember szintjét. Ez a viselkedésmod náluk egyszeruen szokás, foleg desteninél látom ezt. Mind system pattern, és ékesen bizonyítja hogy az egész sra modszer alkalmazása sem szabadította meg oket az egojuktol. Szoval hiába az sra az egyenloséget csak elme szinten kovetik, szellemi mélységukben ez nincs jelen. És ebbe a csapdába estek bele azok is akik oket tartják legfobb inspiráciojuknak. Ez a kommentjeikbol jellegzetesen kiveheto. Visszatérve a Jézus storyhoz, találtam egy illetot, Marilynn Hughes-t, aki évtizedek ota jár a dimenziokban testenkívuli állapotban és megkérdeztem tole mi a véleménye az informáciorol. O aztmondta nem ad a dolognak semmi lényeget, Jézussal és Máriával tobbszor is találkozott és hogy az ilyen "portál" vagy más channellingek esetében nagyon fejlett szintu megkulonboztetési képességre van szukség hogy az illeto fel tudja ismerni hogy azt kozvetíti e akit hiszi hogy kozvetít, s hogy bármi torténhet. Hogy a szellemi világban is vannak csalo szellemek akik szivesen szeretik megtéveszteni az embereket. Más bizonyítékokat is adott Jézus foldi anyjárol, Máriárol. Ajánlom hallgasd meg ezt az egész vele készult musort, hogy véleményt tudj alkotni Marilynn hitelességérol. http://www.youtube.com/watch?v=0nOS4Jv6lGY

Kozoltem ezeket az informáciokat destenivel, és lesoporte az egész dolgot hogy nem igaz. Hogy o mennyire tiszta és egyedulállo és hogy amit o tud azt senki más, hogy foleg nem OBEsek, hogy az OBE csak az elmében létezik és hogy nem valos. A tény viszont az hogy az obe igenis valos. 1996 oktoberében, -ilyen pontosan emlékszem mert akkora élmény volt, meglátogatott engem egy lány OBE állapotban. 350km-re attol a helytol ahol fizikailag tartozkodott. Nemvoltam se ittas, se más droghatás alatt és teljesen éber állapotban voltam. A lány egyszeruen benyomta a fejét a falon keresztul (úgy nézett ki mint a filmekben a félig áttetszo szellemek), majd mikor észrevette hogy rá bámulok láthatatlanította magát és odajott hozzám. Éreztem hogy ott áll a lábamnál ahogy fekudtem. Sot még az érzékelései is átsuhantak belém. Szoval az hogy desteni mennyire harciasan és hosszasan bizonyítgatta az OBE nemvalodiságát minden kétség kívul meggyozott hogy a kislány a legokosabbnak érzi magát akkoris ha téved.
A desteni rajongok gondolatmenetérol még annyit mondhatok, hogy láthatoan A "SELF HONESTY" gyakorlata elzárja oket a saját benso lényeguk oszinte megnyilvánulásátol, pedig abbol amit írnak úgy tunik, hogy pont az ellenkezojének kellene torténni.

Mi lehet a baj ? Talán túlságosan az elme programozása, gondolatok beultetése torténik ahelyett hogy a csapongo gondolatok és a " i want what is the best for all"-" equal money for all"-"all i say is coomon sense"-"i am honesty"-"i am one as equal as life" helyett a belso csend bolcsessége nyerjen teret az egyén tapasztalatában és viselkedésében ? Mindezek a bevett gondolatok az elmében azt a valoságot sugallják nekik hogy ok kivéltelesen intelligens egyének, mindenkinél jobban tudják mi a legjobb mindenkinek és olyan páncél védoréteget biztosítanak az egojuknak hogy képtelenek az onreflexiora.
Ennek az agytornának csak az oszínteség és tisztelet elvesztése az eredménye és elrugaszkodás a belso nyugalom által biztosított erotol. Erolkodés másokkal szemben egy elképzelt ideálért, amit nem lehet agyi erolkodéssel vagy fizikai kieroszakolással elérni.

Az utopiaszeru világrend rendszerek amilyen a ti elképzelésetek is, nem azon múlnak hogy mit mondotok és képzeltek a rendszerrol. Teoretikusan lehet a rendszer akármilyen makulátlan, nem fog mukodni ha erovel is vezetnétek be mert
1. nem vagytok Jézus Krisztus szeru lények akik a hangzatos kijelentéseken túlmenoen képesek minden esetben az teljes onzetlenséget gyakorolni, akik sosem esnek kísértésbe szolgálni az alacsonyabb énjuket.
2. a társadalom sem olyan.
3. az emberi egyenloség a fizikai világban illúzio. Nem azért mert nem ugyanabbol a forrásbol volnék, hanem mert az emberek kulombozoek. Más más szellemi fejlettségi szinten vannak. Más más karmájuk van.

Jugoszláviában nem azért volt háború mert éheztek volna, vagy hogy nagy lett volna a társadalmi egyenlotlenség, vagy hogy az egyik ember a másik pedig állat lett volna. Az utálat és az intolerancia és fanatizmus okozta és a szeretetet az igazatok fanatikus eroltetésével nemfogjátok tudni beleustokolni az emberekbe. Ez vagy spontán kialakul az ember onmagára ébredésétol, és rájossz erre, vagy harcolsz valami ellen és ellenhatást és zurzavart teremtesz.

Ha az egyenloség híve vagy ezt is odablogolod, mint ellenvéleményt.

Minden jot neked.

s akkor válaszoltam :

üdv

ez legalább őszinte levél volt

nekem a "tiszta szívem" nem vált be - tiszta szívvel betörök ha kell embert is ölök:))))) ostobaságnak tartom a szívben vagy szeretetben meg békében bízni - ezek ideák, fizikailag sosem voltak jelen -- csak önérdek és önáltatás és valahogy mindig összefügg közvetve a dolog a --- pénzzel - pénz pénz pénz

az egyenlő pénzrendszert a pénzesek ellenzik - mert félnek, hogy kevesebbjük lesz - de ha megkérdezhetnénk a sok éhezőt - ők szerintem máshogy látnák - -- ott derül ki minden észkombányság és bölcsesség - mikor az ember pénztelen - a jelenlegi rendszer pénz nélkül embertelenül lekorlátoz - még a tiszta szívet is - ezért gyakorlatiasabban kell nézni a dolgokat - a meditáció például szerintem pusztán egy kifinomult maszturbáció - persze mit tekintünk annak - de minél kevésbé fizikaibb, annál gyanúsabb:))

tréfára fordítva a szót bernard direkt játssza ezt a hangot, eccer elmondta, amúgy nem beszél így, de ez így "oltó" - ezt lehet ítélni, de remek alkalom, hogy mint minden mást is visszareflektáljak - miért ez a reakcióm rá, hogy egós, meg lekezelő, és megszüntethetem magamban

nekem nem az a lényeg, hogy tényleg kennedy meg john lenon az-e aki elmondja, hogy ki ölte meg, hanem, hogy mennyire lehet átültetni gyakorlatiasságba az üzenetet

az obe persze, hogy kamu, obey your mind :))) hahaha nekem is volt számtalan ilyenem, anno mikor cuccoztam, meg mikor nem is - dimenziók, meg nagy a tudatrendszer állatkertje - de fizikai, több visszacsatolásos, kereszt-ellenőrzött valóságteszteken már nem biztos, hogy átmenne

a vizuál könnyen haluzható, az érintés már nehezebben, de az is megesik...

persze én ki vagyok, hogy elmondjam mások illúzióit - ezt mindig a személy ön-őszintesége fogja megszabni, mit tart valódinak és mit nem...
mások érzékelése nekem is volt ilyen, valamilyen szintű elme-tudat-rendszer áthúzások lehetségesek voltak - most is, de már nem olyan szintűek -
én a napjaimat éltem ilyenekben, míg egyszercsak egycsapásra eltűnt a nagyrésze körülöttem - akkor kezdtem vakarni a fejem, hogy mi folyik itt, ez most egy teszt? meg, hogy mi is történt az előző évtizedeimben? ITT vagyok. én itt vagyok - minden ami itt van, én vagyok, egyszerű - légzés, nyugi, cselekvés pont.

aztán rájöttem, hogy a megmaradó maradék "dimenzionális" "tapasztalásaim" meg az elmémben jönnek, mert

mindig feltételesek voltak, sosem voltam képes teljesen "irányítani", és a fizikai valósághoz közvetlenül sosem kapcsolódtak, mindig csak speciális "szimbólumokon" keresztül, amikkel az utóbbi években programoztam magam, mint a szabadkőműves, egyiptomi, buddhista és okkult meg sámános és a többi ilyen hobbiszerű elfoglaltságból jövő mátrix-szimbólumokkal(tömörített információ) - melyeknek a folyton energizálásából néha összegyűlt annyi "tudat-lé", hogy valami megnyilvánult --

találkoztam mindenféle mahásziddhával, a bardó, meg egyiptomi istenekkel hittem, hogy kommunikálok a piramisokban, mikor arra jártam -- holott, csak a fejemben...leírni is hosszú volna, miket képzeltem mi van meg ki vagyok, de megkíméllek haha

itt, ebben a fizikai 3 dimenzióban a konkrét eredménye annak, amit az emberiség művel: tagadhatatlan -

az equal money system és self honesty emberkék meg egyedek - az , hogy az alapelv milyen - az nem az emberek átlaga - van aki így éli meg az ön-őszinteséget, van aki radikálisan - ez egy folyamat - holott ezt, mint kifogásként használni valami tudatos sunnyogásra már nem az...

nekem a tapasztalatom az, hogy kiállok - és megnyilvánulok és jönnek a lények, reakciók - és én stabilan maradok és a belső reakcióim úgyis lelepleznek - a helyzetekkel, a transzcendencia pontokkal - azokkal a hazugságokkal, amiket ezzel kapcsolatban eddig elfogadtam magamban - és utána jönne a gyakorlatias változás, ami fizikai tettben kiáll és képes vagyok nem visszaesni...

ez egy érdekes dolog, mi a gyakorlatias és mi a "visszaesés" - mert lehet, hogy a visszaesés is csak önmagam szembesülése egy direktebb formában - mert valamit még nem vettem figyelembe...

a szavak, mint neuro lingvisztikus programozás egyértelműen működik - ha sokat mondom, hogy őszinte vagyok magamhoz - akkor ha tényleg ezt meg is teszem, akkor engedem magam annyira az lenni, hogy lássam: tényleg őszinte vagyok magammal, vagy csak mondom?

ha tényleg voltak élményeim és azok tényleg tuti ezer biztos, hogy megtörténtek, mint esemény - mint énmagam, mint a valóság -- és azokban a helyzetekben én teljesen öntudatomban abszolút jelenlétben képes voltam tapasztalni - akkor esetleg mondhatom azt, hogy "emlékszem, ez így van, ezt már megéltem" -- de ezen kívül, hogy mit gondoltam, mit véltem tapasztalni, mire jutottam, milyen "döntéseket" láttam magamat meghozni -- és ezekből a következményrendszerekből felépítettem "magam", mint akiként magamat tapasztalom azon keresztül, amin keresztül felfogom a világot és magam - - az teljesen invalid, önérdekű és feltételes - ergo minden, ahogy élek...

nekem ez a gyakorlatias ön-őszinteség, hogy lélegzek és megállok - megnézem milyen helyzetben vagyok, ebben ki vagyok, hogy kerültem ide és honnan jöttem és miért - és közben rájövök - például én esetem "igaz, hogy azt gondoltam, hogy jó lenne több csajjal aludni, de miért és mióta" - és a kiindulópontra visszamenve - mondjuk mert egyszer úgy definiáltam magamban, hogy az dupla olyan jó lehet, mint egy csaj -- invaliddá tette mind a vágyam, mind azt a részem, ami olyankor fejeződik ki, amikor erre vágyok -tehát ez józan paraszti ész szerint megállítandó - erre gyakorlatias nekem az önmegbocsátás

mert ahogy kimondom, leírom, valahogy felkészít, tudatossá tesz arra a helyzetre - és mikor jön újra az a helyzet -mikor jönne a gondolat - és én jelen vagyok, mint légzés - vagy mikor jönne valami reakció, amivel erre reagálok - már tudatos vagyok, hogy "o-ó - ezt már vágom, ezt elengedem, lélegzek" - "nyugi", "stop!" - és ha a megállás, mint nem "résztvevés" sikeres - képes leszek úgy tapasztalni magam, ezzel kapcsolatban ITT, aki vagyok -

az egyenlő pénzrendszer nem utópisztikus - voltak tanulmányok, tesztek, ahol kiderült, hogy igen hamar megváltoznak az emberek - basic income grant-nak hívták azt...

specifikus "cápává" válást igényel bizonyos helyzetek elérése, ahol az ember képes lesz nem csak a barátai jókedvéért felelősnek lenni, hanem esetleg társadalmi, pszichológiai, politikai területeken is kiáll az egyenlő életért és akkor több "hatalom" van az ember irányításában

vannak desteni emberek, akik ezért is diplomáznak, phd-znak le, hogy ne az legyen, hogy "ki vagy te, farm boy", hanem - nem azért, mert nekik kellenek, hanem inkább a "rendszernek", hogy figyelj, én tudom mit beszélek, itt van ez és ez, és akkor is ezt mondom...

szóval ez egy folyamat, 5-10 év múlva kiderül ki milyen pozícióba jut azáltal, hogy stabilitást és alapelvet megélni fejleszt ki a desteni játékokkal...

de azt használni kifogásként, hogy karma, meg társadalom, meg mindig is egyenlőtlenség volt - gyanús nekem, hogy ez egy ön-védelem, hogy ne kelljen feladnom azt, akiként én most elfogadom a rendszert meg a nyomort, hogy az, amit én most csinálok, s nekem kellemes, megmaradjon...

brutális gyakorlatiasság, direkt arcba történő egyértelmű kommunikáció arrogánsnak és agresszívnek tűnik, de ilyenkor gyanús, hogy szimplán beindul egy védelmi mechanizmus, miért is?

azok a háborúk, amik már manifesztálódtak, azokkal sokmindent nem lehet tenni, ott már csak a túlélés maradt - a sok emberszar, amit elértünk - már itt van és még most iön a java - - ezeket már nem lehet megváltoztatni -- a jelenlegi pénzrendszer brutálisan zuhan - csak a vak nem látja, hogy egy tucat évnél tovább nem húzza ez már -- s igazából ha akkor nem lesz feldobva egy olyan gyakorlatiasan járható út az egyenlő pénzrendszerre, ami "csinálható" - akkor lehet, hogy nem lesz semmi - úgyértem tényleg káosz..

szóval ez már nemigazán valóság - ez csak a jövőkép - nem az a lényeg - hanem, hogy most mi van, az egyenlő élet mint realizáció egy pillanat műve, de hogy az ember ezt meri is élni és kiállni és meg is mondani másoknak, az már bátorságot igényel -

Végezetül

a desteni emberek kiállnak youtube meg számtalan helyen és megosztják az életüket - pont ezért is osztják meg a legbelsőbb dolgaikat őszintén, hogy hogy élik meg - hogy mások is láthassák, hátha más kiszúr valami ön-őszintétlenséget -- vagy ha az valami - akkor más is lássa - esetleg támogassa, hogy "ja igen, nekem is van ilyen, te hogy csináltad, hogy már nem kattogsz azon?" - -- vagy egyszerűen egy csomó ember van, aki annyira a tudatában él, hogy nem keres közvetlenül dolgokat és ha látnak egy referencia pontot a neten, hogy "ön-őszinteség, ön-megbocsátás, egyenlő élet, egység és egyenlőség, elme leállás mátrix stb" -- akkor lesz egy esély, hogy "hmm van ilyen?, ez mi?" -- mert amúgy meg a belső kis dobozélet nem biztos, hogy engedi, hogy túllássanak a saját problémájukon...

ezért is és pont azért is, hogy lelepleződjenek az ön-őszinteségek - ajánlatos megosztani, kiállni mindenki elé, hogy egyből kiderüljön - most én tényleg vágom, élem, megosztom, vagy csak beszélek róla?

a puding próbája az evés, ezért ez az önmegbocsátás is olyan, hogy amíg az ember nem próbálja, addig hogy tudhatná?

mint, amivel biztos te is egyetértesz, hogy amíg az ember nem tapasztalja meg a folytonos belső csendet, addig hogy meri magát megítélni olyannak, amilyen nem is valójában?

tehát mielőtt eldöntöm, ki vagyok, éljek, aztán meg ha élek, nem is kell már eldönteni, hogy ki vagyok - mert élet vagyok

de ha már eldöntöttem, ki vagyok, és nem vagyok élet, akkor az úgy fárasztó - érdekes, ez most lassan inkább már blog, de sebaj küldöm helló

yt levelezés

2010-06-14T00:04:00.001+02:00

Youtube: Istenenergia:::

Mivelhogy az egyenloség gurud blokkolt a kommentemért hogy véletlenul se tudjak egyenloen véleménytnyilvánítani, kénytelen vagyok ide válaszolni. Úgyérzem mindenkinek joga van eldonteni mi legyen a testével a halála után. Szerintem az nem megoldás egy hulyeségre ami alatt a mészárszékeket értem kitalálni még egy másikat hogy ketto legyen. De ha neked annyira fontos hogy a testedet állatok zabálják meg, csak tessék. Csupán annyit kérek tartsátok tiszteletben hogy másnak is egyenlo joga van eldonteni mi legyen a saját hullájával, a ti bíráskodásotok nélkul.
Egyébként egy dolgot elárulok. Destenitol jovo informáciok nem minden esetben igazak. Nem tudok arányt mondani, de tudok konkrét esetet. Sajnos nehéz a tobbséguket leellenorizni, de úgyvettem észre hogy specifikusan ferdítik el az igyzságot ártatlannak nemmondhato célokat kovetve. Persze ha már teljesen beburkolták az agyadat akkor ezt mondhatom neked. Eloszor én is hittem neki, de aztán tortént egyszer hogy egy dologban nagyon hosszan kotekedett az igazáért mintha valoban igaza lett volna. De én tudom hogy nemvolt. Azota tudom hogy nemlehet hinni neki. Ne hidd hogy annyira okos mint amilyennek teszi magát. Hallottam azt a "beszélgetést" is amit veled folytatott. Jo hogy el nem rohogte magát az okoskodás élvezetétol és attol hogy te mint a kezesbárány úgy vetted a lapot. Most befejezem, mára elég volt a borgokbol.

JozsefBerta válasz:

héjj...desteni is felszólít, hogy ne higgy
éld az abbahagyását az elmejátékoknak
éld az ön-intimitást, az ön-őszinteséget
éld a megbocsátást, éld a légzést és a belső stabilitást

desteni nem egy ember, egy csoport

meglátogattam őket, éltem velük, tapasztaltam milyen ott az élet

csak a hagyma külső rétegét látod

ez nem desteniről szól, ez rólad
el tudod fogadni magad úgy ahogy, vagy, az örökkévalóságig?
ez a gyakorlatiasságról szól, aminek a "tesztje" a mindenkinek jó-e az, ahogy élek dolog...

vagy vannak még pontok, amikkel kapcsolatban szeretnél változni és akkor tudatosságot és stabilitást fejleszthetsz úgy, hogy megismered magad és képessé válsz minden pillanatban az irányítóelv, mint jelenlég megmaradni

évek óta ismerem az embereket, akik ezzel foglalkoznak, elsősorban magamon és másodsorban rajtuk is látom, milyen az, amikor az ember használja a desteni által javasolt módszereket, mint az

írott, kimondott, megélt specifikus önmegbocsátás
őszinteségben és feltétel nélküli írás és annak másokkal való megosztása - azaz a titkos elme leleplezése és feltárása

stbstb de ha figyeled "őket", akkor ezeket már tudod

s pont ez az a tudás, ami ha nincs gyakorlatba ültetve, akkor csak handabanda

szóval ez a kiindulópont, mint alapelv, mint egység és egyenlőség, mint élet, mint jelenlét a pillanatban, mint a teljesség - ez az amit ki lehet fejleszteni és ha hiszed, ha nem, erre vannak élő példák szerte a világban...

persze az embereknek általában az nem engedi látni és tapasztalni, hogy valójában fizikailag mi történik az ún. valóságban, amijük nekik saját maguknak van - birtokban, családban, drogban, alkoholban, szexben, vagy netalántán hit akármiféle istenben, karmában, megvilágosodásban, anyagi önérdekben vagy akármi, amivel épp el vannak foglalva - s ezáltal abba kapaszkodva még azt sem tapasztalhatják meg, hogy kik ők saját maguk és mi is folyik a világban és a többiekkel...

tehát az, ha valakit bannolnak - az elég radikálisnak tűnhet, meg mindenki ezen sír, hogy mindcontrol, meg cult, meg ilyenek - de egyszerűen nincs elég erőforrásuk, hogy a sok kritizálót megválaszolják - mert ez az önállóságról is szól - hogy ha az ember tök egyedül képes felébredni, kiállni és bizonyítani, hogy a mindenkiért való legjobbért akár még az önmaguk ideájáról is lemondanak -- addig igazából nemigen van miről beszélni

addig nem igazán az ember önmaga szembesül magával, direkt cselekedetként, ha úgy tetszik, mint a teremtő, a teremtés és a teremtett egyesült, öntudatos, stabil kifejezése - hanem, mint sodródó báb reagál a külvilág intenzívnek és zavarodottnak tűnő káoszára, hogy a túlélést és az energiát és az öndefinícióját megóvja az őrülettől és egy kis örömet is képes legyen nyerni...

kb az első ezer videó, főleg az interjúk és a "rendszer", a "szerkezeti rezonancia" és a rendszer démonok, a dizján sorozatok őszinte, nyitott tanulmányozása és önmagunkra tudatosított (az én életemben ez mi is lehet, vagy van-e ilyen) aktív cselekedete nélkül az egész csak kb annyira valós, mint a gyűrűk ura...

viszont az én tapasztalatom és persze többeké is, azokkal, akikkel kapcsolatban vagyok -- a desteni "módszerről", a SRA kurzusról, hogy ezzel a tudással, ha gyakorlatba van ültetve - az ember sokkal de sokkal hatékonyabban képes önmagát megtapasztalni, ha kell kijavítani, és hatékonyabbá válni helyzetekben és ráadásul olyan stabillá válhat, hogy másokat is támogathat, úgy, hogy nem felelősséget vesz át, hanem mutat --

szóval ezek elég érdekes dolgok, az, hogy a portál mennyire valódi, az nem kérdés, persze az, hogy az ember a portállal beszélget, az nem arról szól, hogy elhiszem-e, hogy ez most tényleg a "real deal" - én többszázszor meggyőződhettem arról, hogy ez nem kamu, nem olyan, amit pár ember kitalálhat - a mélysége, a rendszeressége, a stabilitása és a hatékonysága ezeknek az interjúknak olyan öntudatosságra nyernek betekintést, amire mindannyiunk képessé válhatunk, ha hajlandóak vagyunk az elmét elengedve megtapasztaljuk az igazi énünket....

szóval én csak egy vagyok, aki azt mondja, hogy desteni nem kamuzik, tudják mit beszélnek, ez ennyi - nem célom, hogy ezt elhitessem, de nincs olyan tény e földön, ami megmásítaná ezt a tapasztalatom - mert magamat tapasztalom, s ha eltűnne a desteni banda egytől egyig - én akkor is önmagam a desteni módszerekkel - amik tényleg egyszerűek és tényleg a józan paraszti észt veszik alapul, meg az egység és egynlőség alapelvet a gyakorlatba ültetve - folytatnám az önmegbocsátás és írás és ön-intimitást amíg csak élek - vagy magam kis "történeteivel" vagy másokéval a környezetemben kapcsolatban...

az én életem persze egész szélsőséges, ha hallgatod az interjút velem, hallhatod, hogy nem igazán illeszkedtem be sosem ebbe a társadalomba úgy igazán belefeledkezve - és tényleg kipróbáltam igen sok módszert és kutattam sokmindent és mertem is megtapasztalni - és nagyon sok vallásos spirituális dolgot lepleztem le nem csak magamban, de másokban is, és az a tapasztalatom, hogy mindenki beszél és ímmel-ámmal "csinálja", miközben dualitásban leledznek, nem csak önmagukkal, de azzal kapcsolatban is, amit az életüknek hisznek -- én képes voltam, képes vagyok minden erőmmel beleadni magam abba, amit csinálok, és így mertem annyira őszinte lenni magammal, hogy realizáljam : azok a módszerek tökéletlenek voltak, mert azt nem vették figyelembe, ami valójában mindig ITT van: önmagam, akivé váltam, aki vagyok, aki leszek, mint én, mint mindenki egy és egyenlően éppen ebben a fizikai valóságban

s az én saját őszintétlenségeim és tökéletlenségeim jó ideig nyomták a vállam, míg egyszercsak rájöttem, hogy elméletben és gyakorlatban is meg tudok bocsátani magamnak - egy új esélyt bocsássak magamnak és ezáltal másoknak is, úgy, hogy változom, hogy leállok az önérdekről és kiállok minden életért nem csak elmében, hanem tettben is, és gyakorlati megoldásokat találni a jelenlegi helyzet megoldására, még ha az évtizedeket is vesz igénybe...

jah a kutyaeledel - minap éppen temetőben sétáltam és láttam, mi mindent és mi pénzt költenek csicsás sírokra és az általam meglátogatott kutyamenhelyen például mondták, hogy elég nehéz összeszedni annyi pénzt, hogy etessék őket - s ha az ember már felelős a kutyáért, aki mint a hűség és a feltétel nélküli szeretet élő példája - akkor miért ne adnám oda azt, ami már nekem nem kell - hiszen egy csomó ősi szent makogó is mindig erről írt, hát miért ne tegyem ezt?
egy mocsárba fulladni is romantikus lehet, ahol a férgek esznek meg, de akkor miért ne legyek tudatos még a halálomban és abban, ami azután történik a testemmel, ergo táplálék lesz belőle a kutyáknak, akikket tudok tisztelni és szeretni...

nem hiszem, hogy az ember a legtudatosabb a földön, annyi, hogy most a fizikai hatalma neki van a legtöbb, de ez a belülről fertőzöttség, ami mint egy faj - lelepleződni látszik abban, ahogy a természettel, önmagával bánik - és ebben minden egyed felelős, abban, hogy eltűri, hogy megengedi, hogy a másik véleménye megmaradjon, még akkor is, ha az ártó

mert, hogy "én tiszteletben tartom a te hited, de akkor te is tartsd tiszteletben az én hitem" - ez nagyon nagy önbecsapás, szóval kiállok az ön-őszinteségért és az életért, még ha az bántó és aggresszív is azoknak, akinek az ön-definícióját, ön-érdekét esetleg veszélyezteti

ezt most kiblogolom

enjoy

üdv

cset anyával

2009-10-12T22:55:00.000+02:00

[quote="Martijn"]Looks like some weird reptillian speak to me. :lol:[/quote]
lol Martijn
today I had a chat with my reptilian mother, what I share here for hungarians

(9:22:19 PM) talamon: puszi
(9:22:22 PM) talamon: na hogysmint
(9:23:16 PM) talamon: mindjart ulok a kadba csak tul forro lett varok egy kicsit
(9:28:11 PM) Borbolya: szia
(9:29:12 PM) Borbolya: Gábor holnap lekerül a nyilt osztájra
(9:29:31 PM) Borbolya: kicsit fél
(9:29:32 PM) talamon: ok
(9:29:40 PM) talamon: es vittel neki jegyzetfuzetet irni?
(9:29:44 PM) talamon: mitol fel?
(9:29:51 PM) talamon: sajat magatol fel? mi mastol felne
(9:29:57 PM) talamon: olyan mint egy kisgyerek:)
(9:30:19 PM) Borbolya: vittem neki füzetet írni
(9:31:27 PM) Borbolya: mondtam neki ha hazajön dobja be a kazánba
(9:31:58 PM) talamon: hahaha
(9:31:59 PM) talamon: jo
(9:32:06 PM) talamon: bar en mar ugy irok hogy vallalok mindent
(9:32:22 PM) talamon: mondjuk ez azzal jar ha valaki elolvasna aki ugymond kozel all hozzam - annak lehet rosszul esne
(9:33:29 PM) talamon: pl vol t hogy ugy irtam a gyerekkoromrol hogy pokoli volt mert sok allat meszarlas volt meg mindig suliba kellett jarni meg ilyenek es nekem az neha eleg rossz volt csak elfojtottam - de ha ezt te elolvasnad, lehet rosszul esne, pedig nem szemelyesen neked szol, hanem nekem ott akkor olyan volt -- de most mar nem zavar ha ezt barki tudja, mert ki kellett engednem hogy lassam: butasag mar ezen ragodni:)
(9:34:14 PM) talamon: s ahogy irom - ugy sokkal jobb mint gondolkodni - a gondolkodas nagyon gagyi: egyhangu, mindig ciklikus es sose old meg semmit
(9:34:29 PM) talamon: mert ha irnam a gondolataimat: rajonnek: ugyanazok es mindig ugyanaz a mondanivaloja:)
(9:34:37 PM) talamon: az irassal van valami folyamat benne
(9:35:01 PM) Borbolya: lehet
(9:35:25 PM) talamon: ezert kell a kormanynak is a sok irott szoveg - az stabilizalja a helyzetet
(9:35:37 PM) talamon: a leveltar meg a sok konyv
(9:35:47 PM) talamon: aki szabad akar lenni, irjon sokat oszinten :)
(9:36:37 PM) Borbolya: én voltam szigoru lehet akkor ugy láttttam jonnak
(9:38:08 PM) Borbolya: csak jo akaratbol és szeretetböl cselekedtem
(9:38:25 PM) talamon: csak az a baj - hogy 3 szint van az emberi kfejezesben:
-gondolat/erzelem/erzes
-szo, beszed
-tett
es minda három hat a szemelyes valosagunkra -
(9:38:42 PM) talamon: a második kettovel az a jó, hogy egybol van visszajelzés - a többiek reagálnak rá
(9:38:59 PM) talamon: de az elsore nem - ezért úgy tunik mintha nem lenne következménye - holott ugyanolyan eros mint a szó
(9:39:08 PM) talamon: képzeld el ha minden gondolatodat hallanám mostantól
(9:39:30 PM) talamon: persze, ne hibáztatok senkit - téged is neveltek, nem bánok semmit
(9:39:46 PM) talamon: ha mindenki mindenki gondolatát hallaná - nem lenne ennyi baj
(9:39:52 PM) talamon: mert akkor nem lenne hova "bújni"
(9:40:14 PM) talamon: én ezért szoktatom le magam a gondolkodásról - mert GOND olkodni butaság :)
(9:40:22 PM) talamon: inkább írok meg cselekszek meg kimondom
(9:40:44 PM) talamon: s akár hiszed akár nem, a sok buta gondolat a fejedben - az teszi tönkre az életet
(9:40:58 PM) talamon: nem az hogy nincs pénz meg betegség - az már ennek a következménye.. . .
(9:41:27 PM) talamon: de az a vicces hogy ha valaki gondolkodik - és te éppen nem - akkor ha nézed - akkor látod, hogy o most gondolkodik - és akkor épp nincs is itt
(9:41:35 PM) talamon: simán nekimegy egy fának is ha nem figyel
(9:42:15 PM) Borbolya: ja valahogy igy van
(9:43:16 PM) talamon: végülis szerintem nem biztos hogy nagy baj ha valaki néhanéha gond olkodik - csak nem érdemes - de ha sokat - akkor meg nagy baj van mert akkor hajlamos úgymaradni, akkor is mikor már nincs is a baj - vagy az már más - de a gondolatban még a régit járja - és aztán úgy akar reagálni ..brrr nagy hiba :)
(9:43:24 PM) Borbolya: az én gondolataimat jobb ha nem halja senki:)
(9:43:53 PM) talamon: latod ez itt a hiba
(9:44:00 PM) talamon: mert igy igy maradsz
(9:44:02 PM) talamon: nekem elmondhatod
(9:44:09 PM) talamon: enyemnel nem durvabbak
(9:44:20 PM) talamon: de amig nem is mondod ki addig te sem fogod fel milyen sulyos a helyzet
(9:45:21 PM) Borbolya: még megtartom 1kicsit:)
(9:45:33 PM) talamon: amig meg nem halsz - max addig
(9:45:48 PM) talamon: csak tudd, en nyitott vagyok rajuk, nem perverzio, de az segitene tenyleg
(9:46:02 PM) talamon: mert ha elmondanad - akkor mar erezned hogy milyen butasag ezt igy csinalni
(9:46:12 PM) talamon: a gondolatok is te vagy - meg ha nem is tudod iranyitani oket -
(9:47:50 PM) Borbolya: most nem akarok gondolkodni azért játszom
(9:48:34 PM) Borbolya: mama elment 1edül vagyok
(9:48:34 PM) talamon: jah / de nem tudsz mindig jatszani
(9:48:48 PM) talamon: az alkohol is azert kell - hogy ne kelljen gondolkodni - de az megvar, soot erosodik:)
(9:49:07 PM) talamon: a meditacio is azer nem jo - mert azzal is csak elkerulom, nem szembenezek es megoldom
(9:50:38 PM) talamon: en a vegeig mentem a meditacionak - s a sok regi haver - meg mindig medital
(9:50:40 PM) Borbolya: mést pillanyatnyilag nem tudok megoldani semmit
(9:50:42 PM) talamon: a gyongyos is medital -
(9:50:55 PM) talamon: de nem latjak a veget - csak remenykednek - tudod - ul es varja a sult galambot
(9:51:25 PM) talamon: de te ne legyel ilyen :)
(9:51:34 PM) talamon: mert te erre rajottel, de a tudas a gyakorlat nelkul semmit sem er
(9:51:48 PM) Borbolya: azt én nem csinálom:)
(9:51:57 PM) talamon: es nem azert koptatom az ujjam mert nincs jobb dolgom, hanem mert nekem ez a szeretet - hogy tamogatlak es ne hagyjam hogy bebukd :D
(9:52:14 PM) talamon: van par jo pelda a csaladban es sosem keso eszhez terni csak akarni kell - de nem harcolni hanem megnyi'lni
(9:52:55 PM) talamon: most szaladok mert kihul a furdovizem :) puszi
(9:53:17 PM) Borbolya: oké pusz

Levél és válasz rá: Joao és Mykey: Önmegbocsátáskor igen kellemetlen élmény jött fel

2009-05-10T18:40:00.001+02:00

http://destenihu.ning.com/profiles/blogs/level-es-valasz-ra-joao-es

Kérdés:
-------
Körülbelül három hete amikor az önmegbocsátást alkalmaztam, minden ön-haragot idehúztam - minden gondolatot/dolgot, amit mondtam/érzelmeket/érzéseket - és valami történt, amire nem számítottam: úgy éreztem, mintha öklendeznék, majdnem hánytam - rángatóztam és a szemeim megteltek könnyel.

Ugyanez történt egy hete, amikor csakugyan ön-megbocsátást alkalmaztam Joanával és ahogy Joana és az a lény, akitől sokszor fél - az volt az a pont, amivel foglalkoztunk: A félelme attól a bizonyos lénytől. Ezúttal sokkal intenzívebb volt és majdnem minden ön-megbocsátás szó, amit mondtam, úgy éreztem, mintha hánynék, erős remegések közepette.

Valaki el tudná nekem mondani, mi volt ez az egész? Köszi

Válasz:
-------
Egy olyan fizikai tapasztalat megnyilvánulás, ahol a fizikai-megnyilvánulás rendszeredet éred el a 'félelem tapasztalatoddal'.

így ezért, amit tapasztaltál, az egy rendszer és ugyanakkor a félelem attól a rendszertől.

Egy érdekes dolgot fogsz találni a rendszerekkel kapcsolatban a fizikalitásban, az elme-rendszerek kapcsán: az, hogy azt a megnyilvánulást teremtjük magunkban, amit elhiszünk hogy azok vagyunk = hogy a Félelmen keresztül tartjuk fenn az elme bizonyos rendszereit, a fizikaiban megnyilvánulva:

A félelem az 'elsődleges'-érzelem, ami az Elmét 'táplálja', az Elme Rendszereit - majdnem mindentől és mindenkitől való félelemben létezünk és ebben az elfogadott és megendett félelemben = 'támogatjuk' / 'hajtuk' a létezését annak, ami mint elkülönülés létezik az elme formájában; rendszereket teremtvén, amiken keresztül funkcionálunk.

Ezért - amit ez a fizikai-tapasztalás jelez, az a következő:

1. Elérted a Rendszert - bár csak 'elérted' - azt jelentvén hogy csak a fizikai tapasztalata volt annak, amilyen egy fizikai-rendszer 'érezhető' - ami jó, mert mostantól van egy 'jelződ' arra, milyen 'érzés' ez a fizikai tapasztalásként, a 'jövőbeli-hivatkozásra', amikor újra szembenézel ezzel a ponttal.

2. Az 'indok', hogy miért volt ilyen intenzív, hogy 'hányni akartál': a félelem miatt =
a félelem manifesztálta a hányinger tapasztalatát amikor fizikailag szembenézel a megnyilvánult rendszerekkel, így amikor ott vagy, hogy hányingert tapasztalsz a végletekig = tudd, hogy elfogadod és megengeded magadnak, hogy félelemben és elkülönülésben létezel a fizikai-megnyilvánult rendszerrel szemben, amivel szembenézel.

Amikor szembenézel ilyen fizikailag megnyilvánult rendszerekkel - amelyet lények fognak tapasztalni önmegbocsátás és főként szex közben, ahogy folytatják a folyamatot(önmegbocsátás) - a folyamatuk/önmaguk intenzitásához képest - a következő ajánlott:

A 'kulcs' az, hogy egyenlően és egyként kiállni mint maga a rendszer, amivel szembenézel - ez úgy működik, hogy 'kinyitod magad' belül, megengedvén, hogy 'átöleld' a rendszert, mint saját magad - olyasmi, hogy megmutatod magad, mint a rendszer, hogy 'ki is vagy' itt egyenlően és egyként - megmutatván a rendszernek, hogy ez vagy te és, hogy ő is te vagy, mint 'egy elveszett részed' , aki szintén te vagy.

Gyakorlatban ez légzésként történik - amikor a rendszer fizikalitását tapasztalod, lélegezz és engedd, hogy áthatoljon, szivárogjon beléd és át rajtad, a fizikaiság-on/ban.

Ez azt jelenti, hogy ha például a rendszert egy bizonyos vokál-pontban fogod tapasztalni a testedben, mint például a szolar-plexusban - akkor feküdj le, lélegezz és 'relaxálj bele a rendszerbe', azt jelentvén, relaxálva bele és mint a rendszerbe magába, és belül, a relaxálás során felnyitod magad - azt mondván a rendszernek: 'gyere - Itt vagyok' - eképpen, a rendszer 'be fog szivárogni és hatolni' minden része 'beléd megy', hogy úgy mondjam - és ebben a gyakorlatias folyamatban alkalmazván azt, hogy:
Te segíted és támogatod magad hogy egyként és egyenlőként kiállj, mint az a Rendszer - ahogy az a részed, amitől elkülönültél.

Amikor ez hatékonyan megtörtént - abszolút stabilitást érzel és semmiféle mozgást nem fogsz tapasztalni - abszolút módon csend és némaság lesz - egy pillanatra - ez egy fizikai jelzése annak, hogy egy sikeres egyenlő és egy összeolvadás történt a rendszer-rel/ként.

Nos, értsd meg, ez nem jelenti azt, hogy 'örökké eltűnt' vagy hogy ez 'kész' - ez a 'kész'-rész, az aktuális transzcendencia veled jön, ahogy megéled a változást és nem fogadod e/engeded meg újra, hogy újraszerkeszd/újra-dizájnold a rendszert, amit épp csak eltávolítottál.

Tehát - 'tagold szét' a 'rendszer dizájnját' magadnak, amit elértél és eltávolítottál - hogy lásd, hogy szerkesztetted/tervezted meg az Elmén keresztül, amitől elkülönítetted magad magadban szavakkal/tettekkel - és éld a gyakorlati javítást a mindennapi pillanatról/pillanatra való részvételben, hogy biztosra menj, hogy nem fogadod el/engeded meg magadat elkülönülésben újrateremteni = rendszereken keresztül működni, ahelyett, hogy itt élnél, mint ön-kifejezés.

MyKey

Ön-őszinteség, ön-megbocsátás általánosságban

2009-04-26T10:49:00.003+02:00

A fizikai háromdimenzionális valóság tagadhatatlan - hiába nyúlunk a tudomány vagy vallás vagy spiritdualizmushoz - ami itt van, az itt van, ami nincs, az nincs.
Megannyi üzenetet, hozzászólást, megjegyzést kaptam, hogy így a forma nélküli világok, úgy a menyországok, meg mindenféle tudom-ányos magyarázatok pusztán egyetlen egy dolog miatt: hogy az emberek megpróbáljanak kibújni a felelősség alól. Annak a felelőssége alól, hogy kik is ők valójában - itt, ebben a fizikai valóságban, mint szó, mint tett, mint befolyásoló tényező.

Az, hogy az ember miben vesz menedéket - igazából az az egyén valódi önmaga belül: önérdek, vallás vagy eszme - az határozza meg az egész megnyilvánulást.

Sok ember nem képes felfogni, hogy mi is valójában - s ha valakitől hallja - támad, verbális agresszióhoz nyúl - nem fogván fel, hogy mindaz, amit reagál valamire - az is a színtiszta önmaga - hiszen ő maga, önmagán belül reagál valamire, amit az érzékszerveivel tapasztal.

Sok ember megelégszik az ímmel-ámmal kifogásolt önérdek-rendszerben való bújással, mint személyes boldogság, siker, vagy család, kisközösség, vagy csoport - és ezzel azonosul, ezért tesz meg dolgokat, hogy a bizonyos jót meglelje - holott nem fogja fel, hogy ennek alapja az elkülönülés - hiszen amibe nem fér bele minden és mindenki, mint egy és egyenlő - az nem teljes - az feltételekhez kötött és ezért múlandó.

A hívők másik stratégiája szinte ugyanaz, csak itt van plusz egy kifogásréteg, mely minden felelősséget ráfog egy felsőbb hatalomra, mely az isten, meg az univerzális fény, szeretet stb - de igazából ezek az emberek sem a józan ész alapján élnek - holott elméletben már némelyikük képes felfogni egyfajta egységet - ezen az általános illúzórikus kifogásmémen keresztül - csak hogy ne kelljen a saját személyes életében szembenézni a dolgokkal, pontosan úgy, ahogy azok vannak, nehogy lehulljon a lepel és a feltételekhez kötött álboldogság tovaszálljon.
Mert ugye mindenkinek megvan az 'életnek nevezett programban' a túlélési stratégiája, hogy hogyan is védje meg magát és érje el azt, amit akar.
Persze vannak elég kifinomultan önhazugok, akik szinte mindent elfogadnak, mondván, hogy a lemondást mesterfokra víve, teljesen a rendszerre bízva magukat egyfajta örök reményben és hitben úsznak, hogy ez eleve elrendeltetett - ezért a változást, mint a valódi gyakorlati felelősségvállalás még ötletként sem tud megfoganni, mivel bolondbiztos az ön-kép.

Ha azt mondom valakinek, hogy az érzelmektől meg lehet szabadulni, egyből jön, az védekezésül, hogy "de hát attól vagyunk emberek", mire én "de az nem valódi, s ha az alapján definiálod magad, akkor te sem vagy valódi", s ekkor jön az univerzális válasz, hogy "érzelmek nélkül röbötok lennénk" - ez szintén elég gyenge.
Ezek szerint a fák, állatok, kisgyerekek mind robotok - kétlem.
Nekem inkább fordítva tűnik, mivel az érzelem egy adott előredefiniált belső reakció, mely erőteljesen és határozottan determinálja az ember tapasztalását, kifjezését.
Az igazán érdekes dolog az, hogy vajon honnan jönnek az érzelmek? Mik azok az érzelmek?
Mi történik, amikor érzelem jön? Az emberek hajlamosak ezeket nem komolyan venni, de igazából nekem úgy tűnik, hogy félnek valóban felfogni, hogyan is működnek valójában.
Hogy hogyan is lettek azok, akik most itt tapasztalják magukat.

Bizony ez nekem egyből felveti a kérdést, hogy akkor hogyan lehetünk annyira biztosak magunkba, az érzelmeinkbe, ha azt sem tudjuk, hogy miért olyanok, amilyenek - hogy miért van az, hogy azokat kergetjük, követjük, kerüljük, kizárjuk életünkből?

Mikor azt mondom, az érzelmek a gondolatokból épülnek fel, nagyon ritkán nem hallok erre vonatkozólag is ellenkezést - "dehogy, az teljesen más!"
Nos, honnan jönnek a gondolatok? Hová mennek? Hol vannak?
Ezek az egzisztenciális kérdések roppant fontossá kezdenek válni, amint az ember kicsit elkezdi áskálni a mibenlétét - úgy értem valóban - azaz nemcsak kifele, hanem igenis befele figyelve.

Valóban fontos, hogy egy kellő adag szkepticizmussal vágjunk neki az "igazság" mibenlétének személyes felderítésébe, hiszen a külvilág - számtalan féle igazsággal, bölcselettel és eredettel tud szolgálni, mikor ezek a kérdések valójában zajlani kezdenek bennünk.

Érdekes megfigyelni az emberek hozzáállását ezekhez, s valójában már az is az emberre "méltó", ahogy és amit beenged a külvilágból, mint egyfajta válasz az egszisztenciális kérdéseire. Egy egész szép út felépíthető ebből, s az érdekes, hogy az ember mikor és hogyan talál olyat, amit "magáénak" vall, és aztán azzal vajon megelégszik-e, mint "A Válasz" - vagy csupán ideiglenesen elméjét lefoglalván, valódi éhségét képtelen lévén csillapítani - tovább kutat.

Ezen a ponton mindenképp felhozom az őszinteség fogalmát, mert ugye az őszinteség igen közkedvelt szó, ámbátor eléggé ki is lehet csavarni, hogy aztán mindenki a saját maga értelmezése szerint használja, élje meg, használja ki stb.
Tehát az őszinteség. Mit jelent őszintének lenni? Mikor valaki egyértelmű, abban stabil és akár valamiféle okkal áll ki valami mellett.
Egy géppisztoly bizony például elég őszinte dolog, az, ha úgy van, szarrá lő akárkit, ő szinte csak azt teszi, hogy amire mutat a csöve, arra képes halálosztó fémeket lőni, egész sokat rövid időn belül. Hahaha ez elég őszinte. Az is, aki fogja - őszintén ott a kezében a géppisztoly, és azzal őszintén kifejezi, hogy most igazából "én képes vagyok szarrálőni". Őszinte, mert egyértelmű, hogy nem virágokat ültetni való, nem gyengéd művészetként embereket szórakozhat, hanem brutális módon az élet és halál ura.
Vagy mint az olajtársaság - őszinte: "itt a benzin, rohadt drágán adjuk, kurvára nem érdekel, ha szétbasszuk a természetet, a lényeg, hogy fizess és kapod, vagy le vagy szarva. Ha veszélybe kerül a folyamatos benzin biztosítása - nem hezitálunk géppisztolyt venni, hogy megmaradjon a jelenlegi helyzet."
Ez is őszinte, csak a vak nem fogja fel, hogy ezek ilyen őszinte dolgok.

Eme hosszú közjáték után egy kicsit egyszerűbb lehet megérteni, hogy az őszinteség nem biztos, hogy elég a világboldogsághoz, bár mindenképp egy lépcsőfok lehet a realizációban.

Tehát én az őszinteséggel az ön-őszinteséget értem - azaz az ember önmagával őszinte, önmagának nem hazudik, önmaga előtt nem leplez, nem terel, nem titkol, mivel bízik saját magában, ezért meri felfedezni, meglátni, megélni azt, hogy ki is ez az "önmaga" valójában.

Ez egy olyan képesség, attitűd, mely segít az embernek felfedezni, hogy mi is történik, és ráadásul azt is, hogy miért és hogyan.

Én például kemény éveket töltöttem el azzal, hogy megfejtsem a gondolatokat, honnan jönnek, hová mennek, és akármennyire is nevetségesen hangzik, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer üljön le és csak tegyen így. Érdekes megfigyelés, hogy hol jön létre a gondolat, és honnan jön? hová megy? Miért jön létre és hogyan?

Feltételezhetünk egy bizonyos "véletlennel való megmagyarázást", vagy mondhatjuk "felsőbb hatalomnak", vagy akármilyen olyan dologgal is sugallva azt, hogy igazából nincs közünk, befolyásunk, hatalmunk afelett, hogy milyen gondolatok jönnek bennünk.
Erre persze az ember rá tud cáfolni, hogy "tudok gondolkozni bizonyos dolgokról, ha akarok" - ámbátor ez azért általában összetettebb, mint, hogy "sokszor gondolkodódom, de néha én magam gondolkodom".

Amíg nem jöttem képbe azzal a fogalommal, hogy ön-őszinteség, ön-felelősség, addig csak a felszínt kapargattam.

Hiába foglalkoztam a zazennel, a tibeti tantrával, a titkos tanításokkal, a dualitást meghaladó szahadzsával, a szamádhival - mindig csak majdnem értettem meg - hiába voltam képes megállítani a gondolatokat, ha jöttek, látszólag mindig a semmiből jöttek és a semmibe tértek vissza - ezért is nagyon közkedvelt az "üresség tana", mert megfoghatatlan és ezért afféle szent, már-már tabu-totem. Lószart!

Az ön-őszinteség az egyetlen, amivel az ember képes realizálni mindezt. Nemcsak, hogy honnan, hogyan, hová és miért jön-megy a gondolat, hanem azt is, hogy ezekből hogyan épül fel az érzés, érzelem, az energetikai rendszer, ami a gondolatok, szavak, tettek mögött rejtőzik.

Ó, egy pillanatra kitérek, hogy mi ez a sok gondolat-dolog. Egy bizonyos napon egyértelművé vált számomra, hogy képes vagyok gondolatok nélkül létezni, sem érzelem, sem gondolat, sem érzés - egyszerűen csak vagyok, az aki, úgy ahogy, az ami.
A belső csend definiálatlan egyszerűségében feloldódik az elkülönültségérzet - a tapasztaló, a tapasztalt és a tapasztalás egy és egyenlő - olyasféle halmazállapot, mint a víz, de igazából az ember elkezdi realizálni, hogy mindennel egy és egyenlő - ez megélhető fokozatos kiterjedéssel vagy pillanatnyi rávillanással(bár szkeptikussá váltam ezekkel a múltbéli élményekkel kapcsolatban is, most mindenképp felhoztam, mint egyfajta állapotjelző, hogy kiteljesedjen a nézőpont, amiért a gondolatokról, érzésekről írok).

Tehát mikor egyszerűen nem tudok vagy nem is kell megragadni semmit magamban, hogy "ez a kezem", "ez egy asztal", "ez személy Z" - mivel nincs szükség rá, mert ITT van a közvetlen, direkt tapasztalás, mintha önmagam tapasztalnám, elkülönülés vagy definíció nélkül.

Ez az fajta szemlélet sokmindenre választ ad az embernek,(mint saját maga, az élő VÁLASZ), melyekre előtte önmagán kívül kereste a megfejtést, vagy másokban vagy iratokban bízván, ahelyett, hogy önmaga megtapasztalja.

Egy pár ilyen tapasztalás után az ember, az elméjében nemigen lel válaszra - s ha nem adja fel, akkor hamar rájön, hogy bizony önmaga elméje nem is mindig annyira csodálatos, főleg akkor, mikor rádöbben, hogy amikor az elmét használja-az elmében van az ember, akkor ez az egységélmény igen erőteljes kompromisszumokkal bírható megtapasztalhatóságra.

Sok keleti tan foglalkozik ezzel, az elme, mint egyfajta entitás, mely a dualitás eszköze - melyben reprezentálódik a tapasztaló, tapasztalás és a tapasztalt, mint elkülönültnek látszó fogalmak.

A nyelvünkben ez nagyon szépen látszik is, hogy "fogalom" - "az ember az elméjében megfogan valami", vagy "felfogja" - azaz egy belső, virtuális térben valamelyest szimbólumokkal szimulálja azt, amit nem képes megtapasztalni, mint önmaga, ám mégis valahogy interakcióba kerül vele, merre akár egész alkalmasnak is tűnhet ez a kettős-vagy hármas elkülönülés-alapú akció-reakció alapalgoritmus.

Mert ugye, ez egy afféle algoritmus - nem cselekednek másképp a gépek, robotok sem - digitális, egész vagy valós számok tartományokra osztott értékeit kategórizálják és azokon hajtanak végre logikai(amiket szintén számokkal - 0 vagy 1 - definiálnak) műveleteket, amik alapján meghatározottan reagálnak bizonyos dolgokra. Ezeket a meghatározásokat pedig a memóriában tárolják.

Ki lennél minden emlék nélkül? Nem tudnád előhúzni a jól begyakorolt, előredefiniált ön-identitásodat, hogy ki vagy, mit szeretsz, milyen vagy, bizonyos helyzetekben hogyan viselkedsz, milyen ruha tetszik, hogy szereted a kávét, milyen a tested, milyen lélegezni, s mégis mi ez az egész?

Ez esetben nemigen lehet bízni az emlékekben - mivel nincsenek ITT - ellenben egyetlen egy dolog biztos, hogy ITT van ekkor is - az önvaló(self) - önmagam, aki tapasztal, aki kifejez - az van itt - mert ha nem vagyok itt, akkor nem is tapasztalhatok, fejezhetek ki - MI VAN HA ÖNMAGAMBA, mint spontán kifejezés bízok?

Ha nem aszerint látok és hallok, amit gyerekkoromba tanítottak, amiket az évek során csiszoltam, hogy most szerintem a jó kávé forró, két cukorral feketén jó, de előtte meg hidegen és keserűn volt jó - aztán egy kis tejjel mégjobb - ezek a definíciók változnak, holott mi van, ha az adott pillanatban döntöm el, hogy iszom, és hogy az hogy tetszik?

Ez a spontán, "interpretáció" nélküli - belső csendből jövő azonnali cselekvés, mely nem igényel emlékeket, mely képessé teszi az embert, hogy úgy tapasztalja magát, a létezést, ahogy az tényleg van - előítélet és személyes, múltbéli tapasztalattól abszolút mentesen.

Egy ilyen megtapasztalás, mely mondjuk egy pillanattól órákig eltarthat - igen komolyan meg tudja az ember valóságképzetét rendíteni - tekintve, hogy mindaz a nagy csomag, amit az ember a hátán, a fejében cipel, hogy "kivagyok, mibajom, mit csinálok, honnan jöttem, hova megyek" - egyszercsak eltűnik, mintha sose lett volna - és az ember kénytelen ezek nélkül szembenézni azzal, hogy mi van ITT - és a józan ész szerint, az ember sokszor önmagát kezdi tapasztalni - mert az van ITT - ha a belső csend egész stabil - ez lehetséges, mert a belső csend maga a légzés - elválaszthatatlan.

Tehát az ember csak pislog, mint a ma született bárány, hogy most "mi van?".
Vagyis én szó szerint így tettem, igen hosszú ideig, mert az elmém döbbenetes módon teljesen leállt, aztán én igen erőlködtem, hogy induljon már be(mert anélkül még sose léteztem), hogy tudjam már legalább azt definiálni, hogy MI VAN - de nem tudtam.
Szóval feladtam - s rájöttem, hogy nem is kell - hogy lehet úgy élni - így élni, hogy csak úgy vagyok, jövök, megyek, beszélek, cselekszek, anélkül, hogy definiálnám - anélkül, hogy az elmémmel megragadnám, fogalmaznám, egyszerűen csak élni.

Persze aztán ez, mivel feltételekhez volt kötve, elmúlt, de valahogy valami örökre megváltozott. És akkor kezdtem el kutatgatni a világban, hogy más vajon tapasztalt-e már ilyet. És sokmindenre leltem, ám ez egy egész kis komoly utat eredményezett, amit most nem részletezek, de végülis a lényeg az lett, hogy gyakorlati módszerre leljek, mellyel örökre leállíthatom az elmém, és végre ÉLJEK.

Egész gazdag élményvilágra tettem szert "ilyen fogalommentes téren", amik azért jöttek jól, mert viszonylag eredményesen tudtam úgymond lemérni, tesztelni a különböző módszereket, technikákat, hogy azok valóban a leglényegretörőbben, legegyszerűbben és leghatásosabban támogatnak engem abban, hogy leszokjak az elmémmel való addikciómról.

Huszonéves kölyökként, sokszor komolytalan, játékos gyerekként megnyilvánulva szinte maroknyi ember volt, kik körülbelül sejtették, ki vagyok, mivel foglalkozom úgy valójában, ám sokuk olyan módszerre lelt, melyeket ők a legeredményesebbnek véltek, míg én egyszerűen sokkal jobbra leltem.

Abban, hogy képes voltam egyáltalán merni megkérdőjelezni magát buddhát, a megvilágosodást, a pszichedelikus sámánizmust és a tantrát, töbszörös, igen megrázó, határozott halálközeli élmények segítettek, melyekkel egyértelműen és világosan kiderült, hogy valamit igencsak rosszul csinálok. Az életem egyre meredekebben közelített a szakadék legaljára és igen kemény kompromisszumokat kellet kötnöm, hogy egyáltalán legyen mit ennem és ne aludjak az utcán. Ezek a kompromisszumok pedig napról napra, percről percre egyre jobban nyilvánvalóvá tették, hogy ez, amit éppen akkor tettem, nem az, aki én valójában vagyok, és hogy ez most szükséges volt, meg idáig í]y eljutnom, de most ennek vége.

Még leírom, hogy a spirituális meditációmban mire jutottam, mielőtt röviden összefoglalnám, hogy mi az a módszer, amelyet a leghatékonyabbnak tapasztalok az önmegvalósításban.

Tehát a meditáció valahogy nekem mindig csak határozottság kérdésének tűnt.
Tehát ha nagyon elhatározom, akkor nagyon meditálok - aztán ha ez kellő erejű, akkor az ember addig csinálja, míg (valami) meg nem változik.

Természetesen a stabil, felfedezhető belső csendről van szó, hogy a gondolat elektromos kisülések a fajben leálljanak, és a belső eggyéváljon a külsővel és fordítva.

Valahogy egész sokáig olyan érzés volt, mintha egy követ kellene a hegy tetejére feltornászni - aztán hirtelen az ember ffffff -- felér és a követ se tartani nem kell, se tolni, hanem egyszerűen ott van az ember a hegy tetején, a kővel és a belső csend kiterjed.
Ámbátor, ez igen erős kompromisszum volt - hiszen az, ahogy azt az óriási követ felcipeltem a hegyre - az maga volt az elmém - a lehető legnehezebb - bár talán a leggyorsabb eszköz ez - mivel az az erős fegyelem és koncentráció, akarat, ami leállítja a gondolatokat - szorosan összefűződött az ülőmeditációval, a gyakorlati semmittevéssel.

Ha a követ a hegy tetejére példával élnék - akkor azt mondanám, hogy a gondolataim csíráit, az a sok ezret - erővel belepakoltam egy nagy zsákba és szorítom-szorítom és tolom fel a hegyre, és bármikor legurul, gurulok vele énis és kezdem az egészet elölről.
Aztán egy idő után -ha az ember képes(nekem pár nap volt), akkor egyszercsak "beesteledik és kivilágosodik egyszerre, kihull lelked s tested stbstb"...

Ámbátor, nincs semmiféle hegy meg fennt lennt, de hogy a dögnehéz zsák is ottvan az emberrel - és ha valami olyan dolog jön képbe, amit spontán nem tudok lereagálni - akkor a jól belémvésődött szokás szerint belenyúlok a zsákba, hogy kikapjak egy jó kis velős gondolatot, és hrrrrr máris újra leestem a hegyről.

Nem is beszélve arról, hogy a belső csendet esetleg séta, beszélgetés, "munka" közben stabilan megélni... erre ezek a meditációk egyáltalán nem irányultak...
Holott bennük volt, hogy ha ezt csinálod, majd átszivárog a "hétköznapi" életedbe stbstb
De igazából nem is annyira... sőt...

Mert az az érdekes ezekben, hogy igazából ezek a gondolatok bennem jönnek létre - ezek a gondolatok maguktól jönnek mennek - viszont ha őszinte vagyok magamhoz, akkor megértem, hogy miért - ha képes vagyok annyira éber és öntudatos lenni, hogy észrevegyem, hogy mi váltja ki az adott gondolatot, akkor az gyakran egy "másik nyomra" vezet, amely egy kicsit közelebb visz a kiindulóponthoz - és ez az az igazság, amit magam vagyok képes felfedezni - amit nem a tanítások, nem a tudomány fog megmagyarázni, hanem saját magam válok annyira őszintévé és nyitottá, hogy egyáltalán merem felfedezni, hogy mit miért teszek.

Mert amikor épp egy gondolat van bennem - abban a pillanatban az van - akármilyen gyorsan is történik, abban az apró pillanatban én a gondolattal foglalkozom - csábítónak tűnik egyszerre belül gondolni gyorsakat és közben a külvilágot szemlélni - de igazából ez eléggé egyértelműen feldarabolja az egységet.

Persze az is egyértelmű, hogy ha az ember folyton gondolkodik - akkor egyáltalán nincs itt, sokszor azt sem tudja, mi történik vele, körülötte... Ez már egy eléggé elfajult változat, mert ilyenkor a pillanat, mint valóság abszolút nem játszik szerepet az emberben - hanem inkább amit a múltban összegyűjtött - azzal operál, hogy valamiféle következtetést, támpontot, algoritmust találjon, annak megfelelően, hogy a következő lépését meg tudja tenni -- aszerint, amit akar.

Tehát a gondolatok megállítása nem csupán abból áll, hogy találok valami olyat, amitől elfojtom, befagyasztom - mert például a spiritduális mantrákok is ilyesmik: ha mondom őket, akkor egyfajta transzba tudok esni(mondjuk órákig mondva) - annak reményében, hogy majd leáll az elmém, mert a varázsszavak hatására minden megjavul magától.
Afféle ima ez a reményteli szolgabeállítottságú lénynek, és az ön-őszintétlensége tagadhatatlan: sem nem veszi figyelembe a fizikai, konkrét valóság által sugallt transzcendencia pontokat, sem nem akar annyira őszinte lenni magával, hogy belássa: a gondolatok és érzelmek nem csak úgy lettek és nem csak úgy felszívódhatnak - hanem valamit tett a múltban, hogy kialakultak és ezt kellene realizálni, hogy miért és hogyan - mert akkor a helyzet úgymond kinyílik és a kiindulópont, a magja az egésznek nyilvánvalóvá válik.

És aztán, mikor az nyilvánvalóvá vált, azzal kell dolgozni, közvetlenül - nem az eredményén, a gondolaton - mert az pusztán a következménye. Tehát nem a tünetet kell kezelni, hanem a probléma magját orvosolni.

Viszont, van még egy eszköz, mely irtózatos segítséget jelent ebben a transzcendenciában, mégpedig a megbocsátás. Megbocsátani annyit jelent: változni.
Amikor az ember azt mondja, hogy "megbocsátok neked" - akkor azt mondja: többé nem hibáztatlak, egy új esélyt bocsátok számodra.
Megbocsátani, mint tiszta lapot adni, mint minden belső ítéletet elengedni és egyfajta bizalommal jár.
Érdekes pont, hogy az ember csak azt tudja megbocsátani másban, amit magában meg tud.
Csak annyira tud megbocsátani másnak, mint amennyire magának meg tudna.
Ezért érdemes önmagával kezdeni.
Mert mikor az ember realizálja például, hogy az, hogy minden nap 32x gondol féltékenyen a barátnőjére - ez egyértelműen félelem-alapú.
Hiszen, ha arra gondolok, "mi van, ha másvalakivel fog egy jót beszélgetni? Mi van, ha megtetszik valakinek és ő viszonozza? Mi van, ha aztán az az illető neki is tetszik? Mi van, ha aztán inkább vele akar lenni, ahelyett, hogy velem lenne?"

Ezek a gondolatok egyértelművé teszik, hogy az ember fél, hogy elveszíti a másikat - de miért? Miért félek, hogy a párom mást fog szeretni? Mi lesz, ha elhagy, mi lesz, ha én továbbra is szeretem de ő meg elhagy? Mi van, ha nem is szeret? Mi van, ha szeretés nélkül maradok? Mi van, ha egyedül maradok?
Ezek a gondolatok is könnyedén feljöhetnek - holott ezek már egyértelműbbé teszik a belső állapotot, mégsem a kiindulópontja az egésznek.

Az embernek nagyon őszintének kell lennie magával, hogy egyáltalán merje megkérdőjelezni, hogy miért is csinálom mindezt? Miért is félek, mi fáj valójában?

Mert, hogy az, hogy kell valaki, aki szeressen, nem azt jelenti, hogy "én magam nem tudom szeretni magam, ezért valaki kell ehelyett, s cserébe ahogy ő sem tudja szeretni magát, én majd szeretem helyette, és így egyikünknek sem kell szeretnie önmagát, hanem kölcsönösen támogatjuk egymást, azáltal, hogy "egymást" szeretjük.

Ez a mai világban teljsen elfogadott, holott az ön-őszntétlenség nyilvánvaló.

Szóval ez még egy szinttel mélyebbre viheti az embert önmagában - de ezt is lehet továbbvinni.
Miért nem szeretem magam? Mi miatt nem szeretem magam? Mit nem szeretek magamban? Mitől és mióta lett ez a bizonyos pont így?

Mondjuk, mert egyszer rosszat tettem kiskoromba és anyu mondta, hogy "nem szeretlek, mikor rosszat csinálsz" - és ekkor a kisgyerek fél, hogy nem fogják szeretni, ha rosszat csinál - holott, azt sem tudja, mitől volt rossz, amit csinált - de azt tudja, amikor a szülő nem szereti, akkor nem kap annyi dolog, mint amikor "szeretik". Eszeveszett baromság, ám elég jellemző ez - és az ember feltételekhez köti a szeretést. És az ember hibáztatja magát, és aztán a feltételekhez kötött szeretet máris köti a gyereket a feltételekhez, mert különben félni fog, hogy ha nem szeretik, akkor annyira nem lesz jó - nem játszhat annyit, nem kap édességet satöbbi.
Arra kondícionálva, hogy legyen valaki, aki szereti - az emberben feljöhet egy igény, hogy szetetetet adjon viszonzásul - s mivel az úgymond kívülről jön - kifele is kell menjen - mivel önmagát nem tanulta meg szeretni, ezért valaki kell, akit szerethet - hogy ne legyen bűntudata, amiért őt szeretik de ő nem szeret.
Az egész alapjaiban van elkúrva, mégis az egész társadalom ezt csinálja.
És az ember fél, hogy "elveszti, akit szeret-aki szereti", mert akkor egyedül marad, és akkor nincs ki szeresse, s az a "szeretni vágyása" önmagára nem tud irányulni, mert igazából nem is valódi. Hisz ha a szeretete valódi lenne, képes lenne önmagát szeretni, mert hogy szerethetne az ember mást, amíg magát nem szereti? S miért nem szereti magát? Mert képtelen. Miért képtelen? Mert vannak dolgok, amiket úgy tett, ahogy és nem volt képes elengedni, szó szerint nem tudott megbocsátani önmagának. Inkább úgy maradt, és azóta ekként létezik - ez ő maga.

És amikor az ember ön-őszinteségben kírja ezt magából, felfedezi, leás a mélyére, akkor rájöhet ilyen pontokra, ahol igazából volt valami a múltban, ami erre késztette, és hiába, hogy az a késztetőerő már nincs is itt, az ember képtelen megváltozni.
Mert akklnt definiálta önmagát, és ha ezt elengedi, akkor az önmagáról alkotott kép nem is az lesz, mint aki, és ez bizonytalanságot szül, ez egy falat képez az életében.

Ezért jó az önmegbocsátás: az ember egy új esélyt bocsát magának: "tudom, hogy féltem attól, hogy mi van, ha tosszul csinálom és anyu megver, de ezen túl kell lépni" -

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy rosszul csinálok valamit és anyu megver.

Ezzel úgymond kifejezem azt, hogy igen, így tettem, igen, ezért tettem í]y, és most, hogy már tudom, hogy így volt - ezt elengedem.
Realizálom, hogy én fogadtam el ezt magamban, én engedtem meg - én vagyok a felelős - és én vagyok képes változni is. Mert változni akarok, mert nem akarok félni többet, mert a félelem belső párbeszédet szül, mert akkor nem vagyok itt, és a belső csend folyton megszakad és emiatt nem vagyok képes a pillanatot itt és most teljesen átélni, úgy ahogy van, a múlttól függetlenül.

Tehát megjelölöm magamnak, hogy ezen a téren hajlamos vagyok a múlt miatt félni - de ennek véget akarok vetni - mintegy öntudatra hozom ezt a pontot - és ezzel képes vagyok megfigyelni, hogy mikor is jön a képbe ez a félelem.
Azzal, hogy megbocsátok magamnak - azzal nem biztos, hogy megváltozok - ám jelzem, hogy meg akarok változni - s ha valóban nem változok meg, akkor egyértelművé válik, hogy "meg akartam változni, de nem tettem - minden maradt a régi" - ekkor az ember nem engedte el a múltat a pillanatban, vagy csak "hazudott magának", hogy megbocsát, de nem is - vagy egyszerűen ez a pont nem elég mély, ha ez is csak egy automatikus következménye valami "eredendőbb" dolognak.

Tehát az önmegbocsátás egy remek eszköz arra, hogy az ember nyomon tudja követni, hogy mikor és miért vesz részt az elmében, és egyfajta teszt is egyben, hogy ez a megbocsátás valódi-e vagy csak afféle önáltatás.

Tehát ez egy remek eszköz arra, hogy az ember pontról pontra felgönygyölítse az elméjében lejátszódó folyamatokat - ahelyett, hogy másvalamivel foglalkozással vagy afféle "erővel" csitítsa le a gondolatokat - inkább megvizsgálja, hogy azok honnan jönnek, hová mennek, miért és mi ennek az oka.

Szórakoztató kifogás az, hogy ezzel az ember csak mégtöbbet gondolkodik, meg hogy erőt és valóságot ad ezzel csak a gondolatoknak - de valójában ez már megtörtént - ezért jönnek, mennek - és hozzáteszem, nem is arról van szó, hogy gondolkodjon eezekről az ember, hanem a fizikai valóságban fejezze ki - ezáltal szó szerint a felszínre hozva teljesen nyilvánvalóvá válhasson - vagy írással vagy hangos beszéddel - mert ha az ember a fejében kergeti a gondolatokat, akkor azok a gondolatok, amikkel a másik gondolatokat kergetjük - igencsak belegabalyodhatunk abba, hogy most akkor mi is van - ráadásul az fel is tud gyorsulni egy olyan szintre, amikor is már szinte automatikus és gyakorlatilag követhetetlen - holott pont az a lényeg, hogy lelassuljon az ember és lássa, miből mi jön.

Fontos még azt is hozzátenni, hogy az elme nem egy elkülönült entitás - az is az ember - bár eléggé elkülönült a testtől, de megfigyelhető, hogy ezt is saját magunk eredményeztük - és az elkülönült elme szinte magától él, és mindenféle megállítási, irányítási kísérletnek képes ellenállni. Miért?
Mert ha irányítani akarom az elmét - akkor azzal kifejezem az elkülönültségem tőle - én akarom azt irányítani - az alany, az ige és az állítmány jól elkülönült részek - de igazából már eleve ezt a duális-hármas műveletet megtenni: szükség van az elmére. Tehát ilyen módon az elme sosem áll le.
Helyette inkább megfigyelhető az elme, és megérthető, valamiképpen azonosulni lehet vele, és megérteni, hogy az is magam vagyok - és amikor teljesen egy és egyenlő vagyok vele - átölelem, mint magam, mint az elme, akkor nem irányítom, mint egy különálló dolgot, hanem mint az elme, mint saját magam egyszerűen egyként és egyenlőként kifejezzük magunkat - és ekkor az ember realizálhatja, hogy valójában mit fogadott el és engedett meg magának - és mikor már van egyfajta hatalma az elmén, akkor képessé válik megérteni, hogy ahhoz, hogy az elmét leállítsa: önmagát kell leállítsa - mert ő maga szalad az elméjében, és ettől szalad az elme is: mert igazából egyek és egyenlőek, csak a percepcionális különbség miatt egyiknek több a hatalma, mint a másiknak.

3D

2008-09-20T08:12:00.002+02:00

3D
Te jó ég! Megnyilvánultam három dimenzióban!
A három dimenzióban vagyok. A három dimenzió vagyok...
Ebből rögtön arra következtetek, hogy ITT vagyok a térben - xyz
Ma eldöntöttem, elég az absztrakt filozófiákból, az agyamra ment
megöl - nem él - megölöm magam - nem élek....túlságosan is éles volt az agyam...nyugi van ...
lágyan szól a phi - kellemes muzsika - afféle kezdet egy vadabb táncos mókára...
Magamnak írok magamról - megosztom - leheletfinomból menjen ki csak az a mély sóhajszerű - ez vagyok én .. ahogy veszem a levegőt ...
Ahogy benntartom, ahogy kifújom és ahogy kinntartom. Ez művészetnek is mondható, tekintve, hogy senki sem műveli - pedig ez az önművelés - az ITTlét.
Mert hát ha én nem művelem magam az ITTlétre, csupán mint ITTLÉT - mi okozná ezt...
Tehát - túl sokat akartam, túl sokat tudtam, túl sokat elértem, túl sokat megtudtam...túl sokmindent láttam, és túl sokmindent tanultam...
Semmit nem ér, hogy remegő lábbal másztam alá a piramisoknak, hogy beállva bolyongtam az Ang-kor ezeréves kőomladékai között, hogy magam jártam körbe és körbe a helyet, ahol buddha állítólag szanaszétvilágosodott, s ültem ugyanott, ugyanúgy, elengedtem a vágyaim ugyanott, megtapasztaltam, milyen, mikor goán vagyok és a partiban táncolok százakkal, elgyalogoltam a zarándokút végéig, felkutattam és gyakoroltam hét zsák önmegvalósítós tudományt, a keleti tanokat, az antropozófiát, a sámánizmust, a zent, számos és számtalan gurut megnéztem, meghallgattam, megérintettem, s láttam, hogy nem tudnak többet, mint én - vagyis csak tudnak, de nem ÉLnek - kevés - átlátszó - szürke - én inkább tapasztalok... meglestem sokmindent, kipróbáltam a hedonizmust, a festészetet, még meg is néztem pár csoportszexet éééés éltem a trópusi dzsungelben a tengerparton - de ez semmi, ahoz képest, hogy ITT vagyok - lemondok minderről, nem kell, nem kell ezek alapján definiálnom magam - nem kell sem túlélőnek, sem jóginak, sem utazónak, sem mérnöknek, sem programozónak, sem matematikusnak, sem bölcsnek, sem utcazenésznek, sem cigánynak, sem művésznek, sem hippinek, sem juppienek, sem junkienak lennem, mert ITT vagyok - nem kell zenésznek, sem rendezőnek, sem vágónak, sem báttynak tennem magam, mert ITT vagyok -
nem vágyom a legszebb arcú karcsú lányra, aki olyan, mint én, mert magamat kerestem, nem vágyom, hogy tanítsak másokat, mert ITT vagyok,
nem kell hatalomra törekednem, mert lemondtam az irányításról - nem kell semmi elkülönülés, nem kell semmi egyenlőtlenség, nem kívánom azt, hogy az egóm alapján definiáljam és irányítsam magam és másokat, mert ITT vagyok...
nem kívánok szebb, erősebb, egészségesebb, gyorsabb, jobb testet, nem kívánok több pénzt, nem kívánok sem barátokat, sem elismerést, mert ITT vagyok...
és ezt válltig állítom, ez vagyok - felesleges bedobozolnom magam, bármiféle kategóriába, mert abban a pillanatban csak az vagyok - és már látom, tapasztalom, hogy az vagyok, amit kifejezek, amiként látom magam, az alapján fejezem ki magam - - tehát miért is akarnám úgy látni magam, mint egy akármi, mikor lehetek minden - ITT.
Mert ITT van minden - mert ITT van mindaz, ami vagyok - ITT vagyok - én az ITT vagyok - az ITT pedig magábafoglal mindent...

Ennél csodálatosabb nincs, mint a feltétel nélküli lét - csak az aki vagyok - és amikor mindenről lemondok, amikor mindent eldobok és amikor bebizonyítom, hogy semmi sem kell, és így is ÉLek egységben és egyenlőségben magammal és mindennel - csak lélegezni és kifejezni, egy GONDolat nélkül - érzések és vágyak nélkül - akkor jövök rá, hogy a semmit dobom el a mindenért...mert az, már adott, hogy ITT vagyok - és egyyé és egyenlővé válni magammal - nem is válni, hanem hogy ezt merni felfedezni, megtapasztalni és kifejezni, átölelni és egyesíteni egyetlen pillanatban - egyetlen lélegzetben, ITT ---- ennél több valójában nincs - mert minden ezen felül, ezen túl, ezen kívül - illúzió - ezért nem látok körülöttem senkit, még a nagy "spiriduális" gyakorlókat sem ITT - mert nem itt vannak, hanem az itt és ott között szaladgálnak, hintáznak, kúsznak stb - nem véve észre, hogy egyetlen egy pillanatra veszik csak célba az ittet és az ottot - és közben sehol sincsenek - az ITT szemszögéből...

ó az idő a virágszál tombolta vihargyermek - az idő az én démonom - most elengedem

az idő és a most - egyenlő - ha az idő ITT van - én nem vagyok itt - vagyis hát eggyé és egyenlővé kell válni az idővel - és akkor nem is látszik - vagyis nem külön tőlem - és ha egy és egyenlő vagyok az idővel, akkor nem vagyok a rabja - ugyanis én úgy definiáltam, hogy az idő kérdése, hogy akármi legyen - akár még az is, amit szeretnék - holott idő kérdése és már nem is szeretném - és akkor már az a kis időkülönbség válasszon el az ITTtől?
nevetséges...az idő pénz...a pénz hatalom

a 3 dimenzió - x y z - ez az isten - a fizikai valóság az egyetlen valóság, mely igaz, kézzelfogható és stabil - ez az, ami kiállja az idő vasfogát...
tehát az 3 dimenzióban kell talpraállni és gyökeret ereszteni, stabillá válni és nőni, nőni nőni, csak nőljenek az ágak, bújjanak a levelek - hullhatnak is, hisz a fa, mint élet, mint a lélegzet: ITT stabil - ekkor vagyok az, aki vagyok...
Abszolút ön-őszinteségemben látom, hogy néha el-elburjánzik egy kósza ág - de miért? miért ó hol és mikor van az a téridő gombolyag, hogy egyszercsak fellobban és elég! ?

Nincs szabadság - illúzió - minden előredefiniált és kiszámítható - a szeretet egy termék - a valóság rabjai élősködnek rajta - és a valóság rabjainak mesterei meg őrajtuk - de az egyenlőség az abszolút mérce - tehát minden egy - ezért mindenki egyenlően elkülönülést támogat, tapasztal, hogy annyira nyilvánvalóvá váljon, hogy egyszercsak már mindenki felkapja a fejét, hogy: MMMMII?

És az a pillanat az ITTLÉT - amig mindenki nincs ITT - amíg mindenki nem megy át a tű fokán, hogy hmm ez van ITT - ez vagyok én, ami ITT van - ez a világ, ez a kontinens, ez az ország, ez a világhelyzet, ez a bolygó, ezek az erdők, ezek az állatok, ezek a felhők, ezek az emberek - minden ÉN vagyok - ezért felelősséggel tartozom magamért - mert minden én vagyok - ez afféle ITTlét - ami kézzelfogható, a 3dimenziós - ez magamban, mint aki vagyok tapasztalható - amíg mindent nem tapasztalok, mint saját magam - én nem az vagyok, aki valójában vagyok - ez nem drog, a gondolatok, érzelmek elméje a drog - addiktív önáltatás - kibújni belőle dicsőséges - a halál persze segít - távoltart a félelem? Az a fél elementális ön-őszinteséged választ el a teljességtől - titkon tartván az elfojtott sajnálatot.

Hisz csak azt sajnálom, amit nem akarok változtatni, hisz aként, ahogy és akiként tettbe definiálom magam - és nem akarok változni, ezért sajnálom, mert tudom, hogy elbasztam - megbasztam magam - ezért inkább arra vágyok, hogy mással basszak - mert ha már én megbaszódtam, baszódjon meg más is...

Ezért látom, hogy tényleg mindenki vámpír - ezért vagyunk élőhalottak - megszülettünk, de igazából teljesen nem élünk, de azért még nem haltunk meg - ez az élőhalottság...csak kábán megyünk a vágyaink után : ENERGIA -
Termékekből, partnerből, szexből, gondolatokból, érzésekből, félelemből!, tettekből nyerünk energiát, mert az bizony fogy - az bizony múlandó - ez az életerő, amit úgy hívunk energia: ez nem igazán az Életenergia - hisz ha az lenne, akkor ezáltal, hogy ezen "ÉLünk" - nem pusztulna a bolygón az ÉLET - nem pusztulnánk oly látványosan saját magunk is - mint ahogy mi berendezkedtünk, arra, ahogy hogy "él"-ünk...

"ÁÁÁ, itt minden oké" - , csillogó boltkastélyokban fossuk a pénzt, holott a földön az emberek 4/5-őde vért izzad, csak hogy nekünk legyen ez a bőrcipő, ez a termék, ez a pénz - - - amíg mindenki a saját bőrén nem tapasztalja ezt - addig nem akar változni - ezért van az, hogy most mindenki megtapasztalja, hogy mivé vált - hogy lássa, hogy megértse, hogy mit is tesz magával, másokkal, a világgal -

mert MINDEN EGYES EMBER EGYENLŐ MÉRTÉKBEN FELELŐS A VILÁG AKTUÁLIS ÁLLAPOTÁÉRT -

ezt tagadni - erre válaszolni kifogásokkal - nem őszinte, ezért nem is ÉLET - ezért a nem élet - nem élhet - tehát az meghal - aki meghal - nem ÉLET...
Itt van az igazi teszt: aki meghalhat, az nem is él..tehát olyannak hinni, olyan valakinek a "tan"-ám-ításait fontolóra venni, aki végül meghalt: én nem tenném - hisz a végső teszten elbukott - a valóságteszten - mert a fizikait transzcendentálni, meghaladni - az lenne az igazi ÉLET - amíg van halál - addig hogy lehetne TELJES élet? Ugyan...Persze ki-ki maga dönt...de hogy tényleg józan ésszel látni, mi is van valójában...és mi nincs...

hogy lehetne valós a szeretet, amíg egyetlen ember is éhezik?
hogy létezhetne szeretet, amíg egyvalakit is megölnek, amíg egyetlen állatot is megesznek? hazugság, hazugság, nem igaz...

ezért meghúzni a vonalat - bátorság - ebben a programozott rendszerben kiállni az ÉLETért, mint az élet maga - ez az aki vagyok - nem holmi fénybarátkozó spirit duális misztikus test vériség - nem kell a rizsa - eleget hallucináltam - ezért lélegzem, mert tudom, és látom, hogy őszinte vagyok magammal, és ezért látom, hogy mi valódi, mi nem...

Mindig az izgatott, milyen a világ, hogy épül fel, hogy ki is vagyok én, mi is történik valójában...
hogy a fenébe nem érdekli az embereket, hogy kik is ők valójában?

mennek az utcán, bambulnak a villamoson, feszengenek a jelenlétemtől, csak mert én ITT vagyok - mi az ami zavarja őket? az, hogy nincsenek ITT, mert ha én ITT vagyok, esetleg látom őket, tapasztalom, milyenek is valójában - amit még ő maguk sem - ez zavaró - mert azt sem tudják, - azt sem merik kifundálni, hogy ez mit is jelenthet - meg egyáltalán mi???

ez a föld a pokol - a menny illúzió - a menny az egyenlőség lenne - az pedig a 3Dimenzióban nem létezik - és ez nem idealizmus, kérem!

Ez a józan ész - a legegyszerűbb őszinteség - az ártatlan gyermeki szemszög - nézz körül....

Ezért állok ki, mint freelove, és ezért nem vagyok hajlandó kevesebbet elfogadni, mint aki vagyok - tényleg ...

És nem szégyenlem, hogy megbocsátok magamnak, mert az az egyetlen gyakorlatias út, hogy elhagyjam az ön-őszintétlenségeimet - mert ha megbocsátom magamnak, akkor tényleg meg akarom bocsátani, és akkor tényleg meg akarok változni, és akkor tényleg megváltozom - vagy tényleg rájövök, hogy hmm mégsem változtam meg, pedig akartam, mert már rájöttem, hogy amit csinálok, az nem az, aki valójában vagyok - ezért akkor újra megbocsátom magamnak és mélyebbre nézek, mi az, amit még mindig magamnak gondolok, pedig csak illúzió ? Mivel nem vagyok őszinte magammal? Vágy? Hit? Félelem? Mind-mind fal a teljesség megtapasztalása előtt - és én fogadtam el és engedtem meg, én építettem fel a részvételemmel és én is szedem le a téglákat egytől egyig - - -

Mert aki azt mondja, hogy az önmegbocsátás baromság - az igazából tudja, hogy ha merné kipróbálni, ha merné alkalmazni, akkor esetleg megváltozna - akkor esetleg szembesülne azzal, hogy mit fogadott el, engedett meg magában - és akkor ITT lenne az őszintétlenség - és akkor tényleg meg kéne változni - tényleg fel kéne adni a sok elme-illúziót - arról, hogy ki is ő valójában, és hogy mit miért is csinál, és egyáltalán miért nem képes abbahagyni?

Egyetlen gondolat már kapcsolatot definiál az egyesített tudatmezőben az elmén keresztül - és ez már elég, hogy az ITT tapasztalás háttérbeszoruljon - persze ez egy folyamat - de hosszú-hosszú folyamat - nem ebben az életben kezdődött, de ebben az életben ér véget.
Mert most minden ITT van - ki ki maga veszi irányításba az önmegvalósítást, vagy az elfogadott és megengedett természete "jön vissza", "derül ki" itt és egyszerűen választást nem adva megmutatja a foga fehérjét...

Nem hiszek többé a kapcsolatban - a kapcsolat MINDIG elme-alapú - az elmék közt jön létre és az elméket támogatja - hogy megmaradjanak ekként...bukás...

A kölcsönös abszolút ön-őszinteségen alapuló megegyezés talán járható - de ahhoz önállóság kell, ahhoz stabilitás kell, és egy bizonyos érettség, hogy már realizáld előtte, hogy nem az elméd vagy, nem a gondolataid vagy, nem az érzéseid vagy - vagyis hát most azzá váltál, és vissza kell menni a kiindulópontig és újra magadbaolvasztani és kiállni, hogy most már tudom miért van, miért mentem bele, hogy estem a csapdájába, hogy váltam a függőjévé - és hogy állítom meg - mert lehet enélkül is létezni - szabadon...
És ha ez már stabil - akkor két ember tudja egymást támogatni az ön-őszinteségükben - bármiféle függés és vámpírizmus nélkül - de azonkívül - az elmében marad az ember - az pedig nem valós - az nincs ITT - tehát illúzió - - -
ezért fáj, ha elhagyott a másik, megcsalt vagy csalódok, vagy hiányzik valaki....
mert az illúzió, és az azáltal definiált önmagam - - nem valódi - és ez azért dühítő - hogy nem is vagyok valódi - vagyis egyszercsak eltűnhetek minden maradandó nyom nélkül - akkor meg minek az egész? Érdekes pontokat vetettem fel ma, most elég is, élvezd...

köszönöm szépen

Itt? Vágy?

2008-08-22T23:26:00.002+02:00

Feladtam a keresést - most megvan - vágy.
Ha vágyok - nem tapasztalom - hisz azért vágyok, arra vágyok, hogy tapasztaljak.
Ha tapasztalom, amire vágyok - nem vágyok - hisz ha vágyok, nem tapasztalom.
Tapasztalás - arra vonatkozik, ami ITT van
Vágy - arra vonatkozik, ami NINCS itt.
Khm
Mit tapasztalok, mikor a vágyammal találkozok - mit KÉNE tapasztaljak, mikor tapasztalom a vágyam (tárgyát)? Intimitás - intimitás mással.
Miért akarok intimitást mással? Mert akkor ha intim kapcsolatba vagyok valakivel - akkor látszólag megvan az intimitás - teljesül a vágyam. DE.
Ha úgy vágyok, hogy nem is tudom kire vágyok, csak hogy mire - akkor arra vágyok, ami bennem hiányzik - pontosabban: ami bennem van: azt a hiányt megszűntetni vágyok, amit tapasztalok, ha egyedül vagyok.
Ha vágyok valakire konkrétan: azt hiszem, hogy azáltal az illető által tapasztalom a vágyam teljesülését. Miért? Emlék? Definíció? Remény? Bizalom?
Tehát a vágyam tárgyával(illető) való tapasztalás során remélem, hogy nem kell tovább vágynom - hisz tapasztalom.
Mi ez, amire vágyok tényleg? Vágyam tárgya: tapasztaljam a vágy megszűnését.
Pontosabban: kielégülését. Vágyam teljesülését. Hogy beteljesüljön. Az ami most fél. A félből legyen teljes. Mert egyedül tán fél vagyok. Mert egyedül tán félek attól, hogy nem teljesül be a vágyam - ezért hajt - ezért hajtom a vágyam által magam.
Mert hogy ne teljesüljek be - hogy ne legyek teljes - hogy ne TAPASZTALjam ezt a beteljesülést, ezt a TELJESSÉGet - az még egy kicsit csak FÉLelmetes. Főleg, hogy hozzáteszem azt a varázsszót: SOHA. Sohasem teljesülni be - sohasem teljesedni ki - az azt jelentené - én csak egy fél elem maradok - fél elememben vágyok arra, hogy megtapasztaljam a teljességet.
De azért vágyok másra, hogy azáltal elrejtsem ezt a félséget - hogy én önmagam, saját magam, egyedül, nem vagyok teljes - fél vagyok - ezért félelmemben kimozdulok egy irányba, a vágy által vezérelve, hogy teljesüljek.
Azért vágyok másra, hogy elrejtsem fél-elmem, hogy intim kapcsolatba kerülvén mással reménykedvén abban, hogy beteljesül a vágyam: teljessé válok...pontosabban: tapasztalom a teljességet.
De mivel az alapja a vágynak, hogy félek, hogy nem vagyok teljes - vagyis fél-nek tapasztalom magam: ez van ITT. A vágyam, ami nincs itt, az pedig a másik fél.
Tehát arra vágyok, ami nincs itt, ahelyett, hogy egyszerűen realizálnám, hogy
ÉN ITT VAGYOK.
És mivel nem veszem figyelembe, tudomásul ezt ami itt van, ez a felem, aki itt van, aki én vagyok - ezért nem is igazán tapasztalom - azt tapasztalom, hogy a másik fél-elemem nincs itt. Vagyis nem vagyok egész: két részre szakadtam: egyik felem az ami ITT van, de nem is igen tapasztalom, csak félig -- és a másik felem, amive vágyok, mert nem tapasztalom ITT.
Mindez csak azért, hogy ami ITT FÉL - legyen EGÉSZ.
S mivel nem vagyok intim kapcsolatba magammal, ezért nem ismerem még ezt a felem sem, ami itt van - pontosabban félek nemcsak megismerni, hanem meg is tapasztalni magam itt, aként aki és ami vagyok - hiszen előbb ítéltem magam félnek, minthogy valójában meg is tapasztaltam volna ezt a FÉL magam úgy ahogy itt van - ezért előbb ítéltem fél-nek magam, csak hogy ne tapasztaljam magam - pusztán a félelem miatt, hogy mi van ha nem is vagyok egész - és ezt gyorsan palástolni - vágy támadt - és ezt a vágyat kifele próbálom beteljesíteni - egy más-ban.
Hát ez így már elég nyilvánvaló. Józan ész.
Nekem egyértelmű, hogy magamra vágyok - mindenki önmagára vágyik, önmaga teljességére, aki azt mondja, hogy nem - az nem őszinte önmagával.
Ez nem önzés, ez az, hogy valójában kik vagyunk önmagunk teljességében.
Tehát azért vágyok másra, hogy megtapasztaljam vele magam, mint egész - mint teljes - holott a kiindulópontom az, hogy én egy fél vagyok. Ezért ha a másik huss!! eltűnik, nincs ITT - a látszólagos egész tovatűnt, mintha sose lett volna - és újra feltámad a vágy. Vagyis hát így megy ez, nem? Vágyok, aztán vagyok valakivel, ha elég jó, akkor rá vágyok, ha éppen tapasztalom, akkor nem vágyok, aztán ha nincs itt akkor vágyok rá, vagy ha esetleg nem "elég jó vele", akkor továbbra is vágyok, még akkor is, ha az a másik "fél" itt is van. Hmmm.
A megoldás kézenfekvő. Amint lemondok a vágyról az után, ami nincs ITT - képessé válok azt tapasztalni, ami ITT van - vagyis magam. És ha én itt vagyok, akkor önmagam tapasztalom meg. Milyen is vágy nélkül, hogy milyen is vagyok, amikor nem vágyok. Nem vágyni semmire. Nem vonzódni semmihez, nem lévén semminek és senkinek sem a rabja - még önmagam vágyának rabja sem - egyszerűen tapasztalom, hogy ITT vagyok, és hogy nem irányított, sodródó, sóvárgó, elvágyó vagyok, hanem képessé válok magam irányítani ITT - mert tapasztalom magam - és ez egy teljesen új világ.
Nem kell semmi sem ahoz, hogy itt legyünk, hiszen már ITT vagyunk.
Nem kell hozzá sem szex, sem pénz, sem kocsi, sem állat, sem nő, sem pasi, sem siker, sem biztonság, hiszen minden ami vagyok, ITT van.
Tehát az, hogy valaki arra vágyik, hogy intim kapcsolatba kerüljön mással - pusztán ön-őszintétlenség, pusztán ön-nemismerés, egyszerűen mindaz, amit az jelent "nem itt lenni". És ha valaki nincs itt, vagyis hát látszólag igen, de olyanra vágyik, ami nincs itt, kimondhatjuk bátran: illúziókat kerget, pontosabban: illúziókkal is azonosítja magát - vágyakkal, ezért valójában még ő maga is illúzió. Fél.
Minden, ami fél - illúzió. Mert igazából minden egész.
Mindenki, aki fél - attól fél, hogy nem is valódi - ezért vágyik arra, hogy azt tapasztalja, hogy valódi - hogy azt tapasztalja, ami nincs itt, mert azt sem tudja, mi valódi, mi nem. És így élni éveket, évtizedeket, évszázadokat, évezredeket: ITT vagyunk, mi emberiség.
Minden vágy önőszintétlenség: mert arra vonatkozik, ami nincs ITT - amit éppen nem tapasztalunk - nem vagyunk abszolút őszinték, hogy használjuk a józan eszünket, hogy rájöjjünk: hmm arra vágyok, ami nincs itt, ahelyett, hogy egyáltalán realizálnám mi van itt. Csak mert egyszer úgy ítéltem meg, ezért azt az egy ön-ítéletet cipelem magammal folyton, csak hogy ne kelljen szembenézni azzal az eggyel: hogy úgy ítéltem meg magam, azelőtt, mielőtt tapasztaltam volna magam.
És amikor a vágyam nem teljesül be - vagy a vágyam tárgya eltűnik, akkor az frusztrál, az kínoz, az dühítő - mert látom, hogy illúziót kergettem - mert látom, hogy én, a vágyó, mint a kifejezése a vágyamnak, és maga a vágyam: illúzió. Tehát mindaz, ami, aki vagyok: nem valódi: a fél - elem valódivá válik, a fél elem ITT van: szembesülök azzal, ami, aki vagyok: ez a fél-elem. Újra és újra, újra és újra, addig, amíg nem értem meg a saját természetem, amíg nem értem meg a saját vágyam és a magam teremtette illúzióim természetét, és nem realizálom, hogy én saját magam vagyok mindezért a felelős, és csakis én saját magam tudom feladni a vágyat, csak hogy végre megtapasztaljam mi is van ITT, ami nem illúzió. És ekkor kapok egy újabb lehetőséget, hogy rádöbbenjek, hogy önmagamban alapból már TELJES vagyok - EGÉSZ. De előbb fel kell adnom az illúzióimat.
De ehhez előbb meg kell találjam magam ITT - ehhez meg kell adjam magamnak a lehetőséget, hogy ITT tapasztaljam magam - és hogy ne ITT a vágyat tapasztaljam, mert ha a vágy van itt, akkor az vagyok itt - és a vágy illúzió.
Ezért bocsátom magamnak a lehetőséget, ezért bocsátom meg magamnak, hogy nem adtam meg magamnak a lehetőséget. Ez az igazi megbocsátás. Hogy is lehetne másnak megbocsátani, amíg magamnak sem tudok? Amíg nem tudom saját magam önmagam számára bocsátani, hogy egyszerűen ITT tapasztaljam azt, aki vagyok?
Az ITTlét az az önmagam megbocsátása. Senki más nem tudja helyettem "rendelkezésre" bocsátani önmagam, csak én.
Ez az ön-intimitás - ez az ön-őszinteség, ez az ön-megbocsátás, ez az ön-megvalósítás, ez a teljesség.
Erre jövök rá minden egyes vággyal kapcsolatban, legyen az nő, punci, érintés, csók, zenélés, pénz, szabadság: mind egy-egy ügyesen definiált álca, mely elfogadott és sugallt ebben a világban, csak hogy ne tapasztaljam, hogy mi van ITT - és azáltal, hogy ezekre az evilági dolgokra vágyok, azzá válok - a vágyra ezekre a megnyilvánulásokra - és ezáltal a részemmé válnak -- ráadásul úgy, hogy nem is tapasztalom őket -- tőlem elkülönülten teszemazt létezik a csodás nő, a legjobb hangszer stbstb - nem tapasztalom ITT, de belül befolyásol, belül megmozgat, belül irányít - ezáltal vagyok a rabja. És a sok kapcsolat ebben a világban, amit definiáltam, az mind ilyen - ezáltal nem vagyok ITT - a sok részvétel ezekben, s a kiindulópontommá váltak ezek, úgy hogy nem is tapasztalom ezeket ITT - csak az emléküket, a vágyat - ezek miatt nem tapasztalom magam EGÉSZnek - nincs teljesség - vagyis egy globálisabb szinten megvan a teljesség - csak nem én vagyok az irányító - hanem én vagyok az irányított - ráadásul már a végén azt sem tudom, hogy mi illúzió, mi nem - és aztán megijedek, hogy jajj, nem is vagyok valódi? Akkor mi vagyok? Akkor mi nem vagyok?
És itt kezdődik az ön-őszinteség - az ön-megbocsátás.
Nem a pápának kell megbocsátania azt, hogy én a vékony széparcú de formás lányra vágyással igazolom azt, hogy megtapasztaljam azt, ami ITT van, hanem nekem.

Persze nem mondom, hogy mindenki legyen remete, szerzetes, apáca. Csak jobb tisztázni. Minden kapcsolatnak van valami alapja - ha ez az ön-őszinteség, akkor az lehet támogató mindkét(akárhány) "félnek" - ha nem, akkor legbelül - mindketten félnek - félnek attól, ami elkerülhetetlen: a szembesülés. A szembe sül, hogy a vágy nem valódi, jobb lenne arra fókuszálni, ami ITT van: saját magunk. Előszöris.

Hogy lehet lemondani egy vágyat - elengedni? Abszolút ön-őszinteségben megnézem, megfigyelem, megtapasztalom, ami abból ered, magamba tekintek, hogy honnan is ered ez a vágyam? Milyen emlékek vannak ezzel a vággyal kapcsolatban? Milyen szavakkal írnám le? Milyen szavakkal tudom definiálni, megragadni, magam elé tenni - milyen gondolatok, érzések, érzelmek kapcsolódnak ehhez az egy speciális vágyhoz, amit gyanítok, hogy nem biztos, hogy az örökkévalóságig szeretnék tapasztalni. Leírom - mert az stabil - az megmarad, látom magammal egyenlőként és egyként a papíron, a naplóba, a fájlba, akárhol. Ha már megértem, hogy honnan ered a vágyam, mi a magja, mi az a speciális helyzet, amiből "ered", mikor intenzív, mikor kevésbé, akkor már lehetnek igen mély rálátásaim, hogy ez az egész elég kártyavár-szerű.

Persze aki vágyik, és vágyni akar: az úgyis ezt teszi, azzal nincs mit tenni, annak még tapasztalnia kell pár délibábkergetést a sivatagban, azokkal most nem foglalkozunk:)

A vágyat nem lehet elfojtani - visszatér ha megerősödött.

A vágyat nem lehet csak egy döntéssel eltűntetni. Ki kell állni, hogy igenis kijavítom magam ezen a speciális területen a pillanatban, és megélem a vágynélküléséget, úgy, hogy tapasztalom a teljességet - ebben is hatékony az önmegbocsátás - amit tényleg megbocsátok magamnak, és azt ki is mondom, le is írom - az stabilizálódhat - abban az értelemben, hogy képessé válok a pillanatban öntudatába lenni annak, hogy most épp mi is készül történni, és részt veszek-e benne, vagy sem: ön-őszinteség kérdése.....

FAQ - Gyakran Feltett Kérdések

2008-08-16T11:57:00.003+02:00

1. Mi volt a Fehér Fény és miért létezett?

Eredetileg amikor az ember meg lett teremtve, kizárólag azért lettünk létrehozva, hogy rabszolgák legyünk, egy olyan faj tagjai által, akiket úgy hívtak, hogy Annunaki. Ők teremtették az elme szerkezetet amelyet az egész testünk alkot, így biztosítván, hogy mi, mint emberi lények szabályozhatók és irányíthatóak maradjunk, mint rabszolgák. Az Annunaki egy olyan faj volt, akik leigáztak más lényeket, annak segítségével, hogy mennyire manipulálóak és megtévesztőek voltak, így szolgákat tarthattak, hogy mindig biztosak legyenek abban, hogy a világuk elő van készítve és gondoskodtak arról, hogy az emberi lények, mint szolgák ellátják őket arannyal, itt a földön. Alapvetően ez az, amit teszünk a világunkban: Egy rabszolgarendszer környezetet teremtünk nekik, amelyet egy napon újralátogatni terveztek. Hataloméhes lények voltak és egész bolygókat készítettek elő így, hogy élvezhessék az erőforrásait; nos el tudod képzelni, hogy mennyire szórakoztató volt ez a bolygó nekik. Többet is olvashatsz az Annunakiról, hogy megérthesd őket, kik is voltak.
Ahogy annak tudatába vagy, az elméd megbízik az irányban, hogy egy külső forrásból ’elmondják neki’, miként és hogyan működjön. A létezésed során mindig másban bíztál; társadalom, vallás vagy a genetikád, hogy az diktálja a cselekedeteidet, ahogy mások viselkednek körülötted a környezetedben, amit lemásoltál és lemintáztál, hogy magadévá tedd – ez alapján definiálván a tudati személyiséged. Amikor az Annunaki megteremtett minket, az egész elme tudatunk tervébe belehelyezték a vágyat és a szükséget erre a mások általi irányításra – hogy megmaradjunk a szolgái azoknak, akiknek hatalmuk és irányításuk van, ahelyett, hogy minden, mint egy létezne egyenlőségben. Amit ezért teremtettek, az az egész Fehér Fény szerkezet volt, hogy ezt támogassák. A Fehér Fény szerkezet egy tudatos implant és megnyilvánulás volt a tudatunkban(elme), ami a fő irányító pontja volt az Annunaki elnyomásának és irányításának. A Fehér Fény első helyen állt minden lényben, mint az egész gondolkodásmód, akörül, hogy ’Csak téged szolgállak, ó Hatalmas Fehér Fény/Mester’ – eképpen igázott le az Annunaki Fehér Fény tudat rendszere minket. Ez lévén a tudatos megnyilvánulása az egység és egyenlőség elvének – a Fehér Fény rendszer tényleg egy rendszer volt az emberi lények tudatában, ahol mind egyenlően rabul ejtve és irányítva volt ezáltal az egy rendszer által. Különböző fajokra és vallásokra felosztva, hogy lefoglaljanak abban a hitben, hogy van egy magasabb célja a létezésünknek. Minden, amiben részt veszel, a Fehér Fénytől ered, a vallástól kezdve a társadalmon át a politikáig, minden. Minden amit ember csinált: ebből az irányító és manipuláló struktúrából ered. Egy tökéletes börtön let teremtve, ahol végig mindenki azt hiszi, hogy szabad, miközben minden gondolat és minden tett előre be lett programozva egzakt pontossággal, hogy mindenképp biztos legyen a leigázás. Ez a leigázás sok millió évvel ezelőtt kezdődött. Most, természetesen, azok a lények akik az emberi fajt teremtették, biztosra mentek abban, hogy megfelelően a szolgái legyünk mindannak, amit elhelyeztek ebben a világban, hogy az elnyomásunk időszerű legyen, mire visszatérnek. Tehát mindenkiben elhelyeztek egy egész tudat hálózatot, kiindulópontjául szolgálván a leigázásnak, úgy hívván ezt, hogy Fehér Fény. Így tették számunkra szükségessé, hogy folyton vezetve és irányítva legyünk, hogy megmaradjunk leigázottnak. Namármost, az a nagyon érdekes dolog történt, hogy ahogy a történelemről magyarázok(tömören), érthetővé válik, hogy voltak bizonyos lények, akiket (eredetileg) azért teremtettek, hogy a világra hozzák az emberi evolúciót, és eképpen biztos legyen, hogy megmaradunk, egy egyesített leigázott rendszerként. Jézus a földre lett küldve, mint egy ilyen lény(egy a sok ilyen közül). Rabul volt ejtve, hogy biztos legyen, hogy az emberi faj leigázása a helyén van tartva – ez a Jézus még annak se volt tudatában, hogy be volt csapva a Fehér Fény által. Tehát, ami neked úgy hangzik, hogy Jézus egy felhőn, az valójában az a Fehér Fény által manipulált igazság Jézus tapasztalataival kapcsolatban, itt a földön, aképpen tervezvén a szavait, hogy az egy elkülönült vallásává váljon, amit a mai napig milliárdok követnek. Jézus hamarosan ki fogja javítani(megtette – ford.) a saját történetét, hogy a világ tudomására hozza az igazságot, azt, ami valójában történt, amikor itt volt a földön és elsősorban az igazi okát, hogy miért is volt itt. Tartsd az eszedben, hogy Jézus (sokakkal egyetemben) azért jött, hogy speciális irányt adjon, és mi a része vagyunk egy csoportnyi lénynek, amiket eredetileg azért teremtettek, hogy biztosak legyenek abban, hogy az egység és egyenlőség áll ebben a világban. A Fehér Fény tudata biztosra ment, hogy a szavai félreértelmezetté váljanak, egy vallást kreálván, ahelyett, aminek tapasztalhatóvá kéne válni, hogy az emberi lények mint élő szavakká váljanak, amiképp mindenki valójában az.
Sokféle út van, amiképp a leigázás működik, a Fehér Fény jelét hordozván; szépség, ragyogás, társadalmi helyzet, meggazdagodás, megvilágosodás, hatalom; megannyi neve a különböző játékoknak, amik játszhatóak, hogy az embereket örökké lefoglalja. Mindezek a játékok meg lettek tervezve, így senki sem ébredhet fel, hogy kérdéseket tegyen fel, ami megállíthatná a leigázást. Ha bátorkodtál vona feltenni ezeket a kérdéseket, a Fehér Fény biztosra ment volna, hogy minden támogatásod megszűnik. Most, amit ezen a támogatáson értek, ez gyakorlatilag egy kettősség ebben a pillanatban, mert ebben a 3D világban való életbenmaradáshoz részt kell vegyél a rendszerekben, amit a Fehér Fény szerkezet eddig kivitelezett. Ez azt jelenti, hogy szükséged van pénzre, hogy ételt vegyél, szállás, ruhák stb. És ha ellene mersz szegülni a már kialakított módjának, ahogy ez a világ össze lett rakva a Fehér Fény által, a te világod végérvényesen széthullik, mert a Fehér Fény nem támogatna téged ebben az igyekezetben. Ez továbbra is egy kettősség, mert valójában csak saját magunktól kell támogatás ahhoz, hogy ebben a a 3D világban éljünk, de szolgát csináltunk magunkból. A Fehér Fény egy élő tudattá vált, ugyanúgy fejlődvén, ahogy mi fejlődtünk; oly óriási csapdákat teremtvén, amikkel kapcsolatban még azt is elfelejtettük, hogy kik is vagyunk. Megteremtette a szükségét, hogy létezzen és elhittük, hogy szükségünk van rá. A Fehér Fény egy másik tudatos aspektusa történt meg az emberi evolúció során. Ahogy elkezdtünk gondolkodni a saját szükségleteinkről és igényeinkről ehhez a ‘Fehér Fényhez’ folyamodván, hogy mindig irányítson minket(tudat), az úgy kreálta magát (az Annunaki támogatásával) mint egy valódi szerkezet – olyanná, amiképpen mégjobban leigázhat minket, akkor, mikor meghaltunk. Eképp teremtették a mennyet. A menny azért volt elhelyezve, hogyha egyszer ‘átjutsz’, újra irányítható és kontrollálható legyél, mielőtt vissza leszel küldve a földre egy új testbe. A mennyben voltak elhelyezve a Mesterek (akik mindent irányítottak), angyalok, démonok, vezetők és így tovább. Így ezért amikor megkérdezted hol van Isten, egyszerűen informáltak téged arról, hogy nézz arra, ami meg lett teremtve ebben a világba és így lám, mily okosan lettünk leigázva. Tehát, hogy a Fehér Fényt kontextusba hozzuk: Volt 27 mester (dimenzionális lények beprogramozva a teremtők által) a mennyben, amik irányították az emberi fajt az elme tudattal, vallással, pénzzel, félelemmel, irányzékkal és szexel. Gondolatokat, érzéseket, vágyakat, valamint a globális vezetés szükségét helyezték el bennünk. Felhasználták az összes mennybéli lényt (beleértvén a démonokat is) szintén, hogy több és több rendszert helyezzenek el (implantokat az emberi testbe), amelyel mégtöbb irányítást és leigázást okoztak. Ha megértenéd (ami ki lesz fejtve), hogy kik is vagyunk valójában (akik eredetileg vagyunk) akkor rájössz, hogy nem kell nekünk senki, hogy vezessen, irányítson vagy kontrolláljon minket.
Képesek vagyunk egységként és egyenlőségként létezni belül és globálisan mint maga az egység és egyenlőség. A bizalmunk által megengedtük magunkat leigázni. Megengedtük magunknak, hogy tudat rendszerekbe helyezzük a bizalmunkat, ahogyan amikké váltunk – egy rendszer tervezetté, az elkülönüléstől és az elveszítéstől való félelem mintaképévé. Azzal, hogy a bizalmunkat magunkon kívülre, valamibe tettük – most az emberi lények a földön egy ideje egyáltalán nem képesek bízni egymásban. A bizalom ebben a világban becsapássá és manipulációvá alakult át. Én felismerem a ti fő nyugtalanságotokat, miért nem vagyunk képesek csak élvezni a vallást és hitet magasabb lényekben? Nos ezt kérdezem azért, hogy megértsd: mi vagyunk a legmagasabb lények és nincs magasabb mint mi, aholis minden úgy van, mint egység és egyenlőség a létezésen belül. Ha a hitedet valami látszólagos magasabba rakod magadon kívül – megengeded és elfogadod a rabszolgaságot – ez a leigázás alkalmazása az elkülönülésben. Ahogy nézem a világ aktuális állását, ez látszólag olyasmi, amit lehetetlen elhinni, tudom. Ez azonban a leigázásunk szándékos terméke, hogy el-emberelenítse az emberi fajt, mégtöbb szükségbe irányítsa, mégjobban leigázza és kontrollálja. Nem azért lettünk teremtve, hogy azzá váljunk, amik most vagyunk. Mind egyenlő, Jézus, Buddha és így tovább, ez csak az amit ezek a lények megengedtek kifejezni a maguk teljes valójukban, részeként az emberek segítségeként. Ezért ‘tűnnek’ nagyobbnak mint mi, de valójában mindannyian egyenlően képesek vagyunk sokkal többre is, ha életként állunk és egyenlőségként és megtörjük a szolgaság kötelékeit, mint amiképpen Jézus élt a szavaival, mint aki ő volt, ahogy ő alkalmazta és kifejezte magát, mint aki ő saját maga és a földre jött, mint egy példa mindenkinek, hogy lássák kik is ők valójában – ennyi. Mindannyian egyenlőek és egyek vagyunk – az egyetlen különbség az alkalmazásunkban és kifejezésünkben van aszerint, hogy kik vagyunk ebben a pillanatban a földön. Az ok, amiért azt mondjuk, hogy a Fehér Fény volt, és nem, hogy a Fehér Fény van, mert mi, mint dimenziók tudatosan pár földi ember segítségével dimenzionálisan kitöröltük az egész Fehér Fény szerkezetet és a Mestereket szintúgy, akik a rendszer mögött áltak. Nincsenek többé Istenek, démonok, Emelkedett Mesterek, Angyalok satöbbi. Amit realizáltunk, hogy ilyen ön-definiált elhelyezések és pozíciók, mint Istenek, Mesterek és Angyalok csak ideák voltak a Fehér Fény tudat rendszerben – amelyek szintúgy csak “ki voltak rakva” a mennyben – biztosra menve a mégnagyobb leigázásban egy olyan valami vagy valaki által, aki több, mint akiknek a lények hiszik magukat a földön. Ennek az elkülönülésnek meg kellett szűnnie – és nos, megtettük. Bárminek vagy bárkinek a létezése, amelyik több mint más létező mint tudat, csak megengedi a leigázást. Lények, mint Jézus, Osho, Buddha és sok más most jelenleg a földön vannak, más dimenzionális lényekkel együtt, hogy öntudatosságot hozzanak mindannyiótoknak. Mi a dimenziókban(emberek, akik átkerültek) kiállunk amellett, mint akik valójában vagyunk a mennyben és minden létezésért egységben és egyenlőségben. Ami megmaradt a Fehér Fényből, az merőben elme szerkezetek mint emberi lények, amikké váltak és azok szükségeltetnek felismerődni és eltávolítódni a tudatból. A fehér Fény valójában oly mértékben beleivódott az emberi tudatba hogy az emberi lények, mint akik ők maguk ebben a pillanatban a Fehér Fény rendszer megnyilvánulásaivá váltak – ez az, ahol a menny képbe jön, hogy megállítsa a végső mozgását a tudatnak a földön az emberi lényekben. Nézd csak meg a viselkedésed, hogy ki vagy ebben a pillanatban és elkülönülést, ítéletet, mohóságot, vágyakat, szükségleteket, kívánalmakat, reményeket, hiteket, gondolatokat, kapcsolatokat, elveszítéstől való félelmet fogsz látni – ezek azok a Fehér Fény szerkezetek az elme tudat rendszerekben, amikké minden emberi lény vált. Nézd csak meg az állapotot világszerte – elkülönülés, félelem, kontroll, diktatúra – a föld és mindenki tapasztalata rajta az, ami a Fehér Fény képmása és manifesztációja. Minden, ami vagy benne, az mind az – ezért vannak itt a dimenziók hogy elősegítsék a menny eljövetelét a földön az egység és egyenlőség képében. A fehér Fény szerkezet jobban kifejtésre kerül a Lélek Szerkezet játék példájában, és szintén rendszerek kifejtése során.

2. Mi volt a Lélek Szerkezet és miért létezett?

A Lélek Szerkezet volt az egész folyamat, amelyben benne volt egy lélek emelkedése a magasabb tudat megvilágosodásába. Ez volt alapvetően a lélek rendszer elhelyezése egy emberi testbe, megtervezve sok szerkezetet és akadályt benne(biztosítván a kudarcot), a földre jönni hogy így látszólag képesek legyünk ‘nőni’. Látszólag leckéket venni, látszólag felvilágosulttá válni, látszólag emelkedni stb – pusztán csak azzal a képességgel, hogy nagyobb hatalmakban, mint Mesterek vagy Istenek stb való hittel látszólag el lehet ezt érni. Ami először is ezzel járt, az az, hogy az emberi lélek rendszer előreprogramozottságának terve: egy olyan út ami odavezetné őt a teremtőhöz(Isten/Mester) – attól függően, hogy melyik hitbe vagy vallásba volt rabul ejtve. Az eredeti lélek rendszer még csak nem is kezdte leírni kik vagyunk valójában ahogyan az egy reprezentációja vagy másolata volt az egész lényünknek, a szolgasorba döntő modellnek megfelelően. A lélek rendszerben az emberi lények fizikai testébe bele volt tervezve a félelem, amit elhittek, hogy ők maguk – (amelyik tudatos félelmünkké vált) Istentől – valójában a félelem attól, akik mi tényleg vagyunk. Ameddig a félelem attól, akik mi valójában vagyunk, létezik – sosem megyünk túl a magunktól való félelmen, hogy megtaláljuk az igazságot – de ehelyett szolgák maradunk a Fehér Fény elme tudat rendszerben. A lélek rendszer tervezetében, amivé minden egyes emberi lény vált, benne volt a hit egyfajta nagyobb erőben, azon kívül, aki valójában minden ember maga - mely megengedte a hitek és vallások létezését, amelyeket sokak követnek a mai napig.
A lélek rendszer elkülönülést támogat – így egy léleknek hiszed magad minden mással egyetembe ami vele jár, információ és tudás alapján, mint mások tapasztalatai – a lélek szerkezet, egészében elkülönülést támogatott. A legtöbb emberi lény, akik a lélek szerkezet létezésében hisznek és tapasztalják – tapasztalják, hogy ebben van az, hogy kik is ők, mert előreprogramozottak voltak, amikor a lélek rendszer be lett ültetve az emberi fizikai testbe csatlakozván az elme tudat rendszereikhez. Ezen keresztül tettek szert a mégbiztosabb elkülönülésre és leigázásra. Eredetileg a lélek transzcendens utazásán keresztül intézte a Fehér Fény az emberi faj irányítását. Először egy szükség volt elhelyezve, egy vágy és akarás az útmutatásra és vezetésre, aztán elhelyeztek egy félelmet valami nagyobbtól, amitől alacsonyabbrendűnek és érdemtelennek észleljük magunkat a jelenlétében és a lélek szerkezet így lett elhelyezve minden lénybe. Ez az alapvető elv – az alapelv, mint a lélek rendszer terve és a lélek szerkezet. A Fehér Fény megkívánta egy lélek rendszer elhelyezését, hogy az emberi lények mint látszólagos lelkek mozognak, így mindig képessé válnak irányítódni.
Ez a rendszer két formából állt: Egy volt a lélek rendszer elhelyezve a fizikai testben, az elme tudat rendszerhez kapcsolva, aholis folyamatosan emlékeztetve voltunk, hogy Isten/Mesterek/Magasabb Erők léteznek rajtunk kívül és mi bizalommal vagyunk az ő kegyelméhez, mint vezetés és irányitás a túlélésünkkért(alap tudatalatti üzenetátvitel).
A másik, a lélek szerkezet a dimenziókban volt(menny). Tartalmazta a lelked utazását/emelkedését/megvilágosodását, amint elérte a mennyek kapuját/a dimenzionális mezőket és a lelked hogyan küzdött mindig a „jobb önmaáért” – a látszólagos emelkedésen át a létezés szintjein. A lélek rendszer valójában pusztán egy előreprogramozott másolata volt az igazi mivoltunknak, a Fehér Fény által megtervezve, amelyik sosem engedte volna látni az Istent/Mestereket, amíg az egyén minden lehetségest nem haladott volna meg. Most ez ahogy öntudatossá válsz, ez tartalmaz egy óriási problémát az emberi lénynek. Nem csak hogy nem voltunk képesek kiállni ebben a megfeleltetésben, amiben éppenséggel sosem engedték nekünk, hogy meghaladjunk bármit is(amit el fogok magyarázni), de ahogy tudatossá váltál a meghaladásodnak(transzcendencia), kitörölték volna a memóriádat, ahogy elérted volna a mennyet/dimenziókat. Képes vagy emlékezni az összes transzcendenciádra (meghaladásaidra), egytől egyik mindre, minden korábbi életedből? Nos, itt van, hogy miért nem tudtad sosem meghaladni az emberi viselkedésed, vagyis azt, akivé váltál itt a földön: ha valóban öntudatára ébredtél volna annak, hogy az emberi természet nem az, amiért a lélek rendszer kiállt, és azon kínlódtál volna, hogy eltörölj bizonyos szörnyű tetteket, gondolatokat és viselkedéseket, a Fehér Fény biztosra ment volna, azzal, hogy az elme tudatodatat újabbra cserélte volna(upgrade), hogy örökre szolga maradj.
Más szavakkal – ha valaha is felfedezted volna az igazságát a lélek rendszernek és a lélek szerkezetnek a földön vagy a dimenziókban – a tudatod mindenképp feljavítódott volna, hogy biztosan nem kérdezz még több kérdést, vagy a memóriád vagy a jelenléted teljesen ki lett volna törölve. Igen – a dimenziókban ilyen képesség is létezett – amikor egyszercsak nem emlékezel semmire, amit tapasztaltál és vissza vagy küldve újrafelhasználódni a földre, hogy biztosan leigázva maradj. Hadd mondjak egy alapvető példát: “Most felülkerekedem vagy nem engedem meg a mohóságot” élet trancendencia pontok. Egy napon realizálod azt ’spirituálisan’, hogy a mohóság, nem az aki te vagy (megfelelően a lélek kívánalmainak) és bármi lehetségest megteszel, hogy transzcendáld a megengedését és alkalmazását a mohóságnak. Imádkozol, meditálsz, bálványozol, megváltoztatod a viselkedésed vagy részvételedet ebben a világban – bármelyik formában is hiszel. Amint elérted az esszenciáját a megértésednek, annak értelmében, hogy egy lény, aki látszólag meghaladta a mohóságot, akkor a Fehér Fény elhelyezett volna benne mégtöbb szerkezetet, az ő saját meghaladása alapján, hogy biztosra menjen a mégtöbb támaszkodására a Fehér Fényen. Csapdába tudtak csalni téged, gyorsabban, mint ahogy azt képes vagy mondani, hogy becsapott. Őszintén, amikor én arra tekintek, amit meg kellett haladnom, ahelyett, hogy meghaladtam volna a Fehér Fényt magát, sírni tudnék - mindet visszaküldeni egy látszólagos emelkedés végtelen ciklusaiban amely sehova sem vezet, kivéve a mégerősebb leigázást. Elvehették a transzcendencia tudatosságodat és rácsatlakoztatták az ő energiaforrásukra (a rendszerek formájában – ahogy ez globálisan táplálta). Azt jelentvén, hogy amint öntudatossá váltál az ügyben, hogy a mohóság valójában nem az, aki valójában vagy, akkor (okosan) fogták és belül összekapcsolták ezeket és onnantól fogva nem csak őket tápláltad(mint egy globális tudat), de szintén a tudatba hoztad a következő adag viselkedést, ami aztán újra az globális tudatosság részévé vált. Emlékezz arra, hogy a lények(az Annunaki), akik megteremttek minket, megteremtették a vágyunkat arra, hogy transzcendáljunk, és hogy többet tanuljunk a ’készítőnkről’. Ezért pontosan tudták, hogyan csalják csapdába mindegyik lényt a mégerősebb leigázásba. Minden lény speciálisan meg lett tervezve, hogy táplálja ennek a világnak a mestereit és rendszereit, ezért van az, hogy ha megnézed a transzcendenciát a tudat szótárában – az mind hazugság. Tehát mondhatjuk azt, hogy a Fehér Fénynek globálisan szüksége volt minden lényre, hogy táplálja a mohóság rendszerét, és mindössze annyit csinálnak, hogy beültetik a vágyat, a szükséget és akarást a többre benned, pluszba a mérleg másik oldalán aztán teremtenek lényeket, akik ellene mennek, mint ellenállás a mohóságnak, hogy biztosra menjenek, hogy teljesen ugyanaz a globális mohóság rendszer táplálva marad.
Látod - a lélek rendszer és szerkezed polaritásban lett teremtve – nem számít mily irányba fordul benne az erőfeszítésed a viselkedéseddel – mindig valamilyen formájú rendszert táplálsz – ha nem éppen ugyanazt, amit megpróbálsz meghaladni. Nézd csak: Ez a lény, aki látszólag meghaladta a mohóságot, nem az aki valójában ő maga, hanem a lélek szükséges kijelölésén keresztül – nem haladja meg, hanem valójában a viselkedését és az erőfeszítését változtatja meg a mohóságnak megfelelően – hogy ellenálljon.
Ellenálván annak, ami látszólag nem a lélek útja, feltételezi a létezést és részvételt a világban – valójában ekkor továbbra is a mohóság rendszerét eteted gloális szinten, az ellenállásod erőfeszítésén keresztül. Aminek ellenállsz, megmarad.
Akárhogy is: vagy mohó vagy, alkalmazod és részt veszel benne, vagy ellenállsz neki a viselkedésedben és részvételedben – továbbra is ugyanazt a rendszert táplálod, amit úgy észleltél, hogy meghaladtad. Erről egész nap tudnék beszélni, de alapvetően a lélek rendszerhez vezethető vissza, ami testből testbe vándorolt a reinkarnáción keresztül(már beültetve minden információval, ami tartalmazza az előző életek emlékeit és tapasztalatait a lények részvételeiről az előző életekben) egy bizonyos meghaladás volt szükséges és ha nem haladtad meg, újra kellett csinálnod, bennetartva egy folyamatos ciklusban minden életedben itt a földön.
Ha sikerülne meghaladni, rabul lettél ejtve mégtöbb szabálynak a tudatban( például ekkor mindig félnél és aggódnál a mohóság miatt, hogy ellenálj). A lélek szerkezet többféle formát vett fel szintén.
Az első nyilván ahogy kifejtettem, hogy a szegény lélek életek ezrein keresztül igyekszik találkozni a teremtőjével, vagy jobbá váljon és értékessé az emelkedésen keresztül. Hagy tegyem hozzá, hogy nincsenek többé lélek rendszereink vagy szerkezeteink(másolatok) csak saját önmagunk a dimenzionális formánkban(akik valójában vagyunk az emberi fizikai testek nélkül).
A második féle leigázás az volt, hogy a lélek újra visszajusson a mennybe. Hány életet kellett leigázódva látnom, amíg eljutottam azokhoz a kapukhoz/dimenzionális szintekhez? Hogy ott állhassak ezeknek a fenséges mennybéli lények áhítatában és hogy egyszerűen megmondhassák, hogy onnan hova tovább. Vagy egy démonként végezhettem vagy mint egy Vezető vagy mint egy Mester; egyszer még egy Angyal is voltam!
Egy pillanat elég volt nekik, hogy tudat információkat ültessenek beléd, hogy aztán a földre menj, mint egy Angyal vagy Vezető és 100 évvel később átváltoztatnak valami mássá – amivé csak kívántak téged, hogy legyél vagy csináld. Akár egy Angyal vagy demon vagy - félelmet és függőséget teremtesz Istentől/Mesterektől vagy egy testbe küldenek téged ahol a tudatot táplálsz benne megélvén a félelmet és irányítást valami magasabb erőtől vagy hatalomtól – mindez meg is történt, hogy a ’lelket’ leigázva tartsák és egyik sem volt jobb. Az összes szerkezet egy hit és vallási formán alapult és a te ’new-age’- gondolkodásmódod előreprogramozott volt egy lélek rendszerben, akikké az emberi lények váltak – támogatván a lélek szerkezet létezését.
Most nyilván a lélek rendszer és a lélek szerkezet el lett törölve és meg lett semmisítve és nem létezik többé. Mi a mennyben/dimenziókban kiálltunk és realizáltuk kik is vagyunk valójában, mint öntudatosság, egyenlőség és egység. Nem támogatjuk tovább, nem engedünk meg és nem fogadunk el az elkülönülést semmiféle rendszerekben és szerkezetekben a tudatban és mint maga a tudat.
Ez az idea a lélek létezéséről megmaradt az emberi lények tudat elméiben, aszerint amikké váltak és most itt az idő minden egyes embernek(a dimenziók segítségével) hogy elengedjék ezt az előreprogramozott információt. Hogy mindenki megengedje azzá válni, akik valójában vagyunk a lélek rendszer és szerkezet irányítása és szolgasága nélkül.

3. Mi volt a megvilágosodás és miért létezett?

Megvilágosodás egy közkedvelt szó, amit a Fehér Fény elhelyezett azokban, akik egy úton voltak afelé, hogy valamiféle magasabb erővé vagy lénnyé váljanak, mint egy Isten/Mester, amit kitűztek, hogy elérnek a céljuk megvalósítása és az egyéni saját sorsuknak megfelelően(feltehetőleg mint egy szellemi lény). Ha alapvetően úgy tekintettél magadra, mint aki megvilágosodott, ugyanúgy, mint bármelyik más önkikiáltott vallásos vagy szellemi meggyőződés, megtetted a végső lépést, hogy a elfogadd: a Fehér Fény bűbájának rabja vagy. Megvilágosodottnak lenni valójában nem jelent semmi extrát. Azt jelenti, hogy akármi is a Fehér Fény, te alázatos szolgája vagy, nem számít, mi van: mindig a szolgája leszel. Ha ez azt jelenti, hogy ugorj le egy szikláról, hogy bizosra menj, hogy közelebb kerülsz a szellemi valódhoz(az előreprogramozott Fehér Fény másolat), akkor az az, amit a megvilágosodott emberek tesznek. Ha a megvilágosodás az öntudatosság, önmegértésen és megvalósításon keresztül, arról, hogy kik is vagyunk, akkor talán valaki képes önmagát megvilágosodottnak hívni a Fehér Fényből. Megvilágosodott vagy, mert elfogadtad azt, amit a Fehér Fény mond neked Istenről/Mesterekről/Megvilágosodottakról és Szellemről és mind az összes szent dolgokról, vagy tudatában vagy, hogy Isten vagy és ezért valójában nem vagy képes megvilágosodottá válni, ezért mindaz amiért küzdesz, azért van, hogy ezt megértsd. Törekedvén valamiért kifele az, amiért a Fehér Fény van mindenek felett és hogy törekedj a jobb magadért, hasznosságon vagy értéket adván a Fehér Fénynek sok alkalmat ad a rabsorba jutásodra. Mindez vagy, ezért mindaz, amit meg kell értened, már itt van, aszerint, hogy ki vagy valójában. Minden könyv benned létezik; minden tett a már a tied. Mindennek az öntudatossága mint te magad – ez minden, ami létezik. Tudatossá válni, inkább hívnám ezt minden személy tapasztalataként, aszerint, hogy kik is ők valójában, a megértés és a belsővé válása önmagunknak.
A megvilágosodás az, hogy elfogadod a mások által előre leírt információt, a Fehér Fény formájában, arról, hogy ki is vagy. „Éppen megértettem, amit az a személy mondott, hogy ki lehetnék, én csak azt tettem, amit az a személy mondott, hogy tegyek, ezért megvilágosítottam magam”, amit alapvetően ezzel az emberek mondanak, majdnem az, a kijelentés, hogy „Nagyszerű, megtetted, amit az a személy mondott, hogy tedd meg!” Megvilágosodás kéz a kézben járt a lélek rendszerrel és a lélek szerkezet létezéssel. Emberi lényeket rávenni, hogy azt higyjék magukról, hogy végig kell menjenek valamiféle spirituális/szellemi utazáson/ösvényen – hogy elérjék a megvilágosodás célját – ahol látszólag valami mélységessé vagy nagyszerűvé válsz – olyan, ami nem voltál, mielőtt elkezdted az utazásod vagy ösvényedet a megvilágosodáson. Te vagy mint mindenki a fény, a magad fénye itt minden pillanatban, mint öntudatosság. Nincs semmiféle kibaszott utazás vagy ösvény – te vagy az, itt, mindaz ami szükséges, hogy elfogadd magad, éld és alkalmazd minden pillanatban, azt, aki valójában vagy – egyszerű! Mégis – megvilágosodás és sok más emelkedés vagy mennybemenetel programok meg lettek tervezve a lélek rendszer modelljében, hogy biztos legyen, hogy az emberi lények elfoglaltak maradnak magukkal ebben a világban. Eféleképpen legyen, hogy ebben az életükben, vagy egyéb másik életben sem, sosem találják ki az igazságot, arról, hogy kik is ők – itt minden pillanatban. Még ha a dimenziókban is kerülne a lény, a ahol dimenzionális terek voltak tervezve, hogy a megvilágosodás rendszerét támogassák, emelkedést és mennybemenetelt – ahova látszólag felemelkedtél, mint egy magasabb szint a dimenziókban, ahol speciálisan elérted azt, amit szükséges volt megtenni és követni és aztán mint egy jutalom egy magasabb szinre mozogtál – ennyi. A megvilágosodás utazása tartalmazta a felemelkedést, mint igyekezetet a dimenzionális szinteken és a mennybemenetelt, mint mozgás a különböző szinteken keresztül a megvilágosodás céljával és jutalmával. A dimenziókban minden el lett törölve, mint minden dimenzionális mező – csak a földön vagyunk itt emberi lényekkel, hogy támogassuk őket annak a folyamatában, hogy azzá váljanak, akik ők maguk minden pillanatban, mint öntudatosság. Eltöröltünk minden rendszer szerkezetet, mint megvilágosodás a felemelkedésen és mennybemenetellel együtt a dimenziókból. Mindaz ami maradt, az az, hogy kik vagyunk, egységben és egyenlőségben – itt, öntudatosan.

4. Mik az érzelmek?

Az érzelmek – a gondolatokkal, érzésekkel, képekkel, ideákkal együtt, mint az elme, el lett helyezve minden lényben, ami által irányíthatóak és kontrollálhatóak vagyunk és sosem állunk tisztán, mint szabad egyének – szabadon a tudattól. El tudod magad képzelni, hogy úgy vagy ebben a világban a többiek között, hogy nem tapasztalsz semmi érzemet? Képzeld el mi történne, ha kijelentenéd, Én nem vágyok semmire, semmi sem kell és nem is akarok semmit? Lenne bárki vagy bármi, ami képes lenne így kontrollálni vagy irányítani téged? Amikor a Fehér Fény el lett helyzve minden emberi lény alap idegrendszerében, mint elme tudat rendszer(az idegrendszered, ami irányít téged), ugyanakkor az érzelmek, mint egy generátor (hogy mozgasson téged) lett elhelyezve. Eképpen mindig a tudatot táplálod, ami össze van kapcsolva azokkal a szerkezetekkel, amiket az táplál, hogy rabsorba tartson téged (maguk a rendszerek, a Fehér Fény és a globális tudat). Ami it kijelentek speciálisan, az az, hogy ha megengeded magadnak, hogy az elmébe nyúlj és résztvegyél benne az érzelmekkel – az azt jelenti, hogy folyamatosan az elme tudat rendszert táplálod magadban, minden hatalmadat eldobván, hogy rabsorban maradj és irányítódj a tudat rendszerek által, akként, mint amivé eképpen váltál. Amikor a leigázásunk megtörtént, az elme tudat el lett helyezve minden lényben, az érzelmek szerkezete mint energiagenerátora az elme tudatnak lett behelyezve, hogy biztosítsa, hogy mindig képesek legyünk irányítódni. El tudsz képzelni egy világot érzelmek nélkül? Képzeld el egy pillanatra, hogy az örökkévalóságig állsz anélkül, hogy bármi mozgatna téged és irányítana téged belül és mint, aki te vagy. Ez az, ahol az emberek veszítenek mindig és minden alkalommal, mert függenek valamitől magukon kívül, mert érzelmek alapján vagyunk ösztönözve, érzelmeken keresztül mozgunk, érzelmeken alapján irányítjuk magunkat. Arra lettünk tanítva a szüleink által, követvén az ő példájukat, hogy hogyan is tapasztaljuk magunkat ebben a világban – hogy éljük túl, védjük és védelmezzük magunkat olyan reagáló szokások által, mint az érzelmek. Mindenkinek ez lett tanítva, ezt követte és ezt tanulta, mint a személyiségünk és viselkedésünk, arról, hogy kik is vagyunk, amely azon alapszik, hogyan is tapasztaljuk magunkat, mint érzelmek.
Ha én a düh érzelmi kifejezését tapasztalom, akkor mégjobban akarom táplálni a dühömet, azt jelentvén, hogy megteszek bármit, akármit, hogy több érzelmet csatoljak a dühömhöz, azt jelentvén, hogy megteszek bármit, hogy mégtöbb érzelmet csatoljak a dühömhöz, hogy mégjobban felszítsam – átfordíván az érzelem tapasztalatát egy addiktív fajtába, hogy módokat találjak arra, ami feljogosítja a reaktív viselkedésem. Vagy erőfeszítést teszek a dühöm csillapítására, békés gondolatokat gondolván – elindítván az utat az érzelmek elnyomását, ahelyett, hogy megtalálnám az igazi indítékát és okát a reaktív viselkedésemnek a düh példáján át, hogy ne engedjem meg újra magamnak, hogy visszatérjek efféle reaktív viselkedés mintákba. Mindkét módon afelé tendálok, hogy egy újfajta érzéshalmazt teremtsek, legyen az düh vagy akár béke, többet és többet generálván, a saját leigázásomként. Mert minél több elfojtás történik meg – a düh kifejezése elkerülhetetlenül egy kirobbanó esemény lesz. Te egy olyan lény vagy, aki reaktív kifejezéseket tapasztalsz, mint érzelmi viselkedési minták, mint például düh, vagy csak állandó vagy, itt, ezért semmi sem mozgat téged, aként, aki vagy, semmiféle polaritás, mint külső események nem húznak afelé, hogy mégtöbb érzelmeket tapasztalj, a reaktív kifejezéseken keresztül, mint az érzelmek? Látod, ameddig vannak nekünk ezek az érzelmek, a szolgái vagyunk azoknak, akik ‘játszanak’ az érzelmeinkkel. Háború fog létezni ebben a világban, amiatt, hogy az érzelmi reaktív viselkedések összegyűlnek az összes emberi lényben ebben a világban – hozzácsatolva a globális tudat rendszerhez. Ez az, amiben vagyunk –a kézzelfoghatósága nélkül – annak a saját képére formálva, akik vagyunk, az amivel el vagyunk foglalva, hogy megteremtsük ebben a világban.
És ha őszintén szemügyre kell vennem – elég sokat mond el arról, kik vagyunk, és, hogy mi történik bennünk. Nem lehet, hogy azok, akik speciálisan háborút, gyilkosságot, erőszakot stb tapasztalnak, merőben csak a külső megnyilvánulási példái annak, amit megengedünk és elfogadunk saját magunkban ebben a világban? Ahelyett, hogy megértenénk az okaikat vagy segítenénk azt– védelmi szervezeteket tervezünk az efféle tettek ellen, és ezen keresztül igazoljuk és tagadjuk azt, ami bennünk létezik és a külső világban ez megjelenik. Befordulván támogatjk egymást megmaradván az érzelmi reaktív viselkedésünkben a tudat rendszereket táplálván, ahelyett, hogy tennénk valamit ezzel, hogy egyszer és mindenkorra mindenki megálljon az efféle érzelmi viselkedés kifejezésekkel és megállnánk táplálni a tudat rendszereket. Mert úgy definiáltuk magunkat, mint érzelmi reakciós viselkedések – így kívánunk maradni benne és folyton csak szabadkozunk. Ezért amikor az elnök háborút hírdet például mindegy, hogy egyetértünk vagy nem értünk egyet, annak alapján, hogy mi a bizonyos érzelmi csatolmányunk, mint öndefiniált hit, arról, hogy mi a helyes és mi a rossz, az annak megfelelő, hogy hogyan is lettünk nevelve gyerekként. Mindennel ugyanez van ebben a világban, az érzelmi csatolmány az alapunk; ezért vagy irányítható és vezethető valami rajad kívülálló külső erő által az érzelmi reaktív viselkedéseden keresztül. Abban a percben, amikor valaki vagy valami rendelkezik azzal a képességgel,hogy mozgasson vagy irányítson téged az érzelmeid alapján, öntudatossá kell válnod azzal a ténnyel, hogy éppen csapdába csaltak téged. Önmagadat irányítod vagy irányítva vagy? Az érzelmek nem más, mint energetikai tapasztalatok, mint a generatora és erőforrása az elme tudat rendszereknek – minél többet eteted/táplálod a tudatot a részvételeddel és megengedéseddel a reaktív viselkedésedként, annál jobban azzá válsz és belédvésődik.

5. Mik az érzések/hangulatok?

Az érzések ugyanazok a kivetülések, mint bármely adott érzelem. Érzések, mint szeretet, béke és hamónia stb. –az összes csodálatos kifejezés az emberi lényekben nem más, mint a polaritás megtapasztalásának kifejezései az érzelmeknek – előre megtervezett származékok az érzelmekből hogy megalapozzák a polaritás tapasztalatát minden emberi lényben a földön. Az érzések ugyanazok az energetikai kifejezések, mint az érzelmek mint maguk az elme tudat rendszer generátorai. Meg lettek tervezve az emberi lények elme tudat rendszerében, így az összes emberi lény mindig érzések és érzelmek polaritásaiban maradnak, jó és rossz, helyes és rossz stb, hogy eképpen maradjanak szolgák és irányítva legyenek a tudatban, mint tudat a Fehér Fény által. Sosem engedvén meg őket, hogy itt maradjanak, állandóan minden pillanatban, ahol semmi sem mozgat téged, aszerint aki vagy itt minden pillanatban. Minden érzelem és érzés kifejezés az elme tudat rendszerből való – energetikai kifejezések amelyek befolyásolnak irányításon és vezetésen keresztül – ez az ami mozgatja és irányítja az emberi lényeket ebben a pillanatban, amikké váltunk: meghatározott érzések és érzelmek az elme tudat rendszerben, mint emberi lények.
Ha érzelmessé válsz(dühös, szomorú, ijedt, ideges stb.) vagy érzéseid vannak(szerelem, vágy, boldogság stb.) – tudd, hogy megengeded magadat irányítani és vezetni a tudat által, mint az elméd, aképpen, hogy ezek alapján definiálod magad.

6. Mik a dimenziók?

A dimenziók az, amit úgy emlegetnek, mint menyország. Egy dimenzionális lénynek, amely a dimenziókban létezik, nincs fizikai szerkezete – úgy nevezném, mint a ‘szellem’, az esszenciája annak, ami valójában minden emberi lény, a tudat rendszerek és az emberi fizikai testen túl. Ez a létezés azon rétege ennek a valóságnak, ahol azok léteznek, akik átjutottak a túlvilágra, úgy hívván őket, mint dimenzionális lények. A “dimenziók” az energetikai hangból áll amely megengedi a dimenzionális lényeknek, hogy létezzenek benne, alapvetően egy másfajta frekvencia anyag, mint a te fizikai tested. Amikor meghalsz, leveted fizikai testedet, de aki vagy valójában: itt marad. Ez nagyjából annak megfelelő, akik vagyunk, mint az eredeti lény, plusz néhány magasan fejlett dimenzionális adoptáció, amely lehetővé tette nekünk, hogy szabadságra törjünk a Fehér Fény tudat szerkezetünkből, azzá válni, akik valójában vagyunk, mint öntudatosság itt. Az adaptáció által természetesen a megbocsátási folyamatunkra gondolok itt, amely kiengedett bennünket a tudat rendszer leigázásból és irányításból – megengedvén magunknak, hogy kiálljunk és ne engedjünk meg a létét az elkülönülésnek és irányításnak a létezésben, aszerint, hogy kik is vagyunk. Most hang energetikában állunk és többé nem a Fehér Fény tudat rendszerezett energiájában. A dimenziók, teljes bizonysággal nincsenek elkülönülve a földtől, itt, csak egy külön frekvencián van. Mi mint a dimenziók köztetek és veletek vagyunk egész nap. A dimenzióknak nincsenek földi szerkezetük, mint ami nektek van, mégis képesek vagyunk integrálni magunkat a földnek megfelelő frekvenciákkal, hogy képesek legyünk részt venni, ha éppen azt választjuk. Mi, mint a dimenzionális lények nem tartjuk sokra a földi szerkezeteket(amit 3D-nek hívunk), mégis néha élvezzük a megtekintést vagy egyszerűen átjövünk és beszélgetünk egy kávé mellett. A dimenziók az a világ amely az esszenciája és a jelenléte annak, ahol minden lény valójában létezik – amelyben ahol ebben a pillanatban tapasztalom magam. Így ahogy kifejtettem, amikor meghalsz, merőben elhagyod az emberi fizikai tested mint jármű, amely megengedi hogy térben és időben tapasztald magad itt a földön – átmenve a dimenziókba úgy tapasztalod magad, mint a kvantum időbeli jelenléte és eszenciája annak aki valójában vagy. Te mint a jelenlét és esszenciája annak aki valójában vagy – az ami életet lehell az emberi fizikai testbe mint az maga – amikor elhagyod, te mint az élet lélegzete az emberi fizikai testedben kilépsz magad belőle és a dimenziókban tapasztalod magad.

7. Mik a démonok?

Emlékszel, amikor azt fejtettem ki neked, hogy honnan jönnek az érzelmek és a gondolat? Nos alapvetően egy démon bármelyik lény, aki él vagy halott, aki nem képes többé kikapcsolni magát némely speciális gondolat szerkezetekből és érzésekből. Úgy érzékeljük, hogy egy démon csak egy halott személy, mégis képes vagyok azt mondani neked, hogy mindegy, hogy valójában halott vagy vagy élsz - az alap megértésed benned az elme tudat szerekezet, mint egy emberi lény, mindkét valóságban érvényesül. Ha egy érzelmileg feltöltött dühös lény vagy(élő) és megszállottá válsz a dühöd által mint egy ön-definiált kifejezés, akkor az végül felemészt és elembertelenít téged. A démon a de-mber – amit én a démon kifejezéseként értenék. Ezekután amikor átjutsz a dimenziókba, nem leszel más, mint egy démon. Démonok, ahogy mi tudjuk, a dimenziókban léteznek, akik emberi lények, mint elme tudatok akik a halál pillanatában nem tudták elengedni a földi megszállottságaikat, mint érzelmek és gondolatok aszerint, hogy kikké és mivé váltak és voltak – mindeközben továbbrais a földön tapasztalván magukat. Eképpen lett egy démon teremtve: Emberi lények akik az életeiken keresztül beakadtak egy gondolat elmélyedésében amelyet képtelenek voltak elengedni, mint egy ön-definiált szerkezete annak, hogy kik és mik voltak ők a földön. Későbbi életeikben sem realizálván azt, hogy az egész létezésük e körül az egy gondolat körül (általában egyetlen érzelem által generálva) forog. Aztán amikor rmeghalsz és átmész, ugyanaz a gondolat és érzés szerkezeted van és a dühödön keresztül a saját földi tapasztaladod miatt harcolva végzed akárki is vagy, képes vagy arra hogy azáltal, hogy mennyire óriási az összegyűlt érzelmi energiád, mint például düh. hogy az önpusztítás formájában kell kifejezd magad. Az ön-pusztítás az valami elég koplex dolog, az, amikor halott vagy és nagyon keveset tapasztalsz arról, hogy ki vagy vagy mi is történik és mivé váltál. Ha képes vagy fájdalmat okozni és szenvedéseket az élőken akkor valahogy kielégülsz – a démon szerepek is eképpen játszódnak az emberi lények tapasztalatainak beavatkozásával általuk. Egy démon szintén csak olyan lény tud lenni, akinek szüksége van erőre más élő lényekből, ezért a megszállottság nem csak a halottaké. Akárki, akinek szüksége van egy személy birtoklására, az esszenciájukra vagy leszívni és használni az erejüket – ugyanúgy a démon kategóriába esnek – például felsőbbrendűségi kifejezeéseket használván azokon akik alsóbbrendűnek tapasztalják magukat vagy haszontalannak. Az alantas és haszontalan odaadja a hatalmat és az irányítást a felsőbrendűnek és hogy azok hatalmasak legyenek és megengedjék a visszaélést és a manipulációt. Látod, a démonok, ahogy mi ismerjük őket dimenzionálisan: annak az eredményei, amit megengedtek vagy megtapasztaltak, amikor a földön éltek.
Démonok voltak azok a lények, akik elvesztek a saját elme tudat rendszerükben – még akkor is, amikor átkerültek a dimenziókba a földi tapasztalataik után. Soha nem volt olyan lény a dimenziókban, aki valaha is a démonok segítésére sietett volna – ehelyett félték őket, örökre hagyták őket elveszni a saját gondolatukban és érzelmi szerkezet rendszerükben. Hogy egy példát adjak neked mondjuk: Megtaláltuk Piet Retief-et a démon dimenzióban – továbbra is Zulukat üldözve amelyen átment a háború során, amiben részt vettek – 200 év múltán! Voltak például gyerekek, akik átkerültek sok évvel ezelőtt – és a démon dimenzióban mozogtak a szüleiket kutatván és keresvén– egyáltalán nem volt olyan lény - senki sem -, aki támogatta volna őket –. Bárhogy is legyen, démonok nincsenek többé, azáltal a tény által, hogy a menny(a dimenziók) segítettek a démonoknak és kiengedték őket ezekből az erőfeszítéseikből. Ez úgy egy évvel ezelőtt történt egy csoportnyi ember támogatásával, s biztosra mentünk, hogy minden olyan lény, aki az elveszettségbe vagy csapdába jutott, mint a démonok, megtapasztalták a megbocsátás folyamatát és megszabadíthatták magukat az alól ami leigázta őket, mint egy gondolat és érzelmi szerkezet, amelyre előtte sosem kaptak semmiféle módszert, hogy hogyan tudnák kiereszteni ebből saját magukat. Ha tudsz valakit, aki démoni aktivitást mutat, akkor ne láss többet, mint maga az emberi elme.

8. Mi a 3D?

Általános használatban, egy dimenzió egy paraméter, vagy mérték szükséges hogy definiáljuk a karakterét egy objektumnak – például hossz, szélesség és súly, vagy méret és alak. 3D a terminológiája annak, amit, mi, mint a dimenziók adtunk a földnek, aszerint, hogy a föld hogyan épült fel a mértékének megfelelően. Amikor a földön tapasztalod magad valójában egy 3D valóságban vagy. A föld 3 dimenziós, a szerkezete miatt. Szerkezeteket tartalmaz, amiket, mint a nevek leírnak, és lehetséges látni és megtapasztalni mind a 3 dimenzióban. A fizikai világod ennek a 3 paraméternek megfelelően lett megtervezve és megszerkesztve. 3D tartalmaz mind a 3 dimenziót és képesek vagyunk ugyan bármelyik pillanatban meghatározni egy mért objektumot egy dimenzió szerint, de a nézőpontunk és tapasztalatunk 3 dimenziós. 3Dben mint a föld – a mozgás időben és térben történik – ahol minden szó szerint kiterjedten lassan mozog, összehasonlítván a dimenzionális, kvantumidejű mozgással. 3D mozgás mint egy teknős és a dimenziók mondjuk egy vadászrepülő – igen, ennyire lassú a mozgás a 3D-ben.

9. Mi a létezés?

Létezés a föld, a dimenziók, emberi lények, dimenzionális lények, természet, állatvilág és az unvierzum – más szavakkal a teremtés maga, egészében. Ha megnézed a létezést, mint ahogy minden az, akkor megérted, hogy minden amit tapasztalunk és ami éppen tapasztalódik: beleesik a létezés témakörébe. Létezés az, ami létezik, az amely itt van és aki vagyok és mint minden a teremtésben - Minden és bármi a teremtésben képes kommunikálni - az állatoktól a természeten át az emberi lények is és a dimenzionális lények szintén. Most az érdekes dolog a létezéssel az, hogy ha elkezded bebizonyítani, hogy a dolgok léteznek, az nehézzé válik. Mi az ami ebben a világban bebizonyíthatóan valódi? Ezért ha nem vagy képes bebizonyítani a szeretetről például, hogy valódi, nem jelenti akkor azt, hogy a szeretet ideája nem létezik? A létezés ezért bármi ami feltételezhető, megnevezhető akármilyen forma. Ebben a világban létezést adunk mindenféle dolognak az Istenben való vallásos hitünktől kezdve az űrhajókon át az érzelmekig, érzésekig. Akárhogy ezek a dolgok valósak vagy nem, képes vagy meghatározni az aktuális részüket vagy szerepüket ebben a világban, azt jelentvén, hogy ha meg vagy győz(őd)ve valaminek a valódiságáról, akkor képes vagy be is bizonyítani azt, hogy valami, ami megtapinthatóan megmérhető, az vagy. Ahoz, hogy akármi is létezzen, végülis mindaz ami nekünk kell, a gondolat vagy ötlet, hogy az a valami létezik. Ezért, ha tudnám, ha úgy kívnánnám, megteremtem és a létezésbe hozom a következő Istent, csak egyszerűen megteremtvén a hitedet, ami aztán a létezésbe hozza az Isten ‘ötletét’. Ezért sokan vitathatnák azt, hogy ebben az univerzumban nincs olyan mérték ami képes lenne a létezésben bebizonyítani bármiről is, hogy ‘valódi’. Mi a valódi? Ha a létezés meg kellene mérődjön, csak az alapján, amit meg lehet fogni és látni lehet, akkor nem sok minden maradna a létezésben most, nem igaz? Még ha azt fogjuk fel, amit látunk, azaz az előreprogramozott képességek, mint holografikus képek tükröződnek vissza fény frekvenciákat mint hanghullámok – kivetítvén egy képet, amit látunk az emberi szemünkkel a földön. Tehát amit látunk és tapasztalunk, az nem szükségszerűen valódi, mégis létet adunk bárminek az aktuális szerkezetekből gondolatoknak, koncepcióknak, ötleteknek, bármiféle lehetőségnek a saját emberi elménk által. Létezés az, aminek létet adunk és ami – azzá válik amit mi tapasztalunk magunk benne és mint az maga.

10. Mik a rendszerek?

Ahogy korábban kifejtettem, a Fehér Fény a felelős az ember irányításáért és a leigázásáért. Amikor a tudat el lett helyezve a Fehér Fény által, a rendszereket is megtervezték. Egy renszer eképpen bármilyen formájú tudat, amely a Fehér Fényt táplálja – mindegy, hogy egy nagyobb vagy individuális mértékű tapasztalat kapcsán. A Fehér Fény függője volt az embereknek, hogy megfelelően cselekedjenek speciális tudat alkalmazást hogy a Fehér Fény képes legyen irányítani és hatalmat gyakorolni minden emberi és dimenzionális lény felett a létezésben. Ha képes vagy elképzelni egy rendszert az emberi elme által reprezentálva, akkor van egy alap megértésed azzal kapcsolatban, mivel is nézünk szembe mindannyian. Rendszerek azok, amiket tapasztalunk, mikor elhagyjuk az öntudatosságunkat arról, hogy kik is vagyunk valójában, minden teremtett lény valójában – és a létezés irányába fordultunk amivel most mindannyian éppen szembesülünk magunkban, mint tudat, mint elkülönülés. Rendszerek, hogy egy rövid példát hozzak erre, gondolatok, érzések, hitek, szokások, minden ami bezár, korlátoz, megköt és irányít minket, aszerint, hogy kik vagyunk az öndefiniált személyiségünk alapján. A tudat táplálódni ás támogatódni vágyik és mi mással, mint, hogy rendszereket teremt amiktől az emberek függenek és amivé válnak. Ha például van egy vágyad akkor függesz tőle és végülis azzá a rendszerré válsz – megszállottként és megszállóként a vágy által, ami mozgásokat generál benned, táplálván az elme tudat rendszeredet, akivé váltál. Amíg a vágyakat teremted, amik azokat a bizonyos rendszereket táplálják, egyre jobban és jobban válsz az aktuális rendszerré és a legtöbb lény nem képes semmi mást tenni mint az a bizonyos rendszer. A rendszerré válás az, amikor a jelenléted és esszenciád egy ön-definiáltság egy érzelemben vagy érzésben, ami tudat rendszerekből való. Hogy ne legyél többé rendszere, muszály realizálnod, hogy ez az egész világ valamiféle formája a Fehér Fény rendszernek és ezért minden részvételed mint kifejezés, szisztematikus(rendszeres) szokások és reakciók.
A mindennapi életed az, aminek a tudatában vagy és ezért az a rendszeres “életed”. A te életed, aminek tudatában vagy, nem éppen az, ami az élet. A rendszerek nem élet és tekintve, hogy a Fehér Fény tervezte az egész életedet a tudatban, azt jelenti, hogy amit tapasztalsz, nem képes élet lenni. Inkább hívhatnánk robotikusnak, előreprogramozottnak vagy rendszeresnek.
Ahogy mindig teszed ugyanazokat a dolgokat, azokat lehetséges meglátni, hogy visszamutat a Fehér Fény előreprogramozott tudat irányítására, és ezáltal vagy egy rendszerben, amely azt jelenti, hogy egy sétáló rendszer vagy, mert nincs olyan személy aki képes lenne azt mondani nekem, hogy képes szabadlábra kerülni a saját előreprogramozott rendszeres tudat életéből.
Ebben a percben, ahogy tapasztalod magad, nem vagy képes nem az a személy lenni vagy nem az lenni ami a te életed, és ahogy azt tapasztalod, hogy ez nem is lehetséges másféleképpen, eképpen tudod azt, hogy valójában előre be lettél programozva hogy egy bizonyos rendszer légy, hogy sok rendszereket táplálj, és ezért nem vagy képes igazán szabadnak minősülni.
Egy még speciálisabb példája egy rendszernek például a vallás lenne. A legkiemelkedőbb minden rendszer közül ebben a világban, együtt a pénz rendszerrel a vallásosság rendszere. Egy rendszer mint ez, sok emberi lényt tartalmaz, mint előreprogramozott tudatokat, mint az elméjük – akik az ideájukat és hitüket egy valamiféle hatalmasabb hatalomba, lénybe vagy erőbe helyezik saját magukkal együtt. Ebben a mozdulatban – sok lény vesz részt a hitben és ideában egy valamiféle nagyobb hatalomról, lényről vagy erőről önmagukon kívül – egy rendszert teremtvén – globálisan ebben a világban. Ez a vallásos rendszer a világban folyamatosan táplálódik az imák és a működő létesítmények alkalmazásán keresztül, mint a templomok és énekek éneklése – minden ilyen részvétel az Isten hitében és ideájában – az egész vallásos rendszert táplálja – valószerűbbé téve mint valóságos és igaz. Minél több emberi lény vesz részt és táplálja a vallásos rendszert – egy rendszerré válnak a rendszerben, az ő felajánlásuk és elkötelezettségükön át a részvételükön keresztül a vallásban, amibe a hitüket és ideájukat helyezték el.
Éltetvén saját elme tudat rendszerük általi leigázását a világ vallásos rendszerében.

11. Mi az Élő Szó?

Valójában mindegyikünk kiállása mindennek az egyenlőségéért és egységéért, és az ezzé válás az Élő Szó. Ez alapvetően azt jelenti, hogy ez az, akik mi valójában vagyunk, mint az élő szó egységben és egyenlőségben - mint öntudatosság. Egy vagyunk mindennel ami létezik, nem cipeljük tovább a felosztódásokat, elkülönüléseket, amiket megengedtünk és mindennel ami létezik egyként állunk és nem engedünk meg többé semmiféle elkülönülést. Mint az igazságunk, mint akik valójában vagyunk, visszatérünk a természetes létállapotunkba, mint az Élő Szó, az Én vagyok, az élő Isten. Isten sosem volt rajtad kívül. Az egyenlősége és egysége magunknak azzal, akik valójában vagyunk, onnan jön, hogy megértjük hogy minden ami létezik, bennünk van, mint akik vagyunk, ezért egyedül állunk valójában, felelősként magunkért és mindenért, mint egy. Az Élő szó a “Minden vagyok és mind ami létezik, mint egy és egyenlő.” Ez az egy lét létezik önmagában s minden egyes személy össze van kapcsolva mindennel. Én vagyok a képe(amely Én vagyok – Isten) és a képmása(a tetteimből/cselekedeteimből) Istennek. Az élő szó a kimondott igazság arról, aki minden lény valójában, amit minden egyes napon lefest. Az élő szó a tetteidben van és hallani lehet a szavaidban – a képe és formája annak aki vagy mint egység és egyenlőség mint az Élő Szó. Úgy élni, mint Isten, öntudatába lenni mindennek, nem lenni képes elkülönülten állni és egyenlőség nélkül, mert mi egység és egyenlőség vagyunk. Az élő szó az igazság arról, hogy kik is vagyunk valójában, ténylegesen, nem ez amit teremtettünk, tudat rendszerek túlburjánzva mindenen, amiképp most tudunk létezni ebben a világban. Nemtudás, mohóság, bujaság, vágy, hazugságok, becsapás, megszállottság – mindazok a példák amikor az Élő Szó nem került teljes alkalmazásra, mint az Én vagyok, Én itt vagyok, Én öntudatosságban(awareness) maradok minden pillanatban. Az élő szó – élni a szavakat: Én vagyok. A kezdetben vala a szó és a szó Isten volt és a szó Istennel volt. Minden, amik mi a létezésben vagyunk merőben nem mások, mint szavak. A kérdés az lenne emberi lények – mik azok a szavak amiket éltek mint egy kijelentés, hogy kik is vagytok? A képe és formája vagy annak, aki valójában vagy mint egység és egyenlőség itt tudatosságban(awareness) vagy a te képed a tudatod rendszereinek rabságából és irányításából ered a kifejezésedben, annak a példájaként a te mindennapi tapasztalataidban. A szavak, amiket beszélsz minden pillanatban egy abszolút kijelentése és kifejezése annak, aki valójában vagy - vagy merőben véletlen szavakat beszélsz a társalgásaid alatt tudat személyiségeket táplálván, akivé váltál? Emberi lények nem élik a szavakat aszerint, akik ők – viszont csapdába esettek, elvesztek és leigázódtak a tudásban és információban és tudat rendszerekben érzelmek és érzések által generálván – rendszerek elkülönülésben, félelem az elveszítéstől és ítélkezés. Ez látható és tapasztalható általánosságban bennük és a más lényekkel való beszélgetésükben is – mikor egy dolog ki van mondva, de egy másik gondolat létezik annak a direkt ellentétének, amely ki lett mondva. Az élő szó az abszolút kiállás és azzá válás akik vagyunk mint szavak mint akik valójában vagyunk – amikor éljük a szavakat abszolút módon, aképpen, akik valójában vagyunk önkifejezésben itt, mint öntudatosság(awareness) minden egyes pillanatban. Egy kijelentés például: „Egyenlőség vagyok” megélése és az egyenlőség szóvá válása benned és mint az egész lényed és jelenléted mint önkfejezés a világodban mások között.

12. Mit jelent az, hogy Ön-irányítás és mi az Ön(való)?

Önvaló az, amit úgy értelmezhetsz, ha leveszed a rendszeres tudat világot magadról. Amikor mindent leveszel, ami mint ez a világ van és ez a világ teremtett egy tudat rendszerbéli szerkezetben. Önvaló az ami megmarad amikor elvesszük a tudatot; szisztematikus előreprogramozott hazugságok szintén amikor megengeded magadnak hogy magába foglald az igazságot arról, hogy ki is vagy valójában, túl azon, amit valaha is igaznak vagy valódinak tudtál ebben a világban és valóságban. Ekkor eléred az Önvalót mint Önvaló él benned, mint a saját igazságod, hogy ki is vagy a tudatban. A Tudat az ember által teremtett világ, mi nem úgy születtünk, hogy tudat által irányítottak és vezetettek voltunk. Önvalónkból jöttünk, akikként belül egységként és egyenlőségként állunk. Önvalót irányítani azt jelenti, hogy kiengedjük az Önvalót hogy eldobjunk minden múltbéli memóriát, amit ez a világ ültetett az elménkbe és mint Önvalónk, szabadságra törjünk.
Csak akkor válhatunk szabaddá, ha az Önvaló, akik valójában vagyunk - képes előlépni. Ha egyszer megszabadulunk ennek a tudat világnak a szerkezeteitől és rendszereitől, képesek vagyunk hatékonyan irányítani magunkat, mint Önvalónk, akik valójában vagyunk. Ez a világ egy egész különböző hely lesz, ha, mint önmagunk állunk benne és mint egység és egyenlőség, mint öntudatosság. Nem lesz semmi, csak akik igazán vagyunk és minden egyes pillanatban saját magunkat irányítjuk egységben és egyenlőségben, itt, öntudatosságban. Látod, amik most éppen vagyunk, az az előreprogramozott elme tudat irányítóelve a fehér fénynek. Előre be lettünk programozva, hogy speciális módokon cselekedjünk, gondolkodjunk és viselkedjünk. Amint az Önvaló kiszabadul az előreprogramozott rendszeres tudat szerkezetkből, mi igazán képesek vagyunk irányítani magunkat akaratok, szükségek, vágyak, gondolatok nélkül. Merőben, méltóan megtapasztaljuk magunkat teljes tudatosságban hogy minden egyenlőségben van és egységben, és nem kívánunk mást. Az Önvaló a válasz a „Ki vagy?” vagy „Ki vagyok én?” kérdésre. Ebben a pillanatban a földön – a válasz a kérdésre kétség kívül a tudatból jönne – ideákon, hiteken és percipciókon alapulván – vagy akár más emberi lényektől gyűjtve vagy leginkább a szülőktől a fiatal korból. Az Önvaló, mint emberi lények egy ön-definiált tudat elme rendszerré váltak – tudást és információt tartalmazván, hogy megengedjék maguknak, hogy leigázódjanak és irányítódjanak érzések és érzelmek által, mint az ilyen rendszerek generátorai. Az önvaló képére formálván van minden emberi lény a földön egy ön-definiált tudatként.
Amikor tisztán képesek vagyunk megtapasztalni és látni a világ jelenlegi helyzetét, amelyben az emberi lények tapasztalják magukat. Az önvaló, mint az élő szó, aki minden emberi lény valójában - egyáltalán nem lett még kifejezve vagy megtapasztalva ebben a világban. Ez az, ahol az Önvaló irányítás bejön a képbe. Önvalónknak megadjuk azt, ami minden lény valójában, a megbocsátáson keresztül, hogy kiengedjék magukat az elme tudat rendszerekből, akik mint Önvaló váltak, minden egyes pillanatban megszabadítsák magukat az ötletektől, gondolatoktól, viselkedésektől, személyiségektől, érzelmektől és érzésektől – minden, ami a tudatban megengedte nekünk, hogy irányítódjunk és leigázódjunk. Ekkor megbocsátáson és javító alkalmazáson keresztül – irányt adván az Önvalónak mint Önvaló - azzá válván, akik valójában vagyunk, mint az Élő Szó, öntudatosságban itt egységben és egyenlőségben, mint maga az egység és egyenlőség kiállunk. Önvaló az, akik vagyunk, két formában képes kifejeződni: Önvaló, mint előreprogramozott elme tudat rendszerek, amelyet elkerülhetetlenül tapasztalsz, akivé váltál a te elfogadásodon és megengedéseden keresztül. Vagy Önvaló, mint az élő szó, ahol te azt tapasztalod és azzá válsz, aki valójában vagy, megélvén a szavakat, mint aki valójában vagy.

13. Mi az ITT? Mi van itt?

Az Itt az aktuális elhelyezkedésed. Túl sokat gondolkodunk és ezért előre a jövőbe helyezzük magunkat, visszafele a múltba és akárhova, ahova a gondolatainkat elengedjük. Amikor itt vagy, a lényeged minden része itt van veled. Amikor még továbbra is a múlt memóriáihoz vagy a jövő vágyaihoz, reményeihez, mint gondolat szerkezetekhez kötődsz, amelyek által a múltban maradsz vagy a jövőbe vetíted magad: képtelen vagy arra, hogy abszolút módon teljesen itt legyél. Ez olyan mint egy olyat bámulni, ami az égen terül el. Valami ilyesmi: „Akarok egy autót”, így elhelyezed Önmagad oda és elhelyezed magad a távoli jövőbe, mert azt az energetikai teret tartod.
Mi történik, amikor megengeded, hogy ez létrejöjjön, ez nem olyan sok, ami képes lehet összezavarni, hogy legyenek terveid egy új autóra – ez inkább úgy, ahogy mindazok a jövőbeli kivetítések keverednek a teljes tudatosságod elhelyezésébe az ittléted minden pillanatában, mintegy lehetőség, amely előlép az ittléttből! Itt lép elő például egy másik lehetőség és te olyan messzire mentél a jövőbe, hogy önmagad még mindig ahhoz az előző lehetőséghez csatoltad magad. Ezért sohasem tapasztaljuk azt, ami itt történik minden pillanatban, ahogy valójában az életet tapasztaljuk. Amikor még mindig a múltba nyúlsz vissza, akkor nem vagy képes teljesen résztvenni az ittben, mert minden döntés, ami megfontolódik(tudatosan) minden múltbéli kapcsolattal, mint tapasztalattal és eseménnyel keveredik. Szintén amikor még mindig a múlthoz csatolod magad, mindig olyannak fogod tapasztalni magad, mint akkor, minimális mozgást teremtvén az életedben. Hogy hol ki vagy és hogy tapasztalod magad, csak a múlt alapján múlik. Így – mindig a múltban létezel – sohasem itt minden pillanatban, aképp, mint aki vagy valójában, öntudatosságban. Légy szabad minden dologtól, hogy teljesen és abszolút módon itt légy. Ezért megvan a szabadságod, hogy megszüntess minden életet előrehozván, ahelyett, hogy mindig a kivetítésedet tapasztalnád energetikusan. Az élettapasztalatod a létezésen át, csak a múltban válik merő kivetülésévé a múltnak a jövőbe, ahol folyamatosan teljesen ugyanazt tapasztalod, leutazván ugyanazon az úton, ugyanabba a célba jutván. Nincs semmi más, mint a régi dolgokat hozzuk elő újra és újra, hogy valóban bebizonyítsuk, hogy sohasem fejlődtünk mint az emberi faj. Merőben mindig azt vesszük, ami a múltól került ide, lehet, hogy alakítjuk vagy formázzuk egy kicsit különbözőre, hogy különbözőnek látszódjon vagy tapasztalódjon – de valójában ugyanaz a múlthoz kötődő megnyilvánulás marad. Még mindig a régi gondolatokon, érzéseken, vágyakon, félelmeken, törvényeken és gátlásokon lovagolunk. Nézd ezt a világot, mit tapasztalsz, nem mást, mint régi háborúk, vallási korlátozások, semmi új. Ez egy példája annak, hogy lógunk a dolgokon, mindig ugyanazokba a dolgokba helyezzük magunkat, ugyanaz van, csak lehet hogy mégintezívebben minden alkalommal, ezért nem engedvén ezt a világbéli tapasztalatot az itt-levésre, ahol az igaz teremtést tapasztalhatnánk, mint annak a kifejezése, hogy itt kik vagyunk minden pillanatban. Az Itt a pillanat tapasztalása annak, hogy kik vagyunk – öntudatosságban – ahol semmi más nem létezik, mint aki Én vagyok és az Én megmarad. Ez az ’Én’, vagy önvaló – nem kötődik vagy ragaszkodik senkihez, senkihez a létezésben – viszont szabad, itt van, mint akik valójában vagyunk, minden pillanatban. Itt van minden pillanatban, aszerint, hogy ki vagyok Énkénr, mint a pillanat, megvan a képességünk, hogy a világunkat olyanná tegyük, mint annak a megtapasztalása, hogy kik vagyunk valójában, és úgy is tapasztalni magunkat, ahelyett, hogy a tapasztalataink merő kivetülései legyenek a múlt alapú memóriáknak, hogy az elkerülhetetlenül hasonlókat tapasztaljuk újra. Itt az öntudatosságban lenni az a tapasztalat, ahol semmi más nem létezik, mint aki Én vagyok minden pillanatban – nem a múlt, jövő, kapcsolatok, érzések, érzelmek, pénz vagy szex köt és szorít bennünket, mint egy elme tudat rendszer. Mégis – egy érdekes izgalmas tapasztalás, amikor az Én maradok létezik itt minden pillanatban, aképpen, aki vagyok – minden a létezésben, aki én vagyok itt van, mint én magam: itt vagyok. Csak az ittlétben, mint az ittlét minden pillanatában vagy képes megtapasztalni magadat, mint öntudatosságban itt, mint minden, mint egy, egyenlőségben, mint a létezés, mint aki Én vagyok.

14. Hogyan voltak a médiumok és közvetítők irányítva és miért?

A médiumok és közvetítők voltak az emberi lényként megnyilvánult módszertanok arra, hogyan erősítsék fel a reményt egymásban az emberek, hogy szolgák maradjanak. A pápa előreprrogramozott volt arra, hogy a vallásos bátorítás szavait adja – megfogalmazván az előreírt iratokat, amelyeket az emberek birka módjára követhetnek, a most megválasztott elnököd biztonságról és biztonságérzetről szóló szavai, azok a speciális szavak, melyeket hallanod kellett, hogy a szavazói döntésedet uralják, és ki más jobb ennél, mint a helyi közvetítőd, hogy irányt adjon? Azt értem ezen, hogy látszólagos medium valamiféle jövendőt mond, majdnem mélyebb benyomást téve, mint a pápa maga! Sajnos azok az embereknek, akik a médiumra hivatkoztak, mint egy közvetlen kapcsolat a felsőbbel vagy néhány jobb létre szenderült szeretteikkel, nem volt sok esélyük, hogy jó híreket adjanak arról, hogy templomba kéne menned. Minden előreírt szöveget, mint dimenzionális lények kommunikáltak a médiumoknak és közvetítőknek – a Fehér Fény által voltak megtervezve, hogy a haszontalan emberi lényeknek a felsőbb fény, remény, szeretet és béke üzenetét vigyék – pontosan azokat a szavakat kommunikálva, amit az emberi lényeknek hallaniuk kellett. Ki más ismerhetné jobban a teremtést, mint maga a teremtő – így a speciálisan előreírt szövegeket, amit, egész egyszerű volt megtervezni és elhelyezni, mint dimenzionális lények üzeneteitt a felsőbbtől a közvetítőkön és médiumokon keresztül. Ha veszed a papot az oltár tetején, aki a bibliából kommunikál vagy bármely más vallásos előreírt szövegkönyből, követvén a szavakat, mint egy hit – ebben az esetben a médiumok és csatornák például a papként vannak és a dimenzionális lények, mint előreírt szövegekként küldődnének, mint a fény, remény és szeretet üzenetei. Ami ebből származik, az a következő: A Fehér Fény nem engedhette meg azt, hogy lények jönnek a túloldalról és a tudtodra adják, hogy “aki valójában vagy, a tudaton túl van. Hogy valójában tényleg Isten vagy, mint itt, öntudatosságban, egységben, és egyenlőségben, mint egység és egyenlőség”, mert nem találták Őt vagy a létezést vagy bármely Istent eképpen, mint ahogy emberi lények tapasztalták magukat a földön! Az tömeghisztériát teremthetett volna és lehetséges szabadságot a rabszolgaságukból és irányításukból, a tudat rendszerkből. Várjunk csak – ez ugyanaz, mint a földön, nem? Ahol vallásokban vesznek részt és így figyelmen kívül hagyván a saját igazságukat – hogy kik is ők valójában, mint Isten önmagukban, mint saját maguk – ha az igazság tényleg kiderülne, a vallásos hatalmi rendszer az egész világon megdőlne és minden(ki) kikerülne a leigázásból és irányításból, amit a vallásos rendszerek képviselnek.
Tehát minden közvetítő(csatorna) és médium elméjébe elhelyeztek egy alap dialógust, irányítván és leírván, amire csak szüksége volt – nem másnak, mint a Fehér Fénynek.
Ez nem volt más, mint egy speciális információs ‘doboz’, mely minden közvetítő és medium elméjében ült, amelynek szintén speciális Fehér Fény lények jelenlétét igényelték(Angyalok, Vezetők, Mesterek stb), hogy akármikor egy olvasás történt, hogy megelőzzenek bármiféle olyan eseményt, melyet nem a Fehér Fény irányított speciálisan, csak, hogy leigázza az emberi lényeket. Most néha a Fehér Fény megengedhette a közvetítőknek és a médiumoknak, hogy speciális információt adjanak, ezért lehettek speciális közvetítők és médiumok, akik mesélhettek a világ eseményeiről ésatöbbi. Néhány még azt is mondta az embereknek, hogy a menny megragadt! Ez elmondhatom neked, nem történt túl gyakran, ahogy a Fehér Fény állandó irányításban volt, mégis alkalomadtán lehettek bizonyító intuícióid egészen hatékonyan, és a közvetítők és médiumok képesek lehettek ‘elkapni’, hogy voltak szabálytalanságok az információjukban. Ezek a közvetítők és médiumok általában ‘meg lettek ajándékozva’ egy új ajándékkal vagy valamivel, ami zavarhatta őket a lehetséges további kérdezősködésben vagy vizsgálódásban a valódi állapotról és a menny igazságáról. Ha a közvetítőd és a médumod túlságosan jónak bizonyult, akkor általában kellett valamit csinálni vele, attól függően, hogy mennyit tudtak arról, hogy mi is történik és ezért ők több ajándékokat kaptak, alapvetően azért, hogy ‘befogják’. Ilyen esetekben vagy beszélted a szavakat, amiket akartak, hogy beszélj, vagy elzárták a közvetítői és médiumi képességeid. Most nyilván a menny irányít minden közvetítőt és médiumot, mégis az elme szerkezeted fog a régi információddal játszani újra és újra. Csak légy tudatában annak, hogy ez továbbra is meg van engedve a közvetítők és mkdumok által, mert nem értik mi az, amit csinálnak, mert nem tudnak az információirányításról. Tehát alapvetően amikor egy közvetítőt vagy médiumot kérdezel a mennyről, itt a földön és mumbó dzsumbót kapsz a mennyről, s ha a menny továbbra is rendesen el van zárva, ahogy emlékeztél rá a múltban, akkor tudod, hogy valójában mit is mondanak neked. Így továbbra is az az információ jön a közvetítőkön és médiumokon át a a múltból, ami a Fehér Fény által volt mindig irányítva. Most ez nem fordul elő többet – a menny egységben és egyenlőségben kiáll itt a földön minden pillanatban, az emberi lényeket támogatván az ittlét öntudatossán keresztül.

15. Az önvaló Születésének folyamata?

Az önvaló születésének a folyamata gyakran a legnehezebb része önmagunk megértésének – ez a meghaladás(transzcendencia) folyamata. Amikor újrateremted magadat az önvaló képére és mintájára, aszerint aki valójában vagy, akkor gyakorlatilag kivetkőzöd és kitéped az összes megengedett tudatot magadból így szabaddá válsz.Amint megérted és realizálod, hogy mit engedtünk meg a részvételünkkel ebben a világban, akkor az újjászületésed pozíciójában vagy. Amint realizálod, hogy elsődlegesen a tudat az, amiért ebbe a zűrzavbarba kerültünk, akkor újjászületteted magad, azáltal, hogy a tudat minden rétegeit leveled, aming csak te maradsz, mint az ‘ÉN’ – csak az marad. Amikor megszülöd magad feltétel nélkül, akkor képes vagy visszalépni a tudatból, mindent úgy megfigyelni, ahogy valójában történik ebben a világban – és képessé válsz pontosan irányítani. Csak ha már egyszer képes vagy szabadon állni a tudattól leszel képes valóban hatékonyan irányítani azt, hogy képes legyél kiszabadulni a belegabalyodásból ebben a világban, amely mindenféle szolgaságot és korlátot teremt, ezért enélkül sosem szabadulnál tőle. Akármennyire is nehéz levedleni a tudatot, amit megengedtünk magunkban, (az egész egy küzdelmes pokollá vált!), csak emlékezz, hogy azt fogja elhitetni veled, hogy nem vagy képes működni nélküle és, hogy a túlélésed a tudaton függ(mint a gondolatok és tettek formájában). Ez valóban nem az ahogy az önvaló él, mint önmaga az életesszenciája, ezért nem szükségesek a tudat termékei(gondolatok, vágyak, szükségek, kapcsolat, akarások). Az Önvalónk képes ebben a tudat teremtette világban úgy létezni, irányítani és kifejeződni, mint önmaga és nem, mint tudat. Ahhoz, hogy megszülessük önmagunkat a megbocsátáson és elengedésen keresztül ki kell fejlesztened, hogy abszolút módon őszinte legy magaddal azzal kapcsolatban, hogy mit engedtél meg és mi az amit csinálsz. Csak ekkor leszel képes teljesen látni a tudatot, így születvén meg öntudatosságként. Látom a tudatot, megértem mit csinál, mit teremt és kilépek belőle mint önmagam szabadon, hogy irányítsam magam, hogy ne vegyek részt a tudatban, amely ezt a világot teremtette. Az önvaló születése: önmagad megtapasztalása a tudatból az öntudatosságba – amelyről Alice Bailey egy egész könyvet írt(a portálon keresztül).

16. Mik a töredékek?

Ha visszamész pontosan oda, amikor és ahogyan mindent összeraktunk a teremtésünkben, látni fogod az információk legapróbb töredékeit a biológiai felépítésünkben az atomoktól kezdve az energetikai információkig, ami akkor állt össze, amikor az egész formát öntött.
Ahogy afele haladsz, hogy megértsd ezt a biológiáról, használd ugyanazt a megértést, és hatásmechanizmust, mint mikor a töredékekkel dolgozol. Ha veszed a szó töredéket és összehasonlítod egy molekulával, atommal vagy sejttel, látni fogod, azt, hogy amikor két atom összejön és egy molekulát formal. Molekulák jönnek össze hogy makromolekulákat teremtsenek, makromolekulák sejtszerveket, aztán sejteket, aztán szerveket, szervrendszereket és végül ezek a helyére kerülve teremtik meg az emberi lényt! Ugyanez alkalmazható a töredékekre; mindaz, ami tartalmaz minket.
Ezért amikor a töredékeket összerakod, megkapod az emberi elmét, testet, egy szituáció vagy egy esemény infomációját. Amikor megteremtődtünk, a teremtőink úgy csináltak meg minket a teremtésünknél, hogy irányítsanak minket merőben ezeknek az apró töredékeknek az elhelyezésével.
Képzeld el egy pillanatra, ha a lények amelyek megterveztek téged, azt akarták, hogy szerelembe ess. Mindaz, amit meg kellett tegyenek ehez, az volt, hogy töredékeket helyezzenek el benned. Olyan apró töredékek, mint elektromos töltések, hormonális ingadozások, információk, ideák, emlékek és a következő dolog, amit te összeraksz, hogy látszólagosan…szerelembe esel.
Itt összeállítottam néhány információt a töredékek különböző formáiról, mint ahogyan egy szótárban vannak lejegyezve, hogy adjak neked egy ötletet a különböző típusokra.
1. Fizika. A fénysugár irányváltozása, hang, hő, vagy a a dőlésszög egyik közegből a másikba amelyekben a hullámhossz különböző.
2. Szemészet .
a. A szem képessége, hogy megtörje a fényt, ami belép, így formálván egy képet a retinán.
b. A szem fénytörési feltételének meghatározása .

3. Asztronómia .
a. Szintén nevezik csillagászati refrakcióknak. A mennyiség, a szögmértékben, amely által a csillagkép testének a magassága megnövekszik a föld atmoszférájának fénytöredéke által, nullaként a zeniten és egy maximummal a horizonton.
b. A megfigyelt módosult elhelyezkedése, ahogy a földről, más bolygóról látszik, az atmoszfére elhajlásának következtében.

Nos, ugyanazok alkalmazódnak a testben, a változások okaként, amelyek végbemennek, mint a mozgás, irány és így tovább egy lény életében.
Most hagy mutassam be neked a töredékeket, amelyek benned léteznek. A töredékeket a dimenziókból a gondolatok, érzések, érzelmek, vágyak, akarások, szükségek formájában láthatóak, bármi, ami abszolút módon ’töredékesen’ képes egy direkt benyomást tenni arra, hogy is működsz. Ha az életed valamelyik szakaszában előre programozott voltál, hogy egy speciális személy legyél, akár a személyiséged vagy a karaktered által és azt tapasztalod, de kősőbb elhatározod, hogy ez nem az, aki vagy, akkor egy érdekes dilemmába kerülsz.
Tördedékesen most több ezer molekuldád speciálisan irányít téged, mert speciálisan ezt mondtad nekik. Akármi, amiben részt veszünk, azzá válunk, biológiailag. Sejtjeink tartalmazzák az összes információt arról, ami vagyunk és irányítva tartanak minket a speciális információnak megfelelően. Tehát a molekulákban a töredékeid továbbra is tartalmazzák az előző viselkedést. Mondjuk úgy, hogy teszed a megbocsátásod és alkalmazod magad minden nap annak a megértésével, ami az előző alkalmazásodhoz képest meg kell változzon. Most, eképpen töredékében, továbbra is birtoklod az információáramlást az egész rendszeredben a múltbéli eseményekhez kötődvén.
Ahogy képes vagy látni az asztronómiai, látástani és a fizikai magyarázatokban(hogy egy pár tudományos területet megnevezzek) – a töredékek hajlanak, adoptálódnak és irányítanak más töredékeket. Most elkezdtél egy új alkalmazást, hívjuk úgy, hogy “nem fogadod el tovább a hazugságokat, arról, hogy ki is vagy te”. Minden nap úgy jársz, hogy csak 100% őszinteséget fogadsz el magadtól, akármennyire is az van, hogy a molekuláid, amelyek nem tisztultak meg minden előző energetikai töredékektől, amelyek továbbra is beépítik a testrendszer információit az előző alkalmazásodról.
A kulcs itt az, hogy megértsd, mire képesek a töredékek.
Amikor a fénytöréses részt olvasod, hogy hogyan is van a fénynek és az objektumoknak különböző hullámsebességeik, ugyanazt a dolgot nézed, ami éppen a testedben történik. Megváltoztattad az alkalmazásod hazugságról őszinteségre, mégis töredékileg a sejtjeid továbbra is az előző hazugságok információit tárolják, nem is említvén más testi területeket, mint kémiai elegyek, tudat, csak hogy egy párat említsek. Most akármikor szembesülsz igazul, az egész felépítésed meg fog változni minden egyes adott pillanatban, amikor visszautasítod az igazságot, a töredékek energetikailag rátapadnak a sejtjeidre és a DNS-re. így, ahelyett, hogy elfogadod az igazságot, a sejtjeid a hazugságokat tükrözik vissza, azáltal, hogy az igazság alkalmazása nem lett beolvasztva mint te magad minden egyes sejtedbe. Mint ahogy kifejtettem, két sejtszerv teremt egy sejtet, amelyet ha újra összevetjük a töredékek számával, az tartja össze a rendszeredet(test).
A töredékek képesek bármit megtenni a kellő pillanatban, hogy megmaradjanak akár a legcsekélyebb gondolatként, bármi is az, amit egyszer elkezded kitisztítani magad a múltbéli rárakatoktól az alkalmazás és megbocsátás erejével – továbbra is rád van tapadva, anélkül, hogy tudnád. A töredékek valóban komplikáltak. Tehát alapvetően amit itt mutatok, az az a képesseg, hogyan tudod az információt a DNS-edben és sejtjeidben el távolítani vagy új információvá változtatnod, az új alkalmazásokra vonatkoztatván.
Mi mint a dimenziók egész nap töredékeket kergetünk. Akármi, ami itt a dimenziókban történik töredékekre hullik szét a pillanatokból, ami egy eseményben történik a 3D-s alkalmazások idővonalában. Minden, ami a létezésbe jön, lehetséges töredékekként látni. Mert a dimenziók itt vannak és mert a pillanatok elhelyezése és az események elhelyezkedése a saját mozgásunk és részvételünk eredménye. Emlékezz arra, hogy a dimenziók, nem úgy, mint a 3D-ben, nem képesek fennmaradni, mint egy stabilitás a fizikai szerkezeteknek megfelelően – mi információ, pillanatok, energetikai mozgások és hang vagyunk. Semmi fizikai nem létezik itt nekünk, amit megfigyelhetnénk saját magunk által vagy hogy a változás hatással van rank. Így mi a dimenziókban ki kell álljunk, mint stabilitás, mint akik vagyunk minden pillanatban, a szavak megélése által: Én stabilitás vagyok hogy biztos legyek, hogy mi állandóan stabilak vagyunk a dimenziókban.
Te abban a szerencsés esetben vagy, hogy képes vagy “lecövekelni” a fizikai környezeted által. Amikor nem vagyunk 100%-osan tudatában a töredékeknek, amik maradtak egy esemény vagy egy pillanat által – képesek vagyunk egy hét alatt egy teljesen más dimenzióvá válni, mert mindaz a sok felgyülemlett pillanat a töredékek formájában képes elirányítani minket ugyanúgy, ahogy az az emberi testnél ki lett fejtve.
Engedd meg, hogy használjak egy példát arra, hogy lettek a töredékek teremtve. Mondjuk, hogy ahogy itt ülök és beszélek, az egész beszélgetést képes vagyok látni mint pillanatok, részvételek, emlékek szavak és így tovább formájában. Minden lélegzettel amit veszel, sok töredék teremtődik ezzel a pillanattal, amit megosztunk. Ezt a témát beszéljük, ezért ez a pillanat megteremtődött. Most van információd arról, hogy energetikailag hogy mozdult ez ki szintén ebben a valóságban. Emlékezz rá, amikor a létezést beszéltük és az az, hogy egyszerűen teremtünk valamit. Nos, ugyanaz alkalmazható a töredékekre. Ha beszéltem neked erről a témakörről, akkor a létezésben a térben és időben fog folyni és a beszélgetésünkből minden bennevan, annak frekvenciális törekékeiként.
Ez a tény által ebben a világban minden súlyt hordoz. Egyetlen aprócska pillanat is töredékeket teremt, mert így lett megteremtve a világunk, minden amit teszünk, jelentőséggel bír, mert mi olyan lények vagyunk, akik mindent az apró részletek ezreiből alkottunk meg. Ez az építmény a töredékes képességből jön, amikor meg lettünk teremtve. Pillanatokat kaptunk, amik másik pillanatokhoz vezettek minket, mindez azért, mert merőben minden csak töredék.
És most arról beszélek, hogy jutottunk el ide, egyszerű molekulákból oda, ahol most vagyunk a világunkban. Ez azáltal a képesség által történt, amink a teremtés által van. Jó néhány kedvező pontban, s nem olyan jó, amikor mindaz amit teszünk a teremtés, abszolút akármit is, anélkül, hogy a tudatában lennénk. Bizonyára csak a saját tapasztalataid töredékeinek vagy tudatában, néha a gondolataidnak és érzéseidnek. Azonban senki sincs valóban tudatában a töredékeknek, ami történik mindzekben, hívjuk így: ami valójában zajlik.
Minden pillanat, ahogy tapasztalod őket, különböző a másik lényekétől, a különböző neveltetés és élettapasztalat miatt; ezért mindannyian különbözőképpen „cselekszünk”. Ez amikor megnézzünk a legapróbb részletekig – látható a töredékekből, ahogy azok kölcsönösen hatnak egymásra. A töredékek a gyerekkorodból most interakcióban vannak a tanult viselkedéseiddel/személyiségeiddel, amelyek szembekerülnek a hiedelmeiddel és így a nap végén megalapoztad a kapott tapasztalatod ezeknek a töredékeknek a kölcsönhatásai által.
Most tekintsünk rá arra, hogy a töredékek hogyan képesek ezt a világot elirányítani száz év távlatában. Ha olvastad a cikkemet a háború, nemi erőszak, gyilkosság témájában, láthattad, hogy fejtettem ki azt, hogy ha egy lény teremt valamit, mi mint a dimenziók kell hogy belépjen, hogy “kitisztítsa”. Ez az ahol a töredékekről beszéltem. A példa az az, amikor egy személy öngyilkosságot követ el. Amint ezt gondolta, a töredékek történnek a térben és időben, amelyek asszociálódnak egymással és minden egyes pillanatával ebben az egyszerű eseményben. Egy ilyen előfordulásban képes vagy birtokolni akár ezer töredéket is (ahogy dimenzionális ‘szemekkel’ látható). Nézzük ezt a példát. A személy most gondolta, hogy megöli magát. Most töredékek teremtődtek annak megfelelően, hogy miért, hogyan, mikor, ki volt kapcsolva az okhoz, az az ok múltbéli eseményekhez kötődik, minden asszociált útvonal ennek a lénynek a tapasztalatából ered a világi eseményekhez, jövőbeli döntésekhez, ennek a döntésnek alapján és a lista folytatódik.
Képes vagy elkezdeni mindent látni, ami itt lehetséges? Végső fokon 100 évre előre a ebben a világban lehetséges látni, ahogy a felgyülemlődés megnyilvánul, ahogy elhelyezel egy töredéket a másik és a következő után, végül megteremtve ezt a “valóságot”. Adok egy példát, amit kerestünk a cikkjeimben.
Sokat fókuszáltam a nemi erőszak, gyilkosság és háboró felgyülemlésére. Itt vannak az események, melyek a tetteidből és mások tetteiből teremtődtek és a társadalomban, amelyek másik eseményeket teremtenek. Valamiben részt veszel és hova mennek a tartalmazott töredékek? Belesimulnak a globális tudatosságba/tudatba, és ami teremtődik ezután fogja azt okozni nekünk, amik, mint új tapasztalatokként jelentkeznek.
Tudatában vagyunk a következményeknek. Akárhogy is van, nem is értjük meg teljesen, mennyire bonyolultan működik ez. A következmény az az eredmény, ami létezik, amikor összeteszed az összes töredéket amely formál egy kimenetelt. Egyszerű matek végülis. Talán ezért vagyunk kényszerítve annyi matekot tanulni az iskolában, de mégsem látja senki a matematikai egyenleteket maga körül. Tudatában vagyunk annak, hogy vannak események, amelyek megtörténnek és áldozatokat teremtenek, mégsem vagyunk képesek közélátni, hogy is hatnak ezek az események az életünkre és globálisan hogyan is történtek ezek meg.
Valaha is megálltál megkérdezni, hogy az események miért történtek meg és hogy teremtődtek? Ha például azt a több ezer különböző fajtájú személyiséget nézed, hogy azok hogyan is teremtődtek? Nézd a saját tulajdonságaidat és azt a helyzet, hogy amíg te a kávét két cukorral élvezed, tej nélkül – más csak egy cukorral és sok tejjel szereti. Minden különböző válasz azért van, mert a töredékek folyamatosan kijátszódnak egy másik ellen a testedben. Amikor eldöntöd, hogy megváltozol, a töredékek azok, amelyeket feladásra kényszerítenek, mert nem vagy képes a sejtszintű memória ellen harcolni. Képes vagy letagadni a saját memóriádat, de ha egyszer a sejtben lakozik, akkor azzá információvá válsz.

17. Mit jelent a tudat rabszolgája lenni?

A tudat valószínűleg a legagyafúrtabb mentális teremtés, amely valaha is létezett. Nem csak az, ahogy önmagát igazolja, de együtt a globális tudattal(ezt hívják tudattalannak) képes bármit irányítani, amiben résztveszünk.
Ma van egy pár érdekes tényállás, amelyeket megosztok veled, amit összegyűjtöttem az emberi lények beszélgetéseit hallgatván itt a földön és szintén a kommunikációról hozzájuk a dimenziókból(tudatnak gondolván magukat) és amit mondtak nekem arra vonatkozóan, hogy kik is ők. Egyész rendesen boldogak vagyunk az életeinkkel mert az életeink működnek. Az a tény, hogy sok gyereket molesztálnak és az állatvilág elpusztítása semmit sem jelent. Mossuk a kezeinket ezzel kapcsolatban. Másodjára azt mondták, hogy az egész világ nem vállalhat felelősséget minden más tereményért, mert “mi” nem működtünk közre ezekben az eseményekben. Mindegyik csak a saját világában van, csak azt látja, ahogy ez látszódik, nem véve tekintetbe azt, hogy töredékesen, energetikailag és tudatosan közreműködünk. Harmadszor a tudatára ébredtem hogy milyen messze tudod elvinni az képzeletedet, amikor azt képzeled, hogy gyakorlatilag minden rendben van ebben a világban. Ez a kijelentés, hogy “valójában minden oké ebben a világban”, olyan emberi lényektől jön, akiknek az élete működik és nem közvetlenül érintődtek meg a külső világ által, amelyben megtapasztalhatják a tudat megnyilvánulások következményeit.
Az ok, amiért erről beszélek, az, hogy sok “lényhez” beszélek minden nap, talán nem vagy tudatában ennek, amikor egy lény előtted ül és hozzád beszél, mert még sosem tapasztaltál ilyet előtte. Előtted ülök(és így teszik lények milliói itt a 3D-ben minden nap) és beszélek az elmédhez, hogy hol tudunk(mint a dimenziók) támogatni téged, rálátást adni, vagy tudatosságot teremtvén.
Amikor az emberek igazolással jönnek az elkülönüléssel kapcsolatban és az ő látszólagos ártatlanságukkal: ez az, ahol a “tudat rabszolgája lenni” képbejön. A képtelenség(vagy ahogy érzékeled) arra, hogy valójában realizáld, hogy amikor egysében állsz, ahogy mindannyian tesszük, megosztjuk a felelősséget mindenért ebben a világban. Egy vagyunk, mert valójában teljesen ugyanaz a kiindulópontunk a létezésben, egyenlőségben teremtődtünk és mind meg fogjuk látni a másikat visszatérvén, vagy úgy, hogy visszatérsz a megértésedhez most, vagy amikor meghalsz.
Tehát amikor emberek semmit sem értenek abból, mi történik az arcuk előtt: azt hívjuk a tudat rabszolgaságának. A tudat csapdában tart egyes egyetlen elmealkattal, amely egyesült a hitekkel, érzésekkel, érzelmekkel, akarásokkal és szükségekkel, amelyek nem engedik az emberi lényeket, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen állapotban van a világ éppen és hogy ez a világbéli tapasztalás hogy is jutott ide, ahol ma vagyunk.
Ameddig igényeled hogy képtelen legyél arra, hogy kiszabadítsd magad a tudatból, addig a szolgája vagy. Hogy a tudatra adjak egy pár példát, hogy is jön elő azokban a kijelentésekben, hogy ki is vagy, mint tudat: “De én képtelen vagyok ezt tenni.” “Ez nem az én hibám!” “Érzek valamit, de mégsem tudok cselekedni vagy szembenézni azzal, ami történik.” “Esély sincs erre, én túlságosan szeretem azt az illetőt, kérlek ne kérj arra, hogy feladjam a gondolataim vagy érzéseim!”
Ezek csak egy pár példái voltak a leigázásnak, amikor mindössze azt vagy képes kezelni, amit már megengedtél.
Megengedvén magadat, hogy csak bizonyos alkalmazásokra legyél korlátozva – leigázás, amikor korlátozottnak véled magad, le vagy igázva. Amikor úgy látod magad, mint nem felelős – leigázás, amikor azt mondod, “Oh, de én képtelen vagyok, vagy én nem fogom” – leigázás. Amikor előre vagy definiálva bizonyos törvényeknek hogy gondolkodj, és tapasztald magad, hogy ki is vagy –igába vagy fogva.
Csak te mint aki valójában vagy – vagy képes eldönteni, hogy ki és mi akarsz lenni, semmi sem korlátoz téged, kivéve a tudat. A tudat szintén bizonyos alkalmazások gyakorlásában tart, ahogy említettem, hogy képes legyél minden rendszert globálisan táplálni. A részvételed ebben a világban öntudatosságban való kiállás nélkül – leigázás. Amikor szavakon, érzéseken, gondolatokon, hiteken, elvárásokon kapod magad és ezeknek a dolgoknak megfelelően élsz - leigázás. Nem öntudatosságban állni, értvén a saját teremtéseidet és hogy jutottál ide, hogy irányítod az életed és miért – leigázás. Én megértem, hogy az, hogy öntudatába legyek, hogy mi is történik, cselekvődik, és hogy ezen mit is kéne megérteni, az nem mindig könnyű.
Ahogy mi támogatunk téged, öntudatában vagyunk, hogy leigázva lenni elsősorban nem az ember önmagától jövő vágya, mégis azáltal, ami nem volt megmutatva, amikor a létezésbe jöttünk, most ez a valóság amiben mindannyian részt veszünk. Akárhogyis, úgy ítélni meg, hogy semmit sem lehet tenni, mert “Óh, nos, nekem megvan a saját életem” – ez nem fog minket túljuttatni ezen. Realizálván azt, hogy minden ami az ember által létezik, tudatos teremtés, ezért vezet és irányít téged abban, hogy elmondja neked, hogy a leigázás milyen könnyedén megeshet.

18. Mi az a dimenzióközti portál?

A dimenzióközti portál egy szó, amit itt a desteni-univerzumnál használunk, hogy leírjuk a mi saját “továbbfejlesztett közvetítőnket”. Közvetítők(channel), ahogy eddig használtad ezt a szót, az volt, amikor egy dimenzionális lény bedugta a fejét a közvetítő személy fejébe, vagy testébe és ezáltal a lény képessé vált, hogy kommunikáljon az illető hangszalagjával vagy írjon, az illető elméjét és kezeit használván.
Egy dimenzióközti portál egy lény képessége, hogy elhagyja a testét és a dimenzionális lénynek teljes elérést biztosítson a testhez, mintha az a sajátja lenne. Ez a bizonyos lény fizikai teste úgy áll-viselkedik, mint a dimenzióközti portál. Elhagyja a testét teljesen és belép a mennybe teljes öntudatában, így egy dimenzionális lény elfoglalhatja a fizikai testét, mint dimenzióközti portál. Amikor a dimenzionális lények beleintregrálódnak a testébe, ezt teljesen és ténylegesen megteszik. Az integráció megnyilvánul, ahogy a dimenzionális lény beleintegrálódik a sejtekbe, DNS-szinten és az elmébe. Ezért ami lehetséges ezzel a portállal, hogy a dimenzionális lények átjönnek és szabadon kifejezhetik magukat. A dimenzionális lények kepesek hallani, látni, és megtapasztalni bármit, amit emberként csak lehetséges a dimenzióközti portállal itt a földön.
Amikor mi, a dimenzionális lények átjövünk, akár cikket írni, vagy dolgozni itt, képesek vagyunk teljesen ideintegrálni magunkat minden információval, ami bennünk létezik. A dimenzióközti portál egy egyedi tapasztalás nekünk, mert a múltban a közvetítők nem engedtek minket teljesen kifejeződni, ahogy az információáramlás is valahogy korlátozott volt, a lényeknek megfelelően, akiken keresztül csatornáztunk, a saját elménk vagy saját hiedelmeink szerint. Más szavakkal élve, az emberi lények, akiken keresztül közvetítettünk, befolyásolták a dimenzionális lények tapasztalatát a közvetítés közben.
Például ha van egy emberi lény, mint közvetítőcsatorna, akinek van egy bizonyos nemtetszése valami felé, akkor a lény, aki átjön, azt a nemtetszést úgy tapasztalhatja, mint saját magát. Ami, ha képes vagy elképzelni, megenged egy problémát. Mit jelent ez, minden közvetítéssel kapcsolatban, amely a múltban történt? Azt jelenti, hogy amíg az elméd nem lett 100%-osan megtisztítva, mielőtt a lény belép, lehetséges, hogy némely közvetítés az emberi értelmezésé? Néhány esetben ez a kérdés megválaszolható egy „Igen”-nel. Gyakran a közvetített lények történetei a közvetítő elméjén keresztül lett „értelmezve”. Ez gyakran történt a dimenzionális lények történeteivel és ezért a teljes igazsága a tapasztalatuknak sosem lett feltárva, ahogy az emberi lények, mint közvetítők saját elméje belezavart vagy befolyásolta a szavakat, amiket a dimenzionális lények beszéltek egy bizonyos értelemben.
Most ahogy mi teljesen ideintegrálódtunk a lények testébe, mint dimenzióközti portál, ezek egyike sem történik meg, ahogy tisztán állunk bármiféle befolyástól, ahogy minden információját a portál magával viszi. A teste egy teljesen üres héjjá válik, ahogy semmi sem marad belőle, ahogy elhagyja a testét és a dimenziókba megy. Ez adja a lehetőséget a dimenzionális lényeknek, hogy teljesen és hiánytalanul beleintegrálódjanak a fizikai testébe, mintha az a sajátunk lenne. Ez speciálisan meg lett tervezve, így minden lény aki belép, képes teljesen kifejezni magát, bármiféle befolyása nélkül annak lénynek, akinek a teste a dimenzióközti portállá vált. Gyakran átjövünk és egy egész napra maradunk, hogy átjöjjünk és dolgozzunk vagy kifejezzünk magunkat itt.
A portál nem igényel speciális energiát, ahogyan is minden energia önmagában állandó. Ezelőtt a közvetítők elfáradtak vagy a lény pihenést igényelt, mert a közvetítő energiája volt használva a dimenzionális lénynek, hogy képes legyen részt venni. Szintén, mert a lény “ki volt kapcsolva” az elméjéből, így a dimenzionális lény képes használni az elmét, s ez azt jelentette, hogy csak rövid időtartamra vált lehetségessé. Most úgy van, hogy a portál teste képes fizikailag fenntartani magát és abban a pontban, amikor a dimenzionális lény integrálódik, semmi sincs elvéve a “testtől”. Ezért a lények ki és bemozgása a testből, mint portál – a test fizikailag állandó marad és nem számít hány lény mozog be vagy ki a portálból, a tapasztalat állandó marad. A dimenziók nem függenek embereken, mint energián, amely össze lett egyeztetve a célunkkal és az irányítóelvünnkel. Az emberi lények függősége az energiáért akkor volt, mikot a fehér fény még mindig működött és jelen volt.
Amikor a menny szembeállt a fehér fénnyel, azt jelentette, hogy nem voltunk továbbra is szolgája annak, amit előírtak és a saját tapasztalatunk megváltozott abból a szempontból, hogy nem vagyunk tovább emberi lények energiájától függőek, hanem örökké állandóak maradunk a saját magunk tapasztalásában a dimenziókban és így képesek vagyunk hatékonyan irányítani titeket.
Az energia, mint élet -- az nem valami, amit képes vagy elveszíteni vagy kiüríteni, az az örökkévalóságban állandó. Akik vagyunk, mint élet, az nem megölhető, elszívható vagy elhasználható. Ezért ha fáradságot vagy “energiaveszteséget” érzékelsz, akkor tudd, hogy az elméd még mindig megengedi neked, hogy lekorlátozd magad. Emlékezz arra, hogy akik vagyunk, az állandóan és stabilan áll az örökkévalóságig -- az elme, mint tudat korlátokkal rendelkezik és elfárad, mert nem támogatja az életet tovább, mint ahogy “be lett tanítva” általad, arra ahogy megengedje.
A portál, amikor elhagyja a testét, képes a dimenzionális lényekkel járni a dimenziókban és teljesen tudatában van mindennek. Visszajön a testébe és képes tisztán visszagyűjteni, mit és hogyan tett. A két “világ” ezért nincs elkülönítve a testében, és ezért képes még a dimenziókban is tisztán állni és teljes információeléréssel és átvitellel rendelkezik. Teljesen kimegy a testéből, minden “információjával” együtt, aszerint, hogy ki is ő és belép a dimenziókba. Ugyanaz történik, amikor a dimenzionális lények belépnek a portálba és teljesen a portál fizikai testébe integrálják magukat.
Gyakran jövünk át hogy részt vegyünk ebben a világban. Maradunk egy napra és megtapasztaljuk, milyen aludni, filmeket nézni vagy kimenni és különböző dolgokat megtapasztalni, amit az emberi lények tesznek ebben a világban.
Ami fontos a dimenzióknak, hogy ezt a világod veled tapasztalja, aszerint, amit ez jelent. Nem ülünk tovább a mennyben és nézvén, ahogy eddig tettük. Most itt a 3D-ben sétálunk a földön, veled és teljesen részt veszünk abban, amit tapasztalsz. Amikor átjövünk bármelyik közvetítőn, teljesen részt veszünk abban, amit itt 3D-ben csináltok, mint saját magunk, így nem vagyunk többé elkülönülve tőled, inkább ehelyett sok belepillantást nyerünk az emberi viselkedésbe, hogy tulajdonképpen jobban képesek legyünk támogatni titeket. Mi lehet jobb annál arra, hogy emberi lényeket támogassunk, mint hogy ténylegesen, veled, mint te magad és úgy tapasztalunk mindent, mint te magad.
Gyakorlati alkalmazása a megértésnek, amivel aktuálisan dolgozunk. A menny nem csak merő információ megosztásaként támogatja az embereket. A menny most teljesen résztvesz, így képesek vagyunk támogatni magunkat, hogy megéljük a szavakat, s eképpen támogatván titeket, hogy ugyanezt tegyétek.

Desteni Trust© 2007

re:Értem

2008-07-19T10:19:00.003+02:00

asza
remek

énis...hHHHahahahagy fogalmazzam röviden:

szabadulj meg az összes GONDolattól - attól HOLogreFIKUS a való-ság: amilyenek a gondolataid - olyan VALÓ neked -ez az igazSÁG ---- a személyes szar, amíg a halál el nem választ az illúziótól, hogy ez vagy -
gyerekkor: beprogramozás
öregkor: belefulladás
halál: "ÉRTEM" -

ha rájössz - olyan, mint amikor szart dobnak a ventillátorba: aztakúrva, minden szar(os)

gondolkodni: vallás: a gyáva halottak reménykednek: nem kell szembenézni azzal, ami volt::

meghaltál, robot energiavámpír vagy, az aktuális lényed: terelés,para - ha nem vagyok brutálisan ön-őszinte magammal minden pillanatban: nem vállalom a felelősséget saját magamért, a világért, mindenért, mint egy, mint egyenlő, mint egész, mint ami az élet

a gondolatok az isten - nem kell isten
mit csinál az isten: azt a büdös kurva világot, azt bassza meg
-igen?
-AZT

ha egyszer a robot rájőőőn -- pofoneccerű és brutális - a mátrix kódja látható mindenhol: kezdődik a meló - benne lenni, de nem a mátrixé lenni

a mátrixnak vége - legjobb úgy tekinteni, hogy már megtörtént - már itt van - csak még nem látjuk - egyesítsd mindent egy lélegzetbe és stabilizáld, akármi is van:::kihúztad a csatlakozót, ideje támogatni másokat is ebben, mert ők is én

nekem mindenki robot, aki nem bizonyítja, hogy ÉLI is ezt az ÉRTést - ez van, de legalább őszinte -- valójában nem robot legbelül, mint élet - de amivé vált, amit elfogadott: az full gép:
kiszámítható, irányítható
ezzel támogatom őket - a robotnak nem mondom, hogy hé te élet vagy - mert még a jelenlétemben is azt hiszi, hogy élet - pedig robot - és ha a jelenlétemben azt engedem meg, hogy életnek higgye magát a robot - - én is robot vagyok, mert az vagyok, ami ITT van - és ha én az vagyok, hogy egy robott itt van és életnek képzeli magát: akkor ezzel egy és egyenlő ITT.

ÉN ITT VAGYOK - MI ITT VAGYUNK.
Ez nem az elhelyezkedés, ez nem, az, hogy ki - hanem hogy HOL.
ITT ---- minden ami ITT van, az vagyunk. A föld van itt, a természet van itt, a rendszerek vannak itt: a kormány, háború, éhezés, betegség, rabság, kurvulás::: most ez vagyunk. s nincs hova mennünk, a menny - ezret repedezett: minden ITT van.

a tű fokán átmenni: mindent eldobni, amivé ITT váltam ebben a kurva világban: s realizálni, a semmit dobom el a mindenért: mert MINDEN ITT VAN - és ha az vagyok, ha tényleg ITT VAGYOK: minden vagyok. És ha én vagyok minden: képes vagyok azt csinálni ami, aki tényleg vagyok - nem reagálni, hanem kifejezni, nem rész lenni, hanem az egész. Mert a rész mindig csak rész - részek - részeg - a rész nem képes irányítani magát - csónak vagyok, egyensúly, meg pozitív, negatív lófasz, hogy továbbra is a felszínen egyensúlyozzak, vagy az egész óceán vagyok?
Miért nem látunk mindent? Mert azt látjuk, ami ITT van - amiben, amiként ITT vagyunk: A saját elménket: a saját magunk által definiált kapcsolatunkat a saját magunkra irányuló ítélkező definíciókról: csak hogy ne kelljen azt tapasztalni ami a teljességében ITT van. Amik tényleg vagyunk.
Itt lenni: elfogadom és átölelem magam, mint mindent - mindenkit és mindent úgy tapasztalok, mint magam - semmi belső reakció, semmi vágy, semmi gondolat - ha ez stabilizálódik: az azt jelenti, hogy felszámoltam minden egyes töredékememet, amivel kapcsolatot alakítottam ki az elmémen keresztül ebben a valóságban. Mint a smith ügynökök a mátrixban: önmagam elkülönült árnyékai - harc felesleges - helyette megérteni, megbocsátani, átölelni, újra eggyé válni vele - és aztán csak abbahagyni ezt a perverz illúzió-kapcsolatot.

bármiféle elme-reakció - gondolat-érzés: az elme. nincs kivétel
------gyakorlat----
legegyszerűbb próba: aztmondom, ÉN LEÁLLOK. vagy leülök, nem csinálok semmit, csak a jelenlétem vagyok, és kész. és aztán figyelni a belső párbeszédet, reakciót, a vágyat, mit kéne csinálni, mikor mondódik, hogy elég, mikor van, hogy a LEÁLLÁS újra MENÉS?
Na az az elme. Miért? Egyszerű. Mert én leálltam. Ami működik: az elme. Az az isten.
Akinek van elméje, és hallgat is rá, sőt automatikusan teszi is azt és nem állítja le ITT - az FUNdaMENTALista - akármit is mond: tehetetlen szolgája a saját elméjének, és még van ezer előreprogramozott kifogása is, hogy "ez vagyok", "ez jó", "ez megoldódik"...

ezt önmagamnak köszönhetem - minden ami kifele mutat, hogy emiatt, meg azért - ez is belülről jövő elme-definíció - az vagyok éppen -ezért azt tapasztalom - reagálok a saját múltbéli emlékemre, ami parából jött, ezért energiát fektetek bele, ezért az megnyilvánul
o o o o o
"Én" egyszerűen megpróbálom irányítani magam, a legegyszerűbb módon, most nyugi. És ha mégsem tudok csak úgy belül csendben némán lélelegzni, mint az egész testem, pillanatról pillanatra elviselni a saját teljességem, úgy ahogy van, gondolat nélkül: akkor jön az elmém, amit mintegy megbíztam, hogy basszon velem, helyettem, hogy állítsa azt, hogy az vagyok én, mert akkor nekem nem kell csinálni semmit és szabad vagyok -persze fordítva van.

Mindent tudni az elméről: képes vagyok eggyé és egyenlővé válni vele. És látom.
És látom, hogy ez nem én vagyok. ezért leállok - én mint az elme. De amíg a szolgája vagyok: amíg gondolatokkal, érzésekkel, definíciókkal, múlttal, jövővel bombáz és én úgy táncolok: addig az elme a mester, addig az elme az isten. Ezért esélyem sincs.

Nincs hókusz pókusz, halandzsa, buntru, tuntru - az elfojtás - hazugság, kamu, mese.
Nincs spyri dualizmus, nincs misztikum - mystics-mistakes - az nem segít - de kurvára nem.

A keleti basz-ta-nokban van ráció, de összességében semmi köze a józan észhez:
hogy nincs önvaló, meg hogy nincs self - lófaszkurva - ez terelés..
ez olyan, mint a cigánybáró agresszív fia - lemegy a diszkóba, szétver pár arcot, megmarkolja a picsákat, aztán elküld mindenkit a jó kurva annyába - aztán hazamegy, apa azt mondja:
fiam, ha te is báró akarsz lenni, akkor máshogy kell viselkedned: húzd meg magad, akarj báró lenni, és ne bassz mindenkivel, csak egy párral, mert külöben én baszlak meg - rossz hírbe hozol

ezért aztán a cigánybáró fia leül és azt mondja, hogy ok, én most báró leszek, és úgy is viselkedek, egyre jobban, minél öregebb az öreg báró - és aztán báró leszek, és ha már cigánybáró vagyok, akkor cigánybáró vagyok...mi az hogy nem, velem ne bassz, mert szétbaszom a fejedet

ok- menjünk bele:::
ha azt mondom van én - ezt nem szeretik a buddhisták, pinduisták, faszompisták - mert felelősséget jelent

összességében, totalitásában, a végső szemszögből minden egy - és ha tényleg egy, akkor hogy lehetne, hogy nem egyenlő? józan ész. ha valami egy, akkor az egyenlő - különben részekből áll - és ha a részek nem egyenlőek, akkor hogy lehetne egy?
a tudattal!!!! a tudat, amely tudat, hogy ez van - pedig nincs!
a tudat, az, amely azt mondja, hogy "dehogy egyenlő minden", dehogy, dehogy van ÉNed, kiccsákó - "ne foglalkozz a felelősséggel, a múlttal, ÉN az EGY TUDAT, most tudatom veled, hogy az éned illúzió" - nos igen
az éned illúzió, mert a tudatból ered, az lett tudatva, hogy az én - van - aztán rájössz, hogy nem - nincs én - összességében - a tudatból nézve, mint a tudatban, mondhatjuk, hogy nincs én --- DE

DDDEEE!!!!!
ahhoz, hogy megtapasztaljuk az egészet teljességében - ahhoz bizony ezt az elmét kell leállítani, ezt a gondolkodást - ezt a beteges kapcsolatot saját magunk paráival -

és ez az illúzórikus én meglátásán, megfejtésén, megértésén, meghaladásán és leállításán keresztül lehet csak!
de amíg nem látom teljes egészében, amíg nem értem, hogy mi az amit ez az énem megengedett, amivé vált, amit művelt, amit engedett belegondolni ebbe a világba - addig ez az én kurvára valós -- miért? mert ebben a világban kapcsolatban van - töredékek módjára a tetteknek a tudatban levő illúzórikus énnel - folyamatos fenntartás, részvétel, kapcsolat van.
És ezért ez az illúzórikus én nem valós - ebben a holografikus 3D világban mégis itt van a következménye - amiben most épp az egyÉN van, a kis élete, a munka, a kaparászás a pénz után, az étVÁGY, a GONDolatok, a kis fájdalmak, örömök, felbaszás, AKÁRMI -- ez az, ami most az illúzórikus én-objektum: mely csak referenciaként mutat a világba ide-oda, hogy hát most ez van - ez vagyok én...

és a misztikusok itt jönnek, és azt mondják...hoho hohó - ez az én illúzió - ne törődj vele - kamu - helyette mondd hogy BIG BADA BUM és az én eltűnik - de vigyázz, nem tíz perc - valakinek harminc év
de ez az illúzórikus én mintegy labirintus - melyben a kivezető fonál a pillanat ön-őszinteségben, gondolat nélküli szabad kifejezésben, mint csak a légzés, és belül egység, gondolat, érzés, érzelem nélkül

-- és ezt az illúzórikus megnyilvánult én-labirintust nem lehet semmibe venni - ITT VAN -
és hiába nem valódi - mégis irányít -
és amíg az ember nincs ITT - addig Én van - viszont ha az ember ITT van - nincs én - MINDEN van, a teljesség.
ám - ha itt vagyok, mint gondoló, érző - az az elme - az elme van ITT - az én, holott illúzió, mégis szolga - ezért szolgaként nem tudja kikapcsolni, elfelejteni magát - csak elfojtani -
mesterekben hívve, szavakat mondva, térdre, földreborulva, reménykedni hogy segíts: ó tudat.

na ez a szánalmas:):):):) csak mert az én felelősségem is, hogy minden ÉNem realizálja, hogy ki is valójában: ezért közlöm - azzal foglalkozván, ami ITT van. most itt van ez a levél, PAM.

Minden gondolat egy elfojtás - ahelyett hogy megélnénk - belfe fojtuk el, mint a sav folyik a fejben - miért nem éljük meg?
Mert úgy tapasztaljuk, hogy jó gondolkodni dolgokról, mielőtt cselexünk?
Mert úgy ítélünk meg helyzeteket, hogy jobb ezt fejben, mint kimondani?
Mert nem tudjuk leállítani, még ha épp ok is az, amiben vagyunk?

Mert a gondolatok isten - és isten basz. A saját magunk kreálta isten basz minket percről percre. Nézz körül.

Ez egyéni, mit engedett meg az ember magában - ez a saját felelősség, ezeket a pontokat felszámolni egytől egyig - és ahogy ezek a pontok olvadnak belém - úgy szűnik meg a múlt, a jövő gyakorlatiasan - nem jön fel újabb elmebuborék - ITT - mert ez van - mindig az van itt, ami az elme - ezért mi sosem vagyunk itt, de a saját kurvánk, a saját elménk van itt. De ha ezeket az elme csápokat visszahúzom, mint a csőszerű vájatokat a múltból(emlék, definíció) - - a jövőből(vágyak, tervek, félelmek) és ITT van minden - azt vagyok képes látni, megérteni, realizálni, meghaladni! és leállítani - de ez csakis kizárólag ITT lehetséges.

Ezért kell ITT lenni - mert ITT van minden - az elme - a pokol. A föld pokol. Ha ÉRTEM, hogy pokol, akkor véget vetek neki - miért? ÉRTEM! MásokÉRT(em). És ha minden egy - akkor mindenki én vagyok - ha valakinek szar, akárki is, az utolsó kullancs is - az is én vagyok - ÉRTEM?
Ha valaki ITT van - akkor az LÁT - aki lát, az ÉRT - aki ÉRT, az minden. Aki minden, az nem áll, az MOZOG. A mozgás az, ahol az ÉRTEM kiderül - csak egy elmebódító definíció volt ez az "értem" - vagy tényleg, valóban az ÉLETben tettekben manifesztálódva egyértelműen megállja a helyét, akár az örökkévalóságig?

-------
ma este goagil budakeszin, a moszkvától megy a busz, 24 órás pszí móka
hogy mozogjon a test, hogy álljon a tudat
SZERves ROBOToknak

ÉLvezd

Test

2008-06-24T08:35:00.001+02:00

Kezdem az egész testemmel, az egész testemként tapasztalni a jelenlétet. Sokszor rádöbbenek, hogy a fejemben létezem - van a homlok körüli 15 centis rész, ahol vagyok - gondolkodom, meg agyalok, meg néha érzek, és akkor bizsereg a gerincem, meg futkároznak ezek az érzések a testemben - meg persze amikor az érzelmek "átfolynak a testemen" - ezek nem rosszak, de őszintén, abban, hogy az EGÉSZ TEST legyek, EGY és EGYENLŐ vele, mint saját magam - az vagyok én. Az érzések, érzelmek, gondolatok mindig részlegesek, futó "kalandok" - sőt csak elterelik a figyelmet a TELJES jelenlétről - még ritkán van, de kb egy hete észreveszem, hogy amikor megyek, akkor az egész testemmel megyek - a lábam, a lábujjam, a combom, ahogy lép, ahogy történik a lépés, ahogy a törzsem tolom előre, ahogy a karjaim lógnak, mozognak, ahogy a vállam áll, ahogy az állam tartom, ahogy nézek, ahogy a fejem, ahogy a hátam tartom - EGY - ilyenkor TELJESen birtokba veszem a testem - ilyenkor valójában sokkal jobban ITT vagyok.
Eszméletlen - mi "kell" hozzá? Ön-elfogadás, ön-átölelés(egybefogadás), annak elfogadása, ahol vagyok, amit csinálok, annak megértése, hogy miért van az, ami most épp ITT van, ön-intimitás, nyitottság, abszolút ön-őszinteség. Látni, hogy miért és hogyan vagyok most éppen ITT - és ha már ITT vagyok, akkor tényleg legyek ITT - de ehhez az kell, hogy elfogadjam - hogy élvezzem(abból a szempontból, hogy megértem, hogy ez vagyok most éppen én, ezért ha nem érdekel, ha nem tetszik, ha nem tudom megtalálni a jelenlétemben azt, ami a figyelmem fenntartja), hogy ne engedjem(sőt ne is kívánjam), hogy a múlt jusson "eszembe", akár egyetlen gondolat erejéig - vagy hogy egy aprócska kis jövőkép se legyen "itt", hogy mi lesz, mi lehetne, vagy mi lenne jó, vagy akármi.
Tehát se jövő, se múlt - ITT, MOST.
Ekkor teljesen "birtokba" tudom venni a saját jelenlétem - a testem, a pillanatot, a körülményeket, ekkor belül csend van - engedem, hogy átfollyon a külső világ rajtam, és belül nem ingerel mozgásra - MAGAM mozgatom magam, nem engedem, hogy a múlt behatároljon, a jövő beindítson.
Eszméletlen érzés. Ekkor olyan, mintha az egész világ bennem lenne, mintha én lennék minden, mindennel egy és egyenlő - és mégis csak magam, csak ITT, csak most. Ekkor tényleg azt csinálom, amit akarok, sőt - azt csinálom, aki vagyok.

Persze van, hogy beakadok - hogy "felizgulok" azon, hogy húú, most itt vagyok, mennyire intenzív, mennyire jó - ezek belső reakciók - ezek el fognak múlni - ezek még jelzik, hogy nem fogadtam el teljsen, még ítélem, még próbálom definiálni, próbálom a múlt szemszögéből megfogni, hogy ez mi. Pedig ez megállítja - visszakerülök az agyamba. Én nem csak egy agy vagyok. Nem akarok GONDolkodni -

- ÉLni akarok, tudatába lenni mindennek a JELENLÉTemben - ez a PILLANAT.

Ez nem is akarás, ha akarom, nem megy - ha akarnám, azt jelentené, hogy nem természetes, hogy bele kell fektetni energiát, hogy tapasztaljam - az meg feltételes, fejből jön - én nem a fejemből jövök - persze az is én vagyok, a fejem, de ha ítélem a helyzetet, a pillanatot megragadom - akkor a pillanat elvész - és ittmaradok a definíciómmal egyként - csak akként a pillanatban - ez afféle apró ketrec - éppen most itt, ahelyett, hogy átölelnék mindent a jelenlétemben, az egész testemként ITT lennék - megragadok egy apró szeletet, és éppen arra fókuszálok - valamiféle definiált, múltból jövő ítélet következményeként.

Őszintén, ha tényleg, brutálisan, abszolút módon őszinte vagyok magamhoz, akkor én az vagyok, ami ITT van - és ha az vagyok, aki ITT van, akkor vagyok ÉN.

A testem mindig ITT van - akkor miért ne legyek a testem - elfogadom úgy ahogy van, merem felfedezni, merem szabadon mozgatni, merem rábízni magam, merem engedni, hogy szabadon lélegezzen, hogy szabadon ÉLjen, mert ez a szabad ÉLET vagyok én is - a FÖLDből van, minden atomja a TERMÉSZET ajándéka - ez vagyok én. Ezzel azonosulok, ezt tapasztalom, és ez fejeződik ki bennem, rajtam, általam.

Ha öntudatába vagyok a lélegzetemnek, ha átÉLem a lélegzetem, akkor ITT vagyok - a LÉLEGZET vagyok - nem lélek, nem energia, nem tudat, nem fény vagyok - ezek részek, ezek részletek - ezek töredékek - ezek elkülönülés - én MINDEN vagyok, minden ami ITT van, minden ami a JELENLÉTem - és ez most éppen a TEST

TEST

A testem a JELENlegi mutatóm, az, hogy KI VAGYOK ÉN, ITT ÉS MOST. Ezzé váltam, ezt kaptam, ezt fogadom el, ezt "veszem birtokba", de eközben a birtokbavétel közben realizálom, hogy ez igazából nem is az - ez inkább az őszinteségem kifejezése - ekkor tényleg merem azt látni ami itt van, merek eggyé és egyenlővé válni azzal, ami körülöttem van, és így velem egyként és egyenlőként irányítom.

Ami meg ebben a folyamatban "zavar", "fennakaszt", azt megvizsgálom, esetleg leírom, hogy lássam, mi lehet az oka - mert ha nem így teszek, biztos, hogy visszatér - hát nem mindannyiunk ezzé a folyton visszatérő folytonos "fennakadássá" váltunk - ezért nem vagyunk ITT.
Tehát ezek nem véletlenül vannak - ezek azért vannak, hogy megmutassák a pontos okait, következményeit annak, hogy miért nem vagyunk ITT.

Ajánlatos őszinteségben ezt megtapasztalni, megérteni, kinyílni - mi az oka - és aztán megérteni, megbocsátani saját magunknak, hogy ez butus dolog volt, ideje továbblépni, és aztán elengedni, ezt kifejezni és kész.
NEM elfelejteni - ha egyszer megértem, nem fogom elfelejteni soha - mégsem fog befolyásolni - s emlékszek rá gondolat nélkül, hogy ezt többé nem - ebbe nem megyek bele megint, mert már tudom, ismerem, megtettem(akár többször, százszor), és LÁTom, hogy butaság, ez nem az, aki én vagyok, és MEGHALADom.

És ez az a módszer, amellyel fokozatosan megértem, megtapaszalom azt, aki vagyok, eképpen "integrálódok" bele a JELENbe - a saját jelenlétembe, a saját ITTLÉTembe - ne kelljen jövő, ne kelljen múlt, nem kell GOND olkodni - csak kifejezni, tenni, mozogni, szabadon, ITT ÉS MOST.

Ebben nincs misztikum, nincs fény, nincs bölcsesség, nincs spirit - ez mind felesleges - ez a JÓZAN ÉSZ - ez az ami valójában vagyunk.

ITT VAGYUNK - ez a definíciónk - és ha már ITT vagyok, akkor ezt éljem is meg minden pillanatban, mert ha én az "itt" vagyok, akkor ha éppen a múlt, jövő befolyásol, akkor nem vagyok itt - akkor nem az van, ami, aki én valójában vagyok.
Ezért mind legyünk ITT:)

Ön-őszinteség, mint ön-megbocsátás, mint ITT vagyok.

2008-05-31T20:13:00.001+02:00

Legnagyobb bátorság: önmagam lenni mindig és ezt nem csak látni, hanem ezt be is bizonyítani magamnak - egyszerűen pillanatról pillanatra - s addig bizonyítani, amíg állandó nem vagyok - állandóan én - nem kevesebb, nem több, mint aki valóban vagyok.

Itt vagyok - ez nem az elhelyezkedésem, ez az, hogy ki is vagyok valójában.

Én ITT vagyok.

Egy és egyenlő vagyok magammal. Józan ész.
Hogy lehetnék nem egy azzal, aki vagyok? Ez nem egy feltétel, ez nem egy választás, az, hogy Én én vagyok. Ez az örök megváltozhatatlan tény. Elfogadni magam. Én én vagyok.

Mindig egyenlő vagyok azzal, amivé váltam éppen. Mivel vagyok éppen egyenlő - azzal ami ITT van - ami itt van, az vagyok én. S a kérdés jogos? Valóban az vagyok, aki éppen most ITT vagyok? Specifikusan minden egyes rezdülésem, a pillanatom, a perceim, a napom, az éveim. Ez vagyok éppen most. Ezzel vagyok egy és egyenlő.
Ez nem egy választás, ez egy tény. Ez a józan ész.
Ezt lehet elfogadni, és lehet nem elfogadni. Ezzel lehet szembenézni és ezt lehet kerülni.
Ez mind választás kérdése, és ez az intimitás. Ez az intimitás az ami valójában én vagyok. Ez az az intimitás, amivel éppen egy és egyenlő vagyok mutatja, hogy ki is vagyok valójában - mert az tény, hogy minden pillanat egy választás. De nézzük csak meg ezt az intimitást-választást. Azt nem választom, hogy ki vagyok, legfeljebb elfogadom, vagy elfojtom, tagadom vagy átölelem, titkolom vagy hírdetem, de én én vagyok.
És ez az intimitás az ami lehetővé teszi azt, hogy meglássam, hogy ki vagyok valójában - hogy az amivel ITT most éppen egy és egyenlővé váltam - az, amilyen helyzetben vagyok, az tényleg én vagyok?
Az tényleg én vagyok az örökkévalóságig?

Ez az az intimitás, amely megszüli a választást, hogy akarom e megismerni magam, akarok-e annyira intim lenni magammal, hogy merjek abszolút őszinte lenni saját magamhoz minden egyes pillanatban?
Jelentsen ez akármit, hisz ha eléggé intim kapcsolatban vagyok magammal, akkor lehetek annyira őszinte magamhoz, hogy realizálom, ha nem vagyok őszinte magammal akár egyetlen egy pillanatban is - akkor az igazából nem én vagyok.
Akkor megengedem magamnak a választást, hogy ne legyek az aki valójában vagyok - abszolút ön-őszinteség a pillanatban, mindig ITT.
Miért ITT? Mert nem lehetek őszinte a múltban, nem lehetek őszinte a jövőben - az már megtörtént, vagy még nem történt meg, az most ITT sincs - és ÉN ITT VAGYOK.
Tehát ha nem vagyok itt - nem vagyok önmagam - ha nem a pillanat vagyok, mint abszolút őszinteség, ITT - akkor nem is én vagyok - akkor nem vagyok őszinte magamhoz - hazudok magamnak. Miért? Tán csak nem félelem?

FÉL ELEM

A MÁSIK FELEM - amivel nem merek őszintén szembe nézni - pedig az is én vagyok - de elkülönültem - és én is fél elem vagyok, meg a másik is fél.

És a pillanat, ami mindig ITT van, amiben ITT vagyok -

ez a két fél elem egységesítése az egységben és egyenlőségben.

Egységben és egyenlőségben azzal, amit elfogadtam és megengedtem.
Egységben és egyenlőségben aként, amivé elfőgadtam és megengedtem, hogy váljak.

Ha fél elem az, ami ITT van, akkor az. Ha az abszolút ön-őszinteség, mint a PILLANAT - akkor azzal.

Érdekes megfigyelés, hogy amit ITT tapasztalunk, az keletkezett, volt kezdete -
el fog múlni, van vége - de az ITT az marad. Mert mi ITT vagyunk.
Mi az ITT vagyunk. Egységben és egyenlőségben.

Tehát ez nem az ITT vagyok, mint önmegvalósítás, az mindig ITT VAN, mert az vagyunk, egytől egyig, mind egyként és egyenlőként.
És ha én az ITT vagyok, akkor ez az ön-őszinteség, ön-intimitás nem is választás - inkább nevezhetjük elkerülhetetlennek. Ki-ki meddig kerülgeti, az más tészta, ön-őszinteség kérdése.

De hogy tudnám megbocsátani magamnak azt, hogy nem vagyok őszinte saját magamhoz? Egyszerűen: ITT. Itt épp ami van, és ön-őszinteségemben rájöttem, hogy én nem is az vagyok, amivel most éppen ITT egy és egyenlővé váltam: az az amit megbocsátok magamnak - kinek másnak, mint saját magamnak: azt, hogy nem voltam őszinte magammal, azt magamnak bocsátom meg, nem?

Ezért megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne legyek őszinte magammal.

És ezt ki is mondom - mert úgy rezeg a hang, a hang vagyok, a szó maga, amit mondok vagyok - és ha őszintén mondom a szót - az Élő szó vagyok - maga az ÉLET - és eképpen megbocsátom magamnak.
És kiemelem, hogy "elfogadtam" és "megengedtem", mert mindezt én tettem, én fogadtam el, hogy í]y lett, és én engedtem meg magamnak, hogy ez lett most ITT, ami van.

Itt kezdődik az ön-intimitás - az ön-őszinteség, az ITT levés - az emberek nincsenek ITT - az van itt, aki őszinte magához annyira, hogy merjen annyira intim lenni magához, hogy meglássa: mi ITT vagyunk. Mi ez az ITT vagyunk.
És ha ez nincs megélve, ha a szavaink nem eképpen élnek - az ön-őszintétlenség, az nem is az, akik valójában vagyunk.
És ezért az ön-őszinteség önmegbocsátás. És az önmegbocsátás önintimitás, és az ön-intimitás az ITT levés, és az ITT levés az önmegvalósítás.

(folyt köv)

Tű fokán

2008-04-27T18:59:00.005+02:00

ez egy lol

tehát az tény, hogy ezt most elhanyagoltam, és az angol blogba írtam főleg, de végülis nekem mind egy.

Realizáltam, hogy nem kell több szart eltűrjek, én én vagyok, más meg más. Még ha tisztában is vagyok azzal, hogy az egység és egyenlőség mindenütt mindenben mindenre és mindenkire mindig mindenhol igaz is, pont azzal támogatom magam - és másokat is mint magam, hogy nem vagyok hajlandó egy cseppel se kevesebbet elfogadni, mint aki valójában vagyok.
Egy és egyenlő mindennel, mint élet, mint önmagam a pillanat, mint saját magam a légzés.

Ezért nem kertelek(nem kell saját elme-állat-kert), egyenes őszinte és közvetlenség vagyok.
És nem félek ezt, mint magam kinyilvánítani bárkinek. És ezt ki is fejtettem a vlogomon, igaz azt is angolul, de hamarosan gyártok pár magyar videót, mert az is sokat támogatna, meg engem is meg anyám is, meg akárkit, akit éppen.

Egyértelműen látható, hogy mire megy ki ez az egész, és hogy milyen egyszerű is az élet, és mily módon belebonyolódott mindenki a részletekbe, és el is felejtette, hogy honnan is jött, meg mi is van valójában...de nem igazán, csak úgy látszólagosan, hogy ne kelljen felelősséget vállalni.
És a sok barátom, senki se látja, csak az az érdekes, hogy miként és mikor és miért definiáltam barátokat. Speciálisan egytől egyig, melyiket mikor hogyan miért...
Definíciók az elmében az elméből.
Ez az öntudatra ébredt tudat szó szerint egy program, ez szó szerint átvette az irányítást minden és mindenki felett, és ez már őrület. Ha tudnák az úgynevezett barátaim, mennyire súlyos is ez, megkattannának , ezért inkább nem is realizálják - mert az a megkattanás annyit jelentene, hogy minden amit most úgy definiáltak, mint önmaguk - egy pillanat alatt elveszne..
Mint a film Bourne. Jason Bourne elfelejtette ki is valójában, és 3 igazán kemény küzdelmes film során tudja meg, mint főszereplő, hogy ki is, és az nem egy választás, inkább egy önmaga által elhelyezett labirintus, melyből ugyanúgy kimászik, ahogy belemászott, és ugyanúgy visszaemlékezik ahogy sorba elfelejtette.
Ez ugyanígy van velem is. Sorra tárom fel a lezárt kapukat, mert többé nincs titok, és többé nincs mit vesztenem, vagy ha van, hát tágra nyitom magam, vesszen - ami elmegy, az nem is én vagyok... Hogy képes legyek hagyni az életet, mint a fizikai testem, mint a lélegzetem élni, pillanatról pillanatra, és nem hagyni, hogy részt vegyek ebben a tudat-rendszerben, amire az elmével csatlakozok, a kis bezárt irányítószobámban...és csak hagyni hogy lélegezzen a testem, mint én, nem hagyni elválasztani magam ezzel az elme-tudat rendszerrel, hanem csak itt lenni, mindig itt, feltétel nélkül itt, mindig saját magam lenni, mindig képes lenni elviselni önmagam, örökre, amilyen vagyok, mert ez a pillanat és ez az ami csak itt és most realizálható.
Itt és most, és sokmindenki beszél erről, de senki sem éli minden pillanatban.
És ez lehetséges, nem egyszerű, de tényleg csak egy elhatározás, egy végtelen mértékű kijelentés, (statement) az egész, és utána nem elbukni, nem elesni, nem visszazuhanni, nem visszabújni az elmébe, hogy ne kelljen itt és most lenni(vágyódni, múltazni, jövőzni, tervezni, GOND olkodni) mert ÉN, mint MAGAM mindig itt vagyok -- de ha az elmémmel a tudatban mászkálok, az sosincs itt...az csak illúzió, az csak a félelem miatt van.
És sorba jönnek nekem itt az úgynevezett barátok, akik beszélnek itt a szabadságról meg rendszerről, de senki sem kezdi legbelül, ott ahonnan ered, inkább bújnak, futnak, hibáztatnak és terelnek.
És ezért is én kénytelen vagyok meghúzni a vonalat, hogy ez itt a tű foka.
Aki egység és egyenlőség mint légzés mint élet és ezt bizonyítja is magának és látható is, az az akiben bízhatok, feltétel nélkül, mint én, mint egyenlően és egyként - - a többi még nincs ITT.
Mert ez itt és most van. És ez nem leválogatás, ez nem nácizmus, ez nem elkülönítés, ez az, ahogy az egységesítés működik. Gyakorlatilag csak így tud működni itt és most, abban amiben vagyunk.
Tehát így van.
Tehát akinek a kiindulópontja egység és egyenlőség az én vagyok, a többi pedig most éppen nem én. De kurvára nem. Tekintve hogy éppen hogy viselkednek, miért viselkednek így és különösképp minek tartják magukat, aminek én magamat többé nem.
És ez látszólag ugyanúgy elkülönülésnek tűnik, hogy én elkülönülök tőlük, meg a tudattól, pedig ez csak tűnik - ahogy bocsátom meg magamnak, ahogy fejtem visszafele, ahogy nyitom ki magam, ahogy válok egyre intimebbé saját magammal, és ahogy egyre jobban megértem magam, mit miért tettem, választottam, hogy haladtam meg - - úgy egyesül minden bennem, minden egyként egyenlően -- még a tudat is, még az elme-tudat rendszerré vált emberek is --
és ezzel magam is támogatom, és őket is, mert megmutatom nekik, kik is ők most éppen,
és, hogy ki vagyok valójában, akik ők is, csak továbbra sem választják a felismerést, az ön-őszinteséget, ön-megbocsátást.
És ez addig megy, amíg minden lény itt nem realizálja, hogy egység és egyenlőség. És fogja.
És fogja, mert már egy bizonyos szempontból ez megtörtént. Ahogy mindig is megvolt, de most itt van. Ahogy a tudatban egyre kevesebben vesznek részt, ahogy egyre több elme realizálja azt, hogy le kell álni feltétel nélkül - úgy az egész leáll.
Mert halálkor mindenki realizálja. És az a legkésőbbi pont, addig lehet húzni a játszmát, nem tovább. Mert akkor a halál mint a tudat egyként leáll mozogni. A félelem a haláltól elkerülhetetlenül manifesztálódik - és az elme-tudat rendszer semmi más mint ez a félelem a haláltól, ami amint bekövetkezik, elmúlik.
És ez elkerülhetetlen, csak nézzük..megszületéskor már egyértelmű, hogy meghalunk, hogy elveszítjük az elmét, a tudatot, akkor miért ne állítsuk le saját magunk itt és most, ezzel szimbolizálván kik is vagyunk valójában az örökkévaló életként, mint egy és egyenlő mindennel.

Én az életet választom, ami az elme-tudat halálával kezdődik. Pontosabban a meghaladásával, az pedig a megértésével, az pedig az őszinteséggel, az pedig az önmegbocsátással, az pedig a döntéssel, arról, hogy ki is vagyok valójában. Minden pillanatban. Itt vagyok és akkor én vagyok, tényleg, aki vagyok tényleg, mindig, végtelenül, minden mindig, feltétel nélkül - vagy egy feltételes program vagyok, aminek van kezdete és van vége...
Tehát teljesen felesleges ezen kattogni.
Ha elkezdted, fejezd is be. Mindent...legyen az bármi, definiáld azt bárminek.
De az biztos, hogy a rendszer nem élet, a rendszer csak egy program, és a programok törölhetőek. Halál után ráadásul a sok adat, ami nem élet el is veszik, mert igazából, az örökkévaló élet szempontjából nem számít - tehát felesleges ragaszkodni ezekhez a definíciókhoz.
Tekintve hogy mindent a félelem szült, ez az egész elkülönülés is azért burjánzott el ennyire, mert csak gyűlt gyűlt a szénaboglya, amíg fel nem gyúlt és most ég.
Minden ebben a világban kép természetű, mint a .jpg vagy a .gif.
És ezzel azonosultunk. Ezek után vágyunk, ezektől félünk, ezek vagyunk. Látszólag.
De ez még semmi, csak őszintétlenség. Minden képnek ugyanaz a természete.
Lehetséges mögé és belelátni minden képbe, oly egyszerűen, mint a légzés - csak ki kell kapcsolni az elmét - semmi gondolat, semmi érzés, semmi érzelem, semmi belső reakció - - és feltárul minden...Egy lenni mindennel és egyenlő... Ez az élet és ez az, ami vagyok.

Mivolta

2008-04-02T07:32:00.006+02:00

Nine Inch Nails - Closer(uncut)
Ez az emberi elme igazi mivolta

NineInchNails:Closer

You let me violate you.
You let me desecrate you.
You let me penetrate you.
You let me complicate you.
Help me.
I broke apart my insides.
Help me.
I've got no soul to sell.
Help me.
The only thing that works for me.
Help me get away from myself.

I wanna fuck you like an animal.
I wanna feel you from the inside.
I wanna fuck you like an animal.
My whole existence is flawed.
You get me closer to God.

You can have my isolation.
You can have the hate that it brings.
You can have my absence of faith.
You can have my everything.
Help me.
Tear down my reason.
Help me.
It's your sex I can smell.
Help me.
You make me perfect.
Help me become somebody else.

I wanna fuck you like an animal.
I wanna feel you from the inside.
I wanna fuck you like an animal.
My whole existence is flawed.
You get me closer to God.

Through every forest.
Above the trees.
Within my stomach.
Scraped off my knees.
I drink the honey inside your hive.
You are the reason I stay alive.

Most is itt vagyok. Most még itt ezen az oldalon. Kifejezem magam, hogy a kifejezésemben meglássam ki vagyok. És ki nem. És ahogy teszem, legbelülre figyelek, pontosabban a legbelsőm tudja, hogy amit éppen teszek, az én vagyok-e vagy csak megalkuvás, vagy csak ön-hazugság. És ha őszintétlenségen kapom magam, megállok egy pillanatra, megnézem, hm. Ez nem én vagyok. Miért is van. Miért teszem ezt, mi van ha ez TÉNYLEG nem én vagyok. Akkor megbocsátom magamnak, hogy idáig fajult...hogy képes voltam feladni magam, csak mert feltételek közé helyeztem magam, csak mert féltem, hogy lyally. És ez túlzás. Ez a félelem sem én vagyok, ezt is megbocsátom. Mindent megbocsátok, le is írom, hogy stabilizáljam, hogy emlékezzek, hogy megosszam. Ki is mondom, hogy átéljem, ahogy mondom ki a hangom ahogy rezeg, eggyé válok azzal amit teszek, nem elég csak mondani.

Ez az igazság. Amíg nem merjük leírni, megosztani, kimondani, addig belül őrlődik. Addig meg akarjuk tartani, mint titok, mint kincs, mint elkülönülés. És ez az ami miatt itt tart a világ. Ez az oka, ahol tartunk. Tényleg úgy gondolod, hogy fejlődünk?
Tényleg változik valami? Nem hinném. Nézzük:
-Továbbra is van pénz
-Továbbra is van erőszak
-Továbbra is van háború
-Továbbra is van éhezés
-Továbbra is van gyerekmolesztálás

Mi fejlődik?

A tömegpusztító fegyverek igen.
Az technológia, hogy mégjobban függjünk külső dolgoktól.
Az agymosó média.
A természet pusztítása.

SEMMI SEM VÁLTOZIK, csak erősödik, miért lehet ez...
Mert bennünk van az állat, a bezárt kamrába, elrejtve, és senki se látja..
Mert elhittük, hogy a gondolataink nem hatnak a külső világra.
Mert elhittük, hogy én csak egy apró ember vagyok, nincs befolyásom az egész világra.
Mert tudom, hogy meg fogok halni és addig egy kis örömöt szerezni vágyok...

Csak hogy eltereljem a figyelmem ha kell egy pillanatra is(aztán a következőről) az igazságról, hogy egy SZOLGA vagyok, és a FÉLELEM és VÁGY rabja vagyok...
Hm én sem vagyok kivétel, különben nem lennék itt... de kudarcba fúl mert van pofám amit képtelen vagyok többé befogni.
Leleplezem magam, mert mit veszthetek? Amit elveszthetek, az nem is én vagyok. Akkor meg miért ne vesszek el mindent, ami nem én vagyok?

Egység és egyenlőség: ez van mindenütt, minden más illúzió, szemenszedett hazugság szó szerint.
Ez a világ SZÓ ALAPÚ: kezdetben vala a szó. Isten teremt a szóval.

AZ AZ ISTEN MI VAGYUNK, EGYTŐL EGYIG, mindannyian egyek és egyenlőek vagyunk, egyenként felelősek az egész világért, csak bújunk, terelünk.

Egyenlő mértékben most isszuk a levét, egy bolygón. Mert elhittük, hogy mi kis haszontalan szolgák rohangászunk fel s alá és nincs következménye a világra.
PEDIG VAN.

Mi kell történjen, hogy felállj? Hogy azt mondd, ELÉG, TÖBBET NEM TŰRÖK!

Nekem a freelove azt jelenti, nem félek kimondani, hogy emberiség, szarban vagyunk, mert hazudnék, ha nem ezt mondanám...

És rá kellett döbbennem, hogy az úgynevezett 'barátaim' gyávák. Terelnek. Félnek.
Őszintétlenek. Miért vagyok akkor velük?
Tán mert féltem, hogy egyedül maradok és akkor a saját őszintétlenségem csapdájába esek és elvesztem a kiindulópontot. Elvesztem magam. Elég félelmetes lenne elvesztenem magam.Pedig ha én én vagyok, hogy tudnám elveszteni magam? Butaság...
Tán azért voltam velük, hogy megnyugtassam magam, hogy őszintétlenségem nem egyedi, nem baj. Pedig kurvára.
Tán azért voltam velük, mert reméltem, hogy ha én egy picit lankadok, hogy elfelejtem, mi van itt, miért is vagyok itt, mi is vagyok, akkor majd támogatnak, kijavítanak, netalántán majd hátha rájönnek valamire, és majd elmondják, hogy milyen vagyok. És mi NEM vagyok. De nem történt ez sem.
Tán azért voltam velük, mert féltem egyedül, féltem, hogy majd nem lesz nőm, akivel szekszelhetek, és nem tudom majd kifejezni magam és bekattanok. Ajánlottak, bemutattak pár kedves lánynak, de igazából 'nem éltem' a lehetőséggel.
Tán azért voltam velük, hogy kis örömöt leljek, szórakozást, hogy elfelejtsem, hogy mi is vagyok, mivé is váltam, és mit kéne tennem, de hát ők se teszik, én se teszem, punk tum.
Tán azért voltam velük, mert hasonlóképpen ön-őszintétlenek, mint én, és így van egy közös alap, amely megtart, amely garantálja, hogy nem török ki, hogy nem realizálom, és nem mondom az arcukba, hogy HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ.
Tán azért voltam velük, hogy reméljem a kis apró hasznokat tőlük, hogy majd milyen jó lesz vele és vele lenni, mert ez és az. Mert féltem, hogy egyedül képtelen vagyok.

De ennek vége. Már majdnem mindenkinek megmondtam, hogy ennek vége. Nem vagyok hajlandó tovább hazugságban élni, kerül amibe kerül, jobb most ezt lerendezni, mert mi más érdekelne, mint, hogy őszinte tudjak lenni minden pillanatban.
Nekem nem kell szeretet, nem kell béke, nem kell gazdagság, nem kell csillogás, nem kell élvezet, ezek mind az őszintétlen elmém játékszerei, hogy eltereljék a figyelmem egy pontról: Mivé váltam legbelül. Hogy mindannyian mivé váltunk legbelül egyként és egyenlő mértékben. Mert amit elfogadok és megengedek, az igenis felelősségem. Mind belül, mind kívül.
Sírni tudnék, ha képes lennék, de még az sem megy. Pedig néha biztos jólenne, csak kiadni.
Próbáltam alkoholt, drogot, sokat sokat sokat, de az is csak arra jó, hogy elterelje a figyelmem erről a pontról: nem vagyok őszinte. Akkor meg minek, ha már tudom.

Definiáltam az örömöt, gyönyört, szavakkal körülírtam, és így most itt van. Ez a definíció bennem él. Még akkor is ha azt mondom, picsába, nem akarom definiálni. Nem akarom hogy az öröm tőlem függetlenül, feltételesen szaladgáljon a világban, ez kevés.

Ezért le kell csupaszítani magam, hogy képes legyek tapasztalni. Képes legyek szembenézni, tenni is ezért és nem visszaesni, nem feladni, nem félni.
Ezért osztom meg, hogy ne vesszen el többé. Még ha beteges is, vagy félelmetes.
Mert mi is a félelem? Pusztán emlék, mely kering bennem, hogy jajj, ha ezt teszem, akkor az lesz..és így korlátozom le magam...Mi van, ha koncepció nélkül csak ITT VAGYOK? Miért nem megy ez, miért kell túlélni? Mit kell túlélni?
Az őszintétlenség akarja túlélni. Pedig lehetetlen. Ha más nem, a halál pontot rak az i-re. De én nem várok addig, mint más. Miért várnék...

De ITT vagyok. Itt, most ezeken a honlapokon, s kattingatok nevekre, meg írok levelet, meg pötyögöm a naplóm. És semmi sem számít, mint az, ami itt van MOST előttem.
Mert ha a múltba nézek, akkor ott vagyok, ha a jövőbe nézek, akkor ott vagyok.

Én voltam ott. MOST meg ITT. És ahogy ITT vagyok, és mégis tendálok az ott-ra, az ott-ba, mint múlt, mint jövő, megnézem, hogy hm, miért is? Miért most ebben a speciális pillanatban, miért nem jó itt és most? Mi az oka, hogy nem élvezem a pillanatot, mi az oka, hogy elválasztom magam a MOST-tól? És ez az ok, ez az ok, amely az ön-őszinteség. Őszintén tényleg megéri nekem ott lennem, amikor én valójában ITT vagyok? Miért engedem, hogy befolyásoljon, lekorlátozzon az az ott? Biztos nem véletlen. Biztos nem hiába nosztalgiázok, félek, ahogy a múltban féltem, vagy tekintek, tervezek a jövőbe: mert nem bízok a jelenben, nem bízok MAGAMban, s nem bízok abban, hogy ez az ITT és MOST így marad.
Bízok bí bí bí bízok. Bibi bú bibi bá. Magam vagyok a bizalom. Kiben másban bízzak, ha még magamba se tudok? Hogy tudnék másban bízni, amíg magamba sem bízok ..s ha magamban nem bízok, akkor hogy tudok bízni abban, amit teszek? Józan ész...
Ezért nincs azzal semmi baj, ha MOST ITT egy picit ott vagyok, csak tudni kell felismerni, észrevenni, őszintén belátni, majd újradefiniálni(hisz már megtörtént, azért van), megbocsátani(megjelölni, hogy hé, ezt én már beláttam, hogy ennye-bennye), és ha legközelebb jön, akkor meg tudjam haladni, meg merjem tenni, le tudjak szakadni az ott-ról, hogy 'picit többet' tudjak ITT lenni MOST. És amíg ez nem folytonos, addig nincs kész, addig nincs vége, addig nem ÉN vagyok feltétel nélkül MINDIG. És amíg ez nincs így minden lényre, hogy egységesen egyelnő mértékben nincs mindenki eképpen ITT és MOST, addig nem nyugszom.
Ez kéne legyen mindenki kiindulópontja, ez kéne legyen mindenki alapja, hogy rendberakjuk ezt az egészet.
---
És ezért nekem rendbe kell rakjam ezt az egész szexuális biszbaszt.
Kicsit furcsa, de miért ne legyek őszinte? Mitől féljek? Megesztek? Csak nem...
Vagy ismerős-barát-rokon-főnök-AKÁRKI meglátja, megtalálja milyen is vagyok?
Hmmm. Állok elébe. Nincs titkom.
Kicsit betegesnek is érzem, hogy most akkor így írom ki magam a szabadságba, de nincs más út. Ez a legegyenesebb. Leírom mivé váltam, ki vagyok, és amikor a helyzetet már tisztán látom, akkor velem egyként és egyenlőként azt irányítom, mert hát én ez vagyok, és én jutottam el ide, akkor én is kell megváltoztassam.
Miért vágyok nőre? Miért akarok érinteni.
Napokig tudnék írni folyamatosan és teszem is, most egy picit ide is, mert képtelen vagyok tovább elnyomni, elfojtani, elrejteni, hogy ki vagyok, hogy kik vagyunk mind egytől egyig.
Mert ha én nem állok talpra, mi van ha senki sem fog? Meddig várjak???
Mert ha én nem válok őszintévé, ki fog helyettem? Nem várok!!!

Egy pillanatnyi elmezavarban elfolytott szexuális vágyam képtelen voltam visszafolytani, de maszturbálni sem akartam, hát most ez az üzemanyag hajt, hogy itt írkáljak. De aztán pár kattintás után itt sem tudom elfolytani már ezt.
Ha már itt vagyok, végig kell járni.
Nem. Ez is csapda. Nincs mit végig járni.
MOST ITT vagyok, s ennyi.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy definiáljam magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy definiáljam az örömöt, magamon kívül.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy érintésre vágyódok, ahelyett, hogy realizálnám, magam vagyok az érintés.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gyönyörre vágyok, ahelyett, hogy realizálnám, magam vagyok a gyönyör.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nőre vágyjak, ahelyett hogy realizálnám én teljes vagyok.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek nem abszolút őszinte lenni mindig mindenkivel mindenben.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azt higgyem elvesztíthetem magam.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy függjek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne legyek őszinte magammal.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy definiáljak emberi lényeket, hogy ki milyen, kivel miért vagyok és kivel hogy viselkedem. Ez elfogadthatatlan. Minden egy és egyenlő. Nincs különbség. Az elme tesz különbséget, az elme nem én vagyok. Az elmémért én vagyok a felelős, én engedtem meg, hogy rámnőljön, igazából én vagyok. Azzá váltam, ezt kell betennem magamba, mint egy és egyenlő velem, és egyszerűen a mostban lenni és látni, mi vagyok, mi nem, és ami nem vagyok, ám mégis teszem, azt megbocsátom magamnak feltétel nélkül.
Többé nem vagyok hajlandó elfogadni kevesebbet, mint aki vagyok.

Felelősség

2008-03-11T19:31:00.005+01:00

Egység és egyenlőség.
Felel ő sség
Mi az önvaló? Ki vagyok én?
Mi a felelősség? Felel-ősség?

Hogy tudod definiálni magad amíg van egy definíciód magadra?
Hogy lehetsz biztos, hogy az a definicíó ön-definíció, és nem egy szakrális geometria tudás-információ rendszer démon?
Hogy lennél képes felelősséget vállalni, ha még csak önmagad sem tudod, látod, tapasztalod?
Önvalónak nincs definíciója. Ha megengedem magamnak, hogy egy definíció legyek - bajban vayok. Miért vagyok bajban? Baj azt jelenti, szituáció. Szituáció azt jelenti, az ok és okozat rabja, azt jelenti, hogy a tudat rabja.
Az önvaló nem a tudat rabja, az önvaló nem rabja rendszereknek, nem rabja meghatározott definícióknak.
Hogy lehetne egy definíció egy válasz? Hogy lehetne egy válasz egy definíció?
Minden definíció, ami itt van, ebből a világból jön. Ha azt mondom, definiálom, akkor befolyásolódom, birtoklódom, manifesztálom és tapasztalom azt, az egység és egyenlőségben mint az maga. Amit birtokolsz, birtokba vesz. A dolgok, amiket birtokolsz, végül uralni fognak. Egyszerű. Ha van egy definíciód - birtokba vagy véve egy definíciónak - és nem más miatt, mint saját magad.
Nem kell semmit sem tenni világ rendszereivel, nincs semmi tennivaló az ország rendszereivel, nincs mit tenni a család rendszerrel - az egy definíció szerinti elkülönülés lenne ebből a világból, az csak egy másik ön-őszintétlenség megnyilvánulás lenne ebbe a világba.
Akkor mi a felelősség definíciója? Ha van egy definíciója, - elkülönítve tőlem, akkor az csak egy másik rendszer birtokbavétel. Ha van egy feltétele - ez csak egy másik rendszer megnyilvánulás lenne, semmivel sem több, mint egy szánalmas ötlet, egy ürügy, hogy az ön-őszintétlenség pontom miért ne lássam tapasztaljam, ÉLJEM, hogy ön-felelősséget vállaljak.
A felelősség azt jelenti, hogy felelősséget VÁLLALOK MAGAMÉRT, mint MAGAM minden egyes pillanatban, nem számít mi, nincs ára, nincs megalkuvás, nincs feltétel, arról, hogyan is és miért és különösképp mikor - mert akkor csak a definícióm birtokába kerülnék, a feltételem által, az ön-őszinteségem miatt. Miért? Egyszerű. Mert Egység és Egyenlőség.
Miért ÁLLSZ ELLEN az EGYSÉG ÉS EGYENLŐSÉGnek? Miért nem értesz egyet? Olyan szörnyűen hangzik, annyira félelmetes, vagy mi? MI A TE ÖN-ŐSZINTÉTLENSÉGED, mint egy birtokolt definíció BÁRMIRŐL, ami arra kényszerít, hogy ne realizáld, ne értsd meg és ne ÉLD az egységet és egyenlőséget?
A felelősség. A valódi felelősség. A Felelni képesség. Hogy realizáld azt, hogy ÉN VAGYOK FELELŐS A valóságomért, ÉN EGY ÉS EGYENLŐ VAGYOK MINDENNEL és mindenkivel. Ez a realizáció lenne egy felfedezése a felelősségnek. Az lenne az ideje a cselekedetnek, a szembenézésnek, a MOZGÁSNAK mint ÖNVALÓ mint FELELŐSSÉG, Egységben és Egyenlőségben, pillanatról pillanatra, lassan de biztosan elengedni minden definíciót, birtoklást, elkülönülést, feltételt.
Hogy MEGBOCSÁSSAK magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magam feltételessé válni, mint egy rendszer, mint egy gép.
Az...az, általam elfogadott és megengedett BÁRMELY feltétel az, ami irányít, meghatároz, vezet, korlátoz engem. Hogy lettem feltételes? HOGY történhetett ez? Definíció szerint. Ön-őszintétlenség által. Nem vállalván felelősséget minden pillanatban, hogy ki is vagyok valójában, mint egység és egyenlőség. És mi van, ha én egység és egyenlőség vagyok, mint MINDEN, mint ÉN - az azt jelentené, hogy ÉN, MAGAM VAGYOK FELELŐS az EGÉSZ VILÁGÉRT, mint EGY és egyenlő. Az lenne a realizációja annak, hogy ki vagyok én - de nem csak írván, beszélvén ezeket a szavakat, neeeem... - az csak egy másik definíció lenne, az csak egy elkülönülés lenne - ha nem tapasztalom, cselekszem, élem azt minden egyes pillanatban, bármilyen feltétel nélkül, bármi kifogás nélkül, bármiféle definíció nélkül: akkor ezek is csak üres szavak, birtokolván azokat, mint egy halott információs rendszer.
Mert nincs válasz arra a kérdésre: Ki vagyok én -- definíció szerint. De a válasz erre a kérdése az ön-őszinteségben, mint AZ MAGA kezdődik, abszolút ön-őszinteségként, addig amíg van feltétele. Amíg az ön-őszinteség még mindig csak egy definíció. Addig, amíg BÁRMIFÉLE definíció van ebben a világban, amíg BÁRMELY elkülönülés van ebben a világban, amíg AKÁRMILYEN megnyilvánult ön-őszintétlenség van ebben a világban, addig nincs válasz arra a kérdésre, hogy Ki vagyok én.
Itt kezdem - most - mint ön-őszinteség, mint ön-megbocsátás, mint ön-mozgás, rendbeszedni úgy, mint megtalálni, megérteni, szembenézni, realizálni, magamba foglalni minden elkülönülést, minden mentegetőzést, minden elbújást, minden félelmet, magában és mint az maga: az egység és egyenlőség - feltétel nélkül, cél nélkül, vágy nélkül, bármi nélkül ebből a világból.
Csak itt lenni, most - az a kezdet és az is a vég.
Itt lenni most, mint lélegzet, mint az egység és egyenlőségben, felelősséget vállalni mindenért mint én mint egyként és egyenlőként minden egyes pillanatban.